Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-07-21 / 29. szám

VÁCI HÍRLAP

3

jezzük ki. Hiszszük azonban, hogy a végleges rendezés nem fog elodáztatni és a kormányhoz méltóan olyan lesz, hogy mai nyomorult anyagi helyzetünktől és a megélhetés zaklató gondjaitól mentve leszünk.

De minthogy a kisebb fizetésű tisztviselők helyzete annyira nyomasztó, hogy tovább ily szűkös viszonyok között várnunk már nem lehet, kérjük a kormányt, hogy a végleges rendezésig az alsóbb fizetési osztályokba sorozott tisztviselők legégetőbb szükségeinek némi orvoslására :

1. a XI. fizetési osztályban levő tisztviselőket mind sorozza az 1. fizetési fokozatba; a 2. és 3-ik fizetési fokozatot pedig törvényben törölje el.

2. Minthony a nős és családos embernek még több a gondja és kiadása, mint a nőtelennek, a kinek csak magáról, mig az élőbbemnek felesége, gyermekei és családja eltartásáról is kell gondoskodnia: kérjük, hogy a XI—VIII. fizetési osztályba sorozott nős és családos tisztviselők pótlékot kapjanak és pedig a nősek fizetésüknek 10 százalékát s minden családi kötelékben és ellátás alatt álló gyermek után 5—5 százalékot.

3. Ha már nem adhatnak elegendőt, hát legalább ne vegyen el az állam filléreinkből: azért kérjük, hogy az állami tisztviselőknek mindama nyugtái, melyeket fizetésükről, működési és személyes pótlékukról, napidijaikról és fuvarbéreikről állítanak ki: bélyegmentesek legyenek.

4. Ugyanez okból a tisztidij, melynek semmi etikai alapja nincs, töröltessék el.

5. Hasonlóképp töröltessék el, a pénzügyi szakban alkalmazottak szolgálati óvadéka (kaució), mely az általuk kezelt óriás pénzösszeggel arányban nem álló, édes kevés, de az illető tisztviselőre borzasztó nagy és megélhetését nehézitő összeg.

6. Az állami tisztviselők fizetése 2000 koronáig, illetve a fizetésnek 2000 koronán alul lévő része mindenféle adótól mentes legyen.

7. Az 1893. évi IV. t.-c. 6. szakaszának ama rendelkezése, mely szerint a fizetési több— Kisasszony, — mondá ez, — Nem kérhetem, hogy meglátogathassam. Félre magyarázná kérésemet; megtiltaná látogatásomat. Ne tulajdonítsa tehát becsmérlésnek, ha itt az utcán szólok. Nem hall senki minket, csak az örök Isten. Szeretem. Nőül kérem. Válaszoljon: Igen, vagy nem ?

— De uram! — hebegte a lány zavarodottan.

— Ez a meglepetés ! — így hirtelen . . .

— Ha nem érzi irántam azt, a mit én, a mi boldoggá tehet, akkor miért tartana bizonytalanságban? Mondja meg szeret, vagy nem szeret ?

— Most ? . . . Most ?

— Most!

— Jöjjön el holnap, vagy holnapután. Hiszen azt sem tudom, jól hallottam-e ? Hadd álmodjak . . .

— Eljövök holnap.

Szivszorongva várta a leány a fiatal embert.

— Szabad-e teljesednie annak az álomnak, melyet éjjel-nappal elriasztani akar ? Nem gonosz tréfa, nem ördögi csel volt az a tegnapi kérés ? Vagy káprázat csupán ? Délben kopogtatott Dani.

Remegve beszélt. A hogy csak egy szerelmes beszélhet.

— Boldoggá fogom tenni. Családom nem tesz kifogást; megszokta, hogy helyesli, a mit én teszek. Magas állásra vagyok kiszemelve, azért már most meg kell kezdeni a hivataloskodást, ha tehát akarja elviszem, mint kis

let elnyerése esetén a személyi pótlékok arányosan beszüntetendők, olyképp módosittassék, hogy e rendelkezés a korpótlékra nem alkalmazható.

8. A rosszul dotált állami altisztek és szolgák, a végleges rendezésig, szintén kapjanak megfelelő pótlékot.

9. Gyermekeink az állami tanintézetekben teljes tandíjmentességet kapjanak, végül

10. rendeztessék a vasárnapi munkaszünet.

Ezek legyenek ama kívánságaink, melyek

égető szükségleteinkre tekintettel, sürgősen teljesitendők volnának, s én azt hiszem, hogy az ország nagyobb megterhelése nélkül teljesíthetők is.

Egyéb méltányos követeléseink megvalósítását, mint a szolgálati pragmatika, fizetésünknek oly fokú fölemelése, hogy az legalább az osztrákokéval legyen egyenlő, a nyugdíjtörvény méltányos rendezése stb., ezúttal bízunk a kormány bölcsességére és az időre. A kormány ígéretét bírjuk, hogy foglalkozik anyagi helyzetünk méltányos javításával s ezért érjük be egyelőre a legsürgősebb szükségleteink kielégítésével.

Csak ha azt látjuk, hogy a kormány Ígéretét nem akarja beváltani, s oly mértékben, a mint azt az ország pénzügyi viszonyai, az ország adófizető képessége és a tisztviselők létszámának tervezett s a kezelés egyszerűsítésével járó csökkentése — megengedik, anyagi helyzetünket nem javítja: akkor majd, mint egy ember, álljunk talpra s velünk lesz bizonyára az egész ország. De higyjük és reméljük hogy ennek szüksége nem fog beállani.

