Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-30 / 39. szám
De bármily egyszerűnek is látszik a szövetkezet adminisztrációja, kétségkívül vannak olyan ismeretek, melyekkel a falu egy embere sem rendelkezik. Ezen akadályok elhárítása céljából nagyon helyesen teszi földmivelésügyi miniszterünk, hogy a falu lelkészeit, orvosait, tanítóit szövetkezeti kurzusra hívja össze. A tervezett kurzus természetesen híveket fog szerezni a szövetkezeti ügynek s feladata lészen, hogy szakismeretekkel lássa el az illetőket, hogy a szövetkezet vezetésében kellőleg megállják helyüket. Valóban, mikor a gazdasági haladásra törekedünk, nincs fontosabb leendőnk, mint a falu értelmiségét tekintetbe venni. Az a körülmény, hogy a miniszter tervének keresztülvitelében a jegyzőket, orvosokat, lelkészeket, tanítókat óhajtja felhasználni, — elismerjük — nem volt ötletszerű gondolat, hanem az észszerű megfontoltságnak eredménye. A szövetkezeti tanfolyam kétség kívül fog oly nagy sikerrel járni, mint a szőlőszeti, gyümölcsészeti, vagy a tejgazdasági tanfolyam. Szövetkezetek létesítésével határozottan fejlődni fog közgazdaságunk s elérkezik valamikor az idő, mikor nem lesz tagja a társadalomnak, kinek nem volna a maga hatáskörében köze a gazdasági fejlődés előbbrevitelénél. Örömmel látjuk a buzgalmat, melyiyel egyes községek már most csatlakoztak a kibontott zászló alá, melyre Darányi miniszter odavéste : A kis embereknek szövetkezeti utón való támogatását. Kívánunk elég erőt, kitartást s szerencsét a közharcosoknak becsületes törekvésükben. <2 ráncos ismeretlenem. Összetette kezecskéjét és negédes komolysággal kérve nézett a szemembe. — Ugy-e nem haragszik ? A Hektor után dobtam a labdámat; nagyon sajnálom, hogy a maga kalapját találtam. Igazán nem akartam. De minek is visel ily csúf kalapot P — Már hogy haragudnám? — Akkor bocsánata jeléül nyújtsa ide a kezét . . . aztán keresse meg labdámat! Mikor átnyújtottam a lapdát, megkérdezte a nevemet. — Tudja, Béla — szólt bizalmasan — maga tetszik nekem! Akarja, hogy jó barátok legyünk ? Nos, akkor jöjjön át, bemutatom apuskának ! Olyan természetesen kedves volt a kis leány, hogy nem akartam kedvét szegni. Aztán faluhelyen szívesen köt az ember ismeretséget. — Köszönöm, de arra nem vállalkozom, hogy a kerítésen keresztülmászszak, sőt az nem is illenék. — Nem baj! Várjon csak, forduljon e) egy kissé, mindjárt bevezetem én magát a kapun. — De miért kel! elfordulnom ? — Hát át akarok ugrani a kerítésen ! — Bocsánat, azt nem fogom megengedni. — Kérdem is én magától! Nos, megfordul j mindjárt? szólt türelmetlenül és ügyesen össze- j fogta szoknyáját. A következő pillanatban könnyű ugrás neV A G I HÍRLAP Helyi és vidéki hirek. Uj évnegyed. Mai számunkkal a harmadik évnegyedet fejeztük be. Most midőn újra kérjük kedves . közönségünket, hogy jóindulatú támogatásával tisztelje meg lapunkat, köszönetét is mondunk az eddigi támogatásért. Továbbra is a mennyire egy helyi lap keretében lehet, érdekes újságot akarunk nyújtani olvasóinknak közölve jó tárcákat, híreket. Első rangú munkatársaink ezentúl is felkeresik cikkeikkel lapunkat. A nyugtát helybeli előfizetőink a kihordónál válthatják be, vidéki előfizetőinket pedig kérjük, hogy postán küldjék be az előfizetési dijat. A kiadóhivatal. — Istenitiszteletekrendje aszékesegyházban. A közönség tájékozása céljából közöljük a vasár- és ünnepnapi tiszteletek sorrendjét püspök urunk legújabb rendelkezései alapján: A plébániai szent mise télen-nyáron úgy ünnep, mint hétköznapokon pont fél hét órakor kezdődik. A káptalani ünnepélyes szent mise vasár- és ünnepnapokon pont kilenc órakor veszi kezdetét. A harangozás e szent misére 8 órakor, fél 9-kor és a beharangozás az istenitisztelet kezdetével egyidejűleg (tehát nem negyed órával előbb, mint eddig szokásban volt) 9 órakor történik. A délutáni litánia és áldás vasár- és ünnepnapokon pont 4 órakor kezdődik; kivételt képez e tekintetben minden hónap második vasárnapja, mely napokon az oltáregyesületi szentségimádás fog tartatni egész napon át, délután 6 órakor szent beszéd lesz, után fél 7-kor ünnepélyes litánia és áldás. A beharangozás a délutáni istenitiszteletek alkalmával is pontban az ájtatosság kezdetekor történik. — Személyi hirek. Dr. Földvári) József esztergomi t. ügyész a napokban püspökünk meghívására városunkban időzött. — Dr. Bapcsák Imre orvos elfoglalta lakását. Baksay Károly dr. kinevezte őt a papnevelő-intézet házi orvosává. szét hallottam és a leányka ott termett mellettem. — Nem ütötte meg magát? — Van is eszemben! — válaszolt hátrasimitva arcába hullott szőke fürtjeit. — Nos hát jöjjön, — folytatta aztán és megfogta a kezemet. Sok kellemes órát töltöttem az őrnagyék körében, kikben derék magyar családot ismertem meg. Az őrnagy özvegy ember volt. Háztartását nővére vezette, egy törvényszéki biró özvegye, a ki épp olyan katonás személyiség volt, mint a bátyja. Hanem azért ketten sem bírtak a kis leánynyal, a ki gyakorta beleütközött a házi reglama paragrafusaiba. Egy kis fehértapétás szobácska sokat regélhetne arról, hogy a szobafogság gyakran hatástalan javító eszköz. Egyébként Ettike egész komolyan barátjául fogadott. Igazában olyanformán tekintett, mint valami értékes játékszert, melyhez kizárólag neki van jussa. Határozottan jogsérelemnek vette, hogy néha eldiskurálgattam az őrnagygyai— Apa, nem szép tőled, hogy magadnak foglalod le az én barátomat. Az öreg ur mosolygott. — Eredj, te fricsli, bábuiddal játszani! A kis leány önérzettel válaszolt: — Elfelejted apa, hogy elmúltam már tizen— A vöröskereszt-egylet hangversenye. E héten mennek szét a meghívók arra az érdekes hangversenyre, a melyet október húszadikán rendezni fog a vöröskeresztegylet téli konyhája javára. A műsorból látjuk, hogy igazi, élvezetes est lesz, a készülődések pedig azt mutatják, hogy a hangverseny után kedélyes tánc lesz. Az utóbbi- napokban azt hallottuk, hogy ezen az estélyen csak selyemben lehet megjelenni. Hát illetékes helyről felkérettünk annak kijelentésére, hogy a vöröskereszt-egylet fesztelen kedélyes estét akar rendezni s oda a selyemruházás nem alkalmas. A mamák tehát nagyon is nyugodtak lehetnek s még azért sem kell aggódniok, hogy táncolnak-e eleget szép leányaik. Mert azt is tudjuk, í hogy a fővárosból és a vidékről annyi táncos j készülődik erre a hangversenyre, a mennyit együtt kevésszer látott a Kúria nagyterme. — Miniszter a siketnémáknak. A budapesti lapokban olvassuk, hogy a kormány nagyobb beruházási kölcsönt vesz fel, melynek java része iskolák építésére lesz fordítva. így i százezer koronát kap a váci siketnéma-intézet, I a hol a harmadik emeletet építik fel, mert , kisdedóvót is akarnak felállítani s az intézet | amúgy is szűk. Kétszázezer korona van előirányozva a budapesti siketnéma iskola felépítésére. Ez az iskola eddig bérházban volt s I jövő évre már az építéshez hozzáfognak. — A püspök gyóntatószéke. A ! székesegyház impozáns belseje egy uj, szép tárgygyal szaporodott. A püspök ugyanis maga ■ számára gyóntatószéket készíttetett, a mely teljesen készen is áll a baloldali bejáró közelében. Hatalmas kerülete üvegből van, a gyóntatószék igen szép munka. Az egy üvegfal ; rámáján ez van felírva: 1900 évben, a másik | oldalon aranybetűkkel ékeskedik a szent Írásból vett mondás: Nem akarom bűnösnek ha- i kilát, hanem, hogy megtérjen és éljen. A mint halljuk, a püspök kívánságára a többi gyóntatószékeket is átalakítják. — Esküvő. Bandi Géza mezőkövesdi adóellenőr október hó harmadikán tartja esküvőjét Schultz Malvin kisasszonynyal, özv. Schultz i Ferencné kedves leányával. Szívből gratulálunk ! négy éves? Ha barátot akarsz, szerezz magadnak. Béla — fordult felém — jöjjön le a kertbe, kissé szórakozzunk. Unatkozom. Mire a vakációm letelt, úgy váltunk el, mint két igen-igen jó pajtás, Azt hiszem, titkon meg is siratott. — Isten vele, Béla, gondoljon néha reánk is! ... — Szabad megcsókolnom a homlokát? A kis leány összerezzent. — Nem, nem . . . azaz igen — válaszolt akadozva és felém nyújtotta fehér homlokát. * Sokáig nem hallottam az én kis barátnőm felől. Úgy lehet, meg is felejtkeztem róla, Néhány év múlva, farsang táján, hivatalos kiküldetésben voltam egyik dunántúli megye székvárosában. Javában uralkodott Karnevál herceg, egyik fényes fogadóestélyén magam is hódoltam ő fenségének. A megyei tisztviselők mulatsága volt, a vendégsereg zömét a környékbeli birtokos famíliák alkották. Egy aranyhaju sugár leánykán akadt meg a szemem. Gyöngyvirággal díszített halványkék ruhájában bájos jelenség volt. Miközben táncosa karján elhaladt mellettem, mosolygott felém, a hogy ismerősökre szokás. Tűnődtem, ki lehet ez a mosolygó ismeretien ? Merengésemből ő maga zavart föl.
