Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-18 / 7. szám
VAGI HÍRLAP Özönnel öntjük. Neír hiszitek? Sélapálcánkat, ruháza.unkát, bútorzatunkat, sokan még a kenyérnemü ételt is külföldről hozatjuk. Mert fehérebb a liszt. Azzal nem törődünk, hogy vájjon nem mésszei fehérítették e meg? Hát a sélapálcát tudjálok-e. hogy csinálják, hogy olyan szép fényes és elegáns? Elviszik a mi erdőnkből a fadarabokat, nekünk van elég erdőnk egy két fillért fizetnek érette, mi még annyira sem becsüljük azt a letört hitvány ágat s bemártják egy folyadékba — másnap egy, két, három koronával vásároljuk meg — s gyönyörködünk az idegenek művészetén. Ruházatot, bútorzatot s egyéb szerszámot és élelmiszükségletet is külföldről kell venni, azt mondják, mert a magyar még nincs kifejlődve a külföld pedig tökéletes. Különös ! Talán nincs tehetség a magyar emberben? Hiszen a gyufát magyar ember találta fel. Irinyi Józsefnek hívták. Egy igénytelen ember ágyúkat csinált szabsdságharcunkban. Ki ne hallott volna Gábor Áron ágyúiról? s a németek, franciák és angolok előtt ezelőtt száz esztendővel magyar tudós készített legelőször velocipédet. Bolyai Farkas marosvásárhelyi mathematikus volt. Hogy lehet az, hogy még sincs fejlett magyar iparunk ? Többet mondunk. Hiszen a magyar az ős időben foglalkozott már mesterséggel, előbb, mint földműveléssel ; mikor még szántani nem tudott, fényes lószerszámokat készített. Ezelőtt ezer esztendővel már, bár kezdetleges fa- és vasiparunk, rézmű és bőriparunk s nyomban követte ezeket a földmiveiéssel együtt a szövő, fonó ipar. Hogy lehet tehát, hogy ezer esztendő múlva sincs kielégítő iparunk, holott tehetség és ezer esztendő volt rá. Van ennek oka. A magyar nemzet százado-2 Egy rám tekint titkon : merjen ? . . . ne [merjen ! S véletlenül eléri testemet; Igaza van, házmester úr, seperjen, Seperjen el csak minden szemetet! Az utolsó vendég. Kilép s a pincér görnyedezve bókot, S kiséri ki a bőkezű urat, Ki festett arcot festett arcra csókol És minden éjjel pezsgővel mulat, Megösmerem. Tudom, bogy van családja, S ölelve csókol festett lányokat, Hogy édes anyja sir, ha jönni látja, Es hogy kaphatna tiszta csókokat! Miatta munkában megtörte testét Az atyja, holtra fárasztván magát; S ő házon kívül tölt el minden estét És dorbézolva minden éjszakát! És rám tekint egy bérkocsiba szállva, És ádáz gyűlölettel néz felém ; Mert ő én bennem önmagát utálja, Mint önmagam utálom benne én. Finale. Bejártam végre hosszú Golgothámat, Itthon vagyok! Már vár a kis lakás; De im hátam megett vad lárma támad, ltt-ott kacagva néz rám egy rakás keresztül karddal védelmezte a nyugati országok iparát és életét s most pénzzel ápolja. De nem becsüli meg saját felebarátjának a találmányát és készítményét. Nem az első, hanem ez a második ok az igazi. Vessen hozzá a kinek kedve van, hogy csak évenként, mily tenger pénz megy ki ok nélkül hazánkból a mi szépségünkre, csúfságunkra és szégyenünkre. Sok az! Rámegy félmiliárd koronára! Mi egyszerű emberek nem is igen tudjuk, hogy mennyi ez. Ennyivel gazdagodik a külföld évenként. S évenként ennyivel szegényedik a mi országunk. De vájjon meddig tarthat ez igy! kiludná megmondani? Magyar anyák, kiknek gyermekeitek és unokáitok vannak, gondoltok e erre? micsoda just hagytok nekik? Magyarországot? ki tudja kié lesz a liciláción? Mert csak úgy dobra kerül egy pazarló nemzetnek a földje, mint egy pazarló családnak a telke. Félmiliárd korona! s ez nem is politikai pénz. Ezt mi, egyes emberek adjuk a szomszédoknak kényszerítés nélkül, önkénytesen, magán pénztárunkból. Pedig egy kis takarékossági hajlandósággal magunknak is megtarthalnók. A család minden egyes tagjának, a haza minden egyes polgárának takarékoskodnia keli, hogy a közvagyon romlásnak ne induljon. Hogyan kell takarékoskodni? Úgy hogy itthon készítsük el az életszükségleteket. A családi otthonban