Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-23 / 38. szám
VÁCI HÍRLAP 3 János apátkanonok elnök örömteljesen jelentette* ki, hogy a püspök a gyűlés napján délelőtt fogadja az iskolaszéket és a tanítói kart, a kiknek nagy része értesülve a csütörtöki fogadásról, már feketébe öltözve jelent meg a gyűlésen. A római kalh. iskolaszék és a tanítói kar folyó hó 20-án tisztelgett püspök urunk Öméltóságánál. A tisztelgőket Agócs János apátkanonok, mint az iskolaszék egyházi elnöke és igazgatója vezette. Átérzett, szépen kidolgozott beszéddel üdvözölte püspököt, hálát adva a Gondviselésnek, hogy ő lett ez egyházmegye feje és a tanítóság fővédnöke; úgy a tanügyet, mint a tanítókat a főpásztor figyelmébe ajánlva, szerencséjének adott kifejezést, hogy e nagy testületet a főpásztor elé vezethette. A püspök legnyájasabban fogadta a tanítóságot, buzdító szavakat intézve hozzájok. azon régi mondást hogy ; a kit az Istenek gyűlölnek, tanítóvá tesznek, ő nem úgy értelmezi, mint ezt a régi pogányok értelmezték, mert ő a tanilót nem tekinti a pap szolgájának, hanem testvérének, kire a legmagasztosabb feladat vár és kívánja: hogy úgy az egyház, mint a haza javára működe, mindenki tegye meg kötelességét, hogy égi jutalmul nyerhesse az örökboldogságot. Figyelemmel fogja kisérni a tanítók működését és a kik ügybuzgóságuknak szép jelét adandják, elismerésével fogja őket jutalmazni. Mindenkihez volt egy nyájas szava, mely után püspöki áldását adva, boldogan távozott a tanítóság a püspöki lakból. Vérgyógyitás. (Hemopatia.) Az orvosi tudományban az utolsó két évtized óta oly fordulat mutatkozik, a mihez foghatót az orvosi tudomány története csak pgyszer mulatott, még pedig a XVI. század elején, a mikor a két evezreden át uralkodó galenusi iskola megtöretett. Addig kizárólag a Hippokrales-féle fölfogás uralkodott, a mely Galenus tekintélye következtében akkora dogmatikus jelentőségre jutott, hogy az orvosok Galenust csalhatatlannak tartották. V. Károly császár udvari orvosa Vesalius András ezen időben alapította meg az újkori anatómiát és ugyanakkor Theophratus Bombastus Paracelsus küzdött a legnagyobb erővel Galenusnak addig megdönhetetlen tekintélye — Semmi de. Mit komédiázik. Lesz jó kacsapörköltöm. — Ha nem lészek alkalmatlan . . . A kis filozófa kitünően megfőzte a kacsát, telerakta az asztalát minden jóval, a mit e helyütt kaphatott. Eszméim körülsereglették, a konvencionális kurizálásról is megfeledkeztem, a mi bizony szégyenleni való. Most kezdtem még ráismerni az én kis házissszonyomra. Egy város szülöttei vagyunk. Eszembe jutott s magamban pirultam is érte, hogy egyszer valamikor tollat fogott, aztán irt, mi meg nevettünk a naivságán. Bár, hogy igazat adtam magamnak, mikor a tűz körül, fakanállal kezében sürgött-forgott, közben mosolyogva beszélgetett. Aranyos jelenség volt. Jobban illet a kezében ez a hagyományos asszony-jel vény. Már csak udvariatlannak neveztem magamat, a miért akkor mosolyogtam a kezdő írását, de hát — én Istenem — mért nem inkább főzött akkor is? Didergett az egész testem, a borjú meg a puska kétszer nehezebb volt, mint máskor, a Iában véresre feltörve s a sivitó hideg éjszaki szél arcomba veri a ritkásan hulló esőcseppeket. Valami négy napja alig aludtam. Reggel három óra, korom sötétség. A göröngyökbe belebotlik a lábam, szemembe könnyet facsar a hideg szél. Nem bírtam tovább s kidőltem. Felültetnek a kocsira, az úgy megy a csapat I ellen és újabb orvosi