Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-11 / 6. szám
2 v a c: i hírlap külföldön, ha nem törekednénk a legszigorúbb és legreálisabb elvekre az üzleti forgalomban. A kiviteli társaság eszméje egészséges ; csak a megvalósítása is legyen hozzája méltó! Iparos. Közgyűlési szenzációk. (A vasárnapi közgyűlés.) Vác, febr. 5. Közgyűlés volt a városházán, első ebben az esztendőben, szépen kezdődik. Egész hétre való anyag akadt a szóbeszédre. Menjünk csak sorba. Az első volt a városi és az árvatári tőkék elhelyezése. Eddig minden évben csendben elhelyezték a tőkéket a két helybeli pénzintézetben, most szóvá telték ezt s hangosan követelték a névszerinti szavazást. A furcsa pedig az volt, hogy a kik ezt legjobban követelték, a tanács előterjesztése mellett szavaztak, holott legszebb lett volna, ha szivük őszinte érzelmét be merték volna vallani a képviselőtársaik előtt. A propeller ügye volt a második szenzáció. Azok, a kik a váci helyiérdekű gőzhajós társaságnál érdekelve voltak, azok dicséretesen hallgattak, de Gajáry nyíltan kimondotta, hogy nem üdvözli hozsannával az ajánlatot éppen a város érdekében. Miért ? Mert tart attól, hogy a részvények emelkedni fognak s nagy összeget kér a társaság a felszereléséért Majd meglátjuk, ha az uj tárgyalások és a pénzbéli ajánlatok napvilágra jönnek A harmadik volt és a legnagyobb is Freysinger felszólalása a közgyűlés bezárása után. A városnak eme tekintélyes vezérférfiát nem engedte szólni a polgármester, mert vége volt a közgyűlésnek. Számosán eltávozlak már, mindenki állott, legtöbben, az elnök is, nem voltak a helyükön. De Freysinger beszélt. És mikor az elnöki csengő megszólalt, boszantóan nyugott volt a polgármester, inig Freysinger dr. hangja emelkedett s erős hangon tiltakozott a szólásszabadság megsértése ellen. Hiába jelentette ki, hogy az alispánnál keres orvoslást feléjük. Közelebb is jött hozzájuk s akkor látták, hogy csinos fiatal lány, szép piros arccal, tüzes szemekkel, telt idomokkal. A mint a fiúra ránézett s látta annak zavart szemeit és elpirult arcát, rámosolygott, úgy hogy az egészen zavarba jött. Az öreg mosolyogva hagyta abba a beszédet s jóakarattal szólt a fiúhoz: — Én folytathatom ám ezt a dolgot később is, ha talán itt akarsz hagyni most. Ez esetben csak a dohányodat hagyd nálam . . . De a fiú állította, hogy esze ágában sem volt itt hagyni őt és szívesen hallgatja tovább is a tárgyat. Az öreg folytatta, de mulatott is, boszankodott is közben a fiú szórakozottságán, a ki ha csak tehette, lopva folyton a távozó leány után nézelődött. — Ott hagytam el, hogy az ész és vele együtt az agyvelő növekszik. Lassankint a fej átformálódik úgy, hogy több helye legyen az agy velőnek, aztán később már a fejnek is nagyobbra kell formálódnia, hogy a folyton növekvő agyvelő elférjen benne. S a test többi részei ijesztő mérvben csenevészednek. Egyideig az erőszakos testedzés s mindig kisebbek, gyengébbek, vékonyabbak lesznek a karok, lábak, keskenyebb a mell, laposabb a hát s a többi is. — Jön aztán a még későbbi kor, a mikor már meg sem lehet külömböztetni a többi tagokat egymástól s a két ezer év múlva élő nem mondhatta el beszédjét. Tehát nem csak a parlamentnek van egy hires el nem mondott beszéde, Károlyi István grófé, hanem a mi városházi közgyűlésünknek is. ügy mondják, hogy Freysinger az alispánnál csakugyan megtette a lépéseket. Nem tudjuk bizonyosan, de ha úgy van, akkor nem tett helyesen. Ilyen dologra jobb egyet aludni. Akkorra elmúlik a keserűség és Freysinger is beláthatta volna, hogy a polgármesternek volt igaza. Nem mi mondjuk, hanem az a nagy többség, a mely körül áll la őt s tudja, hogy a közgyűlés be volt zárva. Legszomorúbb ebben az, hogy egy része a képviselőtestületnek éppen a szóban forgó tárgy szerint Ítélik meg ezt az ügyet. Felekezeti kérdést csinálnak belőle s a mitől eddig meg volt kiméivé városunk, abban ugylátszik, most már részünk lesz, ha csak maga Freysinger és a polgármester együttesen nem fogják a jövő közgyűlésen meggyőzni a városatyákat arról, hogy távol voltak mindketten attól, hogy felekezeti kérdéssé fejlődjék az ki. Hatvanhárom városatya előtt nyitotta meg a közgyűlést az elnöklő polgármester s a közgyűlés hitelesítésére dr. Freysinger Lajost, Marossy Ferencet, Korpás Mártont és Fóti Gyulát kérte fel. A meghatalmazottak. A vármegye alispánja tudomásul vette, hogy a püspökséget Nagy Sándor, a váci idősebb alapítványi! káptalant Bucsek István, özv. Pesko Medárdnét Pesko Lajos, özv. Joó Istvánnét Torday Jenő, Takarékpénztárt Meiszner János, özv. Pauer Mihálynét dr. Pauer Béla, az államvasutakat Schwanfelder József, özv. Leitner Szándornét Cseko Pál fogja a közgyűléseken képviselni. Az uj képviselők A múlt évben volt a városi képviselők uj választása. A polgármester bemutatta a megválasztott képviselők névsorát, üdvözölte őket s azután megkérdezte Freysingert, Gsávolszkyt, Intzédyt és dr. Morfint, hogy mint virilisták, vagy mint választott képviselők vesznek-e részt a képviselőtestületben. Ők kijelentették hogy a választás alapján. A polgármester tehát meghívta az uj képviselőtestületbe Illovszky Antalt, Tragor Ernőt, dr. Virter Lajost, Monszparth Jánost, özv. Bállá Istvánnét pedig felszólítja, hogy meghatalmazottját küldje a képviselőtestületbe. A bizottságok megalakítása. A múlt év végével lejárt az összes bizottságok megbízatási ideje, most újra kellett megalakítani. így lett elhatározva : Egy évi megbízatással a pénzügyi bizottságba : dr. Freysinger Lajos elnök, Intzédy Soma, Péts Sándor, Révész Béla, Marosy Ferenc tagok. A gazdasági bizottságba: Krakker Kálmán elnök, Kresák József, K. Csereklye István, Velzer Lajos, Filzer Imre tagok. Pénztárvizsgáló bizottságba: Gindrich József, Krakker Kálmán rendes — Reitter Ödön, Váró Károly póttagok. Leltározó bizottságba: Gindrich József, dr. Oberländer József. Arvaszéki ülnökökül: Kemény Gusztáv, id. Olaj Ferenc, Intzédy Soma, Ursziny Arnold. Három évi megbízatással az ipariskolai bizottságba: Balás Lajos elnök, dr. Freysinger Lajos, Borossy Ferenc, Intzédy Soma, Sebők József, id. Olaj Ferenc, Friedrich Alajos, Schmidt Ferenc, Racsek János, Fajcsik Mihály, Chlapati János. Városi faiskola — bizottságba: Csávolszky József elnök, Rappensberger Endre, Molnár Máté, Haffner Ferenc tagok. Közegészségügyi bizottságba: Csávolszky József elnök, dr. Freysinger Lajos, Marossy Ferenc, Nikitits Sándor, Tragor Ignác, dr. Oberländer József, Filzer Imre, Vadkerti Mihály, Kemény Gusztáv, Gindrich József, Balás Lajos, Nyáry Ferenc tagok. Az állategészségügyi bizottságba: Kalló Antal elnök, Kristóf Lajos előadó, Korpás Pál, Schmidt Ferenc tagok. Elhunyt képviselő. A polgármester ezután jelentést tett arról, hogy Grünhut Dávid városi képviselő elhunyt. Emlékét jegyzőkönyvben örökitik meg s a ember talán már csak egy nagy fejből s két belőle kinőtt kézből és lábból fog állani, a mik újabb ezer esztendő múlva el is fognak végkép tűnni. Neked pedig mondtam, hogy vagy figyelj arra a mit beszélek, vagy eredj a dolgod után. Mit ábrándozol . . . A költő mentegette magát az öreg előtt, a ki mosolyogva fogadta a mentegetőzést. — Hidd el bátyám, nem vagyok én szórakozott s figyelek én arra, a miket te beszélsz, de mikor ez is olyan unalmas tárgy, mint u többi. Szerelem, az a fölséges, az az egyedül nagyszerű s költőnek való théma, az kifogyhatatlan. Miért nem beszélsz te nekem soha szerelemről. Nem voltál szerelmes soha ? . . . — Szerelmes, fiam ? inkább az a baj, hogy többet voltam szerelmes, mint kellett volna. És azért nem beszélek róla. mert az csak ideig óráig tartó valami. Mig fiatal az ember, addig tart, aztán vége. Majd később erről is mondok neked egy rövid kis mesét, ha akarod, azt is megírhatod, de hagyd ezt befejeznem, rögtön készen vagyok a világgal. — Odáig jutottunk, hogy a földön már csak nagy, agyvelővel telt fejek fognak lábak nélkül gurulni. Újabb kétezer esztendő s a koponya is eltűnt, az agyvelő mint önnálló valami fog létezni, körülönti majd a földgömböt s az agyvelővel beborított földgolyó tovább forog és gondolkozik . . . Az öreg utolsót szippantott a cigarettájából, eldobta s várta a fiú bírálatát, a ki nagyon röviden végzett vele. — Ha én ebből verset csinálnék barátom, akkor engem a bolondok házába csuknának s — meg is érdemelném. És a szemei már megint keresték a piros ruhát . . . Az öreg nem szólt semmit, hanem végig feküdt a gyepen, alátámasztotta a fejét a karjával és úgy tett, mint a ki aludni készül. Mikor pár perc múlva a fiú hallotta az öreg jóízű horkolását, sietve felkelt s ment arra, a merre a piros ruhás lányt eltűnni látta ... * * * * Már kezdett sötétedni, mikor az öreg felült s szemeit dörzsölve kért egy cigarettát a fiútól, a ki mellette hevert. Rágyújtottak s indultak haza felé. Útközben mondta el aztán meséjét az öreg a szerelemről. — Volt egyszer valahol egy királyfi, a ki olyan sokáig volt királyfi, hogy mire király lett belőle, több volt a fehér hajszála, mint a szürke. De azért lett belőle király, ha későn is. — ügy volt annak az országnak a törvényeiben megírva, hogy a király örökösének csak akkor szabad megházasodni, mikor már király lett s ez a mi fehérhajú királyunk csak] ugyan meg is házasodott s elvett egy gyö- I nyörüséges szép királykisasszonyt, a kinek fe
