Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-04-21 / 16. szám

VÁCI HÍRLAP

3

sunk, kiírnék túlnyomó része a legszegényebb néposztályból kerül ki, minden tanítás nélkül nőjjőn fel. Minthogy pedig a megfelelő szakisko'ák felállítása még a legjobb viszonyok között is évek, sőt évtizedek munkája, egyelőre legalább átmenetileg, de sürgősen tennünk kell valamit!

A szakemberek előtt tudott dolog, hogy a legtöbb siketnéma gyermek a szülői házban hiányos és helytelen nevelésben részesül, a minek ferde következményeit sok esetben még az intézeti nevelés sem képes teljesen kijavítani, pótolni. A gyermekkorban szerzett hibák és rossz benyomások csak ritkán mosódnak el teljesen.

Kívánatos tehát, hogy a siketnéma gyermekek szülei is megismerjék azokat a szempontokat, eszközöket és szabályokat, melyek szerint siketnéma gyermekeiket helyesen és úgy nevelhetik, hogy azok az élet rögös útjain — a legrosszabb esetben — iskolai oktatás nélkül is boldogulhassanak valamennyire.

Midőn rámutatunk a siketnémaság lényegére, a siketség okaira és nemeire: felvilágosítani kívánjuk a szülőket arra nézve is, hogy mennyi függ tőlük és életmódjuktól, hogy a bajt megelőzzék és e testi fogyatkozástól gyermekeiket lehetőleg megóvják.

Jelen munka kitűzött céljainak csak az esetben felelhet azonban meg, ha a benne kifejezett igazságokat a közélet mezején serénykedő lelkészek és tanítók megértik, felkarolják és a nép között terjesztik. Magasztos állásuknál fogva ugyanis ők vannak első sorban hivatva arra, hogy a néppel közvetlenül érintkezve reá felvilágositólag, ösztönzőleg hassanak. A magyar lelkészi és tanítói karnak elengedhetlen, szent kötelessége ennélfogva, hogy a siketnémák ügyében közvetlenül hozzájuk forduló szerencsétlen szülőknek felvilágosítást, tanácsot, útbaigazítást adjanak, a mit csak akkor tehetnek sikerrel, ha a siketnémákra vonatkozó legszükségesebb ismereteket legalább elemeiben maguk is bírják, a miben e vázlatos munka — úgy vélem — némileg segítségükre lehet.

Módot és alkalmat kívánunk tehát nyújtani a népiskolai tanítóknak arra, hogy a működési helyükön levő és szakiskolákba be nem juthatott siketnémákat a rendelkezésükre álló eszközök segélyével oktassák és neveljék. E munka megjelöli azokat a teendőket, a melyeket a népiskolai tanítónak különösebb szakképzettség nélkül, általános paedagogiai ismeretei alapján is végezni lehet és végeznie kell akkor, ha naponként a rendes oktatáson kívül 1—2 külön órát szán a községebeli nehány siketnéma nevelésére és oktatására. A tanítói karnak ilyen irányú tevékenysége nem maradna erkölcsi és anyagi haszon nélkül, mert az ily munkálkodás tekintélyét nagyon emelné és eredményes munka esetén a közoktatási kormány elismerésére is bizton számíthatna. Hazánk 30.000 néptanítója között bizonyára többen lesznek olyanok is, a kik ezt az oktatási ágat megszeretve, részint a hazai siketnéma-intézetek felkeresése és a tanítási eljárásnak közvetlen megfigyelése, részint pedig a szakmunkák komoly tanulmányozása alapján gyarapítani fogják e szakbeli ismereteiket és odaadó buzgalmukkal állomáshelyeiken — a kormány, törvényhatóságok és társadalom kellő támogatása segélyével, — esetleg egy-egy kis siketnéma-iskolának lesznek a megteremtői.

Hogy hazai siketnémáink oktatásának általosabb elterjedése elé igy kecsegtetőbb reményuyel nézhetünk, egyebek mellett igazolj i a szomszéd Németország példája is, hol épen abban az időben (1815—1835.), mikor a siketnémák oktatásába a népiskolai tanítókat is bevonták, siketnémák részére 20 év alatt 44 önálló iskola keletkezett. Hazánkban is az aradi és temesvári siketnéma-iskolák szintén a népiskolák mellett születtek meg.

Mielőtt szerény munkámat kibocsátanám, tájékoztatásul meg kell jegyeznem, hogy annak megírásánál saját tapasztalataim és megfigyeléseim mellett Walther és Hill műveinek itt értékesíthető részeit is felhasználtam. Dolgozatom — jól tudom — nem elégíthet ki mindennemű várakozást, mert hiszen a nyert megbízatáshoz képest el kellett tekintenem a körülményes és tudományos részletezésektől és mindenben — a lehető legszükségesebbekre szorítkozva — rövidnek kellett lennem. E szűk keretben azonban legjobb meggyőződésem és lelkiismeretem szerint az igazságot keresem és hirdetem.

*

Klis Lajos könyvét a minisztérium 5000 példányban nyomatta ki s a királyi tanfelügyelőségeknek azzal az utasítással küldte meg, hogy azt a tanítói gyűléseken tárgyalni tartoznak. A tanitóképezdéknek pedig kötelességévé tette, hogy az utolsó évfolyamon néhány órán át ismertessék.

Papválasztás Kisvácon.

Vác, ápr. 17.

Kisvác református lelkésze erős küzdelem után Szeles József, a volt helyettes lelkész lett. Kívánjuk, méltó utódja legyen Vörös Károlynak mind egyházi, mind polgári téren s nyugtassa meg a felzúdult kedélyeket, adja vissza Kisvác polgárainak nyugodtságát.