kutatásokat és nézeteket indított meg a betegségek mibenlétére és okaira vonatkozólag. E két tudósnak egymást kiegészítő működése idézte elő az orvosi tudomány ama nagy fordulatát, melyet fönt jeleztünk. Velük kezdődik | a jelenleg uralkodó iskola, mely Virchow Rudolf sejt-elméletével nyert befejezést. Wirchownak 1855-ben fölállított sejt-elmélete nyomán halad a mai orvosi tudomány ! Ennek van mos 45 éve! Ugyanannyi évi tapasztalat és józan megfigyelés már megengedi, hogy ezen uralkodó tan erős alkotmánya ellenében a kritika élét alkalmazzák és a hitbuzgó tanítványoknak bebizonyítsuk, hogy a gyógyítás eredményei Virchow óta sokkal rosszabbak és hogy a mai iskolás gyógyítási iránya az emberiségre nézve nemcsak káros, hanem éppenséggel végzetes. A mai iskola a betegség helyéi csakis a test szolid, tömör részeiben tartja lehetségesnek — azért Solidarpathologia a neve — és a vérnek és egyéb testi nedveknek csak izgató, vagy csillapító hatást tulajdonit és tagadja azon képességüket, hogy betegségeket idézhetnek elő. Ezen nagymérvű tévedés lesújtó eredménye most már tisztán bebizonyítható. Ez okozta az asztma, szív-, vese-, gyomor-, bőr- és idegbetegségek, valamint az elmezavarok, öngyilkosságok és váratlan halálesetek ijesztő módon való elszaporodását. Ezen téves fölfogás ellen küzd a hemopatia, vérgyógyitás! Ennek az uj gyógyítási iránynak megalapítója Kovács I. dr. nagyhirnevű budapesti orvos (lakik : Budapest, V., Váci-körut 18. sz.), a ki a krónikus bajok nagy részét kizárólag a vér hiányos vegyi összetételére és a vérkeringés okozta zavaraira vezet vissza. Kovács dr. fölfogása szerint bizonyos krónikus megbetegedéseket csakis a vér okoz, mert ez áramlik végig az egész testen és ez látja el az összes szerveket az életükhöz és müködésükköz egységes anyaggal. Ennélfogva akár a vérnek vegyi I összetételében, akár pedig keringésében áll be valamilyen zavar, egyaránt káros behatásnak vannak kitéve a szervek és ha az hosszabb ideig eltart, a szervek elváltoznak, majd pedig megbetegednek. Tehát előbb betegszik meg a test főnedve és csak utána a szervek, holott a mai általános fölfogás ennek éppen ellenkezőjét állítja. Kovács dr. tagadja a vérszegénység, neurast- I henia és idegességnek a mai iskola elvein alapuló fogalmát, hanem betegségeket a vértől származtatja, épp úgy, mint az asztmát, köszvényt, a legtöbb krónikus tüdő-, szív-, vese-, gyomor-, bél-, ideg- és bőrbajokat. Mindezen után, mint valami halottas szekér. A sereg zsebrákjai, éhenkórász, börtönpenész ette csirkefogók, szemérmetlen asszonynép tölti ki a szekér rakományát, mit markotányos kocsinak neveznek. Elvesztjük szem elől a csapatot, ki tudja, merre, hova ment most mór az? Köröttünk bömbölnek az ágyuk, ropognak a puskák; látunk rohanó huszárokat, elmaradt, összetört katonákat, — de nem tud útbaigazítani senki. Az eső csepereg, az éjszaki szél dühöng, tépi szakgatja a vastag fellegeket. Dideregve huzom összébb a köpenyegemet. Az álom mintha kerülgetne: de inkább hallucináció az. Mintha börtönben lennék ; hallok suttogást, a bűnök, ocsmányságok lajstromát: szőnek megettem gaz terveket, látok sötét éjben leselkedő alakokat, véres kést, vonagló hullát; szemem előtt láncolt emberek lebegnek, vérben forgó, istentelen szemekkel . . . Egy 17 éves suhanc meséli hátam mögött börtönbeli éleményeit. A szekér tovább cammog, bizontalanul, a két rossz gebe ösztöne után. Az egész testem jéghideg már, zsibong az agyam, zsibbad