Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-05-19 / 20. szám

Kosdnak örömet szerezzen. Addig pénzünk a város belső csinosítására kell. — Hösszerelmes a háztetőn. A sze­relem sötét verem s ha a háztetőre kapasz­kodik, a rendőrök karjaiba esik bele. Domiter László, Korpás Ferencné péksegédje tapasztalta ezt legkeservesebben e hó 14-én. Vörösmarty mészáros udvarára kisért be egy t'ehér személyt, de ez a sötétben hirtelen eltűnt Domiter uram nem azért volt Don Juan, hogy ki ne fogjon rajta. Meglapult az udvaron és várt. A tü­relme végre is elfogyott s mikor látta, hogy a leány nem jő, haza akart menni. Ámde ek­kor már becsukták a kaput s ő nem térhetett vissza. Nem sokáig gondolkodott, felkapott a háztetőre azon akart lejönni az utcára. Éppen már célhoz ért volna, leereszkedett a vizvezető csövön, mikor a tűzoltók meglátták s rend­őröket hívtak. Domiter szégyenében menekülni akart, vissza mászott, a rendőrök utána. Két vagy három udvaron át kergették, mig meg­fogták. A rendőrkapitány elé állították a hős­szerelmest, a ki töredelmesen vallott de a be­idézett donnái közül egyik sem akarta ismerni. Kalló Antal közbotrány okozás miatt meg­büntette s kitiltotta a szerelmes péket a vá­rosból. — Adókivetés. Ismét fölállították a gilo­­tint a varosháza nagy tanácskozó termének zöldposztós asztalára, vaskos adókönyvek alak­jában. Ott ül Sulla szikrátszóró tüzes szemei­vel az asztalfőnél s rekedt hangon adja ki vészthozó parancsát: Hóhér végezze kötelessé­gét ! És Simák szót fogad. Kegyetlen mosoly­­lyal ragadja meg, irgalmat, kegyelmet nem ismerő tollát s ir, ir rendületlenül. A nép, az istenadta beidézett nép pedig reszkető ajakkal, szótlanul áll a konskripció előtt s vár a le­­sujtó csapásra. Ifjú vagy elaggott, izmos vagy szikár, gazdag vagy szegény, király vagy kol­dus izzad egyaránt. Künn az ajtó előtt ott áll Domaniczky fertálymester hivatalos komolyság­gal Cerberus gyanánt s egyedül ő az, ki hal­vány mosolyt iparkodik csalni a vérpadról megszabadult kétségbeejtő arcokra. Halálsápadt polgárok, izgatottságtól vérvörös asszonyok, nagy adók nehéz súlyától meggörnyedt özve­gyek láthatók a folyosókon mindenütt. Itt egy ifjú házaspár vonaglik végzetes szivgörcsökben, amott egy deresedő férfi ballag szomorúan le­horgászott fővel, mint kinek atyját leütötte az az illető hajókötél, ketten az öngyilkosság ré mes gondolatával foglalkoznak, négyre pedig épen most raktak friss idei piócákat. Ilyennek festik polgártársaink javarészük a minden évben szokásos adóösszeirást, meiy az idén most pénteken vette kezdetét s keddig tart. A bizottság elnöke a beteg Nikitits Sándor he­lyett Intzédy Soma, tagjai Tragor János, Racsek János, vezetője Fóti Gyula, a pénzügy igazgató­ságtól pedig Médics Károly fogalmazó van ki­­küldve. Ne adjunk hát hitelt a rosszakaratú rágalmazásoknak és nevetséges kószahireknek, világért sincs adóemelésről szó, sőt inkább alkalom adatik az adózó polgároknak, hogy esetleges silány helyzetükön adócsökkentés foly­tán segítve legyen. — Lopás a pályaudvaron. Sós Fe­renc budapesti lakos panaszt tett a rendőr­ségen, hogy a helybeli pályaudvaron, mig je­gyet váltott, öt koronát kiloptak a zsebéből. A nyomozást megindították. — Selyemszoknyatolvaj. Özv. Kurdi Pálné a napokban bement Vida Vilmos ud­varára s elemeit egy az udvaron kifüggesztett selyemszoknyát. Rajtaérték és bevitték a rend­őrségre. — Az ipariskola kiállítása és vizs­gálatai. A váci kereskedő- és iparostanonc- | iskolának kézimunka,- irás- és rajzkiállitás a i VÁCI HIRLAP Városház nagytermében rendezve — mint már megemlítettük — május 27-én fog megtartatni és megtekintheti az érdeklődő közönség reggeli kilenc órától délután négy óráig. Az osztály­vizsgálatok, beleértve a hittanvizsgálatokat is, a következő napokra határoztattak: Az I. A) és B) osztályban június 12-én. A II. és III. I osztályban junius 13-án. A kereskedelmi I., II. és III. osztályban június 14-én. Minden vizs­gálat délután 4 órakor veszi kezdetét, mely alkalommal a jelesebb kereskedőr és iparos­tanulók közt a jutalomdijak is kifognak osz­tatni. A vizsgálatokra valamint a kiállítás meg­tekintésére városunk közönségét, különösen az iparos és kereskedő-osztályt meghívja az ipar­iskolai bizottság. — Dij dobás az ipartársulatban. A váei I. ált. ipartársulat az újonnan elkészített tekepáján ma, f. hó 19-én dijdobást rendez. I. dij egy szivar tárca finom szivarral töltve, II. -ik dij egy tajték makra pipa, III.-ik dij egy szivar pipa. Három dobás 20 fillér. Este a társulat helyiségében társas vacsora lesz. —-Ne félj Nátyás, ne félj semmit! Kicsit ugyan sok s talán hihetetlen, hogy ezt az aránylag hosszú mondatot mind egy jó nevelésű tarka mátyás madár rikácsolta. Igenis rikeesolta még pedig múlt időben, mert csak volt Mátyás s most nincs Mátyás. Egy helybeli nagy háznak kis lakója Mátyás. Sok jó napot látott ő már s kevés rosszat. Nem volt ugyan mai gyerek, de jó kedve annál fiatalabb. Több kiváló mondása közül legtöb­bet ért úgy kiejtésre, mint hosszúságra nézve a „ne félj Mátyás, ne félj semmit*. Ha valaki mérgesen szólt rá vagy ha a Pufi kutya si­lány ebédjét megbosszulanoó hatalmasan kezdte őt ugatni, egész határozott szemtelenséggel bátorította önmagát, hogy „ne félj Mályás, ne félj semmit“- De nem is félt addig mig végre őt is utol nem érte gyászos nemezise. A hé­ten történt, hogy a ház vezetője olvasva a la­pokból a madarak pusztításának káros voltát s hogy mennyi hásznot hoz egy-egy madár a férgek kiirtása által, odalépett a kalitkáho z és sajnálattal bár, de jószivvel megkegyezmezett a fogoly madárnak szabadon eresztvén őt. Mátyás egykedvűen hagyta oda üres lakását s mielőtt hosszabb útra inhult volna, lerepült a földre, hogy kissé megtizóraizzék. Ez okozta halálát. Hatalmas fekete macska lépdelt feléje, zöld szemei vérben forogtak a vágytól, hogy melyik percben kapjon martaléka után. Végre bekövetkezett ez is, Egy elszánt félméteres ugrás s Mátyás nyaka a kandúr torkában vesztegel. Először halotti csend, majd halk morgás, végül egy erős szorítás s a madár utoljára rikácsolja: — Ne félj Mátyás, ne félj semmit. A tragédia véget ért. A helyszínén ismét néma csend uralkodik s csak az üresen álló kalitka, a puffadt hasn fekete macska s né­hány elhullott madártoll a tanuk, hogy itt valami történt. Mondják, hogy mikor a ma­darak patronusa, Marci bácsi meghallotta a szomorú históriát, két hatalmas könycsepp gördült ki szemeiből. — A tűzoltók mulatságát Derék tűzoltóink június 9-én a városligetben zárt­körű mulatságot rendeznek. Kedvezőtlen idő esetén a következő vasárnapon tartják meg. Belépőjegy személyenként 1 korona, családon­ként 2 korona. A meghívók a jövő héten küldetnek a szét. — Sertésorbánc. Csak nemrég adtunk hirt arról, hogy Kosdon a sertésvész kiütött. Most arról értesítenek, hogy Szódon a sertés­orbánc lépett fel, ezért a zárlatot elrendelték. — Örömében. Még nagypénteken meg­mosta Vali Sándor egyik jó barátját valahol a vásártéri csapszékek körül de úgyannyira, hogy az feküdt bele pár