Szükség van erre, mert, mint a következmények mutatják, Kisvácon nem nyugodtak a kedélyek s az az összetartás, mely oly jellemző volt rájuk nézve, immár teljesen megbomlott.

Először beszámolunk a választásról.

Az egyházi hatóság Mády Lajos budai esperest egyházi, KonU'a Kálmán ny. főszolgabírót világi elnöknek küldte ki a választás vezetésére.

Nagy napra virradt múlt vasárnapon Kisvác. Előre jósolgatták a pártok közti összetűzést, de hála az Égnek, a komoly vezetők minden zajt a csirájában elfojtottak s csak az az izgatottság tartotta fogva mindenki lelkét: ki lesz a pap.

Biztosat senki sem tudott mondani. Minden párt bízott. Hárman küzdöttek: Fábián János hiltanár, Kurdi Béla kopácsi lelkész és Szeles József volt helybeli helyettes lelkész. Fábián mellett a városban lakó reformátusok küzdöttek, Kisvácon Kurdi Béla mellett id. Kurdi Bálint és Torday Jenő lelkesítette a híveket, mig Szeles mellett Cserelclye István foglalt erős állást.

A többi jelölt szóba sem jött.

Istentisztelet után kezdődött a szavazás a templomban. A szavazatszedő bizottságnak melynek jegyzője Körfvélyessy László rektor volt, az első órákban nagyon sok dolga akadt. Alig győzték átvenni a szavazatokat s beírni. Később már ritkábban jöttek s megmozdultak a felrendelt fiákerek. Végre is Mády elnök a szavazás záróráját félegyre tűzte ki. Ekkor úgy kombináltak, hogy Szeles kapja a legtöbb szavazatot, utána Kurdi és legkevesebbet Fábián.

így is volt. Az első szavazásnál leszavazott:

Szelesre 113

Kurdira 97

Fábiánra 54

Összesen 264 szavazattal bíró református hivő.

Délután egy óra tájon jutott el a város belső részébe a szavazás eredménye s mindenütt erről beszélgettek. Gajáry Géza érdekes kombinációt állított fel. Azt állította, hogy Szelesnek elég húsz szavazatot megszereznie Fábián híveiből, hogy győztesen kerüljön ki. És számítása be is vágott.

Kisvácon Fábián hívei közt kiadták a jelszót, hogy a második választásnál kiki oda szavazzon, a hova jól esik. Természetesen megindult a kapacitálás úgy a Kurdi- mint a Szeles-párt részéről.

Egy óra előtt már megkezdődött a második szavazás, Kurdi Béla és Szeles József közt még nagyobb érdeklődés közt. Az ekkor lefolyt városi közgyűlésen is meglátszott, hogy nagyobb az érdeklődés a választás, mint a tárgysorozat iránt. Most már teljes bizonyossággal egyik párt sem merte hirdetni győzelmét.

A második szavazás aránylag gyorsan folyt le s az eredmény ez:

Szeles kapott 133 szavazatot

Kurdi kapott 124 szavazatot tehát Szeles József kilenc szótöbbséggel lett a reformátusok lelkésze. Az egyik párt nagy éljenzéssel vette tudomásul, a másik haraggal eltelve ment ki a templomból.

Érdekes, hogy Fábián 54 szavazatából Szeles 20, Kurdi 27 szavazatot kapott, mig heten nem éltek szavazati jogukkal.

Az általános hatás az első-percben is az volt, hogy helyes volt Szeles győzelme. Mert bármelyik is győz Szelesen kívül, a másik párt nem nyugszik s Kisvác békéjének vége. Ám azonban ez bekövetkezett most is.

Az ellenpárt ugyanis megfelebbezi a választást. Torday Jenőnél közel nyolcvanan Írták alá azt a kérvényt, melyben a fölöttes hatóságtól Szeles József megválasztását megsemmisitni kérik. Állítólag kijelentették azt is, hogy ha kérelmük nem teljesedik, az unitárius vallásra térnek át.

Úgy tudjuk, hogy ezt a mozgalmat dr. Freysinger Lajos, a ki másodszor Kurdi Bélára adta szavazatát, nem helyesli és nem is támogatja.

A Kurdi-párt még is felebbez s a békének legalább jó időre vége. Ezt mutalja az a bírósági tárgyalás is, mely pénteken folyt le s épen a választás epilógusa.

Szeles József jelenleg Kereszturon, Fehérmegyében segédlelkész. A választás délutánján számos távirat ment a címére, a melyben lelkesen üdvözlik megválasztása alkalmából. Állását csak egy év leforgása alatt foglalhatja el, mert a református egyházi szabályok szerint addig a javadalmak az elhunyt lelkész özvegyét illetik.

Remélhetőleg addig elsimulnak az ellentétek s végbe mehet Szeles Józsefnek az új váci református lelkésznek ünnepélyes beiktatása. *

Szeles tiszteletes levelet intézett megválasztása után híveihez. Érdemesnek tartjuk belőle a következő részletet közre adni:

Szeretett kedves híveim!

A váci lelkészi állomásért hárman küzdöttünk — e közül kettő a győzelem biztos tudatával, én csak gyenge reménységgel. És ime, a ki keveset hitt — hite valósággá vált — a ki magát megalázta, felmagasztaltatott, az önök kitüntető bizalma, meleg szeretete engemet állított be a váci ref. papi állásra. A győzelmet nem magamnak tudom be, — mert hisz csak gyarló, erőtelen szolgája vagyok az Úrnak — hanem kedves híveim rokonszenvének és páratlan támogatásának.

Szeretett kedves híveim erős kitartásuk támogatásukért fogadják a leghálásabb köszöne-