Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-30 / 39. szám
4 VÁCI HÍRLAP helyre kell hozni. Mondhatom, hogy az esztergomi bazilikában nincsenek szebb, drágább misemondó ruhák. A püspök azért nagy költségen kijavíttatja ezeket az értékes misemondó ruhákat és a nagytemplom hajójának jobb oldalán kincstárt állíttat fel, a hol közszemlére lesznek kitéve ezek. A kincstár elkészítése a most folyó nagyobb átalakítási munkákkal egyidejűleg lesz. — Még egypár behívó. A héten jöttek meg az utolsó behívók. Ezek szerint bevonulnak még: Roller János e. é. ö. a budapesti 1-ső lionv. gy. ezredhez, Wirnhardt Béla e. é. ö. a bécsi 3. sz. vadász-ezredhez. Tasi Mihály újonc a cs. és kir. pólai haditengerészekhez, és Drahon Ferenc póttartalékos a cs. és kir. 32. sz. gy. ezredhez. A többiek, kik még nem kaptak behívókat és be vannak sorozva, a honvédség póttartalékába jutottak s csak 2 év múlva vonulnak be. Mint halljuk, berukkol még Máté István e. é. ö. is a budapesti 1-ső honv. gy. ezredhez, kinek tavaly kellett volna megkezdeni a katona-életet, de 1900-ig elhalasztotta. — XJjabb adakozások a tótfaluiak» nak. E hét folyamán a következő adományok folytak be a tótfaluiak felsegélyezésére a segélyzőbizottsághoz: Folyó évi szeptember hó 13-án kimutatott összeg 14055 korona 08 fillér. Mai napig több részletben kiosztott a tűzkárosultaknak 13768 kor. 65 fillér., maradvány 286 korona 43 fillér, Budapesti Hírlap szerkesztőségének gyűjtése 37 kor., Görgey Istvánná úrnő gyűjtése Visegrád, 1. Görgey István 10 kor., 2. N. N. 10 kor., 3. Dedinszky 2 kor., 4. Tumovszky 2 kor., 5. Lieberman 2 kor., 6. Khayll 2 kor., 7. Sánta Kalmánné 4 kor., gyűjtés j összege 32 korona, Czikora Bálint gyűjtése j Budapest 71 kor. 26 fill., összeg 426 korona j 69 fillér. Tótfalu, 1900. szept. 27. Kindl János j .segélybizottsági alelnök, (P. H.) dr. Kunitzer | Sándor segé'ybizottsági titkár. — Uj zászlórúd. Épületes, majdnem két j emeletes szenzációja volt a héten a város- j háznak: uj, hatalmas zászlórudat húztak fel rá, a régi kis fogpiszkáló helyébe. Nagy munka — Nem, nem . . . íme apuska, hozom a kiállhatatlan vendéget, a kit oly nehezen lehetett kicsalogatni poros aktacsomói közül — mondta aztán a közeledő őrnagynak. Csodálkozva ‘konstatáltam, hogy az én barátnőmön legkevésbbé sem látszik meg a mély- ! séges kétségbeesés. Aztán a rettenetes apával | sincs hadilábon, belecsimpaszkodik a karjába, : megcsókolja borostás arcát. Nem volt rutinom j a rejtélyek megoldásában, de ennek a talány- | nak igen természetes volt a megfejtése. A | hadakozó felek békére léptek. Bizonyára örülnöm kellett volna a békének, e helyett tudja Isten miért, rossz kedvre hangolt. Alkalmasint mégsem olyan kopasz vén fajankó az a vőlegényjelölt, sőt talán ellenállhatatlan bajuszka is kunkorodik az orra alatt. Haragudtam arra a kunkorodó bajuszra és magamra, a miért fél országot bejártam csak azért, hogy gratulálhassak annak a kunkorodó bajusznak. Hirtelenében elhatároztam, hogy rövidre szabom a látogatásomat, a mennyire csak engedi az etikett. Szököm ebből az unalmas fészekből, a hol szórakozásképp legföllebb érzelgős családi jelenetekre lehet kilátásom. Asztalbontás után, nem akarván házigazdámat sziesztájától megfosztani, Ettikével kimentünk csevegni a szabad levegőre. Közömbös dolgokról csevegtünk. Ettike