és a nemzeti otthonban. A házi ipart és a honi ipart kell megteremteni, s a meglevőket pártolással ápoini, fejleszteni és erősíteni. S a mit a mi földünk megteremhet és megterem Cselédleány, mindnek pompás a kedve, És széles termetük kacagva ring; Azt mutogatja mind nagyot nevetve, Hogy meg-megbotlom és hogy léptem ing! Szeretném mind pusztává verni széjjel ! És önmagam borzadva megvetem ; De azt, kiért virrasztók minden éjjel, Azt igazán, azt szívből szeretem! Krónikás. Farsang. Itt vagy, Karneval apó! Mit apó? Nem. jövel felséges ur, hatalmas herceg, a hercegek közt is egyetlen igazán uralkodó herceg, légy üdvözölve, köszöntve általunk, kik férjhez akarunk menni, de a kik előtt ez csak másodrangú kérdés, első a bál, a tánc. Hát itt vagy csakugyan fenséges Karnevál herceg ! Ugyebár két hónapig nem távozol körünkből, szívesen tartunk, meghódolunk előtted, elismerjük hatalmadat, csak kérünk, mikor bevonulsz bájos udvaroddal, melybe beállunk mi mind, aranyszőke, hollóhaju, gesztenyebarna fürtű, szép leányok; érezd magad jól közöttünk, óh, mindig át fogjuk veled virrasztani az éjszakákat s a te örömödre még hajnalhasadáskor is lejs a mit a mi kezünk megkészithel és megkészit, elégedjünk meg azzal, s tartsuk bűnös dolognak, ha valaki könnyelműen külföldre szórja a pénzt. A magyar föld terményét becsüljük meg s a magyar kéz munkájával elégedjünk meg, Vigy ha jobbat akarunk, kérjük, követeljünk jobbat, de segítsünk is rajta, hogy jobbat készíthessen. Nem jó a mi készítményünk? Hát pl. a stájeri fegyvergyár úgy egyszerre cseppent az égből? Nem. Elől kezdette volt az is s fokozatosan fejlődött. Hál legyünk türelemmel mi is legalább egy-két esztendeig. Értsük meg, hogy a magyar ipar pártolása nem csupán a magyar iparos embernek a pártolása, hanem nemzeti érdeké s kellős célja van. Az ipar fejlesztésével a nemzeti művelődést emeli s a tékozlás megakadályozásával fenntartja és gyarapítja a közgazdaságot. Kedves honfitársaink! Mostanában a miniszter urak is kiadták a rendeletet, hogy becsüljük meg drága hazánk földjének terményeit s pártoljuk a külföldiek felett hazai gyártmányainkat. Ne várjuk, hogy serkentsenek minket a hazaszeretetre. Legyünk önkéntesek a hazafiság dolgában. Erősebb és állandóbb lesz a mi honszerelmünk ha szabadakaratból jön az, mint ha rendelet sarkalja. Ne csak a hivatalok pártolják a hazai ipart és termelést. A hivatalokban nincs benne minden ember. A társadalom közönségének kell pártolnia. Ebben benne vannak a hivatalok is. Benne van minden ember, a kit e föld hord s egével betakar. Egy jobb társadalmat kell teremteni. Az emberek gondolkozásmódját, érzését, indulatát, erkölcsét, szokását, hajlamát terű fogjuk a táncot, csak maradj, légy velünk s oszszál igazságot. S mikor téged, fenséges hercegem, az igazság osztására kértek, hadd mondjam el, mi történt azóta, hogy te ott hagytad birodalmadat. A Darvas fiú házasodni készül. Mama azt mondja, — kitűnő parti, de ezt én már akkor is tudtam, mikor még mama azt mondta, hogy a Darvas fickót nem lehet számba venni. De képzeld, herceg, ez a fin szőke bajuszát 100 ezer koronán alul nem adja oda. Kérlek jó Karnevál apó, ne is adhassa oda senkinek, ő nehezen várta a te jöveteledet, de légy igazságos, ne segítsed elő a szerencse vadászt. A kuzinomra is van panaszom, fenséges ur. Oly feltűnően s koketten viselkedik zsurjainkon, hogy meghűl bennem a vér. De a fiatal emberek vére nem olyan könnyen hül meg Karnevál apó, sőt föl villanyozódik és én félek, hogy Ella el találja hódítani udvarlóimat Karneval apó, fenséges hercegem, nem kívánom, hogy termedben Ella halálra hűtse magát, de ugyebár, csak hoztál neki elárusitásra egy nagy kosár petrezselymet? De más kérésem is van a kegyelmes hercegtől. A mamák a bálban éjfél után el szoktak szundikálni, esik az én anyuskám az olyan éber, hogy a múlt farsangon is észrevette, hogy
