Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-09 / 49. szám
4 fogják látni ebben a kérdésben is a mielőbbi és a gyorsabb lépéssel való haladást. De tudomásom van a gazdasági érdekeinkbe vágó egy másik igen fontos ügyről is, a melyet szintén nagy megelégedéssel kivánok ezúttal még felhozni. Arról lenne ugyanis szó, hogy egy hatalmas külföldi pénzcsoport hajlandó volna nemcsak a Duna-Tisza-csatornának, hanem a közelmúltban lefolyt parlamenti tárgyalások alkalmával hangoztatott és szükségeseknek jelzett összes hajózható és öntözőcsatornáknak, valamint a budapesti kikötőnek is nem részletekben, hanem egyszerre való kiépitésére és eziránt kész a t. kormánynyal reális alapon tárgyalásokba bocsátkozni. A Duna-Tisza-csatorna kiépítésének szüksége és fontossága ma már azt hiszem közisrneretü. De Yadnay Andor t. barátom, Osongrád-megye főispánja a nyáron át gyönyörű és bosszú tanulmány-czikksorozatban igen alaposan ismertette ezt a kérdést, a melynek megoldása a mellett, hogy hosszú időre biztosítaná népünk sok ezreinek a kenyeret és ekként az alföldi szocziáüzmus bajaiban s részben elhárításában is közreműködhetnék, nagy területéi termőföldek felszabadításával, öntözőcsatornáival, forgalmi előnyeivel s ezáltal kivitelünk emelése révén^s igazán áldásthozó volna erre az országra. Én abban a véleményben vagyok, hogy a múlt betekben lefolyt parlamenti tárgyalások alkalmával megbizonyosodhatott a t. kormány arról is, hogy az egész ház pártolására számíthat, ha ezt a kérdést egyszerre oldja meg. De meg vagyok arról is győződve, hogy a t. kormány az egész országnak egyhangú elismerésére talál, ha ezen ügyeket mind egyszerre oldva meg, millióknak ad bizalmat ily válságos időkben' az állam létfentartó erejébe. Ezekkel voltam bátor nézeteimet az 1901. évi állami költségvetés tárgyalása alkalmával előadni, és ámbátor tudom, hogy a felvetettem kérdéseknek egyszerre való megoldása állami költségvetésünknek más végeredményét idézné elő, de mert én azt tartom, hogy az államháztartás egyenlegét időleges gazdasági válságok nem bolygatják meg, és veszélyeztetve az csak akkor volna, hogy ha maguk, gazdasági életünk rugói lennének megromolva, és mert abban a nézetben vagyok, hogy ha az állam hasznos befektetésekre fordítva összegeket,' ezt ellensúlyozva cselekszik, akkor épen az ország érdekében hoz áldozatot, s még a számok rideg egyenlegében s még időleges deficzit mellett is az ország érdekében cselekszik, ezért voltam bátor fölvetni ezen kérdéseket annál is inkább, mert azt tartom, hogy ha a t. pénzügyminiszter ur ezen czélok megvalósitá-ára, akár a pénztári készletek nagyobb igénybevételéhez, akár egy államkölcsön amortizáczionális részletének a költségvetésbe beállításához akár esetleg idegen tőke kamatgaránczialis részletének a költségvetésbe beillesztéséhez a 1 örvényhozás beleegyezését kívánná, ezt hasznos beruházásokra az én véleményem szerint meg is fogná kapni nemcsak, de lm ezeket kei esztülvinné a t. kormány, akkor egyszersmind az egész ország báláját és elismerését is vívná ki. Különben magát a költségvetést, miután a t. kormányelnök ur személye iránt teljes tisztelettel és feltétlen bizalommal vagyok, politikai programmját pedig, melyet ő, mint a szabadelvű partnak hű és regi bajnoka s mindenkor egyik legillusztrisabb vezérferfia adott, a szabadelvű párt programmjával és igy az én programmommal is mindenben megegyezőnek találom, s ekként szívesen elfogadva őt a liberálizmus terén vezéremnek, ismerem és mindenkor készséggel követem, .... (Zaj a szélsöbaloldalon.. Az e'nöJc csenget.) azt hiszem, az természetes, hogy a liberálizmus terén a kormányelnököt mindig szívesen követem. (Zaj a szélsriba(oldalon. Halljuk! Halljuk! Az elnök csenget.) Minthogy azt látom, hogy az összes miniszteri tárczák mind kifogástalan és feltétlen szabadelvüpárti képviselők kezére lettek és vannak ma is bízva, .... (Zaj a szélsöbrdoldalon.) Pichler Győző: Igazi seczessziós beszéd! Gajáry Géza: .... és minthogy maga a - költségvetés nyújtja mind azt a biztatást és megnyugtatást, mely viszonylag a mai nehéz viszonyok között és ilyen válságos helyzetben csak elgondolható és feltétlenül dokumentálja azt az örvendetes tényt, hogy az ország pénzügyeinek vezetése olyan államférfiura van bízva. . . . Molnár Jenő: Mit mond majd ebhez a beszédhez Bánffy? Gajáry Géza : Tessék tőle megkérdezni! Minthogy, ismétlem, az ország pénzügyeinek vezetése olyan államférfiura van bízva, a kinél alkalmasabb és kiválóbb egyéniség ezen fontos kormányzati ágat még sohasem vezette. Visontai Soma: Még a Bimbó utczában sem? Gajáry Géza: . . . —- ügy látszik a képviselő ur nagyon jól ismeri a czimet; én nem is tudom pontosan Bánffy uj lakezimét. —■ Mindezeknél fogva az 1901-ik évi állami költségvetést: általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon. A szónokot számosán üdvözlik.) Budapest, 1900. Az Athenaeum r. tárg. könyvnyomdája.