Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-04 / 5. szám

9 VAGI HÍRLAP fel északra. Az egész egy szervezet s az egész nem más, mint maga a középosz­tály, a mely önmagát látja el s nem en­gedi magát kiszolgáltatni más közvetí­tőnek. Már létesült fogyasztási szüvetkezeteink bajai többnyire a közönség csekély érdek­lődésén múltak. Igen nagy közös erőre, fáradozására van szükség. Egységesen és kerületenkint meg kell szervezni a fogyasztási szövetkezeteket. Bele kell vonni a szervezés művébe a törvényhatóságokat, a helyi elöljárósá­gokat s főleg a gazdasági egyesületeket s a kereskedelmi kamarákat. Ezeknek a sagitségével kell biztosítani az illető terü­leteket az összes fogyasztási cikkeket ab­ban a minőségben, a mint azokat a fo­gyasztók igényelik s lehetővé kell tenni, hogy azok olcsón és gyorsan juthassa­nak minden egyes háztartásba. Magát a szervezetet olyformán kell egységessé, erőssé tenni, hogy az alkalmazott köze­gek mindenekfölött a fogyasztók érde­keit kötelesek megóvni s szavatosságot j vállalnak abban a tekintetben, hogy az | egységárak s a fogyasztási cikkek minő­sége megfelel a limitáltnak. A ki ezen a téren némi tapasztalatot szerzett, tudja, hogy a legsarkalatosabb hiba mindig olt mutatkozott: a közegek megbízhatatlanok, a felelősségük nincs anyagi érdekeikhez kötve s az ellenőrzés laza. Ezeket el kell kerülni a tervezett szövetkezeti szervezetben. Bele kell vonni mindenkit, a ki igaz szeretettel akarja előmozdítani középosztályunk élet-mód­jának javítását, de előre ki kell zárni annak a lehetőségét, hogy önző és haszon­leső elemek keveredjenek bele az üzleti részbe. A szövetkezetek gyakori hangsúlyozá­sával korántsem akarjuk azt hirdetni, mintha ezzel meg lenne oldva a fizetés­rendezés kérdése is. A kormányra ezen a téren fontos feladat vár s kilátásba is vannak, véve a megfelelő intézkedések. De nyilván kétszeres leend ezen intéz­kedések hatása, ha egy már szervezett, józan életmódú osztály sorsán javít! Memor. Az ipartestület éve. Vác, február 3. A váci ipartestület 1900. február 11-én ha­tározatképes számú tagok meg nem jelenése esetén egy héttel később február 18-án d. e. 9 órakor a Kúria vendéglő termében évi rendes közgyűlést tart, a melynek tárgyai lesznek: 1. A jegyzőkönyv hitelesítésére 2 tag választása. 2. Az elöljáróság évi jelentése. 3. Az évi szám­adások bemutatás-. 4. A számvizsgáló bizott­ság jelentése és annak alapján a felmentvény megadása, avagy megtagadása. 5. A költség előirányzat tárgyalása. 6. Esetleges szabályszerű indítványok tárgyalása. 7. A három évi idő­tartamot kitöltött előljárósági tagok helyére 8 előljárósági, 2 póttag és 3 számvevő választása. 8. A testület betegsegélyző pénztára közgyűlé­sére 28 kiküldött választása. 9. A testület betegsegélyző pénztárához egy felügyelő bizott­sági tag és egy póttag választása. A váci ipartestület elöljáróságának jelentését az 1899-ik évi működéséről itt adjuk rövid kivonatban: Az ipartestület az 1899 évben tartott egy rendes közgyűlést s ebben hozott 12 határo­zatot, mely határozatok mind elintéztettek. Tar­tott továbbá 10 előljárósági ülést, melyekben 84 határozatot hozott. A hivatal által elintézett 165 panaszos ügyeken kívül fölvétetett 29 pa­naszjegyzőkönyv, ezek közül kihágási ügyek­ben a városi tanács elé beterjesztetett 16, bé­kéltető bizottság elé terjesztetett 10, visszavo­natott 3. A békéltető bizottság az előterjesztett panasz ügyeket 5 ülésben tárgyalván, elintézett határozattal 10 panaszt, ebből városi tanács elé került 6. Iktató tanúsága szerint beérkezett 747 ügydarab, melyek mind elintéztettek. Kü­szivből örült a viszontlátásnak, melyre nem is gondolt. Meg is kezdte az attakirozást, mert a huszár szive mindig attakiroz, a temperamen­tuma erre inklinál. Mily könnyű feladat vár s utána a biztos siker, hisz’ csak egy bakfisch szivet kell ostrom alá vennie. A biztos sikerhez hozzájárul még az illető egyénisége. Nyúlánk alakján jól mutat a feszes huszárattila. Sötét­­szőke haja úgy néz mindig ki, mint a jól ápolt szőlőbarázda. Azok a nagy, mélyen fekvő kék szemek s ami még vonzóbbá teszi a bennök rejlő kifejezés. Egyesül itt a gyermek ijedt, bamba nézése, az ártatlan naivság-szelidséggel. Kissé merészen hajlott arra, megőrzi az ariszto­kratikus elnevezést. Ily csalfa külső mellett nem lenne csoda, ha nemcsak az uniformis, de maga az egyén is tudna imponálni a kicsi­nek. De a tiszt ur szerény, csak a ruházatra hitte, hogy hódit. Az ujabbi találkozás után érdeklődött ugyan Olga, de a feltétlen hit meg­volt ingatva. Már nem tudta szeplőtlen világí­tásba helyezni egykori eszményképét; hite közé mindig oda furakodott a kétely. Mindig bizonyos tartózkodással beszélt Pilissyvel. Néha oly sze­retetreméltón bánt vele, a tiszt közeledni is akart, de ilyenkor mindig olyas valamit érzett a tiszt, mint nagy hőségben egyszerre hűvös szellő érinti az embert. A leány majd tartóz­kodó, majd enyelgő modora; különös hitvallása a szerelem boldogságról, mind nagyobb inger­ként hatott reá. Hogyan? Lehetséges lenne? Neki ne kapitulálna egy kis leány? Otthon minden nő érett gránát almaként hull az ölébe, csak kis ujját kell megmozditnia. Az nem lé­tezik az ő Naplójában, hogy a mi után ő vágyott, nem nyerte volna el. Meg sem kell pedig oly nagyon erőltetnie emlékezőtehetségét, csak a bal kezére kell néznie, melyen most is ott van egy fogsor helye a közel múltból. Ez azonban nem jött most számítás alá. Gondo­latai csak Olga körül forogtak, ez volt az achillesi sark. Az övének kell lennie. Elvégre az akarat nagy hatalom, sokat ki tud vinni, ki szilárdan feltesz magában valamit. De akaratun­kat végrehajtani, nagy kitartás — türelem kell. Azt kezdé tapasztalni, nélkülözhetlenné vált reá nézve Olga. Nem kerülte el figyelmét, hogy egy angol ugyancsak iparkodik hazájából magával hozott hűvös légkörét forró szerelme által eny­hébbé tenni Olgánál. E momentum annyira lázba hozta, hogy képesnek érezte magát arra, hogy valami bolondságot is elkövet, de hátrálni nem fog. Egy huszár nem enged a sima arcú, hideg modorú ángliusnak. Forróbb a huszár­szerelem mert magyar s nem a nedves, ködös Anglia verőfény nélküli szülötte. E bizonytalan helyzetnek végét kell vetni. Ily elhatározással indult Ligethyékhez. Olgát az erkélyen egyedül, lönböző hatóságokhoz, testületekhez felterjesztés, megkeresés és értesítés 195 esetben intéztetett. Munkakönyv kiállíttatott 110 és Ideiglenes iga­zolvány 9. Népesedési forgalma a testület tagjai és alkalmazottai között a következő : a) Az Ipartestület tagjainak száma 1898. év végével 472, az 1899. év folyamán felvétetett 39 iparos, iparát beszüntette, elköltözött és más pályára lépett 19, meghalt 8, maradt az 1899. év végével 484 tag, szaporodás 16, azon­ban megjegyezzük, hogy két elhunyt tagnak özvegye, özvegyi jogon gyakorolja iparát. b) A segéd nyilvántartás szerint 1898. év végén bejegyezve volt 281 segéd, bejelentetett az év folyamán 445 ki jelentetett 477, meghalt 3, az 1899. év végén maradt 246, apadás 35. c) A tanonc-lajstrorn szerint az 1898. év végén volt bejegyezve 325, az 1899. év folyamán szabályos szerződés alapon felvétetett 129, föl­szabadult 86, tanonc-szerződés felbontatott 59, maradi az 1899. év végével 306, apadás 19 tanonc. d) A váci ipartestület temetkezési segély­pénztár tagjainak száma 1898. év végével 233 és 3 pártoló tag, 1899. év folyamán felvétetett 17 uj tag, meghalt 6 tag, 1897. december 21- és 1898. február 17 én tartott előljárósági ülés alapján kitörültetett 6, maradt 1899. év végén 238 rendes és 3 pártoló tag, szaporo lás 5 tag. Az 1897. március 14 én tartott közgyűlésén az elaggottak, özvegyek és szorult helyzetben levő iparosaink részére megszavazott 1000 fo­rint mint alaptőke, külön kezelés alá vétetett és annak évi kamatai szétosztattak. A mérleg 1899. december 31-én ez: Vagyon 1. 1899. évi december 31-én takarék betét 3318 korona 42 fillér. 2. 1899. évi de­cember 31-én kézi pénztárban 105 kor. 64 fill. Összesen 3424 kor. 06 fii. Kamatok és rész­vény osztalékok után 1. Kamatok után 111 korona 22 fii. 2. Részvény osztalék után 32 kor. Összesen 143 kor. 22 fii. Részvények név­értéke 1. A váci ipar és kereskedelmi bank részvénye 280 kor. 2. Budapesti országos hitel szövetkezet részvénye 1000 kor. összesen 1280 korona. Beiratások után 1. 1899. évi beiratás után hátrálék 345 kor. 2. Régi értékről hát­ralék 548 kor. Összesen 893 kor. Negyedévi dijak után 1. 1899. évi negyed után hátrálék gondolatiban elmerülve találta. Az üdvözlés után helyet mutatott a tisztnek Olga, maga pedig az erkély alacsony falára ült, különösen szerelte e helyet. Alatta narancsfák illatoztak. Olga egy virág után nyúlt, leakarta szakítani. Az ag kissé erősen tartá szárán a virágot s a mint közelebb hajlott, elvesztő az egyensúlyt s okvetlen leesik, ha Pilissy idejekorán meg nem menti. Pillanatig átkarolva tartá a kábult leányt. Egy napsugár oda tévedt Olga bizonytalan szinű hajára s bronz színűre festé azt. A csáb oly erős volt, ellentállni ugyan ki tudott volna ? Szorosabban magához öleié a leányt, meg­­csókolá arcát, arany haját. Mintha csak érezte volna, hogy úgy is örökre elveszti őt. Olga magához tért kábultságából, felnyitá szemeit, révedezve nézett kőiül, ini történt vele? Azon­ban a kezében levő narancsvirágág mindent megmagyarázott neki. Ki akart bontakozni, a bilincs még szorosabban tartá átölelve. — Csak egy pillanatig ne hagyj el Olga, üdvösségem, cseng a tiszt. A leány egy erélyes mozdulattal kiszakitá magát a szenvedélyesen fonott karokból s mély megvetést tanúsító tekintettel nézte végig a tisztet. Ez, ebből megtudhatta végítéletét. Már bánta elhamarkodott magaviseletét. Nem tudott izgalmas temperamentumának parancsolni; ki­használni a kínálkozó alkalmat, eddig ez volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom