Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-26 / 34. szám

— Huszárjaink ezredgyakorlata. Derék katonáink szeptember 2-án két heti időtartamra itt hagynak bennünket s Párkány környékére vonulnak, a hol ezredgyakorlatokat fognak végezni. Szeptember 16-án érkeznek vissza. Erőt és kitartást a nem épen kellemes munkához! — Házvétel. Mint halljuk a Váci kerület betegsegéiyző pénztára e hó 18-án megvette a nemrégiben elhunyt gróf Crouyné Petőfi-utcai 1. számú házát 8000 koronáért. Igen szép dolog, hogy gróf Crouy Endre a ház eladója, jóval olcsóbb áron adta át a házat a pénztárnak, e humánus testületnek, mint amenyiért magá­nosok kérték. A hivatal különben már szep­tember elsején átteszi oda székhelyét. — Kapás Lajos Aurél halálához. A múlt számunkban elparentált Sátoralja-Uj­­hely rendezett tanácsú város főjegyzője váro­sunkban született 1862. november 25-én. Iskolai tanulmányait Vácon kitűnő sikerrel végezvén, a kegves-tanitórendbe lépett s mint tanár Vá­con és Sátoralja-Ujhelyen működött. Később szive vonzalmát követve otthagyta a papi pá­lyát, megnősült és sok küzdelem után, kitűnő tehetségével Sátoralja-Ujhely város főjegyző­jévé küzdötte fel magát és megnyerte az egész lakosság rokonszenvét. Irodalmilag is működött, irt több helyi lapba, köztük a Váci Hírlapba is, forditott németből, költeményeit és beszélyeit külön ki is adta két önálló kötetben. Temetésén Sátoralja-Ujhely városa és Zem­plén megye gazdasági egylete küidötiségileg kép­viseltette magát és koszorúkat is helyeztek az elhunyt ravatalára. Nyugodjék békében ! — Csillaghullás. Nem arról a csillag- j hullásról van szó, mely minden évben május ! és november havában szokta megörvendeztetni a vitéz hadfiakat, hanem arról, a mely vasár­nap este gyönyörködtette azokat, a kik a Duna parton sétáltak, szíván az üdítő dunai levegőt, a mely, — kivéve azon eseteket, mikor nem fekszik a viz partján valamely irtóztató bűzt terjesztő állati hulla — nagyon egészséges. Az említett napon este 9 óra 50 perckor a ki az égboltozatra feltekintett egy ritka nagyságú meteort láthatott, mely keletről kiindulva nyu­gat felé haladott, hosszú farkat hagyva maga után, mig magva, mely körülbelül egy gyer­­tnekfej nagyságú lehetett, gyönyörű szép zöl­des fénynyel égett s pár pillanat múlva eltűnt. A szép tünemény körülbelül 10 másodpercig tartott. — Halálozások. Bónis János köztiszte­letben álló iparos, városi képviselő, az ev. ref. egyház volt érdemes gondnoka hosszú, kínos szenvedés után aug. hó 19-én elhunyt. Teme­tésén mely f. hó 21-én ment végbe, a város képviselő testületé, számos egyesület és nagy­számú közönség vett részt. A család a követ­kező gyászjelentést adta ki: Alulirottak a ma­guk és az összes rokonság nevében fájdalom­tól megtört szívvel tudatják a szeretett s áldott emlékű férj, szerető testvér s jószivű rokon Bónis János hentes-mesternek, Vác rendezett tanácsú város képviselőjének, az ev. ref. egy­ház volt érdemes gondnokának folyó évi au­gusztus hó 19-én éjjel 11 órakor tevékeny éle­tének 67-ik s boldog házasságának 32-ik évé­ben hosszas szenvedés után történt elhunytét. A megboldogult drága hahott folyó évi augusz­tus hó 21-én délután 4 órakor fog az ev. ref. egyház szertartása szerint örök nyugalomra helyeztetni. Vác, 1900. augusztus hó 20 Ál­dás és béke lengjen porai felett! Bónis Flek mint testvér és neje Huszár Julianna s gyer­mekei : Vilma, Julia, férjezett Szmolega Lajosné s gyermekei; Erzsébet és Mariska. Bónis Já-V A C 1 HÍRLAP nosné született Körmöczky Lujza mint hitves, Bónis János mint nevelt gyermek. Zseló Pál mint sógor s neje Dely Katalin s gyermekei: Margit, Irén, Ida, Elemér és László. — Hiób­­hirfc kaptunk Kocsérról is, hol Szabó Imre es­­peres-pébános városunk szülötte költözött el váratlanul az élők sorából. A kocséri római kath. egyháztanács felejthetetlen papjának ha­lálát az alábbi gyászjelentéssel adja tudtul: A kocséri római katholikus egyháztanács, az ös­­! szes hívek nevében is, mély fájdalommal jelenti, hogy Főtisztelendő Szabó Imre kerületi espe­res s kocséri plébános úr életének 58-ik, ál­­dozárságának 36 ik s plebánosságának 19 ik évében, 1900. évi augusztus hó 23-án, délelőtti V., 12 órakor rövid szenvedés után, váratlanul az Urban elhunyt. A boldogult földi marad­ványai folyó augusztus hó 24-én délután 6 órakor fognak a helybeli sirkertben eltemettetni: az engesztelő szent mise áldozat bemutattatása iránt később intézkedünk. A kötelességét min­dig buzgón teljesítő, rendszerető lelkipásztort s a békés polgárt siratjuk benne; emléke szi­vünkben mindig élni fog. Az örök világosság fényeskedjék néki! Koesér, 1900 augusztus 23. A kocséri római kath. egyháztanács. — A kaszinó könyvtárát a tagok a meghatározott időben ismét igénybe vehetik, mert a, kör könyvtárosa hosszabb üdüléséről hazaérkezett. — Újabb adakozás a tótfalusi le­­égetteknek. A tótfalusi tűzkárosultak ré­szére e héten a következő adományok érkeztek be. F. évi augusztus hó 16-án kimutatott ösz­­szeg 11206 korona 76 fillér. Dr. Árkövy József gyűjtése: Dr. Árkövy József 20 korona, dr. Árkövy Józsefné 20 kor.. Árkövy Richard 10 korona, gyűjtés összege 50 korona. Andreánszky Antalné gyűjtése; La Roche Jepitz 10 korona, i Kupecz Ödön miniszteri tanácsos 20 kor., Ku­­pecz Ödönné 10 kor., Kovách Bella 2 kor., Kovách István 2 kor., Kovách Istvánná 2 kor., Andreánszky Antal miniszteri tanácsos 20 kor., dr. Schrodt Antal 10 kor., Gergely Todor 5 korona, Vancso Gyula országgyűlési képviselő 1 20 kor., Gallik Sándorné 5 kor., Gallik Ist­vánná 5 kor., Piazza Viktor 8 kor., Kernstock Károly és neje 20 kor, gyűjtés összege 139 ! korona. Dr. Kunitzer Sándor gyűjtése: Grüns- j féld Károly Bécs 20 kor, Grünsfeld Ottó Bécs 10 kor., dr. Kunitzer Sándor községi orvos 20 korona, dr. Schiff Eroő Nagy-Várad 10 kor., Lövy Henrikné Budapest 8 kor., Baksfer, Fer­­dinánd Budapest 10 kor., gyűjtés összege 78 korona. — Összeg 11473 korona 76 fillér. Tahi- Tótfalu, 1900. augusztus 23-án. Andreánszky Antal segély-bizottsági elnök. Dr. Kunitzer Sándor segély-bizottsági titkár. — Anarkisták Vácon. 30—35 évesnek | látszó, dúlt arcú, mérges tekintetű erőteljes | testalkatú, kopottas külsejű két idegen férfi borozgatott a napokban egyik vendéglőnk ivó- [ jában. Egész elszántan pityizáltak, miközben í hangosan vitatkoztak valami országos fontos­ságú dolog felett egy teljesen ismeretlen nyel­ven. Majd írásokat vettek elő s halk suttogással mutogatták egymásnak és magyarázgatták azok­nak tartalmát. A szomszéd asztalnál egy hely­beli úri ember ült és szörnyen szűkölt. Mind­járt nem tetszett neki a dolog, mikor azok bejöttek a korcsmába s olyan nagyon gyanúsan körülnéztek. Alig hogy leültek, rossz magyar­sággal bort hozattak és hallgattak. Eleinte olyan nyugodtan viselték magukat, hogy figye­lőjük úgy látszott, hogy lemondott minden reményről s az illetők talán nem is azok, a kikre ő gondolt, de bezzeg mikor bevettek vagy hatszor kétdecit s elkezdtek szerinte olaszul beszélni, mindjárt tudta hányadán van. Egy . darabig csak nézte őket X úr szörnyű izga­­: tottan, de mikor bő lebernyegjük alól egy-egy hosszú, élesre fent tőr félét vettek elő, mind­járt elhagyta titkos rendőri nyugodtsága s el­érkezettnek látta az időt a letartóztatásra. Igen ám, csak azok a kések ne volnának olyan fene élesek. Mig ekkép tépelődött. egy mentő gondolat villant meg agyaban. Hamar egy rendőrt. De honnan, hisz’ már este van. Köz­tudomású dolog, hogy ha sehol, de a vasútnál mindig akad egy-két rendőr, de sajnos most j az egyszer egy se volt kint, hanem X úr sze­­! rencsére ott találta három társát, kiket magá­hoz véve rohantak a korcsmába. Mikor be­toppantak, anarkistáink éppen szafaládét há­moztak gyilkos tőreikkel. X úr, ki utolsónak j töretett be az ajtón, mindjárt bereteszelte azt, i mig egyik barátja azalatt a másik ajtót torla­szolta el s mikor ez egy pillanat alatt meg volt, rávetették magukat az anarkistákra s a polgárság nevében letartóztatták őket. Mikor tőreiket elkapkodták előlük s igy biztonságban voltak, hozzáfogtak a megmotozáshoz. Legelő­ször is egy-egy nagy bomba-félit húztak ki zsebeikből, majd az iratokat szedték el tőlük, : végre egy csomó különféle hegyes eszközt ko­­: hoztak el. Mikor ez is megtörtént, anarkistáink ! egyike, — ki úgy látszik tudta, hogy őket j anarkistáknak nézték — kissé csehes magyar- I sággal kijelentette, hogy az urak valószínűleg egy szerencsétlen tévedésnek még szerencsét­lenebb áldozatai, mert hát ők bizony egy csep­pet sem anarkisták, hanem közönséges miská­­rolók, kik a holnapi hetivásárra jöttek s el­kobzott irataik se anarkista levelek, hanem szerény disznó-passzusok, miket egy hajcsár barátjuk adott át nekik megőrzés végett, bom­bának hitt dohányzacskójukat meg jó lesz ha j visszaadják, mert biz’ abban nem magyar i dohány van, mesterségükhöz szükséges mű­­; szereik és szalonna-vágó bicskájuk pedig egyedül j csak őket illeti meg, hanem mindezek után ha | egy spriccert fizetnek az urak nekik, igen j hálásak lesznek érte. A fölsült anarkista-fogók meg is fizették a spriccereket, csakhogy titok­ban maradjon az eset, de mégis úgy esett, hogy egy szintén a korcsmában borozó egyén szóról-szóra elmondta szerkesztőségünknek már csak azért is, hogy megnyugtassuk vele a pub­likumot, hogy Vácon egyelőre még nem kell félni az anarkistáktól. — Feliilfizetések. A Kath. Legényegy­let folyó hó 19-iki szinelőadása alkalmából jegyeiket megváltották, illetve felülfizetni ke­gyeskedtek : Gróf Gsáky Károly Emmánuel püspök fővédnök Öméltósága 30 koronát, dr. Virter Lajos nagyprépost 11 koronát, dr. Mil­­tényi Gyula 5 korona 40 fillért, Reitter Ödön 4 koronát, Újhelyi István, Agócs János, N. N. 3 — 3 koronát, dr. Baksay Károly 2 koronát, Gindrich József, Tragor Károly, Pápai József, 1 — 1 koronát, Hecht József 80 fillért, Altschach György 60 fillért, Szilveszter Józsefné és Var­sányi Szilveszter 40—40 fillért. Fogadják a kath. legényegylet ezen nemes támogatói ez úton is az elnökség hálás köszönetét. — Adj a tótnak szállást, kiver a házadból. Csak annyiban változtatta meg e régi közmondást Mároki György váci lakos, hogy neki nem Marton András adott szállást, hanem még régi házi gazdája, a kitől csak nemrégiben vett ez egy házat s hogy nem azt, hanem az újat akarta kiverni saját portájáról. Úgy esett a dolog, hogy az uj háziúr egy kerítést akart huzatni udvarában, a mi Máro­­kinak sehogy sem tetszett s nyíltan kijelentette, hogy ezt ne merje tenni, mert meggyűlik vele a baja. Marton eleinte csak tréfának vette az egészet, hanem miután mégis fölépítette a

Next

/
Oldalképek
Tartalom