Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-01 / 26. szám

3 VAGI HIRLAP Mélyen tisztelt közgyűlési Egyesületünk a mult közgyűlés óta is a szebb jövőjiek alapjait rakosgatta le. Bizonyítják ezt az úgy erkölcsileg, mint anyagilag elért sikerek. 1899. junius 16-a óta választmányunk 8 gyűlést tartott. Határozatait és intézkedéseit mind végre hajtotta. A választmány intézkedései közül, mint legnevezetesebbet jelenthetjük, hogy az egye­sület kebelében zenekart szervezett. Tartott ezenkívül az egyesület f. év április hó 4-én egy elnökválasztó rendkívüli közgyűlést. Fájdalommal kell itt felemlítenünk azt a mindenkit szive mélyéből megrendítő gyászesetet is, mely egyesületünket felejthetetlen elnöke dr. Csányi János halálával érte. Nyugodjék béké­ben ! Kapcsolatosan vagyunk bátrak jelenteni, hogy egyesületünk a kegyelet adóját lerótta s a választmány jegyzőkönyvben méltatta érde­meit s az özvegyhez részvétiratot intézett. Egyesületünk a lefolyt évben a választmány határozatai, vagy pedig annak jóváhagyása alapján 10-szer szerepelt nyilvánosan. A múlt közgyűlés alkalmával volt egyesüle­tünknek rendes tagja 36, pártoló pedig 85. A lefolyt évben a választmány felvett 29 r. tagot, törült részint eltávozás, részint pedig hanyagság miatt 14-et. Múlt évi szaporulat 15. Van tehát egyesületünknek jelenleg 51 rendes és 87 pártoló tagja. A pártoló tagok száma tehát szaporodott kettővel. Sajnálattal kell jelentenünk, hogy a rendes tagoknak egy — hála Isten nem nagy — része •csak névleg szerepel, esak a babérokban osztozik, de a munka nehéz részében a próbákon való megjelenésben, vagy igen ritkán, vagy éppen sohasem vesz részt. Az átiratok közül, mint közérdekűt a kath. kör igazgató választmányáét kell megemlitenünk, melyben meleg hangon mond köszönetét az 1899. évi november 26-án tartott mulatságuk alkalmával történt közreműködésünkért. To­vábbá özv. dr. Csányi Jánosnéét, ki megbol­szclleme lengi át a lengyel nemzetet ; csupa lovagiasság és költészet e nép. Adjunk nekik is nőt? De annak élénknek kell lennie, piciny lábakkal, melyek azonban a tánc közben ki­tartók, fáradhatlanok legyenek. Kezeik aprók, de elégségesek a szerelmi dédelgetésekre. Fehér fogaik, mint gyöngyszemek csillanjanak elő piros ajkuk mögül, szinte vágyjék mosolyukra az ember. Szemeik, mozdulataik oly bájosan kacérak, hogy ki rájok néz, az őrület környezze. Alig rebbent el az óhaj, előtte állt a kecses lengyelke. Távolban kalandozott Mohádévá tekintete. Onnan a nagy messzeségből kékes fényben csillogott a Duna vize. Fehér hab­­gyürüi élénken csillogtak, kápráztatták szemét. — Itt azon nép lakik, mely mindenben a legolcsóbbat szereti, ugy-e kérdé a hindu isten. Nehány fillérért sokat és jót akar. Ezt oly nővel ajándékozom meg, kivel bizonyára meg lesz elégedve. Legyen nője vidám, mint a kék Duna s oly telt, mint a kriegli habzó söre. S a bécsi nőkkel egyszerre jöttek létre a hagyo­mányos bécsi székek, melyeknek hajlított támlá­­nyai elég erősek, a terjedelmes és kedélyes bécsi nők befogadására. Dél felé mutatott az úr. — E tájra, hol az ének es harcz kedvelői laknak, oly nőt alkossunk, ki táncával elhó­dítsa a férfiak fejét. Ezek egymással kelnek bírókra, mig végre is azzal fejezik be, hogy a kérdéses szépnek együttesen szerenádot adja­nak. Többre e nőnek nem lesz szüksége, leg­feljebb, hogy urának, önkezűleg tudjon ciga­­jettet sodorni. A spanyol nő rózsa és virágok­kal ékített fejecskéjét, csipkefátyol között dugva dogult férje iránt nyilvánított részvétünket köszönte meg kedves szavakkal. Életünk köréből megemlítjük, hogy kottáinkat a lefolyt évben több művel szaporítottuk, j A múlt közgyűlés alkalmával az egyesület­nek volt 139 frt 26 kr. készpénze, évi bevétele volt 825 frt 91 kr., a kiadásai pedig 723 frtot tettek ki. Az egyesületnek jelenlegi pénzkész­lete tehát 242 frt 17 kr,, mely összeg gyümöl­­! esőzés végett a váci takarékpénztárnál van 1 elhelyezve. Vagyoni állapotunk erősödését tünteti föl az a tény is, hogy két szekrényt, több, a bo­hócestélyre szükséges volt tárgyat s a fentebb említett műveket szereztük. Megemlitendőnek tartjuk, hogy a nevezett tárgyak mind leltári­­lag kezeltetnek. A lefolyt esztendőnek még örvendetes ténye gyanánt jelenthetjük, hogy az egyesület nyu­galmát, beléletét semmi sem zavarta meg. A testvéries együttérzés s a kölcsönös baráti sze­retet hajléka volt e hely. Meg vagyunk győződve róla, hogy mind­nyájuk hálás köszönetét tolmácsoljuk, midőn ez alkalommal Vác város műpártoló közönsé­gének, különösen pártoló tagjainknak, kik egye­sületünket anyagilag is támogatták, a Váci Hírlap és a Váczi Közlöny tek. szerkesztősé­gének, kiknek — bármikor bármiféle egyesü­leti hírrel, vagy közleménynyel mentünk a szer­kesztőségbe, annak becses lapjukban mindiga legnagyobb készséggel helyet adtak s egyesü­letünk érdekeit folyton-folyvást támogatták és elősegítették — a legőszintébb köszönetünket fejezzük ki. Azon reményben zárjuk jelentésünket, hogy az eddigi siker vajha ne vakitna el bennünket és tenne az ügy iránt lanyhákká, hanem csak növelje a buzgalmat s a pontosságot a pró­bákon való megjelenésben. Egyesületünk — mely már is társadalmi életünk főfaktora gyanánt szerepel — csak úgy lesz képes a színvonalat továbbra is megtartani. Egyesületünk életében a harmadik évi cik­ki, pillantotta meg a napvilágot. Mahadéva az álmodozó Török birodalom felé vette útját. Az épületek apró. ólomkarikás ablakai nyomasztó­lag hatnak a szemlélőre. Az egész táját misz­tikus csend tartja fogva. A miszterózus ath­­moszferába, mely a háremet eltölti, foglalja el uralmát a szenvedélyes, élvhajhászó. lomha odaliszk. Nem hagyja el házát soha s mégis díváinak szenvedély lángja árassza el egész birodalmát. Végre, készek vagyunk, sóhajt Ma­hadéva. — Mígnem, viszonozza Bráma. Hatalmas úr, te csak az egyik európai világvárost méltattad kegyedre. A tulajdonképeni cári kulturváros, Pétervár népe vágyik nő után.-r- ÉS mily nép lakja e várost? — Minden nemzetségbeli. — A sok alkotástól, már fáradt vagyok. Adjunk a föld összes nemzetségbeliből nekik nőt. Valóban kiváncsi vagyok, mily teremt­mény válik az össze-visszaságból. A péterváradi nő graciózus, mint a lengyelke; üde, mint a bécsi; kissé szentimentális, mint a bajor; szemei oly tüzesek, mint a magyar nőé; könnyelmű, nyugtalan, mint a párisi nők. Ezen vegyülék kifogástalan voltára helyben­hagyó lag bólintott Mahadéva és elégülten tért most már igazán nyugalomra felhői közé. Hogy a föld urai a férfiak, mily mérvben voltak megelégedve szabadságuk vesztése miatt, a jövő — a múlt — s a közel jelen adják meg reá a választ. Szaákné Dőrffy Ilona. I lusnak végére jutottunk s most is arra kérjük a kedves dalos Testvéreket, hogy ennek az egyesületnek, melynek szolgálatába szegődtek, továbbra is lelkes, lankadatlan munkásai le­gyenek. Most, midőn n mélyen tisztelt tagtársak szi­ves támogatását megköszönjük, kérjük kifejtett munkásságunk igazságos elbírálását. Ezután Velzer Alajos terjesztette elő a jövő évi költség előirányzatot és a számvizsgálók jelentése után úgy Velzer pénztárosnak, mint Váró Károly, Hentsey József és Jelűnek Ágos­ton számvizsgálóknak megadták a felmentvényt. A tisztikar most leköszönt és Smeringa Alfonz foglalta el a korelnöki széket. Szerete­­tének s tiszteletének adott kifejezést az egylet, a midőn Nikitits Sándort újra elnökké, Váró Károlyt alelnökké, Ulrich Károlyt karnagygyá, Mlinkó Istvánt titkárrá, Velzer Alajost pénz­tárossá, ifj. Ottó Józsefet pedig háznagygyá egyhangúlag választotta meg. Ezután a választmány, a bíráló bizottság és a pánztár jövő évi számvizsgálóinak meg­választása következett s az elnök Miókovics Antalt kérte fel a szavazatszedő bizottság el­nökének. Jó kedvvel folyt a szavazás, a melynek ez lett az eredménye : A választmány tagjaivá: Miókovics Antal, Jelűnek Ágoston, Nécsey János, Smeringa Al­fonz, Hentsey József, Klis Lajos, Baross István ; póttagokká: Szotfrid József, Borsody Gyula ; bíráló bizottsági tagokká: Kökény Ferenc, We­­ninger József, számvizsgálókká: Zádor Endre, Dercsényi Dezső, Borbély István lettek meg­választva. Ezután Döme József és Dora Sándor tago­kat kérte fel az elnök a jegyzőkönyv hitelesí­tésére, a mely után a közgyűlést bezárta s a tagok szívélyesen megéljenezték szeretett el­nöküket. A közgyűlés után társasvacsora volt a kis­­sörházban. A hosszú asztalt a vendégek s a tagok foglalták el. Természetesen a hol a dalos­egylet, ott a jókedv és a pohárköszöntő. Mio­­kovich Antal az elnököt, Nikitits Sándor a ta­gok összetartására ürítette a poharat. Felkö­szöntőket Fehér Sándor, Bihary Károly Pálin­kás Antal, Kokovay János. Borsody Gyula, Smeringa Alfonz, Ottó József stb. mondottak, közben pedig néhány szép énekszámot adtak elő a dalosok Ulrich Károly vezetése alatt. A társaság Csuka szép zenéje, vig poharazás és énekszó mellett sokáig maradt együtt. ci. Helyi és vidéki hírek. A harmadik évnegyed. Julius első napjával a Váci Hírlap 14-ik évfolyamának harmadik évnegyedére hirde­tünk előfizetést. Tizennégy éven át buzgó felkarolója volt városunk és vidékének közön­sége lapunknak s ezt a jóindulatot meg­köszönve kérjük azt továbbra is. A város és társadalmi életünk haladásával, fejlődésével mindinkább változatosabb, érde­kesebb lapot adhatunk olvasóink kezébe. S most, midőn egy részt nevezetes ünnepségek­­fognak lefolyni ősi püspöki városunk falai között másrészt majd a várost s polgársá­gát erősen érdeklő kérdések megoldása (minők a viz, világítás, vásártér stb. ügye) kerülnek napirendre, kérjük szives olvasóinkat, hogy minél nagyobb számban tömörüljenek lapunk mellé. A közérzület s közakarat kifejezője­­volt eddig is lapunk, e fontos kérdésekben is az akar lenni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom