Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-08-05 / 31. szám
VAGI HÍRLAP 6278.--------sz. 1900. Vác rendezett tanácsú város tanácsától. F elhív á s Vác rendezett tanácsú város közönségéhez! Méltóságos gróf Csáky Károly megyés püspök urunk kegyes leiratával értesítette a városi hatóságot, hogy városunkba — mint immár püspöki székvárosába — bevonulását folyó év augusztus hó 5-én délelőtt fél 9 órára tűzte ki. Tudva azt, hogy megyés püspök urunknak székfoglalása örömünnepet képez Vác város közönségére nézre, mert ö nemcsak mint me- , yyés püspökünk, hanem mint a városnak Isten rendelése szerinti szerető atyja óhajt közöttünk megjelenni s igy városunk lakossága osztatlan Örömmel és lelkesedéssel várja Ót, az apostoli férfiak méltó utódát; még sem mulaszthatja el Vác város tanácsa, hogy felhívást ne intézzen a város nemesen gondolkozó közönségéhez az együttes ünneplés s az örömnek méltókép kifejezendő nyilvánítása céljából. Ünnepeljük meg augusztus 5-ikét polgár- j társak, egy szívvel és egy lélekkel mindany- j nyian, vallás, rang és korkülönbség nélkül, egyesüljön e napon a város minden polgára az igaz szeretet és boldog egyetértés magasztos eszméjében s fogadjuk jóságos Atyánkat hálás szivünk teljes melegével, adózzunk gyermeki szeretetünk gyöngéd érzelmeivel azon boldogító tudatnak, hogy igaz gyámolitóját küldé a Mindenek Alkotója szeretett városunk közönségének a szeretet apostola személyében, a ki nemes fényeinek zsengéjét a szegények iránti szeretete nyilvánításában mutatja be, midőn 2000 koronát ajándékozott a helybeli szegények segélyezésére ! Jöjjetek el kedves polgártársak mindannyian a megérkező szerető Atya fogadására, kisérjük öt díszes bevonulásában a szentegyházba s adjunk hálát a Mindenek Alkotójának, hogy megszüntetve árvaságunkat, városunknak és egyházmegyénknek szerető atyát adott! Vác rendezett tanácsú város tanácsa nevében Vác, 1900. julius hó 31-én. IJr. Zádor János s. k. polgármester. J)r. Göndör Sándor s. k. főjegyző. Jövel, jövel I Vác, aug. 4. És az apostolok házát betöltötte egy félelmetes robaj, a sebesen rohanó szélvésznek zendülése. Az apokalipszis förgetege keresztül zúgott a tanyán és a háborgó elemek rettentő forgatagából megszállta az apostolokat a szentlélek. A sugallat pünkösdi piros tüzek lángnyelvével szállottén szólott a galamb szelídségével. A tüzek pírjából a szeretet galambja bontakozott ki hófehéren. És harcba küldte az apostolokat. Harcolni — a békéért. És szerte oszlottak, hogy messze hirdessék a lelkek derűs békéjét, a szeretet tanításait — békével, szeretettel. És azok hirdették az igét. Szelíd hevülettel szállottak harcba és a hit erejével mondották világgá, az alázat rajongásával, hogy betelt az idők méhe és jön a megváltás. Az üdvösség megadatott az emberiségnek és mindenkinek jussa van hozzá, ki üdvezülni akar. A sugallat a szent türelmesség tériléseibe küldte őket és a malasztért epedő világnak a béke olajágát vitte a szentlélek fehér galambja. Ennek a galambnak sokat kellett harcolnia. A gyűlölet, a visszavonás ölyüje szállott vele szembe, megriasztotta, elrebbentette a vijjogásával, az izzó szenvedély indulati üszkét szórta a tanyájára és a fekete romokon az ádáz csaták saskeselyűje verte fel fészkét. És a hófehér galamb visszajött, megküzdötl, győzött és újra elvonult. De vissza fog még térni, hogy állja a mérkőzést és övé lesz a diadal, mert ő a szeretet és a szeretetben van igazság és az igazságban a mindent lebiró, nagyságos hatalom . . . . . . Ünneplő sokaság hint rózsákat az útra, aranytól nehéz kapuk alatt robog el a fogat, tömjének füstölnek, halleluját zengnek és zsolozsmák közepette vonul be az apostol. És zúgnak a harangok és j az ércnyelvek messze hirdetik, hogy szeretetet hozott. Szeretni fog és fogunk téged, őt és mindeneket. Nem lesz gyűlölet, nem lesz osztályharc, kialszik a visszavonás zsarátnoka, elül a harcok zaja. Béke és csönd költözik majd ide, otthona lesz a szivekben és a boldogság nyugalma árad majd szerteszét. Kivesznek a rosszak, megjavulnak a bujtogatók, kigyógyulnak a tévelygők, rátérnek az igaz útra és együtt mennek egygyel és egyért. A szent szereletért. Ezt igézi az éljenző tömegek odaadása, ezt kéri a hódolók imája és ezzel biztat az apostol püspöki mosolya. És zúgnak a harangok ... És zúgnak a harangok és a napfény cikkázva csókolja a templomok keresztjét és azok csillogva hirdetik, hogy itt az enyhe derű, a szeretet derűje. És glóriával káprázik a tiara aranya, az apostolok dicsfényével, kik téritelték a népet, kik szeretetet prédikáltak és kivezették felebarátaikat a vakság dohos hajlékiból az egyetemes testvériség verőfényes csarnokába. Ott van az üdvösség malasztja. És a pásztorbot vezet. Utána megy mind, mert tudja a hová ez indul ott csak szeretet lehet és a hol szeretet van, ott van minden. Ott senki sem éhes és senki sem szenved, mindannyian egyek és egyé rr — az apostolé. Mert 0 hozta a békét, rr 0 küldetésbe kapta és az ég követét, követi a nép. Rajongva imádja, soha el nem hagyja, mert szivébe fogadja. És a szivében is az Istene mellé. És zugnak a harangok. Fényes ornátusában, ragyogó pompával, hivatalos diszszel vonul be a püspök. Apostolul jön és pásztorul a nyájnak. És a nyáj üdvözli, mert üdvözölni akar. Es ha odavezeti majd a főpásztora, akkor mégegyszer be fog vonulni. A második bevonulás nem lesz ilyen szembűvölően ragyogó, leveti az ornátust és elveti a 1 díszt. A lelkiatya reverendájával vonul majd be másodszor: a szivekbe. Kisérője a szeretet, üdvözlője a szeretet, Ígérője, biztatója, minden fénye, ékessége, ereje és szépsége a szeretet lesz, mert a szeretetben az igazság és az igazságban van a mindenség. A mindenség igazsága az Isten 1 És ő az Isten szolgája. Hozsánna Néked, áldott vagy, mert az Úr nevében jösz. Az Úr küldött Téged mihozzánk, üdvözlünk szivünk, lelkünk meleg szeretetével. Te vagy a hivatott és a kiválasztott, kire egy országrész hivő leikéinek vezetése bízva van, kire a mai napon millió szem tekint áldólag, vagy könyörögve. Nézz körül szerető híveidnek nagy tömegén, sokaknak szemében az öröm könnyűje csillog s mindnyája lelkes imával kéri az áldást a Te fejedre. Látod-e, letépték az erdők zöld színű galvat s elédbe rakták: Benned remélnek. Kerti virággal hintve az utad, vaj’ mit jelenthet megérted-e? Azok, kik hintik és a kik nézik, hivő lelkűket mind reád bízzák, kerti virágként hogy majd Te ápold gondos kezekkel . . . Légy üdvözölve a mi körünkbe’! Hozsánna! . . . Hozsánna! . . . Fénynyel, pompával jösz bár közénk, azért mi tudjuk, hogy a Te szived alázatos. Magas születés, cim, rang. gazdasag, földi szerencse, mind oszlályrészed bár Te neked, előtted azért szegény és gazdag egyenlő lészen. Mint a jó pásztor, ki juhaira egyforma gonddal, hiven vigyáz, felkeresi azt, melyik eltévedt s a meglevők közt a gyámoltalant a legnagyobb gonddal védelmezi: akképen Te is a lelkiekben az ingatag állót támogatod. Légy áldott köztünk!. .. Hozsánna!. ., Hozsánna ! . . . S ha majd lezajlott az ünnepi lárma, mit lelkesedés s öröm szítanak, Te félrevonulsz csendes magányba, szent hivatással titkon kutatni, hol mi a baj : szállja meg akkor is világosság a lelked, hogy tisztán láss az emberek szivébe: s látni fogod, hogy ez öröm és lelkesedés csak felszínre került érzelme sok szomorú szívnek. Lesz-e erőd földi segítséggel, égi maiaszttal megvigasztalni a vigasztalant; könnyűvé tenni az élet terhét annak, kinek nehéz, nagyon nehéz? Lesz, mert Istentől nyerted a Te küldetésed, Ő adott neked erőt és hatalmat, gazdag kegyelmet, bőséges áldást osztogatni . . . Áldjuk a percet, mely közénk vezérelt! . . . Hozsánna! . . . Hozsánna! . . . Ha majd lezajlott az ünnepi lárma s itthon lész köztünk, híveid között: nyíljék szólásra beszédes ajkad, hirdesd nekünk az Úrnak szent igéit; mondd mit tegyünk, miképen éljünk, hogy ránk tekintsen ismét Istenünk, mert úgy látszik, elfordult tőlünk irgalmas arca. Több a bánatunk, mint az örömünk, sok a keservünk, sokat 1 szenvedünk: panaszkodás fog el, ha érezzük, látjuk a sok földi bajt. Sóhajtásunk nem hallszik el már hozzá, imáinkra néma hallgatással válaszol; nem
