Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-28 / 43. szám

4 VÁCI HÍRLAP — Tanítók gyűlése tartatott folyó hó 22-én, melyen Agócs János apát - kano­nok, igazgató elnökölt. Mint eddig, úgy most is szép beszéddel nyitotta meg elnöklő igaz­gató a szabály által előirt gyűlést, különösen hangsúlyozva, hogy gyűléseink családias jelle­gűek legyenek, távol minden félreértéstől. Kiemelte a vallásos nevelés és tanilás fontos­ságát és kívánja, hogy különösen a hittan tanításánál a vallásos nevelésre kiváló gond fordittassék és a tanító a hitoktatóval egyetértve működjék. Célzott a Váczi Közlöny-ben meg­jelent és a tanítók ellen irányult közleményre, de mivel úgy értesült, hogy a felhozott vádak inkább tréfás politikai megjegyzésekből támad­tak, a félreértések kikerülése végett felhívja a tantestületet, miszerint hasonló megjegyzések­ül óvakodjanak. Ezután az értekezlet a tárgy­­sorozat többi pontjaira tért át. Az előirt tan­anyag elvégzését gátló körülmények eddig nem hátráltatták, mert a tankötelesek pontosan be­iratkoztak, annyira, hogy zsúfolt osztályok is támadtak. A növendékek viselkedése az isko­lákban kielégítő és fegyelmi ügyek nem for­dultak elő. Az ismétlő iskolára tett indítványok és több iskolaügy letárgyalása után örömmel hallgatta az értekezlet özv. Zsarnóczay Lászlóné tanítónőnek A szocializmus meggátlása az az iskolai nevelés által című szép irálylyal irt fejtegetését, mely nemcsak a helyesen val­lott elveknél fogva, hanem a szorgalmas ki­dolgozás é^ tökéletes előadás által megérde­melte az értekezlet üdvözlő kifejezését. Elnöklő igazgató ezek után a jövő gyűlésre dolgozat készítésével Jankovich Ernő tanítót bízta meg. — Eljegyzések. A mint értesültünk, zarkafalvi és praznóci Praznovszky Ernő a helybeli huszázezred hadnagya, társadalmunk kedveit tagja mi napában eljegyezte özv. dr. Kiss Józsefné szeretetreméltó kedves leányát, Irmát. Gratulálunk ! — Schneller Miksa gabona Kereskedő szép és kedves leányát Schneller Rezsin kisasszonyt eljegyezte Pollálc Henrik budapesti tisztviselő. Boldogságot a boldog jegyeseknek! — A Katk. Kör, mint hiteles forrás­ból értesülünk, november 25-én a Kúria szál­loda dísztermében táncestélyt rendez, melyre ezúttal egyelőre felhívjuk a közönség figyelmét. — Legyen fehérebb, teltebb, üdébb! . . . Az Isten örökjóságú arcán szelíd mosoly jelent meg . . . — Hát legyen! . . . Aztán lett olyan fehér, hogy minket elvakit, olyan üde, mintha harmat­­cspppekből volna és olyan telt, mint a tenger duzzadó habja . . . A karok is elkészültek . . . Mint két liliom­szál fűződtek ölelésre, rózsaszínben játszva, mint bibor-hajnalon a legszebb virág . . . A nő hamis mosolylyal nézte végig észbontó karjait s aztán újra megcsendült édes hangja követelőén : — De legyen gömbölyűbb, hajlékonyabb, puhább! . . . — Hát legyen! szólott jósággal az Isten és lett olyan két kar, a melynek gömbölyüségén nem egy — de száz! — férfi-élet fordul meg, olyan puha, hogy belehal a szem, az ajak és a férfi ész minden bölcsessége . . . Az Isten tovább folytatta az égi művet. Megmintázta a törzset . . . Szép volt az a domború mellel és karcsú derékkal, szebb a tündér-álomnál, az angyalok játékánál . . . A nő büszkén nézett végig a hajlékony ter­meten s újra megszólalt: — De legyen sugarabb, karcsúbb ! . . . Még karcsúbb ! . . . Annál is karcsúbb! . . . — Mibe kerülnek a nagytemplom munkái ? Érdeklődéssel nézi mindenki, mennyi