Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-14 / 41. szám
VAGI HÍRLAP 5) ben is meglelt mindig a városnak térítve. Uj tétel ez az év végén megejtendő népszámlálás költségeire felvett ezer korona. Jövő évben tehát 32770 kor. 69 fillérre van szüksége a városnak, a melyre 266094 kor. 75 fillér fedezete van, fedezendő pótadóval 61175 kor. 75 fillér (ez évben 62099 kor. 31 fillér.) . j Nem tagadhatjuk meg a jövő évi költségvetési irányzattól sem, hogy reális ! alapon épült fel. Évről-évre a pénztári maradvány mutatja, hogy nem légvára- i kát építettek a bevételekben és számoltak alaposan a várható kiadásokkal. De elégnek tartsuk-e ezt? Garasos kiadás minden téren meg van, a haladásra nincs pénzünk. Csak is éppen hogy ki- j huzzuk az esztendőt a negyvenszázalékos pótadóval s az év végén újra fájhat a feje mindenkinek, hogy ne emelkedjék a potado. Nem látjuk a költségvetésben sem a világítás, sem a vizkérdés előmunkálatainak költségét, sem pedig a szükséges, ! elódázhatlan építkezésekét, minő pl. a j városházáé. A haladásra itt a főváros szomszédságában talán nem gondolhatunk? Vagy ráérünk még? Kerékkötés mind a társadalmi életünk- j ben, úgy a város életében is. Vegetálunk, j mert állítólag másként nem lehet. Lehetne. Legközelebbi cikkünkban rámutatunk arra, hogy ki és mi az oka annak, hogy szép j varosunk ma is ott van, a hol ezelőtt i tiz esztendővel. —— Közgyűlés a városházán. Vác, okt. 11. Nincs szónoklási kedv, gyenge a tárgysorozat, j Ülve, bólintgatva elvégzik gyorsan alig egy óra j alatt, bár az utolján az fenyegetett, hogy vég- | nélküli lesz a közgyűlés. Vagy legalább is ha j vasárnap elmennek a városatyák, még egyszer ; vissza kell jönniök a közel jövőben, hogy > ugyanezt a közgyűlést folytassák. Mert a pénzügyi bizottság elnöke a közgyűlés elnapolását óhajtotta, hogy a folytatólagos gyűlésen tárgyalhassák a jövő évi költségvetést. A polgármester halkan megmagyarázta ott fenn a város lobogója alatt, hogy ez igy nem megy, hát dr. Freysinger is belenyugodott. így ért véget rövidesen a közgyűlés, a mely dr. Freysinger tervei szerint hosszúnak indult. A közgyűlési jegyzőkönyvet hitelesítik Freysinger Lajos, Intzédy Soma, Péts Sándor, Korpás Márton és dr. Morlin Zsiga. Tudomásul vették, hogy megint rendben volt két hónapon át a városi pénztár. A szüreti időt október nyolcadikától állapították meg. Racsek János kiváncsiaskodott: — Háta ki előbb szüretelt azt megbüntetik? A vásáros napok jövő évben március 31, április 1, — junius 30, julius 1, — október 13, 14, — és december 15, 16. Kulcsár Ernő tiszti Írnoktól lakbérét, mert állásától fel van függesztve, megvonták. Ezen is gyorsan átsiklottak azután megszavaztak ötven koronát a közigazgatási tanfolyam hallgatók segélyezésére, a mely összeget évről-évre j folyósítani fogják. Gsereklye bácsi azt kívánta, | hogy ezt az összeget a váci tanfolyamhallgatók j közt osszák szét. ; Az átruházások egy kicsit hosszan tartottak, j Egy nehány tétel kimerült a költségvetésben s j ezeket dr. Göndör Sándor főjegyző pontról- j pontra felolvasta. Figyelemmel hallgatták, hiszen í pénzről volt szó s csak néhány városatya | szívta a fogát, mikor meghallotta, hogy hatezer korona a túlkiadás öt, vagy hat tételben. Megadták mégis az átruházást, hisz más tételeknél amúgy is nagyobb a város jövedelme az előirányzottnál. A város hivatalos neve Vácz — lesz. Abban a nagy takarékoskodásban, a mi nálunk folyik, megspórolhattak volna egy betűt: a z—t, a melyik nagyon is fölösleges. Tótfaluról is szó esett kétszer. A bizottság elszámolt a gyűjtött 1810 koronáról, neki felmentvényt adtak, tudomásul vették aztán a tótfalui segélyző-bizottság köszönetét a város j jószívűségéért. — Konstatáljuk — szólt a végén dr. Freysinger, hogy Tótfalu teljesen felépült s csak egy ház van még épitetlen, az is eladó. A magyar kormány elrendelte, hogy minden idegen ezred vonuljon ki Magyarországból saját országába. Ennek folytán a Bánságban állomásozó 2-ik sz. Schwarczenberg nevű uhlánus ezrednek is kikellett menni innen Galliciába s útnak is indulva Arad alá érkeztek. Az aradiak a bánsági ráclázadásból ismerve ezen ezrednek ezredesét báró Blomberget, annak magyarellenes indulatát és kétszinűségét, j kivel még két század Leiningen nevű ezrednek a csapatja is volt, nem merték Arad városába beereszteni. Ennek folytán az aradvárosi nemzetőrök támogatva az Aradon állomásozó 600 debreceni és 400 békési önkénytesek által négy ágyút a főtéren felállítottak, a bejárásokat eltorlaszolva ellentállottak, hogy ezen a csapatok a városba bevonuljanak. Berger várparancsnok közbenjárása folytán végre a dolog kiegyenlittetett. A nemzetőrök visszavonultak, a gyalog katonák zeneszó mellett, magyar dalokat játszva a várba bovonultak és az uhlánusok pedig a Maroson túl Uj- Aradon maradtak, de ezzel úgy szólván a nyílt ellenségeskedés a vár és a város közt megkezdődött. Másnap október 4-én megint összekoccanás történt a nemzetőrség és a várbeliek közt, j midőn ezek a várba több, hadszerekkel megj rakodt kocsikat akartak szállítani, mit azok I nem akartak engedni, azonban Bohus aradi főispán közbeszólása folytán, ki még nem sejtette Berger szándokát, beeresztették. Ekkor már elég erősnek látván magát a várban, az ágyukat a vár bástyáin a város felé megtöltette és senkit többet a várba be nem bocsátott és felszólitá a várost nyilatkozatra, hogy akarnak-e a császárnak engedelmeskedni, mire a város azt izené neki: a királyért a vérét is ontani kész, csakhogy minden tőle jövő rendelet a magyar miniszter által legyen ellenjegyezve. Ennek folytán a nyugtalanság a városban folyton nőtt és látták, hogy ennek nem jó vége lesz, a mi csakhamar be is következett, mert másnap október 6-án a várparancsnok a városban levő négy ágyúnak visszaadását követeié, melyek a várból lettek kiadva, továbbá a honvédek közé állott sorkatonák visszaküldését és Máriássy János őrnagy alatt levő tiszántúli nemzetőrség eltávolítását a városból is követeié, melyeket azonban a városi tanács megtagadott. Látván a város, hogy most már Benkár Dénesné négyszáz koronát hagyott végrendeletileg a kórháznak. Tudomásul vették s be fogják Írni Benkárné nevét az alapítványok tórzskönyvébe. I Bárdos Ernő hazatért a katonáéktól, hát folyósították a fizetését október elsejétől. Némileg a következő pont is összefüggött ezzzel: a szervezési szabályrendelet egyik paragrafusának módosítása. A közigazgatási fogalmazóállást akarják Bárdossal betölteni, de a szabályrendelet kikötésekkel áll elő. Módosították s 1200 koronában állapították meg a fogalmazó I fizetését. A népbank házának megvételéről is szó esett, I de megint nem határozhattak, mert nem voltak együtt kellő számban a városatyák. — Legjobb lesz, ha az egész kérdést levesszük a napirendről — szólalt fel Lőwinger József. — Még ebben sem határozhatunk — világosította fel Löwingert a polgármester. Majd ezt az indítványt tessék megtenni a következő közgyűlésen. A virilisták névjegyzékét is a törvény előírása szerint jövőre tárgyalják, A közgyűlésnek utolsó tárgyát, a püspöki palotából vezetendő uj telefon ügyét is letárgyalták s ezzel véget is ért a közgyűlés. A városatyák egy része ment a Lövőházba — búcsúzni. Az idén már úgyse látogathatják többet. Helyi és vidéki hírek. — Püspökünk a képviselő házban. Megyés püspökünk négy napot töltött a fővárosban s hivatalos látogatásokat tett. A parlament megnyitó ülését hétfőn a főrendek karzatáról nézte. — Kedden tért vissza székvárosába. — El Parisba. A párisi világkiállítás vége felé közeledik. A végén gondolták meg, hogy meglátogassák dr. Zádor János polgármester, dr. Morlin Zsiga t. ügyész és Reitter Ödön cs. kir. kocsigyáros, a ki zsűri tag is. Valószínűleg e héten indulnak a párisi kiállítás megtekintésére. — Dobokay miniszteri tanácsos nálunk. Dobokay Lajos miniszteri tanácsos tegnap délután városunkban időzött. Ittléte komolyra fordul a dolog, a várost kezdték eltorlaszolni és a Maros partján a vár felé sáncokat ásni. E közben kezdtek a várból a sorkatonák és dzsidások is átszökni, mely alkalommal egy katona meglövetett, minek folytán déli 12 órától egy óráig a várból elkezdték a várost ágyuzni, mindössze azonban 30 lövés történt, mely alkalommal egy gyermek halva maradt és egy debreceni önkéntes sebet kapott. Azonban a város nem ijedt meg, a nemzetőrök és önkéntesek töltött fegyverrel és ágyukkal várták a netaláni megtámadást a várból, a mi azonban elmaradt. Ezzel azután megkezdődött szegény Arad városának ágyuztatása s bombáztatásának a sora. Ezután Berger azt hívén, hogy a város meglett puhítva, követeléseit ismét megujitá, azonban egy városi küldöttség határozottan kijelenté, hogy a város, tegyen ő akármit, semmiben neki nem enged s megtartja hűségét a magyar kormány és alkotmány irányában, i Jellemző, hogy az első golyót a várbeli barát gvardián, egy horvát születésű megszentelte, i hogy áldást hozzon a császárra és ő sütötte eh Mondhatni hogy ugyan üdvös célra használta a szentelt vizet ? (Folytatása következik.)
