Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-28 / 4. szám
Tizennegyedik évfolyam. 4. szám. Vác, 1900. évi január 28. Előfizetési árak: Egész évre...............................12 korona. Félévre..................................6 korona. Negyedévre.............................3 korona. EGYES SZÁM ÁRA 24 FILLÉR. Társadalmi és közgazdasági hetilap. Megjelenik; minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC. Géza király-tér 3. szám. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyiit-tér sora 60 fliiér. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: hirdetések Bélyegilleték minden beiktatásnál 60 fillér. j-u/tásiyosan íel-vétetzieTa:. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Kovách. Ernő. Dercsényi Dezső. Kéziratok vissza nem adatnak. A jövő nemzedék. Vác, jan. 27. Valóban figyelemre méltó szabályrendeletet bocsátott ki Szeged város polgármestere. Megtiltja szigorúan a 15 éven aluli gyermekeknek a korcsmában való menetelt. Hasonló inditványnyal állott elő megyénk legutóbbi közgyűlésén Lévay Mihály, a poéta lelkű plébános íme az első lépés, hogy ezen telette fontos társadalmi kérdésünk a megvalósuláshoz közeledjék. Régi óhajunk ez, de sajna, korunkban ily eszmék mindig a mindennapiság korlátain belül mozognak s a fölé sohase emelkedhetnek. Ily égető intézkedést nemcsak Szeged városában hanem az egész vidéknek, úgyszintén a fővárosnak is magáévá kell tenni s azt törvényileg szabályozni, miként az külföldön már régóta meg van. Ugyan mire vannak elöljáróink? Nem arra, hogy őrködjenek a polgárok erkölcse, jóléte, boldogsága felett, melyekre nézve minden szükséges lépést meg kell lenniök? Különösen ily fontos kérdésben, A Magdolna-utcából. Én erre szoktam járni, kelni, Mikor leszáll az alkonyat S itt vissza-vissza álmodozom A régi, tiszta álmokat. Ez a ház most is az a régi, A hol mi laktunk egykoron. A ház előtt akácfa zöldéi Virágágy benn az udvaron. A nyitott ablakon benézek; Itt volt a gép, — ott nyoszolyád; Hanem a fal, az hófehér volt. Azóta kékre mázolok. Megszálltnak a jó szomszédok, Kik még sorsunkat ismerik; Beszélnek rólad ezt is, azt is, — Tudják, hogy nékem jól esik. Betérek néha egyhez-egyhez, Elhallgatom beszédüket S szelíd szavukból megtudom, hogy Szeretnek ók is tégedet. Beszélünk szorgos kiv kezedről, Arany hajadról, édesem. Felemlítik fehér szobánkat; Mindent, mi kedves énnekem. Szentessy Gyula. I mely szemmel látható: mennyi bajnak I okozója, kútfeje, forrása. Mily romboló hatású a fejlődő gyermekre a szeszes ital élvezése, mely egészséges talajra talál ott! Ezért én egyenesen a szülőkre hárítom a felelősséget, mert közvetlenül ők vannak hivatva gyermekeiket őrizni, oktatni nevelni. S igy e bajok orvoslására az illetékes hatóságok intézkedése hézagos volna, ha e hézagot a szülők nem pótolnák. A szülőknek együttesen kell működniük a hatósággal! Nem szükséges hosszasabban fejtegetnem az alkohol élvezésének a gyermekeknél tapasztalt káros hatását, de egyetmást fel kell hoznom példaadásul a szülőknek, kik gyermekeket, nevelnek, a hazának meg hasznos, tevékeny polgárokat. Az alkohol izgatóan hat az idegrendszerre, az életműködést megbénítja, sőt gyakran az őrjöngésig is emelkedhetik; másrészt tétlenségbe, tunyaságba sülyeszli az élvezőt. Visszariasztja a komoly munkától az idő helyes felhasználásától. Az Huszárszerelem. — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Szaákné Dörffy Ilona. Valaki nagyon megboszantotta az Urat. Haragja mérhetlen volt. A föld lakói rettegve várták, az arkangyal harsonájának megszólalását, melylyel a végítéletet hirdesse. Szövetségesekül szegődtek az alvilág szellemei is az elemeknek ; segitének szelet fújni; esőt szitálni; villámot szórni; menykövet hajigálni. Az angyalok suttogva kérdik, miérte harag? Félve vonul mind félre az Ur trónjától, közelitni ki merészelne? És ime mégis van egy lény, ki feléje tart. Elhaladtában fény, tulvilági csillogás kiseri. Egész lényét a megdicsőülés ékszere disziti. Megáll a fenség trónja előtt is szól: — Szüntesdd haragod, óh! Uram. Ne büntesdd egyesek hibáiért az egész emberiséget. íme, a zengzetes könyörgés meghallgattatásra talál. Szűnik a vihar. A gyarló ember földre borul, hálát ad neked, oh, Szűz anyánk, közbenjárásodért. Újból nesz, szárnycsattogás hangzik. őrangyal térdel a trón zsámolyára, könyörög védencéért. Alig hangzik el a végszó, az Ur ráncba szedi homlokát s dörgedelmesen hallatja: — Ha nem tudott ellentállni a csábnak; befészkelni engedte szivébe a bűnös szerelmet, ám legyen ereje elviselni a következményeket akaraterő megszűnésével, teljes elvesztésével a dologtalanság lép előlérbe, melynek természetes kifolyása a jellemgyengeség, mely manap a fejlődő ifjúságnál feltűnő módon és oly nagy mértékben nyilvánul. Már pedig kérdezzük: mi a gyermekek nevelésében a legfontosabb teendőnk, mint a jellem kellő kiképzése. Ez nyújtja az előretörő ifjúnak ama biztos eszközt, melyiyel az élet viszontagságaival megküzdeni képes. A hol nincs jellem, ott kellő bátorságunk sincs a sors csapásait elviselni. A jellemnélküli ember gyorsan hanyatlik, gyávaságában összeomlik, elégedetlen és boldogtalan lesz élete egész folyamatában, vágyai, szenvedélyei gonosz tettekre ragadják, a legrosszabb, a legveszélyesebb lehet s igy nemcsak önmaguknak, hanem a családnak, polgártársaiknak, sőt az egész társadalomnak, a haza kárára, terhére válnak. Jaj annak a nemzetnek, mely becstelen fiakat nevel! A história kérlelhetetlen szigorral bizonyítja, hogy az államok hanyatlása mindig akkor kezdődött, mi-I is. Azért adtam szabadakaratot az embernek, j rendelkezhetik önmaga felett. A mi a szerelmet 1 illeti, az oly hatalom, a melynek ón sem parancsolhatok. Távozzál! S kezével haragosan int az őrangyalnak. Még mindig reszketve, a hallatlan vakmerőségen felindulva lépked a végtelen bölcseségű az esthajnal csillaghoz s ezen a perspektíván néz le a földre. Kisérjük az irányt, hova néz az Ur. Park közepén áll egy épület. Előtte virágszőnyeg; rózsalugasok. Körötte fák terjedelmesen nyújtják ki ágaikat; mögöttük hegyek környezik, melyek opálként játszanak, a mint a nap utolsó sugarainak fénye megtörik a felcsillámló esőmaradványok cseppjeinek ködpárájában. Elcsendesedik a madárdal, felszabadítják sziromruháikat a virágok. Szállni engedik, kábító illatok a teljes szekfűk, vaníliák, melyek oly bóditólag hatnak az érzékekre. Bebarangolják az egész tájat, megrészegítvén a velük összejövőket. Elcsábítván a kert összes növény, állatvilágát, szerelemre gerjesztik; beoson az illatár a kastély nyitott ablakain is és addig imbolyog ideoda, inig megtalálja a kit keres. Fehér, csipke pongyolában térdel egy nő, imádkozik. Ki tudja miért ? Talán éppen ő az, kire oly kemény Ítéletet, mondott az Ur 1 Felemelkedik s mint 1 ki nagy tehertől szabaditá meg lelkét az ima I által, vontatott lépésben a másik szobába megy. I Most oson be a titkos lovag. Láthatjanul, úgy
