Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-11 / 10. szám

4 VAGI HÍRLAP István, Rozmanith, Batta Kálmán, Schlesinger Károly, Friedrich Aladár, Horka Mihály, Rég­­ner Vilmos, Kiss Ferenc, Zomborka Mihály János, Pápa István, Tesánszky Ferenc, Fodor Imre, Roller János. 142 kömül tehát 69. II. korosztályból: Szinai István, Grósz Móric, Kurdi B. Lajos, Párna ki Sándor, Prohászka Kamill, Cseres Lajos, Malik János Ferenc, Branda Béla János, Sternfeld Lázár. 36 kornál 9. III. korosztályból: Hahn Zsiga, Szandányi János, Ilovszky Márkus, Jakabffy Endre, Kis­parti István, Szedlacsek Imre, Docskal Lajos, Leopold László, Régner Ábrahám, Mayer Károly és Jäger Ferenc István. — 39 közül tehát 12. Önkéntesek lettek: Schoepflin Lajos (32 gy. e.) Batta Kálmán (l h. gy. e) Fodor Imre (1 h. gy. e.) Körtvéylessy László (1 h. gy. e.) Roller János (1 honvéd-gyalogezred) Az idegen illetőségűek közül 22 volt a három korosztályból. Helyi és vidéki hírek. Március Idusa .. . Vác, márc. 10. A tavasz lehelete megcsapja arcunkat. Bimbók fakadása örömmel lölti be szivün­ket, édes, melegítő érzés fut át minden tagunkon: itt van a szép tavasz, Isten hozott! Lelkünk szarnyalása magasabban csapkod, uj életre ébredünk mi is vala­mennyien az édes anyafölddel együtt. Ez az oka annak, hogy a szabadság eszméi leginkább tavaszszal hatják át az emberek szivét. Brutus március Idusán döfte Caesar szivébe a tőrt. Nekünk magyaroknak is van március Idusunk : örök dicsőségünk, történelmünk­ben ragyogó, fényes csillagunk. Felejthe­tetlen szép nap közeledel ismét! Óh jer közénk. Egyesítsd legalább egy napra valamennyiünk szivét, ihlesd meg lelkün­ket. Hadd felejtsük el minden bajunkat, minden bánatunkat, tegyük félre mun­kánkat, a verejtéket töröljük le arcunk­ról : ünnepeljünk valamennyien március Idusán. Vácnak Ifjúsága! Ti hozzatok szóllok! A ti telketeket még nem járta át a mai kor fásultsága. Tartsatok össze valamennyien, igaz lelkesedéstek ragadja magával polgártársaitokat; vállvetve vala­mennyien tegyétek minél szebbé, minél fenségesebbé március Idusának ünnepét! Széles e hazában hány dicső hős nyugszik. A sírja jeltelen, haló porát a szél szerte széjjel hordta. Ezen névtelen hősök dicső emlékének, Magyarország ezen mindenszentjeinek áldozzunk egy napot! Lám Krisztus vallása ünnepnapot rendel mindenszentjei emlékének, mi vala­mennyien gyertyaláng mellett emlékezünk drága halottainkról. S csak a drága hazá­ért elhalt dicső hősök emléke ne lelkesí­tene ma senkit e hazában? Föl ifjak! Vácnak ifjúsága! Lelkesedésünk lángja csapkodjon az égig, egy szivvel, lélekkel, igaz érzéssel ünnepeljük valamennyien március Idusát. Mint minden évben, úgy az idén is megüli váro­sunk és közönsége szabadság első napját, már­cius tizenötödikét. Az elmúlt héten értekezet volt ez ügyben a polgármesternél s elhatároz­ták, hogy az ünnepi szónoklatot Szeles József ref. lelkész mondja, szavalni dr. Göndör Sándor főjegyző és Baros István bölcsészettanhallgató fognak, a dalárda pedig Ulrich Károly karnagy vezetése alatt hazafias dalokat fog előadni. Az ünnepség programmjára nézve jelezhetjük, hogy március 15-én tél három órakor lesz a gyüle­kezés a városháztéren, három órakor pedig a nemzetőri zászló