szóba hozta a levelét, visszakérte tőlem, aztán nevetve összetépte. — így! már nincs szükség rá. volt a tizennégy méteres zászlórúd felhúzása, mégis készen lettek vele egy délután nagy fájdalmára Marci bácsinak, a kinek egy hordó sörébe került az az állítása, hogy egy délután nincs rá fü, hogy elkészüljenek vele. — Baleset a templomban. Az elmúlt szerdán a zsidó nagy ünnep alkalmából túlzsúfolt orth. izr. templomban baleset történt. Ugyanis a délelőtti istentisztelet alatt a nagy hőség és a nagy szorongástól Pápa Józsefné és Herczfeld Salamonná roszul lettek. Hamarosan ki és hazavezették őket, miután előbb az udvarban levő kutnál felfrisitették. Másnap már teljesen kiheverték a bajt. — Igazán szerencse, hogy a szűk és alacsony női templomban komolyabb baj nem fordult elő. — A sah. Vácon. A nap unokaöcscse, a fiastyúk nagybátyja, u hatalmas persa uralkodó hétfőn délután ment át városunkon. Nagy publikum várta az állomáson, mert remélték, hogy néhány percre a külön vonat meg fog állani. Nem állt meg a tizenegy, fényes kocsiból álló udvari vonat, hanem kellő méltósággal és lassúságai átrobogott az állomáson. Nehány perzsa főúr mutatkozott az ablaknál s a kiváncsiak vitatkoztak rajt’, melyik a persa sah. Egyik sem volt az, hanem az uralkodó — mint a raktárak mellett levő emelkedett részről látható volt — a harmadik kocsiban ült és nézte a kálvária felé eső — réteket. Vacról tehát aligha vett tudomást. — Oszszel megyek szabadságra az idén, zsebre vágom szabadságos könyvecském. Ezt énekelték bakáink az egész nagy-gyakorlat, alatt, de ma már azt se éneklik, most már itthon vannak. Az idén megint csak kivágták a rezet a váciak. Az önkéntesek mind szépen letették a tiszti vizsgát s már hosszú karddal csörömpölnek az utcákon. Hazajöttek Bárdos Ernő és Neu Rudolf a 32-esektől mint őrmesterek és Koncz Ferenc a jászberényi 2. honv. gyalogezredtől szintén mint őrmester. Itthon vannak már a 3 éves közös és a 2 éves honvéd bakák is. És pedig Rappensberger István, Havas Lajos, Bartoss Endre mint szakaszvezetők a honvédektől, Ud— Helyesen tette, hogy összetépte, — válaszoltam, — sőt azt hiszem, kissé elhibázott dolog volt, hogy egyáltalán megirta. Miért tudja akárki, hogy miként gondolkozott a vőlegényéről egy elhamarkodott pillanatban. A leányka összecsapta kezeit, úgy kacagott. — Hát elhitte? Erre a kérdésre kénytelen voltam bámulni. — Szabad kérdenem, hogy mit ? — Hogy férjhez megyek! — Nos ? — Tréfa volt, mézes kenyér, a mivel a medve ő kelmét kicsalogatjuk a barlangjából. Bizony, ha nem folyamodom egy kis füllentéshez, a milyen lusta fiú maga, hát várhattuk volna magát ítéletnapig ! Azután gyorsan komolyra vált arccal folytatta : — Igaza van. Elhamarkodva Írtam azt a levelet. Miért is hívom én magát hozzánk ? ... Olyan panaszos, szomorú volt a szava. Homályba borultak kék szemei, mintha közel állt volna hozzá, hogy könyekben törjön ki. Édes izgalom kergette arcomba a vért. Meg- 1 fogtam a kezét és hosszú csókot nyomtam | rá. Megrettenve vonta vissza és elfordult, | hogy ne lássam a szemébe lopózó könyet. — Hagyjon, Béla, mert . . . Karjaimba fogtam a remegő leánykát és lecsókolva arcáról a könyeket, pajkosan kérj deztem: I — Tüzet kiált? . . . Edekon. vardy Mihály szakaszvezető a közösöktől és még egy pár káplár, őrvezető és közbaka, mely utóbbiak még a gallérjukon is csak a puritán egyszerűséget szerették s ezért inkább lemondtak a krumpli-virágokról. — Kiadtaa Hörl doktor beféhlbe : köpködjön, a városháza vízzel teli edénybe. És mondja még valaki, hogy nem halad a váci városháza. Nézzünk csak az épület legmagasabb pontjára. Nincs már ott a szőlő-karó, a mi különben unalmas óráiban a zászlórudat képviselte, hanem van helyette egy nyolc méter magas érccel bevont pózna, mely a mi városházunknál még sokkal hatalmasabb épületen is megállná helyét. Ez a hét első szenzációja. A másik meg az, hogy testté lön az ige, mely azt hangoztatja, hogy nincs parja a bádogból készült, vízzel telt köpőcsészének, épúgy, mint a hogy nincs párja a kormányozható úszónadrágnak, avagy a Gáspár-féle bajúszkőtőnek. Átirat jött ugyanis városunk derék főorvosától, melyben miután kifejtette a doktor úr, hogy milyen ártalmasak az egészségre a nyitott s fűrészporral, avagy kávé aljával telt köpőládák, kéri a polgármestert, hogy a vezetése alatt álló irodák helyiségeiben továbbá a folyosókon, a nemrég megjelent belügyminiszteri rendeletek alapján a bádogból készült s majdnem egészen befödött, vízzel megtöltött köpőcsészéket alkalmaztassa. Nagyon eltaláltuk vetni ugyan a sulykot, midőn azt mondtuk, hogy testté lön az ige, mert még nincs meg az újítás látszata, de szentül meg vagyunk győződve, hogy hamarább meglesz mint a tűztorony, az uj vágóhíd, a vízvezeték, avagy a villanyvilágítás s csupán csak azért hiszszűk, mivel nem kerül az ügy a képviselőtestület elé, mert különben bizonyosan leszavaznák. — Brutális családapa. Nell Pál alsóvárosi lakos f. hó 23-án többet vett be a rendesnél, mert már a korai délelőtti órákban amúgy igazában be volt állítva a sok pálinkától, a melynek hatása következtében harcias kedve támadt és hazament, hogy otthon kimutassa bátorságát. Először nekiment a feleségének és elkezdte ütlegelni, mire a 13 é^es fia anyját féltve, sírni kezdett, a mit a bősz apa meglátott, fogta fiát és oly erővel sújtotta a kis fiút a földre, hogy annak az egyik karja eltörött és kénytelenek voltak 28-án a klinikára vinni Budapestre, a hol orvosi kezelés alatt áll a részeg atya brutalitásának szerencsétlen áldozata. — Betörés a templomokba. Úgy látszik a betörők előtt mi sem szent. Nem irtóznak templomokban hatolni, hogy a szegény árváknak és özvegyeknek gyűjtött filléreket elrabolták. Keddről szerdára forduló éjjel feltörték úgy az orth., mint a status-quo izr. templomban levő gyűjtő perselyeket. Azonban nem volt érdemes nekik fáradozni, mert az egyik templomba a perzselyek teljesen üresek voltak, a másikban vagy két korona lehetett, a mit el is vittek. Afeletti dühükben, hogy vesződségük meddő volt, egy-két könyvtartót és egy lámpaállványt feszítettek szét. Az ablakok egy részét is beverték dühükben. A tettesek nyomára még nem akadtak rá. — Éjféli látogatás. Egy fiatal, tehetséges, de reményekre nem jogosító barátunkkal kellemetlen kis eset történt a héten. Nem lakik a Herman-ban, hanem a középvárosban, nem is közönséges kalmár, mégis hogy megesett annak tanulsága ezen kis cikkely végén olvasható. Ott ül ő, ifjú barátunk, délben, este a kávéházban. Az ebéd utáni órákban több szerencsével, kergeti a huszonegyet s csinál pagátultimót úgy, hogy azt csak hárman fogják ! el. Este pedig az alsót játsza őrülettel és énekli:
