Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-07-21 / 29. szám

VAGI HÍRLAP 5 koronával járultak a tanítóegyesület szép cél­jainak előmozdításához. Több kisebb ügy ké­pezte még ezután megbeszélés tárgyat és a gyűlés befejezése után a bizottságot az elnök szívesen látta vendégszerető asztalánál. — Föltalálta magát. Még iskolába jár­tak a kis nebulók, mikor a jó tanitó bácsi azzal vált el tőlük, hogy különössen lelkűkre kötötte ne próbáljanak a szabad Dunában fürdeni. Ha épen olyan nagyon szeretik a Duna vizet, hát úgy térdig beleállhatnak, mert egy kis lábvizet venni még nem veszélyes. Azóta elmúlt már majdnem egyhónap s a gyere­kek is elfeledték mar a jó intelmet. Az elmúlt héten éppen a jezett tanitó úr a Füzes körül sétált, midőn látta, hogy majdnem az egész osztály ott lubickol a nagy Dunába. Elfutja a méreg, látván hogy mennyire szót fogadtak neki a haszontalan fickók. Oda siet a parthoz s éppen a legrakoncátlanabb gyerek nevét kiáltva, mérgesen kérdi; »hogy mertek itt fürödni, mikor megmondtam, hogy nem sza­bad* Jancsi pedig, ki a legmesszebb volt a part­tól, ritka nyugodt flegmával visszakiált, hogy: „hisz ! nem fürdünk mi tanitó úr, csak lábvizet veszünk“, s alig látszott ki az orra a sok rossz gyermeknek a vízből. — Visszaküldött számlálólapok* A múlt év utolsó napjáról felvett népszámlá­lási adatok összeállítása most folyik a köz­ponti statisztikai hivatalban. Ez a hivatal kellő rigorozitással jár el s ha egy számlálólapban csak egy kis hibát is talál, azt azonnal vissza­küldi az illettő városnak kiigazítás végett. Városunkban végbevitt népszámlálás pontos­ságát mutatja, hogy csupán csak 132 darab számláló lap érkezett vissza kijavításra, mely­nek elintézése most folyik a városházán. — Rozi a korzón. Sokszor hallotta Rozi, hogy mennyire pazar élvezet a duna­­parti korzón sétálgatni esténkint. Kimaradási engedélyt kért hát asszonyától, de a nacscsága ezt kereken megtagadta. Rozin azonban nem lehetett kifogni. Föliüondott s még az­nap este elhagyva helyét, ment egyenesen helyben lakó nagynénjéhez. A nagynéni nem volt otthon s ez igen kedvezett Rozi tervé­nek. Hétköznapi ruhában volt s igy csak nem mehetett a Duna-partra. Minden lelkiismeret­­furdalás nélkül feltörte a jó nagynéni szek­rényeit s kiszedve belőlük a legszebb szok­nyát, kabátot, kalapot, magára vette azokat s úgy ment a korzóra. Alig ment végig két­­szer-háromszor a sétányon, már hatan is akadtak udvarlói az éppen ott harmonikázó legények körül. Miként a páva a pulykák kö­zött, úgy sétált Rozi a korzó királynője a szurkos kezű gavallérok között. Boldogsága már a tetőponton volt, mert éppen egy pik­tor segéd nagysádolta javában, midőn egy­szerre csak hátulról jól elővette őt két hatal­mas tenyér. A lovagok látván a közelgő ve­szélyt, mely immáron le is csapott, egyszerre szétrebbentek, Rozi pedig mintha csak jégve­rembe esett volna úgy lehűlt. Még egy pár csattanás, halk pisszegés, néma suttogás s Rozi és nagynénje eltűntek a korzóról az éj homályában. Két fiatal ember ül csak még a padokon a csillagos eget szemlélve, lent a kanális-lyukban is csak ketten vannak, Rozi és nagynénje. Majd két alak surran el a par­ton, az egyik piszkosan, rongyosan, sírva lép­del elől, a másik meg ünneplő ruhában siet utána vékony nádpálcával tessékelve drága unokáját maga előtt. — A huszárok usztatási gyakor­lata 28-án, mához egy hétre ér véget. E napon fogják átusztatni a nagy