alatt, levonulás a honvéd­­szoborhoz. Este több vendéglőben a szo­kásos március 15 iki bankettet tartják meg. A város felhívta átiratilag a hivatalokat hogy az ünnepségben vegyenek részt. A város haza­fias polgárságát pedig a falragaszok figyelmez­tetik majd a magyar nemzet és Vác város igazi nagy ünnepére. Severusz. — A névmagyarosítás városunk­ban. Telkes Simon a névmagyarositó társaság elnöke minden évben közzéteszi jelentését, hogy hányán magyarosították meg nevüket az or­szágban. Örömmel látja minden magyar ember ebből a jelentésből, hogy ez a mozgalom egyre növekvőben van. 1898-ban 24-en, 1899-ben 18-an magyarosították meg nevüket váci ille­tőségűek. Az utóbbi esztendő tehát visszaesést mutat, reméljük azonban, hogy az uj század­ban nagyobb fellendülést vesz a névmagyaro­sítás a mi városunkban a hol úgy is elég sok az idegen hangzású név. — Közgyűlés. A váci Páli szent Vince egylet XII. évi rendes közgyűlését f. hó 25-én (vasárnap) délelőtt 11 órakor tartja a kath. leányiskola emeleti termében. — A ferencrendiek reformja. Tudva­levő, hogy a szt. Ferencrend szerzeteseinek uj szabályzatot készítettek Rómában. Sokan nem fogadták ezt el, ezek közt van a váci ház is, a melynek tagjai a váci katholikus hívek lelki ügyeit a legbuzgóbban és leglelkiismeretesebben intézték. Most a fővárosi lapok azt Írják, hogy a szt. ferencrendiekel nem csak megreformál- j ják, hanem a ladiszlaita és stefanita rendhez tartozó ferencrendiek klastromjaiba marianus ferencrendieket tesznek. így a váci házról is azt tudatják, hogy állítólag ide is marianus szerzetesek jönnek, ezekből is a reformáltak. Vagyis azok, a kik a szigorú szabályokat elfo­gadták. Mindenesetre reméljük, hogy az csak hónapok múlva következik be — A siketnémák örömünnepe. Fo­lyó hó 13-án azaz kedden délelőtt a siketné­mák váci intézetében szép ünnepélyt fognak ülni. E napon adják ki ugyanis ünnepélyesen kisteleki Lévay Henrik alapítványának ez évi 1000 koronás kamatát. Ezt a kamatot oly sze­­génysorsu, erkölcsös siketnéma kaphatja meg üzletének berendezésére, a ki a váci intézetben végezte tanulmányait, mesterségét jól érti s igy önállósítható. A folyamodók nagy száma azon­ban arra inditotta a magas kormányt, hogy az összeget méltányosan felosztva, egyszerre kettőt is segélyezzen s igy ez évben Boreczky Sándor nagyszombati szabót 000, Böczy Antal tapolcai szijgyártót pedig 400 korona segély­ben részesíti, kik azt személyesen veszik át. A tantestület az alapitót is meghívta az ünne­pélyre. — Ki a plakát készítője? A múlt héten nagy érdeklődést keltett plakát ügye tisztázva van. Németh József mellett Nógrádi Gyula, egy elmebajos ember próbált hangulatot teremteni, a mi a rendőrkapitányunkhoz in­tézett következő leveléből is kitűnik: Tekintetes Kapitány úr! A nővérem értesí­tett levélileg megídézésemről. A mi a hirdetést illeti, koránt sem tagadom, hogy innen, vagyis tőlem ered, de nem mintha én tettem volna ki, — erről szó sincs — hanem én Gatreiner mérnök úr kivánatára megírtam 2 példányban (a Csillagon hétfőn) azután a nyomdába adatott s 600 példány nyomatott. A midőn a nyomtatványok Catreinernek kéz­­besittettek a minta lapok a vendéglőben el­vesztek, melyeket a cseléd kisöpört és a kapu alatt álló