Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-16 / 50. szám
1 VÁCI HÍRLAP nyújtása mellett 3—4 nap alatt felgyógyulhatna, mig a jegyzék szerinti gyógyszer hatása mellett háromszor annyi idő alatt lesz ismét munkaképes. — Már a gyógyszer árában sem lehet nagy külömbség, de első esetben a táppénz csak a harmadrészét tette volna ki azon ősz- | szegnek, melyet tényleg táppénz gyanánt kifizetni kell. Ha még tekintetbe vesszük azt, hogy a betegsegélyzö pénztárak tagjait csak munkaképes egyének képezik, hogy a pénztári tagok a legproduklivebb elemet képviselik, könnyen átlátható, hogy mily értékű munkaerő vész kárba hiányos betegsegélyzés következtében. Hasznos kivételt képeznek azon gyári betegsegélyzö pénztárak, melynek tagjai csakis a gyár munkásai, mert ezek már önérdekből is sietnek a beteget alaposan gyógyitatni, hogy ne kelljen neki ingyen munkabért adni. Hogy a betegsegélyzö pénztárak — úgy a mint vannak — nem feleltek meg a hozzáfűzött reményeknek az közismeretü, hisz minden illetékes tényező azon fáradozik, hogy a betegsegélyzö pénztárak kérdése mielőbb alaposan megoldassák. Ezen alapos megoldáshoz akartam szerény képességemhez mérten a fent elmondottakkal hozzájárulni. A népszámlálási kerületek és a népszámláló biztosok. Vác, dec. 14, Dr. Göndör Sándor főjegyző, a kit a polgármester a népszámlálás vezetésével megbízott, elkészítette a népszámlálási kerületeket és beosztotta a népszámláló biztosokat. Minden kerületben két, egy népszámláló biztos és egy segédbiztos lesz s körülbelül ezer lélek jut reájuk. Felügyelők dr. Göndör Sándor, Korpás Márton, dr. Franyó István és Tanács Géza lettek. Alább közöljük a népszámláló kerületeket olvasóink tájékozására, utána a népszámlálókat. A második név a segédnépszámláló biztos. Két külső terület is lesz, alsó és felső, ide egy-egy népszámláló kell. 1. Kalvin-utca felső oldala a Kisváci-főút a Buki-sor Duna felőli része és a Duna által határolt rész a Büki és Köhid kivételével. Népszámlálók: id. Körtvélyessy László, Baross István. 2. A Kisváci-főút páratlan oldala, a Hunyady-utca felső páros és Árpád-utca Duna felőli páros oldala által határolt rész a Splényi-utcávai egészben. Népszámlálók: Miókovics Antal, ifj. Körtvélyessy László. 3. Kalvin-utca alsó (páros) Kisváci-főút bal (páros), Hunyady-utca alsó (páratlan), Árpádutca bal (páros), Füredi-utca felső (páros) és a Horváth Mihály-utca, valamint a Duna által határolt rész. Népszámlálók: Fodor Imre, Mészáros Béla. 4. Rákóczy-tér felső oldala Menház-, Lemezgyár és az Árpád-utca jobb (páratlan) oldala által határolt rész egész a város végéig. Népszámlálók: Berger Mór, Bentze György. 5. Füredi-utca alsó (páratlan) Rákóczy-tér a vasutig. A Középvárosi-főút (páratlan) és a Szt. János-utca felső (páros) oldala által a vasutig határolt rész. Népszámlálók: Schönfeld Arnold, Zsarnóczay János. 6. Szt. János-utca alsó (páratlan) a vasutig, a Középvárosi-főút felső (páratlan) oldala és a Széchenyi-utca felső (páros) oldala által határolt rész az indóházat beleértve. Népszámlálók: Natonek Dezső, Udvardy János. 7. Fegyház-utca, Középvárosi-főút bal (páros) Eszterházy-utca felső (páratlan) oldala és a Duna által határolt rész. Népszámlálók: Tóth Ferenc, Havas Gyula. 8. Eszterházy-utca alsó (páros) oldala, Konstantin-tér, Káptalan-utca jobb (páratlan) Kossuth-tér felső (páros) Piarista-utca felső (páros) Szt. Háromság-tér felső, Sörház-utca felső (páratlan) oldala és Duna által határolt rész. ben se lesz elhagyatva, csak emeli munkakedvét s evvel együtt produkáló képességét is. Dacára e szép, nemes és hasznos programnak mit mutat a tapasztalat? Azt, hogy a tagok nem szívesen, csakis kényszerítve lépnek a kér. betegsegélyzö pénztárba. Hogy miért nem szívesen, annak az az egyszerű oka, hogy a betegsegélyzö pénztár nem nyújtja azt tagjainak, a mit ezek joggal elvárhatnak tőle. A betegsegélyzö pénztár első kötelessége a beteg tagot gyógykezeltetni és gyógyszerrel ellátni. Most lássuk, hogy történik ez! Úgy mondják, hogy a kerületi betegsegélyzö pénztár orvosainak megvan hagyva, hogy a pénztár terhére csak azon gyógyszereket szabad rendelni, melyeket az országos betegsegélyzö alap terhére is szabad. — Az most mellékes, hogy mennyire felel meg a humanizmusnak az, hogy ha a szegényeket ingyenes gyógyszerekkel akarjuk ellátni, hogy csak bizonyos olcsó szereket adunk nekik, hanem az kétségtelen, hogy a kerületi betegsegélyzö pénztártól igazságtalanság tagjaival tagsági dijuk ellenében igy eljárni. Csak az a csodálatos, hogy a betegsegélyző pénztárak orvosai nem szólalnak fel az ellen. Mert pl. ha egy betegnél az orvos meggyőződése szerint egy oly szer használhatna, mely ama jegyzékben nem fordul elő, az orvos mit csinál? vagy meggyőződése ellen mást rendel, vagy pedig azt rendeli, a mit ő jónak talál és — megfizeti. De hogy ez a megtakarítás a gyógyszereknél tényleg megtakarítás volna, az tévedés. Ez nem megtakaritás sem a pénztárra, sem az országra. Mert pl. egy pénztári tag megbetegszik. Alapos gyógyszer segítség sem jővén, mit csinálhattam itt két századdal? — hogy visszavonultunk mi is. Uj-Arad utcáiba nem mentem be, hanem a kertek mellett a vár felé indultam, nehogy a várbeliek kijöjjenek és bennünket ezek meg hátulról támadjanak meg. Azonban a várelleni sánctorlaszban találtam a békési önkéteseket Gremsperger József és Baranovics Ferenc századosok vezénylete alatt két ágyúval, kik ez időközben a várból csakugyan kirohanó ellenséget visszaverték. Ezeket értesítettem az eseményekről és mondtam nekik, hogy intézkedjenek, mert ha az ellenség benyomul Uj-Aradra, úgy ők két tűz közé jönnek és nehéz lesz a menekülés 0-Aradra. Ezután én is bementem Uj-Aradra, hogy az ott levő podgyás7omat megmentsem, de erről már az én szemes tiszti-szolgám, Paraszt Tamás eleve gondoskodott s azt is átszállította Ó-Aradra, mintha előre tudta volna azt, a mi bekövetkezett. Nem sokára megjelent Máriássy is a seregnek összeszedett részével s elrendelte, hogy mindnyájan menjünk át Ó-Aradra. így végződött ez a gyalázatos nap, nem is csata, a seregünknek egy nyolcad része, alighogy tűzbe jött és már megvoltunk verve. Alighogy elindultunk, hallottuk a csalai erdő melletti hídfőnél az ágyúzást, a hová az ellenséges lovasság már megérkezett, mi nem is arra vettük utunkat, hanem az uj-aradi molnár házak felé, a hol egy komp volt kötélen. Azonban még oda értünk, a puszta Maros partján kellett oda mennünk, a hová a várbeli ágyuk szolgáltak és kivoltunk téve a vár ágyúgolyóinak, a mit a várbeliek, nem is mulasztottak el felhasználni, mert a mint arra a szabadtérre értünk, minden ágyúból, melyek ebben az irányban voltak fordítva a várból, a leghevesebben ágyuztak reánk és az ágyú golyók mint a lapdák ugráltak embereink közt. Ezen alkalommal kicsiben múlt, hogy az életemet ott nem hagytam. Itt egy térdig érő árok húzódott a Maros partján, én abba az árokba léptem embereimmel és úgy vonultam tovább és menés közt a várra néztem. A mint azután a mifelénk álló várromon ágyufüstöt láttam felemelkedni, lebuktam abban. Egyszer is a többi közt e szerint lebuktam, utánam jött a 2-od őrmesterem Szárnyasi, a ki midőn hirtelen lebuktam, utánam botlott le ő is és abban a percben repült el felettünk közvetlenül egy ágyú golyó, mely az árok szélét is horzsolta. Ekkor tehát a vigyázatommal csakugyan az életemet mentettem meg s Szárnyasi őrmestert is, hogy utánam bukott le akaratlanul az árokba. Végre a komphoz értünk, a melyen át is mentünk. Én ekkor rémitően elvoltam fáradva, melyhez hozzájárult, hogy a hideg nap miatt szűr volt rajtam, melyet Pesten vettem és két hosszú pisztoly is dugva volt az ővembe, melyeket hiába hurcoltam magammal egész napon át. A mint a Maros túlsó partjára értem, azonnal a földre vetettem magamat kipihenni. A szűrömet meg átadtam melegedni Oszvald főhadnagynak, ki lovon úsztatott át a Maroson és nyakig vizes lett s lovastul együtt majdnem belefult. Ez alatt meg a csalai hídfőnél dörögtek az ágyuk, mert a seregünknek egy része, a mely Uj-Aradon a temető körül volt, arra menekült s utánna nyomult az ellenség zöme is, úgy, hogy az ellenségnek tiz ágyúja lövöldözte a hídfőt. De volt ott egy hires aradi tüzér: Kún József biharmegyei Péterszegről való, a ki két ágyújával annyira távol tartotta az ellenséget, hogy az arra menekülők mind átjöhettek a Maroson az ágyukkal együtt. Veszteségünk volt ebben hitvány csatában két ágyú Szt.-Miklósnál és 150 hiányzó emberünk, kik közt lett volna 40 halott és 64 sebesült. i Arad városának ezért ismét bűnhődnie kel- I lett, mert azt a várból déltől késő estig újból I ágyuzták.