napig. Most szerdán volt ebben az ügyben a tárgyalás a rendőr­­kapitányi hivatalban. Hogy mennyire ítélték el Váli urat és társát, azt nem tudjuk, de hogy nagy baj nem történhetett velük az bi­zonyos. Mintha csak valama 500.000 koronás hagyatéki pórt nyertek volna meg oly vígan jöttek kifelé. Egymás nyakába kapaszkodva félrecsapott kalapokkal énekelve vonultak fel a Constantintéren. Mikor a Tragor-sarkára ér­tek a Köpködő egylet — mint a hogy ők klubbjokat nevezik — kiváncsi tömege közé keverődtek, de Váli az öröm mámorában ful­dokolva nem birt szóhoz jutni, hanem hogy végtelen boldogságának valami jelét adja, ki­vette bicskáját, a korpus deliktit s miután jól össze vissza csókolia úgy vágta földhöz, hogy szikrákat vetett a kövezeten. Beszélik, hogy még az nap meg is tartotta társával a béke verekedést. — Mikor a község fejei mulat­nak. Nagy ribilliót okozott e hó 15-én vá­rosunkban két alak. Az egyik Kozár József márianosztra: jegyzőnek, a másik Bálint Já­nos ottani bírónak mondotta magát. Lemen­tek a Pra/er-kocsmába s ott folyt a bor, a dinomdánom. Úgy tiz óra tájon aztán kide­rült. hogy egyiknek sincs pénze, Bálint pedig egyik kedvező pillanatban megszökött. Kozárt szépen elvitték a rendőrségre s itt a rendőr­­kapitányunk elé állították igazolásra. Részeg volt, mint a csap. Beszélt sok mindent többek közt igy szólt : — Kedves kapitány úr, önnek oly jó, sze­retetreméltó arca van, legalább adjon két fo­rintot kölcsön, hogy hazautazhassak. Hálából küldök fáin szűz dohányt s ha eljön hozzánk kétszáz fegyenc asszonyunk van, szebbnél. | szebb, mindet megmutatom Ez alatt kiderült, hogy ő is, a biró is el van csapva állásától s a kapitány nem ült fel nekik. Kozár ezután újra elment s egy másik korcsmába tért be vigadni. De itt már hamarosan kinézték belőle, hogy nincs pénze s az elfogyasztott bor árába lehúzták róla a szép felöltőjét. Nagy búsan ballagott vissza a rendőrségre s miután sehol se inni, se aludni nem lehetett mar, Kalecztól kért „szobát* kapott is és másnap utaztak el az apostolok lovain. — Fűárverés. Az alvárosi temetőben folyó hó 19-én, vasárnap délután 2 makor a temetői fü árverés utján el fogadatni. A gondnokság. — Csőd alatt? A gyermekek már pihenőre tértek és a P.-ék kicsike lakószobájukban az est békés nyugalma uralkodott. P. asszony egy regény olvasásában volt elmerülve, mig a férj, a mint látszol t, egy kevésbé kielégítő számo­lásba mélyeit, mert időről-időre mély sóhajok törtek ki belőle. „De kis uram, mi bajod van?“ — „Kedves angyalkám, most már neked is bevallom,,: nem vezethetem tovább üzletem ; a végére jutottam!“ — Megdöbbenve kérdi az asszony: „és nincs mentségünk?, — „Nincs, holnap délelőtt csődöt kell magam ellen kérni !„ — A kínos nyugalmat, mely ezen nyilatkoza­tot követte, élénk csöngetyüjelzés zavarta meg. P. né ajtót nyit: „Az esti lap!“ — és az újsá­got az asztalra téve, hozzáteszi — „talán nyer­tünk az osztály-sorsjáték mai húzásán?“ — „Annál rosszabb reánk nézve!“ — szól közbe a lehangolt férj, „mert a legutóbbi húzáson nem nyertünk, nem újítottam meg sorsjegyün­ket!“ — „De én igen. uracskám!“ — „Te?u „Igen, a háztartásban megtakarított pénzem­ből“. Hallgatagon nézi át P. a lapot, de midőn a sorsolási jegyzéket átnézi, elhalványulva újból kérdezi feleségét: „valóban megújítottad sors­jegyünket?“ — Igen, természetes, a Török A. és Tsa bankházában, melynek három üzlete (V. Váci-körut 4., IV. Muzeum-körut 11. és VII. Erzsébet-körut 54.) állítólag nagy szeren­.. -i

Next

/
Oldalképek
Tartalom