Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-11 / 45. szám

VÁCI HÍRLAP

5

— Kohlmannt kegyelemre aj ánlották! A szegény kocsonyává főzött fővárosi kucséber gyilkosainak az ügye foglalkoztatta csütörtökön a legfelső bíróságot. Cserebogár Jóska, a kinek valódi neve Papes János volt, miután ezer koronát itt Budapesten összekuporgatott, Pásztón házat vett magának. Itt került Kohlmann István kékfestő családjának a hatalmába. A gonosz család, a melynek körében az öreg kucséber meghúzta magát, minden módon azon volt, hogy őt eltegye láb alól és a vagyonkáját kézrekeritse. Kohlmanné vitte a vezérszerepet. Egyszer megmérgezték az öreget, mikor pedig ezzel nem értek célt, más tervet eszeltek ki. Kohlmann és a felesége elmentek hazulról, legnagyobb leányuk, Teréz és a vőlegénye Gottlieb Lajos pedig a kis Kohlmann Ilona segítségével odacsalták Popes Jánost a kékfestőkádhoz s Gottlieb fejjel beletaszitotta az öreget a mérges folyadékba. Este, mikor Kohlmannék hazajöttek, kivették a holttestet a kádból és kocsonyává főzték, aztán kiöntötték a patakba szegény Cserebogár Jóska földi maradványait. A banda ily módon jutott a kucséber vagyonának a birtokába. Az egri esküdtbiróság bűnösnek mondta ki Kohlmannt a gyilkosságban mint tettest és fölbujtót, továbbá a rablás és okirathamisitás bűntettében s ezért kötél által való halálra, a feleségét, született Hanecker Franciskát a gyilkosságban, mint fölbujtót a rablás bűntettében és. a mérgezés vétségében s életfogytig tartó fegyházra, Gottlieb Lajost gyilkosság és rablásért tizenöt évi fegyházra Ítélte. Kohlmann Teréz bünsegédkezésért másfélévi börtönt kapott, mig a legkisebb kisleányt felmentették a vád alól. A bejelentett semmisége panaszokkal csütörtökön foglalkozott a kúria Csorda Bódog, kúriai másodelnök elnöklése és Székács Ferenc dr. előadása mellett s valamennyit elutasította. A halálra Ítélt Kohlmann érdekében a tanács nyomban zárt ülést tartott, a melyben a koronaűgyész-helyettes indítványa után a megkegyelmezés kérdésében határozott. Ez a határozat a törvény értelmében titkos. Jogászkörökben mégis biztosra veszik, hogy miután Kohlmann nem volt értelmi szerzője a gyilkosságnak, a kúria kegyelemre ajánlotta a gonosztevőt.

— Más portáján. Nasitza Vendel, a mikor elfogyott a munka, mint sok más ezer társa, ő is vándorbotot fogott és hegyes, völgyes hazájából, Árvából iparkodott a főváros felé. Egész hosszú utón nem akadt baja senkivel, csak mikor végcélját már majdnem elérte, került a rendőrség elé és érte az a szégyen, hogy a rendőr bekísérte, ügy esett az eset, hogy mikor végig baktatott a városon, eljutotta Neuwirth-féle fatelepig. Itt azután nagyon kellemetlen érzések fogták elő, hát beszaladt a Neuwirth-féle portara. Ámde ott egy hatalmas kutya pihent az udvaron s mikor a deszkarakások mögött megpillantotta a szerencsétlen tótot, egy pillanat alatt rajta termett, majd hogy fel nem döntötte. A kabátját ugyancsak erősen fogta s közben nagyokat mordult Nasitzára. Nemsokára észrevették a házbeliek, hogy idegent ugat a kutya. Odasiettek s csakugyan ■ egy rongyos alakot őrzött az állat. Mit kereshet egy rongyos alak a fatelepen? Bizonyos, gondolták, hogy lopni akar. Hiába volt Nasitzának a védekezése s hiába mutatott rá a nyomós argumentumra, bevitték a rendőrségre. Itt azután a rendőrkapitány alaposan megvizsgálta az ügyet, megnézte a munkakönyvét s konstatálta, hogy a legderekabb emberek egyike áll előtte. El is bocsátotta szép szóval s a megszeppent tót messze kerülte el Budapest felé való útjában most már a Neuwirth-féle telepet.