Dunát. A gyakorlatok most még a kis Dunán folynak. — Az elemi iskolai szünidők ren­dezése. Lapunk olvasóit közelről érdekli az a rendelet, a mely e tárgyban a vármegye közigazgatási bizottságától a napokban külde­tett szét. Adjuk a rendeletet egész terjedelmé­ben : Igen sokszor megtörténik, hogy az egyes községek lakossága mezőgazdasági foglalkozá­suk s egyéb viszonyaik folytán mintegy kény­­szeritőleg igénybe veszik iskolaköteles gyerme­küket oly kisebb munkához, mely munka e gyermekeknek sem testi, sem lelki épségét nem veszélyezteti, de sőt tekintve jövő élet­módjuk foglalkozási körét, azokat jövő mun­kájukra nézve ügyessé, fogékonynyá képezi, — ennélfogva éppen a jó iskoláztatás helye­sen felfogott érdekéből nagyon is kívánatos tudni, hogy egyes községekben melyek azok a mezőgazdasági munkák, a melyekkel néhány napig már iskolaköteles gyermekek is foglal­kozhatnak. Utasittatnak tehát a járási fő­­szolgabirák, hogy a gondnokságokkal, az iskola­székekkel s a tanítókkal egyetértőleg. 1. Ha­tározzák meg járásuk minden községének mezőgazdasági általános munkaidejét, — je­lölvén : mikor, körülbelül hány napig s minő terményekkel való foglalkozás veszi igénybe a lakosságot. 2. Jelöljék meg egyes községen­ként, hogy a mostani gyakorlatban levő szün­idők között melyek azok, a mikor a közsé­gekben általános mezőgazdasági foglalkozás nincs s igy abban az időben az iskolai taní­tás folytatható volna. Itt megjegyeztetik, hogy a nyári szünidei nagy meleg egyáltalában nem tekinthető akadályul a tanításra nézve, mert az ily meleg napokban a tanítás a kora reg­geli időben G, 1/27—,/29 óra közt történhet­nék. E rendelkezés célja egyfelől a munkás népen való segithetés, másfelől azonban a rendesebb és eredményesebb tanítás lévén, bi­zalommal várjuk el a megbízottaktól a leg­lelkiismeretesebb előterjesztést, mert az, hogy az iskolák legnagyobb többségében a tanítási szünetek oly hosszúra nyúljanak, gyakran má­justól októberig, hogy a gyermekek csak a feledésnek tanuljanak s tudásukban ingata­gokká legyenek, egyáltalában tovább nem tűr­hető, akkor a mikor több apróbb-kisebb szü­netekkel történő folytonosabb tanulással a szegény nép érdeke is kielégíthető s a gyer­mekek sikeresebb tanítása is biztosítható. Talált tárgyak. A rendőrkapitány­nál megtekinthetők és átvehetők a következő tárgyak: 2 drb. arany fülbevaló fehér kövek­kel ; 1 arany fülbevaló kék kövekkel; 1 arany nyakék fehér és kék kövekkel. X- kötőszövőgyár szennyvize nem sokáig fogja már bűzössé tenni a környék levegőjét'. Igaz, hogy 1898-ban már elkészült a levezető csatorna terve, hanem többek közt ez a terv is bedugult. Nemrég rendőrségünk újra felszólította a gyárat, hogy csináljon vala­mit szennyvizével. Elővették a régi tervet, hanem ezt ma már nem lehetett végrehajtani, mert a Széchenyi-utca felé éppen most kövezték ki az utat, oda csatornát építeni bajos. A képviselő testület bizottságot küldött ki, hogy tárgyaljon a gyárral és állapítsa meg az uj csatorna irá­nyát. Sőt mértékét is úgy, hogy az a Vásár­tér küszöbön levő rendezése után utcai csator­nának is legyen használható. A bizottság el­végezte a dolgát; az uj csatorna 60x75 cm. méretben a Zichy-utca torkolatánál levő gyűjtő­csatornához vezet, hossza 240 m. A gyár erede­tileg 20 centiméteres nyílású csatornát akart csináltatni. A különbözetet részben a város fizeti meg. — Jó madár. Bleier István nagymarosi születésű kereskedő-segéd, a