Végzetül még azt kívánom megjegyezni, hogy óvakodjunk az országos képviselőket utasításokkal ellátni, tőlük ígéreteket kierőszakolni vagy szavazatainkat ilyesmitől függővé tenni. Az ilyen eljárás ellenkezik a képviselő-állás függetlenséségével s erkölcsi fogyatékosságánál fogva nem méltó hozzánk. A mit ez irányban tehetünk, csak annyi, hogy a képviselőt vagy jelöltet ügyünk támogatására fölkérjük. A többit bízzuk legjobb lelkiismeretére és beláfeleségemet Budapestre, ott élünk vigan, boldogan, kettecskén . . .

— Ketten ? . . . És anyám ?

— Ő itt maradhat.

— De mi elválhatlanok vagyunk. Nem bírna meglenni nélkülem.

— Pedig az lehetetlen. Ő nagyon derék asszony, de mi közénk nem illenék. Tudja, ott nagy társaságot kell fogadnunk.

— És ő nem illenék bele?

— Nos, igen, úgy van.

— Köszönöm, úram, az őszinteséget. Anyámat nem hagyom el. Legyen oly szives, ne látogasson meg többet.

— De Rella!

— Nincs joga igy nevezni.

— Elutasít, — ezért ?

Fájdalmas árnyék rohant át az arcán. Az uto.só vonás, melyUanin áthatott. Mert megfordult s nem is pillantva a fiatal emberre, elhaló hangon mondá:

— Ez a kínos búcsúszó megrezdül, visszazeng a menyasszonyi ruha selyem fodrain.

Hirtelen leveti, befűzi a tűbe a selyemfonalat s öltöget gyorsan, idegesen. Mint az esőcsepp az ablakon kívül, úgy koppan aprókat a tű szívós, haragos szöveten. Egy pillanatra megakad a tű, Rella félreforditja a fejét.

Nem szabad, hogy könnycsepp essék a kényes fehér selyemre.

fására. Hisz ő nemcsak minket képvisel. Neki is, éppen mint a kormánynak, ezer más érdekkel is számolnia kell.

Helyi és vidéki hírek.

— Honvédőink emlékezete. Az 1849. junius 17-i váci csataban elesett honvédek emlékének áldozott az a szép számú és előkelő közönség, a mely szerdán reggel 7 órakor a hétkápolnában gyászistenitiszteletre megjelent. A misét Újhelyi István mondotta, a mise után pedig a honvédemléknél Kokovay János tartott beszédet. A hallgatóság Gajáry Géza országgyűlési képviselőnk vezetése mellett a beszéd előtt a Szózatot, annak végeztével pedig a Hymnust énekelte el.

A szónok megemlékezett azokról a szép eszmékről, a melyekért hőseink életüket adták: a szabadságról, a melyet Ők kivívtak nekünk; az egyenlőségről, a testvériségről; a hazaszeretetről, a mely mindenek előtt dagaszsza szivünk. A nyugovó nagy hősök porai fölött mi, a kis unokák áldó imádságot mondjunk csendes nyugalmukért. És kérő imádságot, hogy azok a nagy eszmék, melyek honvédeinket halhatatlanokká tevék, mielőbb megvalósuljanak ! Minden magyar szive együtt dobogjon a honért!

— Lapunk szerkesztője több heti pihenőre elutazott városunkból. Helyettessé ez idő alatt Bihari Károly siketnémaintézeti tanár, a Váci Hírlap eddig is buzgó munkatársa. Felkérjük tehát munkatárs?inkát, hogy a szerkesztő távolléte alatt az ő címére küldjék dolgozataikat, valamint a kiadóhivatali ügyben is ő intézkedik.

— Polgármesterünk szabadságon. Dr. Zádor János szabadságidejét a mai nappal vette igénybe s az hat hétig tart. Szabadsága nagy részét Gleichenbergben, Dalmáciában és Boszniában tölti el.

— Hymen. Bauer János a cs. és kir. III. huszárezred főhadnagya holnap, 22-én vezeti oltárhoz Aradon Issekutz Micike kisasszonyt, Aradvármegye tiszti főorvosának bájos leányát. Az esküvőre Váeról a vőlegény családja leutazott. — Kisérje áldás a kötendő frigyet

— Németh József és Kovács Mihály nálunk. Az acélozott idegű direktor nem csak a jóhangú primadonnák nevével indul a közönség meghódítására. Tessék csak megnézni a Népszínházát s látni fogják, hogy a primadonnák mellett meg van a nagy közönségük a hires komikusoknak is s ha Németh József, vagy Kovács Mihály neve szerepel a színpadon, a kedélybetegek is felkeresik a színházat. Nem kell magyaráznunk a váci műértő közönségünknek, hogy ezt a két kiváló művészt mennyire szeretik Budapesten, hogy karolják fel előadásaikat, ha vidékre mennek. Mi egész télen át hétről-hétre felkerestük színházukat s jól eső kacagás után az elismerést nyújtó tapsolok nagy gárdájába lépünk jutalmazni a két kiváló művészt. Most eljönnek hozzánk. Ma vasárnap este a lövőházban humoros estélyt fognak rendezni s igazi jó élvezetre van kilátásunk. Tudjuk jói, hogy közönségünk nem is fogja elmulasztani az alkalmat, hogy a népszínház elsőrangú művészeinek előadását végig ne hallgassa. Meleg ajánlat nem is kell nekik, elég ha felemlítjük, hogy Németh József és Kovács Mihály ma este köztünk lesz, tessék a lövőházba lesétálni.

— Uj városi képviselő. Megírtuk már, hogy Steiner Henrik halála folytán, mint legtöbb adót fizető, özv. Kresák Ferencnén a sor, hogy városi képviselő legyen. Az özvegy fiát, dr. Kresák Pált jelentette be megbízottjául, a kit most az alispán városi képviselőnek ez alapon