Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-08-12 / 32. szám
6 VAGI HÍRLAP — Gotterhalte a grafofonban. Fahagasz hirdette kedden, hogy este a Nagysörházban ritka szép grafofon fogja mulattatni a nagyközönséget. A grafofon szépnek ugyan szép volt, de hogy nagy közönséget mulattatott volna, azt tagadjuk, mert a rendes törzsvendégeken kivül aranyért nem láttunk másokat. A beszélő-masinás igen jó darabokat adott elő egy darabig, de egyszer csak hogy- | hogy nem, nem tudjuk mi lelte (talán még j nem'ismeri a váciakat) vakmerőén kikiáltja, j hogy most az osztrák néphimnuszt (már mint | a Gotterhaltét) fogja játszani. Egyik jóképű ! barátunkat erre — mintha csak Henci szobrát j még mindig a Szent György-téren látta volna — I úgy elöntötte az epe s odakiált a fonografushoz, hogy azt ugyan ne tegye! Csaszlauból ideszakadt művészünk pedig előre látva a következményeket, szó nélkül eltette azt a ; micsodát. Ezzel azonban qem volt vége a dolognak. Egy különben nagyrabecsült öreg j úr, hallva ezt a szót, hogy Gotterhalte, hirtelen fekete-sárga lázba esett s odamegy a grafofonoshoz és fennhangon biztatja, hogy csak azért is húzássá el azt a nótát. Az ott lévő fiatalságnak több se kellett, szemeikkel egy pillantás s midőn megszólal a Gotterhalte, hatalmas hangon rázendítik a Kossuth-nótát, de úgy ám, hogy Gotterhaltéból egy árva | hangot se lehetett hallani, mit látva és hallva az öreg úr, menten eltávozott. Örömmel látjuk a fiatalság hazafiságát, a melyet bizonyára \ máskor sem tagad meg megtanitni másokat arra, hogy itt Magyarországon vagyunk s a magyarnak csak a himnuszt és a Rákóczyt lehet huzatni, ha gramofonból is jő az. — A hadgyakorlatok ideje. Itt van már a hadgyakorlatok ideje: a fiatalság jó része bevonult, vagy bevonul — izzadni. Évek óta nem hívtak be városunkból annyi tartalékost mint az idén. Bándi Géza hadnagy Kecskeméten, ifj. Preszly Gyula, Torday Jenő hadnagyok (előbbi Székesfejérvárott, utóbbi Szegeden van), Huszár Sándor tisztelyettes Körmendre ment. Tápay János, Töröli Gyula tiszthelyettesek összekerültek: Borosjenőre. Most vonul be Miókovich Antal, Velzer Ferenc, Gá- ‘ csér József 13-30 napos gyakorlatra. Jó mulatóst ! — Mese a szakácsáéról és a fiatal árról. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a világon, közel mihozzánk, egy csinos arcú szakácsnő. Csinos volt, tömzsi volt, mint a leg- s több szakácsnő és elsózta a levest, mint sok ! | más szakácsnő, mikor szerelmes. Mert haj’ régi j átka az ő fajtájuknak, hogy könnyen lángra j lobbannak s mig igy nyár közepén a forró j konyha levegője perseli arcukat, addig belső j tűz emészti szivüket. Kettős az ostrom, hogyne ; hajolna meg a szivük parancsa előtt. Volt | egyszer egy szakácsnő. Magába lett volna, akkor nem oly ártalmas, de mikor ott volt a gazdának a fia is, a kivel együtt jól értették már egymást. Mert a fiúnak is szerelemtől duzzadt a szive s nem egyszer kifejezést is adott a konyha boldog őre előtt. Még ez nem lett volna oly nagy baj, de mikor az ifjú atyja előtt is feltárta komoly érzelmeit! Az apa, jó, hithű zsidó létére, megborzadt a fiú terveitől s egyenesen felmondott a szerelmes szakácsnénak. Volt most már két boldogtalan lény, a kik mérhetetlen bánatukban összeültek, tanácskoztak és terveket főztek. És a szerelmesek szivében mindenkor akad