kocsisok kezébe került kéz­­ról-kézre, igy valaki a falra ragaszthatta. Hisz ez különben is nyilvános dolog, de itt csak a birtokosok játszhatnak szerepet, a kik részére a nyomtatványok postán elkül­dettek és a kik a memorandumot aláírják. A felelős Gatreiner Gábor közal. mérnök mint megbízott, lakik Újpest. N. Gyula Buda­pest, 1900. márc. 4. A mi a levélben említett 600 plakátot illeti, tudakozódtunk utána s úgy értesültünk, hogy nem Jelt, kinyomva, sem szét küldve, a minek bizonyára Németh József félsz, püspök örül legjobban, a ki egy cseppet sem vette szívesen ezt az utcasarki dicshimnuszt. — Az izr. nöegylet bálja« A böjtben tartotta meg mulatságát az izr. nőegylet, a mely összehasonlítva a nőegylet évekkel ezelőtt tartott mulatságait, hasonlitatlanul jobban si­került. Kedélyes est volt ez, a melyen nem csak a jelenlevők mulattak jól, hanem az izr. nőegylet pénztárának is szép összeg jutott. A gyertyák már kialudtak, még mindig tartott a mulatság. Az ismert gazolinlámpákat kellett feltenni, hogy a tánczospárok továbbra is jár­hassák a csárdást. A négyest 40 pár táncolta. A jelenvolt hölgyek névsorát itt adjuk: Leányok: Beck Nina és Berta, Blau Aranka és Gizella Fürst. Ilonka, Freund Rezsinké, Go'dmann Róza, Heller Jolán, Kolmann Ir­­muska, Kohn Jenny, Német Sárika (Budapest), Pfeiffer Irénke (Budapest), Rosenberg Nina és Ilka, Rosenfeld Zseni, Juliska és Fáni, Siffer Teréz (Keszeg), Schneller Reska, Schuller Ir­­muska, Weisz Pepike. Asszonyok: Aszódi Sándorné, Biel Józsefbe, Braun Ferencné, Blau Laszlóné, Beck Ignácné, Deutsch Ferencné (Budapest), özv. Fürst Hen­­rikné, Freund Mayerné, Heidenfeld Árminná, Hecks Zsigmondné, Kohn Ignáczné, Krámer Miksán®, Knoblovich Lipótné (Alsó-Lehota), Kohn Jakabné, Kolmann Mórné, Lengyel So­­mánné, özv. Oberländer Izidorné, Pfeiffer Ká­­rolyné (Budapest), Rosenberg Morné, Rosen­­feld Mihalyné, Rosenfeld Lajosné, Siffer Jó­­zsefné (Keszeg), Schneller Miksáné, Schweitzer Lipótné, özv. Schuller Józsefné, Weiner Ignácné, Weisz Cézáné, Weisz Jakabué, özv. Zilzer Ná­­thánné, Zilzer Sándorné, Zilzer Adolfné. — Farsang a böjtben. A váci fegyin­tézeti tisztviselők is óeállottak a mulatságren­dezők közé. A farsangon nem, a böjtben ren­dezik táncestélyüket, a mely e hó 17-én fog a Kúrián lefolyni. Az ízléses meghívókat e héten bocsátották ki, a melyen tudatják, hogy a mulatság este 8 órakor kezdődik s belépti dij nincs. A meghívóval lehet belépni. — Márcins 15 március 11-én. A rendőrkapitányunk csütörtökön három iparos, Manszpart János. Beskiba János és Raffa József aláírásával kérvényt kapott, a melyben azt kérik, hogy március tizenegyedikén engedje meg a zászlók alatt való levonulást a honvédszobor­hoz, Itt ünnepséget akartak tartani, a melyen elszavalta volna valaki a Talpra magyart, valaki pedig az 1848-iki és mai március 15 közt párhuzamot vont volna egy beszéd keretében. A rendőrkapitány nem engedélyezte az ünne­pélyt. Alapos indokolásában kimondotta, hogy a közönségre ez az előzetes ünneplés zavarólag hatna s a városnak március tizenötödike úgyis hivatalos ünnepe, a mikor a hon védszo bornál a lelkes ünnepség leszokott folyni. De külön­ben is a honvédszobort körülvevő rácsozat

Next

/
Oldalképek
Tartalom