I — A székesegyház alapja. Most I mikor Jahlonszky Ferenc budapesti műépítész ! emberei, a székesegyházi kriptába való lejárót készítik, a templom hátsó részén levő ajtó kiszélesítésénél és megnagyobbitásánál eszközölt munkálatok alkalmával tűnt ki, milyen hatalmas köveken, valóságos sziklákon nyugszik hatalmas székesegyházunk. A szó szoros értelmében alig bírtak az építők e hatalmas sziklákkal és igy csak lassan haladhattak előre, most már azonban túl vannak minden akadályon és az ízléses stilű lejárat, a melyen még lámpavilágánál is dolgoznak, nemsokára készen is lesz.

— A tartalékos tisztek napja. November ötödiké volt ez idén a tartalékos tisztek napja. Ekkor vonultak be szemlére Budapestre úgy a honvédek, mint a közösök. Városunkból a szemlén a következők jelentek meg: Perémy Miklós főhadnagy, Intzédy Soma hadnagy, W lady ka Dániel hadnagy, Bentze György hadnagy, Vayer József tábori lelkész a m. kir. honvédség részéről, a közös hadsereg kötelékében állók közöl pedig dr. Göndör Sándor hadnagy, dr. Oberländer József hadnagy és Révész Jenő hadnagy.

— Pestmegye volt főjegyzője meghalt, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye nyugalmazott főjegyzője, ilki Ilkey Sándor meghalt e hó 7 -én reggel Budapesten 76 esztendős korában. Hivatalában nagy tudásával és szorgalmával megszerezte föllebbvalói becsülését s mennyire szerették, az is mutatja, hogy a mikor nyugalomba vonult, a lehetséges legnagyobb nyugdijat szavazták meg neki s örökös lakást kapott a megye Baross-utcai házában. Néhány év óta betegeskedett az öregur, szemevilágát csaknem teljesen elvesztette s csütörtökön reggel csöndesen elhunyt Özvegye, született Kovátsits Zsuzsanna és László fia gyászolja. November 10-én délután négy órakor temették el.

— A podgyász-dijszabás reformja. |

A podgyász magában is elég kellemetlen, de j elkerülhetetlen rossz annak, ki utazik. Hát még ha az a boszuság is jár vele, hogy kegyetlenül drágán kell fizetni a szállítást. Eddig ugyanis úgy volt, hogy ha az ember podgyász-kocsin akart vitetni két kézitáskát s az egyiknek pél- j dául húsz, a másiknak pedig huszonöt kilóg- j ramm volt a súlya, száz kilogrammnyi podgyász | szállításának a diját kellett fizetnie. Mert a podgyász-szállitás árszabásánál a minimális sulyegység ötven kilogramm, az ennek megfelelő szállitásdijat pedig az utas podgyászára darab szerint szabták ki s igy eshetett meg gyakran, hogy száz kilogrammnak megfelelő j dijat kellett fizetne az utasnak két olyan pod- ! gyász darabjáért, a mi összevéve sem volt őtven kilogramm. Hegedűs miniszter most orvosolta ezt az anomáliát s a podgyászra vonatkozóan I úgy intézkedett, hogy ezentúl nem lesznek tekintettel a darabszámra, hanem egy utas akárhány darabból álló podgyászának összes súlyát mérik. Minimális sulyegységnek ezentúl megmarad az ötven kilogramm, azután minden tiz kilogramm után az első zónában tiz, a másodikban busz és minden további zónában husz-husz fillérrel többet kell fizetni. Ez az újítás pedig az államvasutaknak úgy összes fő, mint összes helyiérdekű vonalain lép érvénybe, de érvénybe lép a Kassa-Oderbergi vasút vonalain is.

— A Szt. Lukácsfürdő kútvállalat Kristály ásványvize 1900-ban a következő kitüntetéseket nyerte: Páris, a francia köztársasági kereskedelmi miniszter védnöksége alatt tartott élelmiszerek külön kiállításán, díszoklevél és aranyérem ; Brüssel L’Association internationale pour le progres de e’ Hygiene, díszoklevél és aranyérem ; Bécs, Mária Josepha

főhercegnő ő fensége védősége alatt tartott kiállításon díszoklevél és aranyérem; Strassburg Hohenlohe—Langenburg herceg, Elzász— Lotharingiai helytartó védnöksége alatt tartott közélelmezési kiállításon díszoklevél és aranyérem ; Krakó, a természettudományi és orvosi kiállításon díszoklevél és aranyérem. Ezt az j ásványvizetszámoskülföldi, európai és tengeren- I túli piacon sikerült bevezetni és különösen figyelemreméltó, hogy Ausztriában, mely a ná| lünk annyira elterjedt osztrák savanyuvizek hazája, is szép keresletnek örvend.

— A megtámadott posta. Szeles Kej lemen maga és társai nevében levelet irt ne- i künk, hogy nem való az, mintha ők támadták

volna meg múlt héten a vasúttól bejövő postát. Volt nekik egy kis kellemetlenségük a vasútnál egy rendőrrel, a ki nem akarta meg; engedni, hogy egy utitársunkat ott megvárják, j És miért ? Szeles állítása szerint, mert nem akartak neki szivart adni. Ő irja nekünk, hogy e rendőr ellen feljelentést is tettek.

— Tolvajok a pincében. Nagy betöréses lopás történt tegnap éjjel Domony községben, írja tudósítónk. Valentiny Mihály feketehegyi pincéjéből 24 akó multévi és ez évben termett borát ismeretlen tettesek ellopták. — Ugyanezen éjszaka feltörték Valentiny János házi pincéjét is, a melyből két akó házi tiszta törkölypálinkát gurítottak el a tolvajok. Minden körülmény arra vall, hogy az eddig ismeretlen tettesek mindkét pincében ugyanazok voltak. A csendőrség megindította a nyomozást, de az még eddig eredmény nélkül járt.

— Konskripció folyik a városházán. Nem Sulla véres konskripciójáról van szó, de nem sokban külömbözik attól mert véresnek ez is elég véres a pénztárcákra nézve. Fóti Gyula adó-jegyző tartja a városháza tanácstermében az összeírást, a mely bizony gyakran borzasztóbb egyesekre nézve mint Sulla hírhedt összeírása. A nagy munkálat csütörtökön vette kezdetét s hogy meddig tart, az még bizonytalan.

— A színház. Szomaházy István, a magyar közönségnek ez a kedves Írója, a ki már irt színháznak és egy-egy aktuális esemény kapcsán annyit irt színházakról, most nagy és vidám és mégis komoly és mindenekfelett érdekes könyvet ir a színházról. Ő, a ki a valóságos életben olyan jól meg tudja különböztetni a komédiát az igazságtól, a színházat is ismeri a maga apró-cseprő titkaival, ezer csinjávalbinjával egyetemben, ismeri a nagy forrongásokat, amik ott egy-egy müvészlélekben fakadnak, ismeri az intrikákat, amik a kulisszák mögött folynak, a maga jó szemével, művészi látásával belepillant e különös világ minden szövevénybe és ezt a világot, a színpad világát, a mely mindannyiunk érdeklődésének olyan meleg tárgya, a maga művészi készségével, kiváló Író kvalitásaival fogja elménkhez, szivünkhöz közelebb hozni. A rendkívül érdekesnek Ígérkező munkával kapcsolatban Szomaházy István ezt az előfizetési felhívást teszi közzé:

A színházról, e lázas, hullámzó, festéktől és aranyfüsttől csillogó világról készítettem egy nagy könyvet a magyar olvasók számára. Nem tudományos, vagy filozofáló munkát, hanem egy színekben pompázó, napsugaras galériát, melynek minden képe más-más művész ecsetjét dicséri. Könyvem egy jórészét nem magam Írtam, hanem a magyar novelisták, költők, színészek, kritikusok kitűnőségei. Aminek a színház életében valamiféle szerepe van: mind meg lesz rajzolva az uj könyvben. A szerző, a kinek fantáziájában az uj darab első tervei megszülettek. Az irodák útvesztői: a kapuson, titkáron, dramaturgon, igazgatón át a színpadig. A deszkák rejtelmei a mélységekben és a magasságokban : a zsinórpadlás, a díszletek, a sülyesztő. A primadonnák öltözői és udvara,