Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-09 / 36. szám
6 VAGI HÍRLAP A/ egyházi zene kedvelőinek figyelmébe. Hoós János a temesvári m. kir. áll. tanitóképezde zenetanára, mint a Mária Országa című egyházzenei folyóirat szerkesztője és kiadója, érdekes és életre való újításokat léptetett életbe folyóiratának szerkesztése körül. Ugyanis engedve a számtalan megkeresésnek, a németajkú községekre vaió tekintetből. az énekek szövegei ezentúl német nyelvre fordítva is megjelennek, külön lenyomatban, kényelmesen kezelhető kis füzet alakjában a folyóirathoz mellékelve. A fordítást Mayer Kér. János Temesvár gyárvárosi hittanár, a kát. legényegylet igazgatója végzi, a ki a mellett, hogy jeles fordító, alaposan képzett zenész is. Továbbá minden füzetben megjelenik egy 4 szólamú férfikarra és egy vegyes karra Írott egyházi ének. A vegyeskar egyúttal orgona kíséretül is használható. Ily módon, a mig a nagyobb részben kétszólamra Írott énekek, különösen a zárdái iskoláknak, addig a négyszólamú férfi- és vegyes karok az egyházi dalárdák, kath. legényegyletek és középtanodai énekkaroknak tesznek nagy szolgálatot, mert tudvalevő dolog, hogy a magyar egyházi zeneirodalom e téren még nagyon sok kívánni valót hagy hátra. Végül minden füzet hozni fog egy latin szövegű éneket is, hogy ezáltal a folyóirat még egyháziasabb jelleget öltsön magára. A legnagyobb elismeréssel szólhatunk a szerkesztő-kiadó által életbe léptetett ezen újításokról, mert a mig egyfelől, a legmagasabb egyházi hatóságok részéről is kitüntetett magyar egyházzenei folyóirat tartalmát megismertetni igyekszik németajkú hazánkfiaival, addig másfelöl módot nyújt az egyházi énekkarok, katkolikus legényegyletek és középtanodai dalárdáknak, a jelesebb magyar egyházi Írók hazafias szellemben Írott szerzeményeinek előadására. A folyóirat előfizetési ára: dacára ez újításoknak a régi maradt, vagyis, egész évre (12 füzet) 12 korona, félévre (6 füzet) G korona, egyes szám ára: 1 korona 20 fillér. Az előfizetések Hoós János szerkesztés kiadó címére, Temesvár-Belváros küldendők. Meggyalázott Szentsii*. Ma is felforr még az emberek vére, ha alkalmuk nyílik azokat a felháborító eseményeket elolvasni, miket a középkor krónikásai följegyeztek azokról, a minden kegyeletet kigúnyoló eseményekről, miket a szaracénok műveltek a Szentföldön, a mikor azt hatalmukba kerítették. Meggyalázták több ízben a Szentsirt és minden szent helyet, mely örökre szent marad a keresztény világ előtt s még a hitetlenek, a pogányok előtt is mint világtörténelmi jelentőségű helyek, a tisztelet tárgyai. A VII. században, a mikor ez eseményeknek hire ment a művelt, nyugaton, ellentállhatlan vágy fogta el az emberiséget, hogy a meggyalázott Szentsirt a török kezéből kivegye. Mesés hatással volt ez az emberekre. Rablólovagok megtértek s fogadalmat tettek, hogy akár életük árán visszahódítják Jézus sírját a pogányoktól. — Ellenséges viszonyban álló királyok, egymást gyűlölő népek kibékültek, hogy együtt küzdjenek a török ellen. Ebben a világmozgalomban nekünk, magyaroknak vezetőrészjutott, holott alig száz éve vallottuk Krisztus vallását és II. András a jeruzsálemi király címét is megszerezte. Mindez fenkölt hangon, egyszerű nemes modorban meg van Írva abban a nagyszabású díszműben, melyet Pálfy Ferenc budapesti ügyvéd szerkeszt és ad ki Magyarország a XIX. században, írásban és képben, mely első helyen áll az eddig megjelent összes magyar történelmi munkák között, úgy a rendkívül szép és mesteri illusztrációk, mint a kiváló gonddal eszközölt szerkesztés s a mi a fő, a műben megnyilatkozó erkölcsi világnézet miatt, mely minden keresztény családnak kötelességéve teszi, hogy ezzel az eddig használt történetet a családi könyvtárból kiszorítsa. Nemcsak a művet és szerkesztőjét áldotta meg a pápa, de az olvasókat is. Éppen ezért lehetővé tette a kiadó-szerkesztő, hogy mindenki megszerezhesse a könyvet s füzetekben adja azt ki, melyeknek ára egy korona. Most jelent meg a IV. és V. füzet negyvenöt színben nyomott képpel s mint műmelléklet XUI. Leo pápa arcképe vén csatolva. — Mutatványfüzetet minden érdeklődőnek levélbeli megkeresésre szívesen küld Pálfy Ferenc, Budapest, VII, Erzsébet-körút 29. Nagy Képes Világtörténet. Róma lelkét nem sikerült kifürkészni kétezer év alatt sem. Varázslatos múltjához újra meg újra visszatér a tudós és a Gook-iroda utasa. A századvég legreálisabb elméje Zola is úgy áll Róma előtt, mint egy még teljesen meg nem fejtett világtörténeti talány előtt. Rómába még mindig úgy megyünk el, mint egy titokzatos hárembe, a melynek rácsozatai mögött el van rejtve egy régi világ százféle ideálja. Római történetet olvasni tehát nem annyit tesz, mint adatokat gyűjteni és megtanulni, római történetet forgatni annyit tesz, mint rácsok mögé bepillantani, mint fátylat bontani, mint kémlelni és hallgatózni. A mohos feliratú kövek, melyek Niebuhrnak és Mommsennek milliónyi tarka történetet megsúgtak, még ugyanennyi titkot megőriztek, még nem mondták el minden meséjüket. Az az ezüstszerü köd, a melyben a rómaiak története meghúzódik, adja meg ennek a világnak az örökifjú igézetet és avatja a rómaiak történet Íróját a legérdekesebb mesemondóvá. Mint az olasz pályaházakban és kikötőkben a cicerónék megrohanják az utast, úgy rohanják meg az irodalomban is már évszázadok óta az olvasót a tudós kalauzok, a kik hajlandók nekünk mutogatni egy darab régi Itáliát Nehéz eldönteni, vajon kicsodával barangolunk legszívesebben a vén falak között. A Goethe és Byron úti jegyzetei épp olyan mélységes hangulatokban adják vissza e virágos romok miszticzizmusát, és mint a hogy visszaadja az a töméntelen vászon, a melyeken művészecset kifecsegte azt a boldogságot, a melyet a római történet emlékeitől körülvéve érzett és mint a visszaadja Berlioz olasz karneválja. És mentül jobban elkábitotta ez a mesevilág a művészleiket annál nehezebb lett a történetiró feladata. Ha szive nem ittasult meg attól a szent mámortól, a mely a római levegőben elfogta a költőket, senki sem figyelt szavára. Elméjének gazdagsága mellett a képzelem egész gyúlékonyságára volt szüksége, hogy az a szó a mely a tudós odúkból, a levéltárak hideg celláiból a nagyvilágba hatol, épp úgy hevítsen, mint a költők dala. A józanságnak és a művészi hevületnek ezt a csudálatos vegyülékét érzem ki és szívom fel boldogan abból a vaskos kötetből, a melyben Geréb József elmondja a Rómaiak történetét. Bámulom, hogy kutató szemének szinte félelmetes élessége, elméjének kritikai szigora mennyire meg tudott férni lelkének finom rendüléseivel. Bámulom, hogy azon a 6d0 oldalon mennyire meg tudta építeni azt a világtörténeti kohót, a hol az emberiség szellemi és valláserkölcsi műveltségének lángjai meglobbantak. A Nayy Képes Világtörténet e harmadik kötetéhez a kiadók, a Franklin-társulat és a Révay testvérek a legpazarabb dekorációt készítették: Geréb doktortól, a mesteri előadótól át-átveszik a szót gyönyörű képek és műmellékletek, folytatva a mesemondást ugyanazzal az eleven ékesszóllással, a melylyel ez a szerencsés tudós rendelkezik. És ha az imént még azt kérdeztük, hogy kicsoda tolmácsolja leghívebben mindazt az antik szépséget, a melyet a római történet magában rejt: a tudós-e, vagy a festő, most azt mondhatjuk, hogy erről az antik világról a legtökéletessebben szónokolnak maguk az évezreedes emlékek, a kövek és mozaikok, a templomok és diadalivek. Reprodukciójuk egy-egy önéletrajz, a melyben a holt anyag megszólal és ha fényes művészettel utánozva jellennek meg, mint a Nagy Képes Világtörténet-ben, némaságuk beszédessé és szívessé válik. -Rendkívüli érdekességet nyer ez a kötet az által, hogy a római történet magyar vonatkozásait is nagy apparátussal tárgyalja. Eltekintve a régi Pannónia és Dacia történetétől, végtelen sok szál fűz minket a hajdani és mai Rómához. Gsak a napokban hagyta el a sajtót egy kis füzetke ezen a címen Magyarok Rómában ; egy nagyszerű tudósunk, Riedl Frigyes irta meg benne poétikus tollal és finom méláncholiával, hogy az évszázadok során hány érdekes magyar ember kereste föl az örök várost. Volt közte fejedelem, vitéz, tudós és diák. Mind meglátta olt a régi romok közt bujdosó fényt, érezte a régi hantok fölött nyíló cziprusok és kaméliák sajátszerü illatát, a mely mintha régi elsülyedt villák kertjéből áradna felénk. Ez a meleg áram hatja át Dr. Geréb könyvét is, de a mellett ez a munka minden sorában modern és friss. Nem kicsinyes adatokat halmoz egymásra ; a legmagasabb szempontból nézi az eseményeket, a melyeknek erkölcsi rugói ep oly időszerűek mint akkor voltak. Igaza van, a mikor azt mondja, hogy a római császárság megalapítása — a pápaságot nem tekintve — a legnagyobb mű volt, a melyet valaha emberi elme teremtett. .Napoleon vagy Bismarck alkotásait nem lehet vele összehasonlítani. És igaza van akkor is, a mikor a régi mozgalmat és szereplőket oly dramatikus erővel és közvetlenséggel festi, mintha egy divatos színjátékot mutatna be. Mert Julius Caesar, Antonius és Kleopatra, Goriolanus jelleme, mint ezt Shakespeare kidomborította, örök életű, mert a közélet nagyjai ma épp oly mohó epikureusok, mint amilyen Cicero volt, mert a nép ma is tódul oda, a hol kenyeret és látványosságot kap, mert a társadalmi és gazdasági forradalmak folyton megújulnak, az augurok ma ikeveset beszélnek és ravaszkodnak, a gladiátorok pedig ma is haldokolva köszöntik urokat. Nagy. igen nagy gyönyörűséggel követjük Geréb drt hosszú Odysseájában. Követjük, mert a római világ még soká nem fog összedőlni. Nero villájának romjai közt kétezerév múltán megtalálták egy tengermelléki fülkében sértetlen szépségben abelvederei Apollót; ki tudja, még mit és mennyit fognak találni a roskatag falak mellett! Ötödéve jártam utoljára Rómában. Éjszakánként a Via Corson sétáltam. A Colonna-téren hallgattam a zenét, a villamos ivlámpák alatt néztem a magas asszonyokat, a kik fénylő fekete hajukkal, nagy portiaszerü szemükkel, a mely a végtelenbe néz, úgy festettek, mint régi patrícius lányok és fehérbe öltözött pogány papnők. A Mediciek kertjéből pedig, ha csönd lett, elhallatszott a szökőkút moraja. Most, hogy e könyvet, a mely előttem van, forgatom, elfog i a szomorúság. Eszembe jut, mily szegényesek emlékeim e meseszerü gazdasághoz képest, a mely ebben a műben le van téve ! Mily csekélyke töredék az, a melyet egy elsülyedt világból megláthat egy ember és egy nemzedék szeme! Mi persze nem tehetünk mást, csak lapozgatunk a könyvben, a melynek betűi fölött nagyobb áradat hullámzik, mint a Via Coson, és lapozgatva e könyvben úgy érezzük, hogy belesodródunk egy kétezeréves tolongásba, a melynek még nincsen vége. Dr. Molnár Géza.
