Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-27 / 21. szám
4 VÁCI HÍRLAP szent mise áldozat e hó 21-én reggel 7 órakor lesz a felsővárosi plébánia templomban az Úrnak bemutatva. Ő áiapitotta, gyarapította, az ő szelleme őrizze ezután is egyletünket! Vác, 1900. évi május hó 18-án. Legyen neki a hoszú munka után édes a pihenés s az el nem múló emlékezet lebegjen áldott hamvai fölött ! * A nőegyesület elhunyt elnöknője s alapitója lelkiüdveért tegnap, szombaton gyászmisét mondatott a székesegyházban. A felállított ravatal körül a tagok teljes számban jöttek öszsze. A misét Agócs János kanonok-plébános mondta. * Freysinger Lajosné a következő gyászszegé- ( lyes meghívót küldte szét a nőegyleti tagokhoz : 1 Miután egyletünk nagyemlékű alapítója és elnöke, özv. Benkár Dénesné háláiéval vezető ! nélkül maradt s az alelnöki állás betöltetlen, a ránk boruló gyászban is első kötelességünk a boldogult által alapított egylet árván maradt j ügyeinek rendezése. E végből az egyleti tisztikar és választmány szervezésére s az egylet egyéb ügyeinek elintézésére f. hó 27-én (vasárnap) d. u. 4 órakor az egyleti óvoda helyiségében > Közgyűlést tartunk, melynek tárgyai: 1. Nagy- | emlékű alapítónk és elnökünk emlékének egyleti | megörökítése, 2. titkári jelentés, 3. az egylet j 1898—1899. évi számadásai előterjesztése, 4. j az egyleti tisztikar és választmány megválasztása. 5. netáni indítványok és folyó ügyek. A közgyűlésre szives megjelenését az egylet érdekében kérem. Vác, 1900. május 21. Tagtársi üdvözlettel Dr. Freysinger Lajosné e. igazgató. Menyasszony halott. Tizenhét éves volt. Szép leány volt, ártatlan j lelkű, érző szivű kis leány. Anyjának egyetlen j gyermeke, kinek boldogsága az anyjának bol- | dogsága volt. Özvegy anyjának nem volt e földön senkije csak kis leánya, de e kis leánya volt boldogsága, mindene. Egy szerencsés férfi, egy derék, rokonszenves, szép állású úri ember megnyerte az ártatlan leányka rokonszenvét, vonzalmát, lelkűk megbarátkozott, szivük összefonódott és a boldog anya áldását adta a fiatal párra: jegyesek lettek. Ott voltam az eljegyzésükön; hiszen alig egy hónapja volt, úgy rémlik mintha tegnap lett volna. Még most is látom, mikor az eljegyzési ! ünnepélyes aktusnál a pihegő keblű kis leány oda simult annak a napbarnított, derék férfinak oldalához, a kit reményteljes életének vezetőjéül, ebben a göröngyös világban támaszául, férjéül választott. Még most is látom, mikor ártatlan csókját rálehelte annak a férfinak ajakára. Úgy elpirult akkor, úgy remegett, talán j könyezett is. Mintha csak tegnap lett volna! És ma ? Ma eltemették ! Egy pár napig fájt a feje, égető lázban, kinok-kinjában, szivrengető fájdalmakban fantáziája csillagos eget látott és rémséges szenvedéseiben ebbe a csillagos égbe vágyott, hogy ott majd nem fog szenvedni, ott majd nem fog fájni . . . És ártatlan lelke el is szállt abba a csillagos egbe és ott nem is fáj neki most már semmi... Olyan megható, olyan szívig ható ez a kis történet és olyan szép is, olyan angyali szép, a milyenről talán a menyekben mesélnek. Hanem mi emberek vagyunk, minket könyekre fakaszt, fájdalmat kelt, mely a sziveket marcangolja. Visszamaradt a földön két lény, a kik nem tudják megérteni