munkát végeznek a székesegyházban. Éjjel-nappal szorgalmasan dolgoznak s most már a nagy gyertyatartók is eltűntek (Prá­gába küldték ezeket kijavítani) csak hátul a kriptabejárón dolgoznak. Másképen fest már a szép dóm hatalmas belseje és sokan kíváncsian kérdik, ki fedezi a nagy költséget. Hát az összes költségeket a püspök saját vagyonából téríti meg. A templom alapja nem sokkal több félszázezer koronánál s ehhez hozzá sem nyúltak, mert a püspök huszonkét koro­nát költött eddig az átalakítási munkálatokra. — Uj adótiszt. A pénzügyminiszter Spüler Oszkár újvidéki adóhivatali gyakorno­kot a váci kir. adóhivatalhoz adótisztté ne­vezte ki. — Kövezöfurfang. Furcsa kis história történt a múlt héten nálunk, melynek vége természetesen csendes fejbeverés lett. Kezdjük élőről. Még tava'y vagy talán azelőtt két úri emb'er, — idegenek, nem benszülöttek — , a makadám-út építését fölvállalták s 400 forintot kellett letenniük óvadékképen. Az egyik vállal­kozónak — mondjuk X úrnak — egy kraj­cárja nem volt ehhez, inig a másik Y. úr úgy látszik képviselte a vagyonos osztályt. Y. úr — adván a nagy urat —; elküldte X-et, hogy az ő saját 400 forintját helyezze el mint ovadékot a Váci Takarékpénztárba. X. el is vitte a pénzt, de ahelyett, hogy Y. nevére tette volna be, saját nevét diktálta oda, a hol a betéte­sek névsora van és mint ki jól végezte dolgát csendesen hazaballagott. Most, hogy az útépí­tésnek vége van, Y. elment a takarékba, hogy kivegye 400 forintját, de képzelhetni mennyire megnyúlt az orra, mikor azt mondták neki, hogy mit akar maga, hisz nincs magának itt egy árva fityingje se. A fölsült úr gondolván, hogy még talán békés úton elintézheti az ügyet, elküldte X. társát, hogy hozza ki ő a pénzét. X. el is ment, látott is, győzött is, pénzt is kapott s midőn ez kezében volt, meglátván társát, ki már a kapu előtt leste őt, neki ira­modott a futásnak de Y. úr a városháza előtt elcsípte s megkezdődött a hadd el hadd. Az ütlegek legszebb példányai járták már midőn a rendőrség közbelépett és szétválasztotta őket. Az ügy, mint halljuk, a járásbíróság elé került. — Hát legyen! . . . És lett olyan sugár, mint a Libanon cédrusa és karcsúbb a Szahara pálmájánál. És lett a férfi szívnek minden időkre egyetlen vágya, eszménye, áldása és átka ! . . . Végre a lábakra került a sor . . . Az Isten azt is szépnek teremtette . . . Hadd legyen megelégedve vele! . .. A nő ismét megszólalt: — De nekem szebb, kisebb, csinosabb lábak kellenek! . . . A jóságos Isten — kissé megsokalván a dolgot — szelíden — feddő hangon felelt: — Ejnye, ejnye lányom! . . . — Már akár lányom, akár nem lányom, nekem kisebb, szebb, csinosabb lábak kellenek ! — Hát legyen! És lettek olyan szépek, olyan picik, csino­sak, ingerlők, kecsesek azok a lábak, hogy ez idő óta minden férfi azokért emelkedik az égbe vagy száll a pokolba. Mikor Ádám fölébredt, a csodás alkotás egész ragyogásában előtte állt . . . Ne aludott volna csak az a haszontalan álomszuszék, szólhatott volna csak bele ő is a játékba, úgy a nők talán százszor szebbek volnának. —- Temetés. Szaák Elek ny. őrnagy nejét múlt szombaton temették el nagy részvét mellett. A kiterjedt család minden tagja s a család tisztelői jelenvoltak a megható végtisztességen. Agócs János kanonok-plébános végezte a gyász­­szertartást, a mely után az elhunyt úrnő hült tetemeit az alvárosi sirkertben helyezték örök nyugalomra. Nyugodjék békében ! = Nyilvános számadás. A vörös­kereszt-egylet által október 20-án a szegény­konyha javára rendezett hangverseny bevétele volt 1336 kor. 10 fillér, — kiadása 250 kor. 24 fillér Tiszta jövedelem 1085 kor. 86 fillér. Felülfizettek: Gróf Csáky Károly püspök ur 100 koronát, Donovitz Vilmosné 20 koronát, Huszár Béláné, Kiss Aladár 17—17 kor., Balás Lajos 15 kor., br. Marschall Gyula 14 kor., Nánássy Dezső, özv. Gseley Jánosné, Péts Sán­­dorné, dr. Czettler Antal 10 — 10 kor., N. N., Csincsara Béda, dr. Baksay Károly, dr. Galcsek György, dr. Zádor János, özv. Uhlig Edéné 7—7 korona, Huszár Béla, Jäger Gyuláné, özv. Bossa­­nyi Gyuláné, Benevics János Réveszlstván 6—6 koronát, Lövinger Józsefné 5 kor., Siráky La­­josné, Gajáry Géza, Benedek Jolán, özv. Filzer Ferencné, özv. Reitter Istvánná 4—4 koronát, Jakabffy Károlyné 3 kor. 10 fillér, Markovics Lázár. Spóner József dr. Virter Lajos, Újhelyi István, dr. Forgó Kálmánná, Huber Józsefné, Schneller Mórné, özv. Csányi Jánosné, Pertik Gyuláné, Goldschmidt Bernát, Ökröss Bálintné, Sáfrány Károly, Kövesdy Mariska, dr. Frey­­singer Lajos, Szalaschy Sándorné, dr. Hörl Péter, br. Hölle 3—3 kor., Schwaitzer Lipót, Szmreesányi Ödön, Löwinger Ernő, Korpás Ferencné, özv. Zatocsilné, Zsabka .Ferencné, Bartos Élekné, Nyitray Édéné. dr. Steiner Márton, Veszelovszky Mária, Vayer József, N. N., Agócs János, Jeremiás Pálné, dr. Csáky Tivadar, Gossmann Ferenc 2 — 2 kor., dr. Miltényi Gyula, Alberty Ferencné, Ströszner Antónia, Krakker Mihály, Bocskayné, N. N,, Mayer Sándor, Szekerka Zoltán 1-1 korona. Ez alkalommal Lónyay Flóra 40 kor. adomá­nyozott a szegény konyha javára, Csávolszky József elnök úr pedig a közreműködött hölgyek csokrait, Donovitz Vilmosné és Lónyay Flóra a rendezők jelvényeit adományozták. Az ösz­­szes közreműködők és adakozóknak ezúton is hálás köszönetét mond A rendezőség — Uj városi iktató. Szőke Károly vá­rosi iktató tudvalevőleg lemondott állásáról s most Román István végzi ideiglenesen a teen­dőket. A megye alispánja a városi iktatói ál­lás betöltésére választói közgyűlést tűzött ki, a melynek vezetésével dr. Zádor János polgár­­mestert, mint alispánhelyettest bízta meg. A választás november 5-én lesz s addig egy pá­lyázó van: Román István, a kit bizonyára meg is teszen a közgyűlés iktatónak. — A Migazzi-tér kövezése. Megyés püspökünknek óhaja megy most teljesedésbe. A Migazzi-tér eddig kövezetlen volt s ez neki, a ki annyit ad a külszínre, nagyon kellemetlen volt. Most a hét végén a város hozzá kezde­tett a tér kiköveztetéséhez, a melylyel rövide­sen el is fognak készülni. A kövezés költségei már a jövő évi költségvetés terhére megy. — Blakáné egyik leveléről. A nem­zet csalogánya az elmúlt héten ünnepelte negyedszázados évfordulóját annak, hogy dísze, büszkesége a népszihháznak. Őt ünnepelték tulajdonkép s mi érdekesnek tartjuk felemlitnv, hogy Blaháné dicsőségének nem egyszer váro­sunk is szemtanúja volt. Egyik levelét is innen irta s még pedig tizenhárom éves korában. Ez a levél érdemes, hogy közöljük: Vác, október 13-án 1863. Kedves nagybátyám. Bocsásson meg, hogy oly ritkán tisztel­­kedem soraimmal, de gyakori alkalmatlan­ságommal nem akarok unalmassá lenni kedves nagybátyám előtt. Most már annyi­val is inkább bátorkodom megkeresni ked­ves nagybátyámat, mert a szini pályán, melyep születtem, hála az égnek, a természettő

Next

/
Oldalképek
Tartalom