Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-28 / 43. szám

Ezután Fodor Ernő játékában gyönyörköd­tünk. Virtuóz játékos ő s a jó hangverseny­­zongorán alapos, nagy tudásáról adott számot. A közönségünk, bár másfél órás volt a hang­verseny, nem fáradt bele s a művésznőket újra hallani akarta. így újra és újra megjelentek a pódiumon s dáliái, zenével gyönyörködtettek a jelenvoltakat. A figyelmes egyesület hálája jeléül pedig mindegyiket gyönyörű virágcso­korral lepte meg. Tizenegy óra lehetett, a midőn a székek, padok az oldalakra kerültek s kezdetét vette a tánc. A nyári szezon után az első. Képzel­hető, hogy jókedvvel indultak a touroknak, bár a fiatalságunk most ismét kissé kevés számban s kissé szokása szerint későn mele­gedett bele. Később aztán annál nagyobb jó­kedvvel, tűzzel folyt a tánc — hajnalig. A jelenvolt díszes hölgyközönség névsorát itt adjuk: Asszonyok: Baintner Ernőné, özv. Bentze Györgyné, Bercsényi Jánosné, özv. Bocskay Andorné, Brenner Mártonné, özv. Cseley Já­nosné, Dercsényi Imréné, özv. Dobó Istvánná, Donovitz Vilmosné. Erriyey Jánosné, Fleisch­­rnatin Edéné, Fodor Imréné, Forgó Kálmánná, Freysinger Lajosné, Gajáry Gézáné, Gosztonyi Jánosné, Gosztonyi Tiborné, özv. Gyürky Ká­­rolyné, Haidfeld Alajosné, özv. Haidfeld Lajosné, Heic Ferencné, Hencsey Józsefné, báró Hölierné, Hufnagel Imréné, Huszár Béláné, Iványos Kál­mánná, Jeremiás Pálné, Jóny Lászlóné, Kacs­­kovics Jenőné, özv. Kiss Józsefné, Korpás Fe­rencné, Kovács Ernőné, Köller Arthurné, Krnó Pélerné, Lónyay Flóra, Löwinger Ernőné, Löwinger Józsefné, Majthényi Péterné, báró Marschall Gyuláné, Máté Józsefné, Meiszner Budolfné, Meiszner Jánosné, Monszpart Jánosné, özv. Nagy Józsefné, Nánássy Dezsőné, özv. Niki Ödönné, Nikitits Sándorné. Pauer Béláné, özv. Pauker Károlyné, özv. Petőfi Istvánná, özv. Prohászka Jánosné, özv. Reitter Istvánná, Roller Árminné, Schönaignerné, Siráky La­josné, özv. Szadovszky Lajosné, Szalacsy Sán­dorné, Szőke Károlyné, Törökné, Trautwein Gyuláné, özv. Uhlig Edéné, Uhry Béláné, Ursziny Arnoldné, Velzer Alajosné, Velzer Lajosné, Viesner Ignácné, Walla Lászlóné, özv. Zalánffy Károlyné, özv. .Zatocsil Antalné, Zatocsil An­­talné, Zsabka Károlyné. azt az előtte ismeretlen világot meglátta! . . . Hiszen ezek az ördögök nem is olyan csúfak ! ? ... Milyen csinos az ott egy a szögletben ! . . . Ejnye, de kedves! . . . Addig beszélgetett egyedül, mig az a csinos ördög is észrevette őt . . . Kezdett, neki szépe­ket mondani ... Az angyal pirult, pirult . . . s egyszer csak megszólalt. — Nem jönnél te föl velem a menyországba? — Hogyne! — No menjünk ! Aztán felültek a napsugárra és egy pillanat alatt ott voltak a fény, a lehellet, az álom világában . . . Mikor az Úr körültekint angyalai bűvös­bájos seregén, csodálkozva látja, hogy azok közül egy kísérő társaságában jelent meg az égi kórusban . . . — Mi ez? A kis angyal elpirul: — Felséges atya, ez egy bolondos kis fiú, olyan jó szive van, nagyon sokat tud, szép dolgokról beszél mindig . . . — No, hagyd el csak! Ha neked olyan bolondos kis fiúk tetszenek: menj a földre, í élj ott! Úgy is történt. Az a csintalan szép angyal lejött a földre: nőnek és az a bolondos ördög: férfiúnak. VAGI HÍRLAP Leányok: Bentze Margit, Benkert Ilonka, Bolgár Emmuska, Dekner Johanna, Dercsényi Aranka, Dobó Katinka, Fédor Irénke, Fleisch­mann Matild, Freysinger Ilonka, Fodor Tériké, Gosztonyi Klára, Haidfeld Erzsiké. Helc Editke, Hornyánszky Ilonka, Höher baronesse, Hufnagel Irénke és Pistike, Intzédy Ilonka és Nellike, Ivá­nyos Erzsiké és Juliska, Kacskovics Esztike és Ilonka, Kiss Irma, Kovács Katinka, Köves Emma, Lexa Emma, Majthényi Kornélia, Mátay Emilia és Erzsiké, Máté Annuska és Ilonka, Mayer Lujza, Meiszner Emmuska, Meiszner Irma, Nagy Bejeiké, Nikitits Annuska, Pauer Bella, Pálífy Vilma, Prohászka Valika, Pápay Mariska, báró Pittl Lívia és Lujza, Preszly Olgica, Roller Rézike j és Pannika. Schönaigner Irma, Siráky Erzsiké, | Szalacsy Böske és Ilonka, Török Leonka, [ Zalánffy Giziké, Zatocsil Gizella. Helyi és vidéki kirek. A püspök mintagazdasága. Vác, okt. 25. Bámulatos az a minden téren való gyors haladás, a melyet mindenütt, a hová püs- I pökünk keze elér, tapasztalunk. Hetek óta min­dig újításairól számolhatunk be s minden egyes újítása igaz érdeklődést kelt a társadalmunkban. Kíváncsian nézik, várják, hova fejlődik az s lassankint kialakul a mágnás-püspök intenciója minden téren. A legnagyobb újítása — a mely bizony szen­záció számba is mehet nálunk — most követ­kezik be. Tudvalevő, hogy a püspöki birtok jó része bérbe volt adva eddig, vagy pedig nem első rangú felszerelésekkel bírnak azok, a melyek házi kezelésben voltak. A püspök, a kinek gazdahirét Esztergomból kaptuk már ki­­neveztetésével, most elhatározta, hogy az összes birtokait a mai kor színvonalának megfelelően mintagazdaságokká alakítja át. Nagy elhatározás ez. És a mint már eddig is megszoktuk, elhatározását tett is követi rög­­tönösen. A saját vagyonából negyvenezer forintot költ egyelőre, hogy birtokait mintagazdasággá tegye. Az összes gépek, ekék kilettek, vagy kilesznek cserélve. A galambosi pusztán ménest létesített., a hová Nagy Sándor gazdasági tanácsos most Semmi megróni való nincs ebben az egész dologban . . . De ni, ismét eszembe jut egy rege! Már csak ezt is elmondom, ha belekezdettem ilyen nagy dologba. Van benne egy kis Biblia is . . . (figyelmet minden oldalról). Az isten először a férfit teremtette. (Hát mit is ért volna az Éva szépsége nélkül ?)... Még pedig vette az agyagot és gyúrt két nagy lábat. Ezzel példázván azt, hogy a férfiúnak minden körülmények közt rendületlenül kell állania. (Meg is áll az mindenütt, csak az adósság­­csinálásban halad . . .) Azután a törzset min­tázta a hatalmas mellkassal, acélizmu karokkal... A nyak és fő is elkészült emberül; hanem az egész alak esetlen, durva és idétlen volt. Nem is érdemes hogy hosszabban foglalkozzunk vele ... Az egész históriát csak azért mon­dottam el, mert ez egy eseten kívül, nem sok mondani valóm van rólunk; de másodszor meg azért, hogy napnál fényesebben kiderüljön, mi­szerint : mi voltunk az elsők. És ez minden szép leány, minden bájos asszony előtt annyit jelent, hogy : hátrább azokkal az igéző szemek­kel, lassabban azokkal az eper ajkakkal és nem kell éppen olyan magasra tartani azokat a dacos szép fejeket! . . . Az első ember álmosan gunnyasztott egy terebélyes pálmafa árnyékában. (Még akkor vásárolt telivér és félvér kancákat. A ménes bizonyára jó hatással lesz környékünk ló­­állományának megjavítására. A juhászatát is megjavittatja a gazda-püspök. A kiskomáromi uradalomból finom fajú koso­kat vétetett s ezzel már nemesíti1 is a juhá­­szatot. Eddig elé — mint emliténk — negyvenezer forintot fektetett bele saját vagyonából a gaz­­gaságába. A püspökség jövedelme úgy szólván még érintetlen, a mennyiben alig néhány ezer forintot használt fel belőle. Megemlítjük még, hogy a kormányzói épü­letet is átalakíttatja, hogy tisztjei jó lakásokkal bírjanak. Már egy budapesti építész dolgozik is a terveken, hogy hogyan építsenek az óriási területen. Haladás tehat minden vonalon, a miből sokan sok helyen is tanulhatnának. — Mentők nálunk. A belügyminiszter | felhívta a városokat, hogy a mentő intézményt j mindenütt honosítsák meg. A felszólításra sok helyütt meg is alakultak a mentő-egyletek s ezt most nálunk tették szóvá. Kalló Antal rendőr­kapitány értekezletre hívta egybe Gindrich, Kubiczky, Lobi gyárigazgatókat, a tűzoltóság részéről Mlinkó István osztályparancsnokot, dr. Ilörl Péter és dr. Vadas József városi orvoso­kat. Az értekezleten megállapították, hogy I városunkban is létesítik a mentő intézményt. A gyárigazgatók három-három intélligens mun­kást fognak kijelölni, a kik részére mentő­tanfolyamot tartanak. Ezen a tanfolyamon részt vesz a két városi tűzoltó és az összes rendőrök is, a tanfolyam vezetését, hogy egy­séges legyen, dr. Hörl Péter vállalta magára. Természetesen a tanfolyamot mások is láto­gathatják. A tan folyamot elvégzettek fogják nyújtani az első segélyt a baleseteknél s a város különböző pontjain táblák fogják jelezni, hogy hol nyújtják leghamarabb az első segélyt. A szükséges felszereléseket a város saját költ­ségén fogja beszerezni. Örömmel regisztráljuk e hirt, a mely városunk haladásáról ad számot. Óhajtandó volna azonban, hogy minél széle­sebb körben tartsák meg a jelzett tanfolyamot, főleg pedig a vasúti állomásról is vegyenek részt abban. _______________ 3 nem volt sem kártya, sem kugli). Eltátotta a száját, mint egy éhes cápa és nyelte a sem­miséget — mi abban az időben felért a tokaji borral... A végén is mit tehetett volna egyebet ? Elaludott . . . Kérem, az álom mindig jó, de akkor a végtelen bölcsességű Isten különös áldása volt! Ez az álom teremtette meg az első nőt. (Talán azért is olyan álmodozók). A Biblia azt mondja, hogy az Isten kivette Ádámnak egy oldal-bordáját és abból formába Évát. Elfogadjuk ezt a tételt teljesen. (Meg­látszik az minden nőn). De lássuk miként állott elő a nő ? Az Isten legelőbb megalkotta a nő fejét. Természetesen a mi — illetőleg az Ádám fejé­ről mintázta azt, elhagyván a torzonborz ba­juszt, éles szemöldököt, szúrós szakáit rá­lehelve az arcra a hajnal üdeségét és a harmat frisseségét. Aztán a napsugárból font rá hajat, csillagokból alkotott szemeket és bibor-rózsá­­kat fakasztott a puha arcbőrre . . . A fő élt, a szemek ragyogtak, az ajkak resz­kettek, mint érett édes eper ha szellő ingatja ... A nyakra került a sor . . . A teremtő szelíden inegsimitotta azt és be­vonta tündöklő zománccal ... De mily nagy volt meglepetése, midőn a nő megszólalt csengő üde hangon :

Next

/
Oldalképek
Tartalom