Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-21 / 3. szám

zervativ pártjának jelöltje Várossy Gyula, a budapesti papnevelő intézet kormányzója s pápai prelátus. Széles műveltségű, higgadt, tudós ember, csendes, de a nem alkuvók párt jából való. A szenvedélyét temperálja a tudomány, de tudományát vezeti az erős hit. Ó alatta a quieta non movere féle elv érvényre nem jut, az bizonyos.

Egyesek emlegetik még Széchenyi gróf apátot, mások Gudenus báró jelöltségét vetették fel, de ez nem komoly terv. Azonban akárkit fog is kinevezni a korona, az a tudat megnyugtathat mindenkit, hogy annak a politikai iskolának az utóda és hive, a mely politika válságos időkben egy Samassát, egy Ipolyit, egy Haynaldot ültetett püspöki székbe, az nem fog most sem csalatkozni s e téren is a haza bölcse Deák Ferenc nyomdokaiba lép. Ez pedig teljes garancia.

A dalárda hangversenye.

Vác, jan. 18.

A váci dalárda bejutott abba a korba, a mikor már tényezőként szerepel városunk társadalmában. Szerényen kezdte s első mulatságaival, hangversenyeivel olyan sikert aratott, hogy többé senki sem kételkedett abban, hogy ezentúl a dalárda pompás estét nem teremt intelligens közönségének.

lm, most rendezte a téli, vagy ha tetszik, farsangi hangversenyét természetesen nagyon is tánccal egybekötve és ismét a megszokott siker követte. Élvezetes volt a hangverseny (kivételesen hölgyszereplő neve nem díszítette a programmkártyát) hat óráig tartott a tánc, a mi mindig mértéke annak, hogy az estély jó sikerül-e.

A programm nagyobb részét a dalárda énekszámai foglalták le, a melyet buzgó, ambiciózus karnagyuk: Ulrich Károly vezetése alatt precíz pontossággal, élvezetesen adtak elő. Előadták Ziegler Zöld erdőben dalát, Huber Károly két szép dalát, Kunze régi, de mindig hatásos Őrségen s Bőhme Daltivornya cimű szerzeményét. Meg kell emlékeznünk külön Imrék Béláról, a ki az Őrségen szólóit rendkívül szépen, hatásosan énekelte. Hogy minden szám után

szonyom, higyje el, ezek a sorok nem születnek meg; Nagyon udvariasan, ne nagyon őszintén megmondtam volna, hogy az irodalomnak és önnek semmi közük egymáshoz.

De igy — lehet.

Két — úgynevezett „rövid“ — munkája van nálam. Az egyik rosszabb a másiknál. Ezt pedig úgy értse meg tisztelt asszonyom, hogy az a másik, a melynél az egyik rosszabb, valami kicsivel jobb, hogy azt még kritizálni is majdnem érdemes volna, ha nem tartanám szükségesnek még az elemi dolgokkal bajlódni. Ez az elbeszélés, vagy rajz két szerelmes léleknek egy idilljéről beszél, kár, hogy minden ok nélkül. Leir egy jelenetet, a minek nincs lelke, a miben hiába kutattam azt, miért irta meg. De helyes, megírta s ha semmi egyébb haszna nincs belőle, megmarad az, hogy én ebből Ítéltem meg önt igazán.

Megítéltem s nem Ítélem el vágyait, törekvéseit. Önnek vannak joga az irodalommal foglalkozni. Mert ha ön képes volt asszony létére ennyire egyszerű, mesterkéletlen hangon egy ilyen jelenetet megírni, megírni úgy hogy minden idejét múlt, a kezdő íróknál pedig anynyira megszokott szentimentálizmuMól őrizkedni tudott s a rajza a mellett mégsem hideg, mégis van henne érzés, akkor önnek van tehetsege az íráshoz s ha tárgya lesz, azt is meg fogja tudni jól Írni.

VÁCI HÍRLAP

valóságos tapsorkán zúgott fel. azt talán mondanunk is fölösleges, de hogy ennek dacára nem ismételtek meg egy-két számot, ezt csak úgy tudjuk magyarázni, hogy túlságosan nem akarták igénybe venni a táncra kész leánysereg figyelmét.

Mlinko István olvasta fel közben Bródy Sándor hangulatos, gyönyörű művét a Katót, a melyet lapunk múlt számában már közreadtuk. Bródy Sándor művei szubtilis voltuk miatt azok közé a kis remekek közé tartoznak, a melyek nagy társaságban kevésbbé hatnak. Mlinko ügyes előadása azonban csak használhatott a kis történetnek, a melyet szívesen meg is tapsoltak.

Baros István Ábrányi kedves monológját A monolog ellen címűt szavalta. Ábrányi akkor irta ezt meg, mikor az egész magyar társadalom a monológláz alatt nyögött (épp úgy mint most a szecesszió alatt). Akkor széltében, hosszában ennek a bérces, völgyes országnak szavalták s mindenütt nagy sikerrel. Baros is igazán nagy sikert aratott, a mit főleg ügyes mozdulataival, fordulatos előadásának köszönheti.

Ezután Csuka Sándor és bandája táncra szólította a párokat, a kikből az első négyesre közel hatvan akadt. Az éjféli szünóra alatt volt egy kis pihenés s aztán folytatták a táncot reggelig jókedvvel, bár nem elég táncossal.

A megjelent hölgyek névsorát itt adjuk:

Leányok: Baross Irma, Bencze Margit, Benkert Ilona, Bercsényi Emma, Bezdek Irén és Teri, Bocskó Etel, Bolgár Emma, Fleischmann Matild, Fodor Tériké, Haidfeld Erzsi, Helc Edith, Hufnagel Irén, Inczédi Ilonka, Irma és Nelli, lványos Erzsi és Juliska (Kisujfalu), Kiss Irma, Kovács Margit (Tapolca), Krakker Erzsiké és Margitka, Máté Anna és Juliska, Meiszner Nelli, Mlinko Margit, Nagy Paula, Nikitits Annus, Pápay Mariska, Preszly Olga, Quell Irma, Széplaki Aranka (Nagyvárad), Szépligeti Klementin (Budapest), Szitz Szidónia (Budapest). Szungyi Irén ,Tarr Etelka, (Vác-Hartyán),TarnayMariska (Budapest), Török Gizella. Török Leonka, Wingler Etelka, Zsarnóczay Ilona és Zsidek Matild.

Asszonyok: Baross Antalné, Beck Ivánné, özv. Bencze Györgyné, Bercsényi Jánosné,

A másik históriát, szelíden fejezem ki magam, kár volt leírni, pazarlás volt időt, papirost, téntát pocsékolni reá. Az egy lehetetlen történet, lehetetlen módon leírva. Talán egy rész, — az elejét egy leírással kezdi — elárul egy kis tehetséget. A többi semmit.

Tárgyai nincsenek, mint minden kezdőnek. Ebből pedig csak azt látom, hogy sokat olvas de nem jól. Rendszer nélkül, cél nélkül, azért azért, — mert unatkozik. Pedig önnek olvasnia kell, azért, hogy tanuljon.

Théma-csinálást tanulni, tanítani nem lehet. De ha az én tanácsomra hallgat, kezdje úgy, hogy vegyen elő valami önmagához közel álló álló dolgot, tán olyat a mi saját magával megesett s írja le úgy a mint megtörtént, híven igazán. Fűzze hozzá gondolatait s színezze ki. A mese, a. történet legyen a rajz, az ön irói tehetsége legyen a festék s a művészi érzéke és ízlése az ecset, a mivel a színeket erre a történetre reá rakja.

S ha ki fogy a thémiiból, a mikkel a saját tapasztalataiból rendelkezik, nézzen kívül a világba, annyi ott a történet, hogy szinte sok.