minden porcikám a lelkem meg tele van utálattal a környezetem iránt. Budapest mellett egy kis faluba értünk; ott se voltunk még helyen. Innen is még tovább; pedig már haldoklóit a betegségek gyógyítását csakis a vér előzetes kezelésével eszközli, a minek természetes követ; kezménye, hogy a szervek nem lesznek többé a vér folytonos káros behatásának kitéve és fokról-fokra viszanverik eredeti állapotukat es j működési képességűkéi j * Tizenkét év óta e/. irányban folytatott kutató- 1 sai és a már ezrekre menő kigyógyult betegje j fényesen igazolják, hogy ezen uj irány az or; vosi tudományban nagyjelentőségű fordulatot okoz. Kovács I. dr. Budapesten, V., Váci-körut 18. szám alatt egy rendelő intézetet állított föl, mely kizárólagosan a vérgyógyitás céljaira szolgál. Ezen intézetet nemcsak az ország minden részéből, hanem külföldről is számosán kere sik föl még azok is, a kik reményüket és az orvosi tudományban való bizalmukat már tel| jesen elvesztették. Helyi és vidéki hírek. — Főispán a püspöknél. Beniczky Ferenc vármegyénk főispánja a püspök bevonulásán nem vehetett részt. Ezért az egyházmegye főpapját múlt szombaton jött el üdvözölni. A főispán felkereste dr. Freysinger Lajost s azután a püspökhöz ment, a kinél egész az öt órai vonat indulásáig maradt. Ezzel a vonattal tért vissza a főispán Budapestre. — Személyi hírek. Balás Lajos apátkanonok, irodavezető két heti szabadságra Becskére utazott. — Bolgár Géza m. kir. honvédfőhadnagy, József főhercegőfenségének parancsőrtisztje a múlt héten városunkban időzött és megyés püspökünknél is tisztelgett. — Lányi Ignác szabadságidejének egy részét Abazziában tölti. — Kokovay János karkáplán Rómába ment egy országos zarándoklattal, melynek ő egyik vezetője. — Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Kleitsch János traunai, Túlesik Endre girincsi, Edelmann Rezső dunakeszi, Horvát Pál epöli, Kondra Mihály zabolai és Varga Lajos zurányi tanítókat a siketnémák helybeli intézetéhez tanfolyamhallgatókká kinevezte. Üdvözöljük uj pályájukon és körünkben! — A váci dalegyesület elnöksége ezúton is értesíti a kör tagjait, hogy az uj évet megnyitotta s egyúttal felkéri, hogy a próbakőn pontosan megjelenni szíveskedjenek. világosság. A Duna ott borzongott az utunk mellett a helység alatt. Valami kimondhatatlan fájdalom szinte könyekre fakasztott, mikor annyi idő után szemeimbe tűntek az ismeretes utcák, a lombos fák s csobogó hullámok, melynek tanúi voltak minden léptünknek s tán hallották a beszédünket is, susogtak, mormoltak a boldogságról, amint némán ott ültünk — valamikor-, régen. Olyan szánalomra méltó lehettem. Egy egész halom emlékezés, egyszerre mint egy roham erejével, tört reám s felszaggatott annyi sok sebet. Őrületes exaltált vágy fogott el, hogy leugorjam, hogy itt maradjak, levezekelni egy egész élet gyötrelmeit ... Ki voltak merülve az idegeim ! Nem bírtam az előtörő emlékeimmel, gyerekes gyengeség fogott el. Mikor kiértünk a faluból, leszáltam a kocsiról s bár kínos volt a gyaloglás, úgy mentem tovább. Az esteli sötétség megcsendesitette a szél erejét s a mozgás zsibbadt tagjaimat felmelengette. De a végtelen, mindent átható lehangoltságom tovább kisért s csak akkor éledtem kissé, mikor a felhők haragos szegélyén át kivilágított a lángoló Budapest feltörő fénye, mint valami mágikus, óriás lidérc . . . Másnap lefúttak. Nos, ezt már a az újságokban is olvashattad, ez már szinte stereotip jelenség. Peregrinus.