azt a mesét, a melyről az i angyalok zengedeznek, mert ők csak azt érzik, hogy nincs többé az anyának gyermeke, a | vőlegénynek menyasszonya. Nincs: rettenetes szó, emberi elme nem éri fel. mert bele őrülhet. Elkészítették a menyasszonyi ruhát: a kis menyasszony az égbe szállott benne. Hanem az örömanyának és a vőlegénynek ünnepi ruháját a fekete gyász égető fátyola borította be. Boldog menyasszony, szegény édes anya, szegény vőlegény ! De talán az a fiatalon égbe szállott lélek fog gyógyító harmatot hullatni a földön maradt szenvedésekre, talán majd megvigasztalja édes anyjának fájó szivét és megbékíti boldogtalan vőlegényét. Hiszen úgy is kell ennek lenni, mert hogyan tudná ez a gyarló ember másként az Istentől mért csapásokat elviselni? Boldog menyasszony, égi menyasszony vigasztald meg a te szegény jó anyádat, árván maradt jegyesedet; sugald nékik, hogy hiszen rövid az elválás, — azután majd ismét egymáséi lesztek . . . Sugald nékik, hogy hiszen te boldog, olyan nagyon boldog vagy ! Ifj. H. J. * Már nyitnak a völgyben a kerti virágok, Már zöldéi a nyárfa az ablak előtt... És most Te el. . . elhagyod ezt a világot S mégysz rémteli sírba a tavasz elől.. . Ben volt a szivedben a lángsugárú nyár S még benne virított egész kikelet ... De most ime szíved örökre kihűlt már. .. A télre mikor tavasz ébredezett. Mily gyorsan iramlott el örömed, élted ... Oh ! mily kora lett lehullásod virág Még most nyilottál. .. sira a zordon enyészet — Ah mily hamar! — a Te szivedre leszállt.. . Szép, drága kihűlt tetemidre jegyesed Könyezve teszi a szemfedelet .. . S úgy fáj Neki az, hogy örökre veszített Téged, kit olyan igazán szeretett... Mostan, hogy a sírba viszed le a fátyolt És tiszta fehér mennyasszony-koszorúd ... Szivünkbe olyan kínos érzelem szállott Sírod fölött állva zokogunk, siratunk... És majd Te a fátyollal ott lenn a földbe Letörülöd omladozó könnyedet, A mely csak azért jőve, ege ... szemedbe, Kit szíved ott is csak örökre szeret... Keresztesi Erzsi. * Egy hosszas betegségtől gyötört testnek a halál megváltás, midőn az évek.hosszú során a sors csapásaitól látogatott porhüvely az öröklit honába tér, a szemlélő szivében a megnyugvás érzete költözik. De midőn egy bimbó a halál hideg fagyától érve elhervad, a szívben az érzelmek dúló harca támad, a bánat küzd a hittel s a kétkedő ajkáról egy kérdés lebben el, vájjon nem gúny-e az, ha az ártatlanságnak e liliomszála a szerető, gondos anyai kéz fáradalmat nem ismerő ápolása dacára, oly hirtelen letörik és porrá lesz -. . Igen az ártatlanság lilioma volt Ő, szive szinarany, lelkiismerete tiszta köntös, vigasztaló angyal és özvegy anyának egyetlen féltett kincse. De nem, nemcsak az anyáé volt, szive összeforrt egy ifjúéval, ki lángoló szerelme egész hevével környezé őt nem is sejtve, hogy azt az ajkat, melyből ő az életet szivá, rövid í idő múlva a halál megdermeszti, hogy karjai, j melyek ifjúi hévvel ölelték a jegyest, nemsokára borzadálylyal hullanak le, intésül, mily erőtlen a gyenge sártömeg a Gondviselés legyőzhetlen akaratával szemben. Bánatos anya, megtört vőlegény esdjétek talán soha be nem hegedő sebeitekre a vigasztalás balzsamát, Ő más jegyest választott. . . Ritka részvét nyilatkozzott meg Bállá Mar| gitka temetésén, ki hétfőn reggel agyhártyaj gyulladásban kiszenvedett. Őrangyala sugal) mazta halála előtt nyugodtan intézkedett, miként folyjon temetése. A fehér ruhás angyalok Frohászka Valér, Párducz Vilma, Vinkler Dora, Bozó Erzsiké, a Dalegyesület, a zenészek, a Pestről hozatott négyes kék fogat mind az ő ifjú szivének óhajtása volt. A temetési szertartást Agócs- János apátkanonok plébános végezte fényes segédlettel, a Dalegyesület mély érzéssel és precizitással énekelte a Circumdederunt-ot, nemkülönben a háznál a Jaj be bús ez a ravatal, a temetőben pedig Ah távozol hát tőlünk kezdetű gyászdalokat. A sírnál Tóth Kálmán rákospalotai lelkész által tartott megható gyászbeszéd után a kedves testet visszaadták az anyaföldnek. Haláláról a család a következő gyászjelentést adta ki: Özv. Bállá Istvánná, született Krancz Leopoldine a saját, a megboldogultnak jegyese, valamint a kiterjedt rokonság nevében kimondhatatlan fájdalomtól megtört szívvel tudatja, hogy forrón szeretett egyetlen gyermeke Bállá Margitka folyó hó 21-én reggel több napi szívfacsaró szenvedés után életének 17-ik évében a halotti szentségek malasztjában csendesen elhunyt. A felejthetetlen halott múlandó földi része folyó hó 23-án délután 1/2 5 órakor lesz a római kath. egyház szertartásával a gyászházból (Burgundia-utca 7. sz.) az alósvárosi sírkertben lévő családi sírboltba helyezve; fiatalon égbe szállott lelkének üdvéért az engesztelő szent-mise áldozat folyó hó 25-én délelőtt V2 10 órakor fog a Mindenhatónak a helybeli székesegyházban bemutattatni. Vác, 1900.május 21-én. Béke porai felett; az örök boldogság legyen része! A koporsót a következő feliratokkal ellátott koszorúk borították : Felejthetetlen egyetlen Gitámnak — szerető édes anyád. Feledhetetlen Margitkámnak — Pali. Felejthetetlen Margitkámnak — keresztmamájától. Drága Gituskánknak — Mariska és Sándor. Emléked élni fog szivemben — Anikó. Szeretett Margitkánknak — Huber család. Kedves kis barátnőmnek — ifj. Huber József. Felejthetetlen Margitkánknak — Kmety család. Kálmán bácsi — Gituskának. Gituskának — Karola. Szeretettel — Erzsikéd. Viszontlátásig — Valerie. Szeretett tanítványom — nyugodjál békében. Utolsó üdvözlet — Dóra és Vilmától — Isten veled. Kohl, Gseike, Behányi, Zeller. Sziráki ifjúság — tisztelete jeléül. Draga kis rokonomnak — Gajarszky Károly. Kedves jó Margit kisasszonynak — Frigyes Lujza. Helyi és vidéki hirek. — A püspökünk felszentelése. Nem mindennapi ünnepély színhelye lesz junius 17-én az esztergomi főszékesegyház. Vaszary Kolos hercegprímás ezen a napon fogja felszentelni püspökké gr. Csáky Károlyt, egyházmegyénknek uj püspökét. A felszentelés fény és ünnepség közt fog végbe menni. Az ünnepélyen a város és az egyházmegye küldöttséggel fogja magát képviseltetni. Minthogy a felavatás vasárnapra esik, bizonyára a városunkból a küldöttségeken kívül számosán fognak Esztergomba felmenni. — Esküvő. Dr. Farnady Elemér budapesti ügyvéd f. évi június hó 2-án szombaton vezeti oltárhoz Krause Micit a budapesti város! ligeti Hermina-kápolnában. A fiatal pár az esküvő után nehány hetet Vácon, a Farnadycsalád nyaralójában tölt s innen a menyasszony nagyatyjának bennenwitz-i (Szászország) birtokaira utaznak.