Gondoljon végig egyet-egyet közülök, de mindig csak olyat, a mi megragadta a figyelmét, a mi érdekelte s aztán képzelje magát bele ebbe a históriába, tegye meg önmagát valamelyik hősnőjének, vagy tegye meg egy

3

Bezdek Jánosné, Bihary Károiyné, özv. dr. Bolgár Lajosné, Fleischmann Édéné, Fodor Imréné, dr. Göndör Sándorné,Haidfeld Alajosné, Helc Ferencné, Hufnagel Imréné, Jványos Kálmánná (Kisujfalu), özv. dr. Kiss Józsefné, Krakker Kálmánná, Máté Józsefné, Meiszner Rudolfné, Monszpart Jánosné, özv. Nagy Józsefné, Nécsey Jánosné, Nikitits Sándorné, özv. Nicki Ödönné, Preszly Gyuláné, Quell Ferencné, Rózsay Gyuláné (Vác-Hartyán), Schwoy Matild, Szungyi Gáborné és nővére, Tarnay Ilona, Török Sománé, özv. Török Gyuláné, Ursziny Arnoldné, Velzer Lajosné, Wingler Ferencné, özv. Zsarnóczay Lászlóné és Zsideg Ignácné.

A megyei gazdasági egylet a jövőben.

Vác, jan. 18.

A vármegye gazdasági egyesülete által, a földmivelésügyi miniszter támogatásával rendezett népies előadások 1899-ik évi ciklusa véget ért. Az egyesület a vármegyét hat kerületre osztotta be s az előadási kerületek vezetését Serfőzö Géza, Majthényi István, Nyári József, Hauer Béla, Grasseli Miklós, Bombay Dezső egyleti tagokra bízta, kik részint személyesen, részint szakemberek bevonásávala szövetkezetekről s az összes mezőgazdasági ágakról 51 helyen 64 előadást tartottak 84 tárgygyal. Az előadások érdekességét növelte, hogy Serfőző Géza állattenyésztési előadásait 10 helyen vetített képekkel kisérte, úgy hogy a gazdaközönségalkalma nyílt az állatok boncztani szerkezetét, a fajták kiváló példányait s a hibákat szemléltető oktatás útján megismerni.

Az 1900-ik évben is rendez az egyesület a földmivelésügyi miniszter támogatásával népies előadásokat, de az eddigi rendszertől eltéröleg oly képen, hogy Halason és Czegléden hat hétig tartó állandó tanfolyamot tart. E tanfolyamon napi egy órában a mezőgazdaság összes ágai hivatott szakemberek által adatnak elő, ezenkívül a jelentkező állandó tanulók a házi iparban nyernek gyakorlati oktatást. A tanfolyamok úgy Halason, mint Czegléden valószínűleg e hó 21-én kezdetnek meg s a gazdaközönség a tárgyakat tetszése szerint haliközelálló emberét, olyant, a kit tökéletesen ismer annak s aztán Írjon úgy, a hogyan érez, a hogyan gondolkozik, a hogyan hasonló körülmények között ön cselekedett volna.

S aztán mire ezekből a témákból kifogy, akkorra már nem lesz küzdelme a témákkal. Seregestül fognak előtte megjelenni, tarkabarka köntösükben, de a köntösön keresztül lát, belelát a szivükbe, a lelkűkbe s könnyű, nagyon könnyű lesz ezeket a ragyogó, csillogó, délibábos képeket megfogni s leszorítani a fehér papirosra.

Sokat, nagyon sokat szeretnék még mondani, de azt hiszem, elég önnek, tisztelt asszonyom, ennyi. De egy végső jó tanácsot fogadjon még el tőlem, higyje el: igazam van.

Azt mondta ön nekem egyszer, hogy sokat, nagyon sokat irt már. Nos hát kövesse el önmagával azt a kegyetlenséget, ne tekintse barbárságnak, mert hasznos lesz önre: szedje öszsze valamennyi eddig megirt munkáját, mind s — dobja tűzbe . . .

Arra, a mi közöttük olyan volt, hogy megérdemli a fáradságot majd valamikor, azt nem veszti ön el, arra vissza fog majd akkor is emlékezni s higyie el, semmit sem vészit az által, ha majd akkor össze nem hasonlíthatja azzal, a melyet már megirt.

Mert sokkal többet veszíthet, ha egy sor régi rossz írását újból elolvassa, mint ha egy percig