ki — mellesleg legyen mondva — Budapestről 3 évre ki van tiltva és már háromizben ült, a magyar és német nyelven kívül a tolvaj nyelvet is kitü­nően érti, zsebmetszői gyakorlatra a napokban városunkba jött. Tegnap, fényes nappal az evangélikus templom előtt Goldberger Gut­mann váci kereskedőt evvel a kérdéssel állí­totta meg : Merre van, kérem, a Constantin­­tér ? — A kérdezett jóakarólag mutatott a Duna felé ; hanem e pillanatban valami rán­tást érzett a nyakán, fiatal emberét pedig futni látja. Kap a szemüvege után, hogy job­ban szemügyre vegye a dolgot, ám a rabló éppen a szemüveget vitte magával. Kiabálni kezdett, mire a bérkocsisok megfogták a jó madarat és átadták Laczi István rendőrnek. A rendőségen bevallotta, hogy a bicskájával elvágott zsinóron zsebórát vélt elvezethetni. Azonban csalódott. — Most már útban van szülőfaluja felé. — Többek panaszára figyelmezteti a rendőrség a Dunában hűsölőket, a kik a sétálók inegbotránkoztatására mezitelenkednek is, hogy tettenérés esetén a városi börtönben való hüsö­­lésre fogja őket. Gyermekeknél az illető szülő­ket veszik majd elő. — Vakondok elűzése. A földmivelés­­ügyi miniszternek a hasznos állatok védelmére vonatkozó rendelete szerint a vakondot pusz­títani tilos, mert ez állal életmódjánál fogva a mezőgazdaságnak több hasznot hajt, mint a mennyi kárt pl. virágos-, veteményes kert­ben esetleg okoz. Az ily kertek tulajdonosai a kártétel miatt is, de a vakond értékes bőré­re való tekintettel is nemcsak üldözik, de irt­ják is ez állatot. Megjegyzésre méltó tehát, hogy mint jeleztük, az irtás tilos, az üldözés, elűzés azonban szabad és indokolt is, ha a károkozás tényleg fennforog. Ám ebben is lehetőleg emberségesen illik eljárni s ennek egy jól bevált módja az volna, hogy beitatunk o. n. büdös szarvasszarv-olajba kóczhengere­­ket, vagy ócska posztódarabokat, s azokat be­dugjuk a vakondtúrások menetébe. Az olaj rendkívül penetráns szagát a vakond ki nem bírja s elvándorol talán oly földterületre, hol már csak hasznot tesz túrásával s a növények gyökérzetén élő káros állatok pusztításával. — Lövések a tolvajok ellen. Az uborka szezon alatt a mélyen tisztelt tolvajok azt tartván, hogy minden nagyobb betörést a zsebtolvajok javára ütnek el, f. hó 14-én éjjel betörtek Szeőke Bálint honv. huszár főhad­nagyhoz és onnan egyet-mást emlékül el akar­tak vinni. A főhadnagy azonban észrevette az az ismeretlenek ravasz szándékát és egypár lövésével elriasztotta őket annak véghezvite­létől. — Figyelmeztetés. A rendőrség tapasz­talván, hogy egyes gazdák csépelni való ga­bonát, sőt nagyobb mennyiségű takarmányt is szállítanak be a város területére, figyelmezteti a gazdákat, hogy ezzel a tűzrendészeti törvé­nyekkel jönnek összeütközésbe. Ha ez a figyel­meztetés nem használ, a többi gazdákat meg­védelmezendő az egyesek gondatlanságából eredő bajtól, kénytelen lesz a kapitányság a legerélyesebb büntetésekhez nyúlni. — Harisnya lopás. Egy alak a káni­kula alatt is rettegéssel gondolván a majd bekövetkező télre a kötőszövőgyárnak a város­ban levő fiók üzletéből 62 pár harisnyát ello­pott. De áldásos melegét nem érezhette, mert még a tél beállta előtt hűvösre került, persze harisnyák nélkül. Hogy meddig fog hüsölni, az még a járásbíróság titka. — Sik Lipót tánciskolája a Kúrián ma este 8 órakor tartja a főpróbát. A szülő­ket meghívó nélkül is szívesen látja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom