Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-18 / 46. szám
VAGI HÍRLAP 5 neki tanácsával, esetleg ily terület felajánlásával segélyére lenni szíveskedjék. A polgármester az ügyet véleményezés végett kiadta a pénzügyi bizottságnak, hogy igy a legközelebbi közgyűlés elé kerülhessen. — Hivatal-vizsgálat volt a múlt héten a helybeli postahivatalnál, a hol Pál Imre posta és távirda-tanácsos mindent a legnagyobb rendben talált és legnagyobb megelégedésének kifejezésével mind a hivataifőnök, mind a tisztikar részére, távozott. — Nem akar az ökör csorda — országúton ballagni. Nem bizony. De hát minek is menjen az országúton, mikor sokkal élvezetesebb a mindig tisztán tartott vasúti sínek között lépkedni és miért ne gyönyörködjenek ők is már egyszer a szép kilátásban, ami a magas pályatestről esik. Így gondolkozott most csütörtökön 80 darab jobb házból való ökör, midőn Vác felé ballagott a fehér országúton. A hájcsárok is megunták már folyton csak azt az egyhangú fehér szint látni előttük, hátrahagyták hát az ökröket maguk mögött, ők pedig elől kullogtak. Ökreink (bárcsak a mieink volnának) fölhasználták e kedvező alkalmat, s szépen föllépdeltek a vasúti töltésre és nyugodtan kullogtak be az indóházfelé a sínek között. Eközben Vácról kieresztették a gyorsvonatot s az prüszkölve robogott Verőce felé. Igen ám de tudvalévő dolog, hogy elől megy a masiniszta ki a gőzöst, ki a gőzöst igazítja s hacsak lehet, nem engedi, hogy valami baj történjék. Most is már messziről látta a nagy fehérséget, s először azt hitte, hogy valami hirtelen nagy köd ereszkedett le, de mikor az ökrök háborgatásuk miatt hatalmas bőgéssel adtak bosszankodásuknak méltó kifejezést, akkor látta csak a masiniszta úr, hogy kikkel, azaz hogy mikkel van dolga és mit volt mit tenni, megállította a vonatot. Erre megtörtént a kölcsönös ismerkedés és a vasúti alkalmazottak othagyva a vonatot a szénhányó lapátokkal nekiláttak az ökröknek s lekergették őket a pályatestről. Az ökrök azonban — jóháztól valók lévén — nem voltak ilyesmihez hozzászokva s mérgökben mind szét taposták a vasúti töltéseket s még a sürgöny drótokat is összetépték. A hajcsárok csak a nagy lármára tekintettek hátra, de már akkor nem maradt egyébb dolguk, mint a nevüket bediktálni, hogy megindíthassák ellenük illetékes helyen az eljárást. — Egy derék plébános. Tudósítónk Írja a következő sorokat: Kiss István, lőrinci plébános a hitnek ama felkentjei közé tártozik, a kik a hiúságot levetve, egyedül a szeretet parancsait követve áldásos tevékenységet fejtenek ki — csöndben és zajtalanul. Kiss István tizennégy éve működik Lőrinciben s osztja meg idejét és vagyonát a vallási érzület emeletére hivei között. A millenáris év emlékére 1896-ban a templom körül saját költségén ezer darab jávorfát ültettetett úgy, hogy a templomot ma már gyönyörű liget veszi körül. Két év után ugyancsak saját költségén iskolát és tanító lakást építtetett, mindkettőt felszerelte bebutorozta mintaszerüleg, a miért a miniszter köszönetét is nyilvánította. Ebben az évben a magyar kereszténység 900 éves jubileumának emlékére a lőrinci templomnak egy 6 méter magas és művészies kivitelű oltárt állíttatott, melyet Gsávolszky József, váci apátkanonok nagy assistentiával szentelt fel. Híveinek adományaiból plébániájának három templomát kifestette, a mellékoltárokat és szószékeket újra aranyoztatta s a templomi padokat kijavitatta ily áldásos tevékenység mellett nem csoda, ha az Úrnak buzgó szolgája a közszeretetnek és tiszteletnek örvend. — Megmart siketnéma. Plöderer Antal i ötödik osztályos siketnémát egy kóbor kutya megharapta. Az intézet igazgatósága rögtön intézkedett, hogy a fiút a Pasteur-intézetben beoltsák. Bizonyára jól tenné rendőrségünk, ha intézkedne és az újabb időben nagyon is megszaporodott kóbor ebeket összefogatná. — A hármas ikrek. Egyik kereskedő mesélte a napokban a következő kis históriát: Néhány héttel ezelőtt útra akarta küldeni egyik utazóját, a mikor beront az utazónak cselédje. — Nagyságos úr, a nagysága hármas ikreket szült. Mit tehetett a kereskedő ? Maga ült vasútra és elment vidéki feleihez személyesen. Az első vevő csodálkozott: — Hogyan ? Ön személyesen jön ? — Mit tegyek ? az utazóm váratlanul hármas ikrek atyja lett. A jó vidéki kereskedő nagyot sóhajtott: — Szegény ember! Hiszen már úgyis annyi gyermeke van! Elér a másik félhez. — Mi a manót. Személyesen ? Megmagyarázta a dolgot. Részvéttel hangzik a válasz. — Istenem, Istenem, de sajnálom a szegényt, kis fizetés, hármas ikrek, — ez borzasztó. A főnök úr beállít a harmadik vevőhöz. — Hogyan kerül maga ide? Talán elhagyta az utazója ? — Nem hagyott el, csak otthon maradt, mert felesége hármas ikreket szült. — Hogy mondja ? — Hármas ikreket. — Hármas ikreket? Hallja, ez nagyszerű. Igazán nagyon örülök, ügy kell a gazembernek ! A főnök úr nagyot néz; — Engedelmet kérek, hát miért okoz ez magának ekkora örömet? Ön az első, a ki nem sajnálja szegényt. — Tudja, felel a vidéki fél, a káröröm beszél belőlem. Legalább megtudja a maga utazója is, hogy mit jelent az, ha az ember egy darabot rendel és hármat küldenek. — Tolvaj a hétkápolnánál. Sunega János kéményseprő vándorbotot fogott a kezébe, hogy nem volt munkája s Vác felé iparkodott. El is jutott a hétkápolnáig, itt aztán lefeküdt a kopár földre s az álom csakhamar elnyomta. Jó sokáig aludt s csak arra ébredt fel, hogy fázik. Szétnézett s búsan tapasztalta, hogy a télikabátját, mig aludt, valaki lehúzta testéről Aztán a zsebéhez kapott, itt újabb meglepetés érte: a pénztárcáját is, a melyben néhány korona volt, az ismeretlen tettes ellopta. Búsan ballagott be a rendőrségre, elmondta szomorú esetét, a rendőrök rögtön ki is mentek kutatni a tettest, de bizony nem akadtak rá. — Ismét elgázolás. Lukács Ferenc taligás f. hó 12-én d. e. 11 órakor taligájával elütött egy Balázs Béla nevezetű 12 éves vak fiúcskát, kinek a bal lába eltörött. A rendőrség a jegyzőkönyvek felvétele után a járásbírósághoz tette át az ügyet. — Megszökött huszár. Remes Károly a helybeli 6-ik honvédhuszár-ezred újonca, megunván a szép katona életet, f. hó 12-én otthagyva a cifra mondért odébb állott. Felettes hatósága kézrekeritése végett megkereste a környékbeli csendőrőrsöket, kik majd visszahozzák az ifjút, hogy esküdt kötelességének eleget tegyen. — Lopás. Karóba János váci lakos régebben vadházasságban élt Gerhát Rozália becskereki illetőségű hajadonnal, de akivel újabban szakított. Gerhát Rozália azonban a letűnt szépnapok emlékére 20 koronát eltulajdonított emlékül. Karaba jelentést tett a rendőrségnél, a mely intézkedett, hogy Rozália hajadon körmeiről az enyvet eltávolítsa. — A váci hengermalom részvénytársaság lisztárai. Asztali dara, durva A B sz. 26 kor. 60 fii., asztali dara, finom G sz. 25 kor. — fii., Királyliszt 0 sz. 25 kor. 60 fii., Lángliszt t. sz. 24 kor. 40 fii., Elsőrendű zsemlyeliszt 2. sz. 22 kor. 80 fii., Zsemlyeliszt 3. sz, 22 kor. — fii., Elsőrendű kenyérliszt 4. sz. 21 kor. 20 fii., Közép kenyérliszt 5. sz. 19 kor. 80 fii., Kenyérliszt 6. sz. 18 kor. 20 fii., Barna kenyérliszt 7. sz. 15 kor. 20 fii., 7x/2 13 kor. 40 fii., Takarmányliszt 8. sz. 11 kor. 40 fii., Korpa, finom F. sz. 8 kor. 60 fii.. Korpa goromba G. sz. 8 kor. 80 fii., Ocsú 7 korona — fillér. Bolt és pálinka. Azoknak az uraknak, a kik nem győzik eléggé védeni a szatócs urak érdekeit a szövetkezetekkel szemben, ajánljuk figyelmébe a következő, a csongrádi Szövetkezetből kivett sorokat. Egy faluban bolt nyilik. Az üzlettulajdonosnak első dolga megszerezni a pálinka mérésre feljogosító engedélyt és a magy. kir. dohány és szivar eladást. E kettő a csalétek. A boltajtó a kora reggeli órákban rendesen kinyílik. A szegény ember hajnalban munkára megy, az üzlet előtt haladtában eszébe jut, hogy be kéne térni egy pohár sziverősitőre, de meg füstölni való sincsen. Az egy pohár testetlelket ölő, gyilkos pancsból lesz egy pár pohár. Estefelé hazatérőben ugyanez a programra. Napközben a familia is vitt haza egy és más falura szorult, rossz és drága füszerszámfélét, a számla megnövekedett jó néhány garassal. Vasár- és ünnepnapokon, a mikor jobban ráér a gazda egy kicsit pityizálni, meg otthon is csak jobb, ergo költségesebb koszt dukál a rendesnél — hatványozott mértékben szaporodik a kontó, különösen ha még duplán is fog a kréta. A jószivű szatócs amúgy mellékesen illendő kamatra pénzt is ád kölcsön az arra érdemes megszorult atyafiaknak s hogy egészen rendben legyen a dolog, többnyire írást is vesz róla. A kamat kétféle. Az egyik terményekben lesz fizetendő, aratás után pár zsák búza, árpa stb.; tengeri és burgonyaszüret után néhány vékával ezekből is. A másik csekélység 50 forintot kap a kezéhez és 100 forintos váltónak Írja alá a nevét. A mikor aztán már nem lehel hitelezni: — következik a kir. végrehajtók dolga. Az ilyen faluban rövid idő alatt a helyzet képe ez: van háromnégy hűbérúr és néhány száz vagy ezer lelket számláló, nyomorgó jobbágy. Először hazánk legbárgyubb, legcivilizálatlanabb nemzetiségét, a ruthéneket tették tönkre anyagilag és erkölcsileg ez üzelmek, olyannyira, hogy a közigazgatási hatóság ismételt sürgős jelentéseire kormánybiztos kiküldetése vált szükségessé. Nemrég Erdély oláhlakta vidékein nyomozott ki a cse .dőrség egy egész vidéket polypkarjaiban tartó nagy áru és pénzuzsorás hálózatot, legutóbb meg Krassó-Szörény megyében a szerblakosság körében találtak hasonló viszonyokat. Azonban fenyegeti e vész a magyarságot is. E sorok irója egy dunántúli tiszta magyarlakta kicsiny községben a következő megfigyelést tette. Az uraság a falu lakóinak a kiket évről-évre aratóiul szokott megfogadni a részt mérte. A kimérésnél jelen voltak a falubeli boltos urak, számszerint négyen. Kezeikben egy-egy jegyzéket tartottak, melyre kinek-kinek az adóssága volt fölirva. Hát bizony édes kevesen vittek haza abból a részből csak valamennyit is, a Budapest gabnapiaci áraknál két-négy koronával olcsóbban nagylelkűen átvették az adósság fejében. Örült, a ki teljesen kibírta magát tiztázni és nem maradt átvitel a következő évre. De a tejjel-mézzel folyó Alföldön is úgy vagyunk már, hogy a falvakban az történik, a mit a korcsmáros akar.