olyan terv, a melytől a szülők haja szála is az égnek áll, különösen ha komoly kivitelre kerül a sor. ügy esett az eset, hogy a két szerelmes megegyezett s nem volt már többé boldogtalan a szakácsnő, nem kesergett többé a fiatal úr. Volt egyszer egy szakácsné, meg egy fiatal úr. Azért mondjuk, hogy volt, mert most már hült helyükre akadtak a szülők. A szerelmes pár megszökött, boldogan turbékol a messze idegenben, mig a szülők kétségbeesetten keresik őket. Ha a szives olvasó legközelebb hirdetést lát ilyet, tudni fogja kiről van szó: Béla gyere haza, minden meg van bocsátva. — Öt levélhordó. Városunk s ezzel a postánk fejlődését mutatja, hogy tegnap óta öt levélhordó kézbesíti a leveleket napjában háromszor. Eddig négy kézbesítő-kerület volt s egy postaszolga délelőttönkint ideiglenesen kisegített. Az igazgatóság most elrendelte, hogy öt kézbesitő-kerület legyen. Ezzel a többi kerület némileg kisebbeden, úgy hogy a kézbesítés most már gyorsabban történik. Az uj levélhordó az alváros végét a kaszárnyától kapta meg, mig a többiek feljebb kerültek egy-ket utcával. A mint említettük, az uj beosztás tegnap, e hó 11-én lépett életbe. — Elveszett óra. Baráth János jelentést tett a rendőrségnél, hogy ezüst órája eltűnt. Azt hiszi, hogy Kakas Erzébet cselédje vitte el. A cseléd azonban tagad. — Kié a pénz ? Varró József még ez év május elején egy kis csomagot dobott el a Káptalan-utcában. A csomagban különféle pénznemből 24 korona volt. A vizsgálat kiderítette, hogy Varró ezt az összeget lopta s hogy rajt’ ne érjék, eldobta. A járásbíróság most felhívja az ismeretlen károsultat, hogy a pénzt három hónap alatt vegye fel. — Nincs többé Rencs. Ki ne ismerte volna Haidfeld Alajos kutyáját, az öreg Rencset ? Ott feküdt szegény minden nap már évek óta az üzlet küszöbén teljesen tétlenül, mig társai azalatt iparkodtak meghálálni gazdájuknak a mindennap kijáró sárgakását. Nem szívesen melengette ugyan hasát a forró napon a hű eb s lehetett látni rajta a bánkódást, mikor Hector, Csek, Lord s még más társai vígan ugrándozva mentek el mellette, fenve a fogukat egy hatalmas hajtóvadászatra, de Rencs a váci vadászkutyák Nesztora, a Hector, Csek és Lord család őse és tanitó-mestere nem tarthatott velük. De hiszen ő már se nem látott, se nem hallott, fogai sem voltak s már a 16-ik életévét is betöltötte. Szerdán azután őt is elérte a végzet s anélkül, hogy maródit jelentett volna — nem mondjuk ugyan, hogy végelgyengülésben — de végre is megunva ezt a sajtszagu életet, kilehelte a nyulakra vészthozó páráját. — A Migazzi-kastély restaurálása. A mint értesülünk a megyés püspök dacára a már őszfelé hajló időnek, elrendelte a Verőce határában levő kiesfekvésű Migazzi-kastély kitatározását. — Éretlen szilva. Egyik olvasónk panaszos levelet küldött hozzánk. Azt Írja, hogy a piacunkon megint baj van. A gyümölcsérés idején amúgy is sok az éretlen gyümölcs, de most különösen sok éretlen szilvát hoznak a piacunkra, a mint ez a hetivásáros napokon különösen látható. Felhívjuk tehát rendőrségünk figyelmét a piacra. Tudjuk, hogy erélyesen is után a fog járni s a panasz orvosolva lesz. — Tortára éhezett. Vitkó Istvánnak hívják azt a cipészinast, a ki nagyon megéhezett a tortára. Pénze nem volt, hát rövid utón, lopással akarta a tortát megszerezni. Kileste azt a pillanatot, a