Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-03-25 / 12. szám
Tizennegyedik évfolyam. 12. szám. Vác, 1900. évi március 25. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak: Egész évre...............................12 korona. Félévre......................................6 korona. Negyedévre.................................3 korona. EGYES SZÁM ÁRA 24 FILLÉR, VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Megjelenik: minden vasárnapon reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyllt-tér sor* 60 fillér. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: HIRDETÉSEKET Uélyegilleték minden beiktatásnál 60 fillér. Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. jutányosán felvesz a kiadóhivatal. Népnevelés. Vác, márc. 25. A tudás a/, élet boldogsága; a tudomány a nemzetek nagyra vivője! Ki mondta, hol, mikor? nem emlékszem rá, de evidens, hogy hatalmas igazság rejlik benne. A nemzetek nagyságmérője a tudomány; a mily fokon áll kultúra tekintetében, azonképen lép előtérbe. Nálunk körülbelül a XVIII-ik század végéig kevés haladást találunk e téren, a mi indokát a folytonos harcviselésben leli. Annál nagyobb lendületet vett a múlt század elején s vége felé és pedig oly arányban, hogy immár az elsőrangú kullurállamok közé tartozunk. De nemcsak az exakt tudomány a népek boldogítója; nagygyá, erőssé a nemzetet a nép minden rétegében leledző szellemiség teszi, az a szükebb körit tudomány. mit általános műveltségnek neveznek. Egy nemzet minden izében nem lehet tudákos, de műveltségének az álla- j lánosság mértékét meg kell ütnie. A létjogosultságnak ez az első s legfőbb kelléke. Testamentum. — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Irta : Ecsödl Antal. Volt egyszer egy törpe, púpos élöl, hátul S álmodni mert a föld legszebb asszonyárul ... Nincs többé semmim . . . Elrabolták agyamból a gondolatot, telkemből a/, érzést, szememből az álmot, mindent, mindent elvettek tőlem, nincs semmim többé. Elveszítettem világomat, melyben ezer nap szórta rám vakító fényét s melyben mégis csak egyet láttam, a legszebbet, a legfényesebbet. Nincs többé. Az utolsó sugarat is elnyelte a vastag feketeség és én megdermedten néztem, hova tűnt el a sötétségben. Mint k inek agyában vájkálnak — fetjajdujtam, hogy utólszor láttam napom tűzet átszűrődni az örökké tartó éjszakán, aztán úgy éreztem, hogy vérem megállóit ereimben, hogy a gondolat épp abban a pillanatban fagyott meg agyvelőmben, i ndőn koldusságomat érezteté velem. Tehát koldus vagyok . . . Igen, az emlékekkel gazdag , alt el fog rongyolódni s ezeken az emlék-rongyokon át fájva süvit majd a jövő szenvedő a ,„ek orkánja. Hiába is takarózom, hiába is vonom öszszébb ezeket a rongyokat itt a s/.l.ein táján, fájni fog, metszeni S hogy erre a magaslatra feljusson, nevelni kell a népet. A helyes népnevelés hordereje óriási, mit felismerve a kormányok, igyekeztek js egyes államok a nevelést ezen mederben eszközölni. Nálunk azonban nem igen sok dolgot fordítottak rá ezideig. Az irányadó körök nem szeretnek reformálni, az alantasok megborzadnak tőle. A nevelés csak ment a régi módszer szerint s csupán az iskolákra szoritkozótt. Kókán a tanító ur a korallokról tart magyarázatot s a tanulók tulajdonképen azt sem tudják, hogy mi is á szóló. Tudják, hogy az Ararát minő magas, hogy a víziló a Nílusban leledzik, 1 de tessék kérdezni egy közelebbi, egy hazai tárgy definícióját ... Oh, jaj! . . . Ennek igy kellett lenni. A népet a tudomány teszi nagygyá, mondják. Erőszakos megtévesztés. Természetesen a tudomány, de tessék előbb azt népszerűsíteni s ennek utánna népí könyvtárral, vándor kurzusokkal s népszerű előadásokkal (kísérletekkel egybekötve) kell művelni a népet. fogja telkemet a jövő, az üres és céifi'élküli jövő. Erősebben szorítom kezemet, égő homlokomra. A jéghideg kéz, mintha csak nehézkessé tenné az agysejtek vibrálását, a gondolatok őrült kuszállsága, zavaros össze-visszasága egyegy pillanatra elsimul s én mélyebben hajolok Írásom fölé, toliam lázasabban ontja magából az élettelen betűket, mik helyettem mondják majd el a legjobb barátnak azt, mit eddig féltve titkoltam s mit őriztem, rejtegettem, mint valami kincset, éket. Ha befejeztem Írásomat, ha nem lesz már több mondani valóm, akkor feltártam előtted lelkem legtitkosabb zúgát s te ismerni fogod szerelmemnek születését s rövid életét. Látni fogod haldokló lelkem szánalmas vergődését, látni fogod a kiégett mécses utolsó lobbanását, kezeidben lesz zárkózottságom titka, az én testamentumom . . . Képzeletem szárnyai megbénultak, nem tudok hasonlatot mondani, minő volt, kihez, vagy mihez hasonlított. Lehet, hogy ő volt a legszebb; lehet, hogy Anglaia-hoz vagy Megaerahoz hasonlított; lehet, hogy közönséges volt arca, minden megkapó és markánsabb vonás nélkül; de lehet, hogy más is egy fenonomént látott benne, hogy más is ugyanazt látta, mint én. Én szerelmes szemekkel néztem, Oktalanság volt az eddig követett rendszer. Mellékes körülményekre fektetik a fösulyt; a szükségest elhallgatták, vagy csupán említésbe hozták. A főbibi a kellékek hiánya volt. A tanítás szemléltetés nélkül kárbaveszelt fáradozás. A felfoghatást könyebbé teszi a magyarázatot kisérő szemléltetés, a mely iránt sokkal erősebb fogékonyságot tanúsít a nép. A mit az ember lát, jobban megtartja fejében, mint a mit hall. Helyes elvből indult ki tehát Darányi és Hegedűs miniszter, mikor a népszerű előadások, népkönyvtárak és vándortanitások kultuszában a helyes nevelési irányt felösmervén. azok művelését követtetik a gazdáknál és iparosoknál. Előbb a szakma tudományát kell az emberbe oltani; a magasabb tudomány! már a könyvtárak anyagai szolgáltatják. Nálunk eitöi az elvtől szerfölött borzongtak, különösen azok, kik hivatva lettek volna a kezdeményezésre. A tudomány népszerűsítése szerintük azonos a tudomány profanizálásával. írni, úgy, szenvedélyes, őrült szerelemmel s taián épp ez vakított el annyira, hogy nem vettem észre fogyatékosságét, vagy rútságát, vagy épp ez fokozta ezerszeres erővel látóképess'’gémét, hogy minden eret, minden pillét, mit arczán felfedeztem, szépnek s elragadónak találtam. Nem tudom már, milyen volt, fiisz a csalódás kitörölte szememből édes álmomat s álmodni nem tudok többé. Mikor egy ábrándos, szerelemmel teli tavaszi estén eszelősen simultam hozzá, lelkemnek vágya megőrjített, elvakultam öleltem magamhoz és zsibbasztó kábultsággal csókoltam ajakét. Néhány pillanatig vergődött, karjaimból kisiklani próbált, de aztán, mint a nap perzselő csókjaitól elbódult virág, félig aléltan omlott mellemre. Ez volt néma szerelmének egekig felhangzó szava, az súgta nekem, hogy viszont szeret. S hogy újra észre tért, ellökött magától, apró kezeivel elfedte arcát s keservesen sírni kezdett. Oh ne gondold, nem volt ez tettetett álszeszemérem, az ő szűz lelke tudatára ébredt annak, hogy bűnt követett el, hogy magába szívta ajkamról szerelmem mézét s ezzel megmérgezte énjét, ártatlan gyermekségét. Az első szerelem első csókja a léleknek legerősebb és tegmaróbb sava, összeégeti a leány-álmokat, összetöri a fehér ábrándokat s helyet enged az ér-A modern Iherapmmi az orvosok miudinkább a természetes gyógy ti TA1. „t „ „4 vizek hgnálatát, e z e k-FOTÓZ JOZSGI K6S6rilYlZGl ajánlják. A Ferencz József keserüviz már huszonöt év óta van használatban s egy családban sem szabadna annak hiányoznia. Jenő. urak füszerkere^kedéíTében -Vácóir-----