midőn Blázsovits János cukros boltjában nincs senki és két tortát elemeit. Blázsovits észrevette, hogy két torta hiányzik, de nem tudta, hogy kin keresse, mig aztán Maloveczky István felvilágosította. Ez elmondotta neki, hogy két torta alá való s Blázsovits nevével ellátott papirost talált a lakásán s azt kérdezte tőle, nem hiányzik-e két tortája. A vizsgálat azután kiderítette, hogy Vitkó István lopta el a tortákat és inastársával, a ki nem tudta, hogy az édesség lopott, szépen el is fogyasztotta. Az édességre most jön majd a keserűség: A rendőrség az ügyet áttette a járásbírósághoz. — Elhalasztott vásárok. A városhoz jött értesítés szerint a szent István-napi országos vásár Balassa-Gyarmaton augusztus 21. és 22-én, a szent-Mihály-napi vásár pedig szeptember 26. és 27-én tartatik meg. Dunaföldvárt is elhalasztották szent István-napi vásárt augusztus 21-ikére. — A váci hengermalom részvénytársaság lisztárai. Asztali dara, durva A B sz. 27 kor. 30 fii., asztali dara, finom C. sz. 25 kor. 90 fii., Királyliszt 0 sz. 26 kor. 30 fii., Lángliszt 1. sz. 25 kor. 30 fii., Elsőrendű zsemlyeliszt 2. sz. 23 kor. 30 fii., Zsemlyeliszt 3. sz. 22 kor. 30 fii., Elsőrendű kenyérliszt 4. sz. 21 kor. 70 fik, Közép kenyérliszt 5. sz. 19 kor. 90 fii., Kenyérliszt 6. sz. 18 kor. 50 fii., Barna kenyérliszt 7. sz. 15 kor. 90 fii., 71(3 14 kor. 50 fii., Takarmányliszt 8. sz. 11 kor. 30 fii., Korpa, finom F. sz. 8 kor. 40 fii.. Korpa goromba G. sz. 8 kor. 55 fii., Ocsú 7 korona 60 fillér. Az elhibázott éjjeli zene. Szólt az ének egykor az „öt vig fiú“-ról, Jelenleg közülök csupán csak egyről szól, A ki életében még sohase adott Az ideáljának ilyen nachtmuzsikot. Van nekem egy édes-kedves ideálom, Kinek a mását e földön nem találom. Haja szőke, arca rózsás, szeme szép. kék. Ilyen leányt néha teremt csak a jó Ég. Borozgattunk. Oh, a bor sokat feledtet. Bor között lehet csak nevetni feletted Világ! S mi már akkor nagyon kinevettünk, Mivelhogy a jóból jócskán szedegettünk. „Hej, fiúk! Fel! Einz, zwei! Jertek feketére A Hornunghoz. Szinte forr az ember vére A jó bortól!“ — Mentem, — a hogy csak [mehettem . . . Támogattuk egymást egy pajtással ketten. Odaértünk. Szólt a Csuka muzsikája, Jól húzta a Sándor, kocintsunk is rája. „Te Sándor! Hallod-e? Fogd a muzsikádat! Elmegyünk „nachtolni“. Húzz ám szép nótákat Annak a kis lánynak, a kit úgy szeretek, A kit úgy imádok, mint akár az eget !“ Húzta is a Sándor ott, az ablak alatt, Szerelmes, rajongó szívem majd meghasadt A nagy boldogságtól. — „Itt vagy, itt, előttem Drága kis virágom ! íme lásd, eljöttem Szerelmes szivemmel, muzsikával, dallal, Fogadd szívesen te, gyönyörű kis angyal!“ Elhangzott a zene, mentek a cigányok, De én nem! Epedő szívvel még ott várok Az ablakja alatt. Hah, nyílik az ablak! Ő az, Ő! „Szivecském, mégis megláthatlak? Megsúghatom végre drága kis szivednek, Hogy csak érted élek, hogy — nagyon szeretlek?!“ Sötét volt az ablak, csend honolt az éjben, S midőn a fejemmel a függönyig értem, Megtörte egy mély hang az éj méla csendjét: „Habár pap vagyok is, köszönöm a zenét!“ Ellenségem nékem ég, föld, Isten, ember! Búsan haza mentem bánatos szivemmel S aludni kívántam. Jaj, dehogy is hagyott Aludni a szívem! Fájlalta a papot! S azóta éjenkint álmaimnak tárgya Drága ideálom — plébános nagybátyja. Eris.
