Váci Hirlap, 1900 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-29 / 17. szám
Tizennegyedik évfolyam. 17. szám. Vác, 1900. évi április 29. VÁCI HIRLAR Előfizetési árak: is k.r.na. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király- tér 3. szám. Egész évre................... Félévre............................6 korona. Nefrvedévre.......................3 korona. MeSfi elenALc minden vasárnapon reggel. Ide koldendSk a lap szeUemi részét Ületök8*le-A o *==» menyek, előfizetési pénzek, hirdetések és hirde-EGYES SZÁM ARA 24 FILLER. tési pénzek. Nyilt-tér sora 60 fillér. Bélyegilleték minden beiktatásnál 60 fillér. Kiadótulajdonos: Kovách Ernő. Felelős szerkesztő: Dercsényi Dezső. HIRDETÉSEKET jutányosán felvesz a kiadóhivatal. Gróf Csáky Károly váci megyés püspök. Vác, április 28. Vallás- és közoktatásügyi magyar ] miniszterem előterjesztésére Gróf Csáky Károly curcolai választott i püspök, c. apát és esztergomi főszikeskáptalani kanonokot váci püs- \ pökké kinevezem. Kelt fíécsbcn, 1900. évi április j hú 18. Ferencs József s. k. Dr, Wlassies Gyula s. k. A hivatalos lap múlt vasárnapi száma meghozta az örömhírt az elárvult püspöki váró- i sunknak: gróf Csáky Károly esztergomi kano- | nokot a király megyés püspökünkké nevezte ki. 1 Körülbelül két hónapja, hogy a beavatottak ! előtt tudott dolog volt. hogy gr. Csáky lesz a j püspökünk s a fővárosi lapokban is mindin- 1 kább tért hódított ez a hír, mely nekünk vá- ! ciaknak örömet szerzett. Olvasóinkat érthetően 1 érdeklik mindazok a tények, a melyek megyés 1 püspökünk kinevezésére és a tisztelgésekre vo- ; natkoznak, azért ezekről lehető bő tudósítást itt adunk : A kinevezés után. A hivatalos lap vasárnapi száma hozta a vallás és közoktatásügyi miniszter ellenjegyző- ! sével Vácnak és egyházmegyéjének az örömhirt, j a melynek szövegét fenn közöljük. A Váci Hírlapból már szombaton este tájékozódva volt közönségünk a kinevezésről s vasárnap reggelén már a püspöki lakon, a városházán, szemináriumon, iskolákon, kanonoki épületeken és számos magán házon zászló lengett. A mint dr. Zádor János polgármesterhez eljutott a kinevezés hire, rögtön sürgönyt menesztett a város közönsége nevében Esztergomba a következő szöveggel: Felad. 1900. ápr. 22. d. e. 11 ó. 30 p. Méltósagos gróf Csáky Károly váci megyés püspök úrnak Esztergom. j Vác város közönsége osztatlan örömmel és I őszinte lelkesedéssel értesült Méltóságodnak ! megyés püspökünkké történt legkegyelmesebb \ kineveztetéséröl. Hódoló tisztelettel üdvözlöm ez alkalomból Méltóságodat székvárosa taná- í csa és közönsége nevében addig is. mig a ; holnapra külön e végből egjjbehivott rendkívüli \ közgyűlés örömének és tiszteletének küldöttségileg is kifejezést adhat. Vác, 1900. április 22. Dr Zádor János j polgármester. A sürgöny még talán kézbesítve sem volt, (püspökünk a fővárosban időzött) midőn meg- | jelent a polgármesternek a hétfői rendkivü közgyűlésre szóló meghívója. Ugyanezen időben kereste fel a fővárosban Balás Lajos kanonok gróf Csáky Károlyt s vasárnap ment el dr. Virter Lajos nagyprépost, káptalani helynök üdvözlő távirata a káptalan és a papság nevében a megyés püspökhöz. Másnapon, hétfőn jelent meg dr. Virter Lajos körlevele a megyei papsághoz, a kikkel örömtelt szívvel tudatta, hogy megszűnt a váci püspöki szék árvasága, a király gr. Csáky Károlyt curcolai vál. püspököt, c. apát és esztergomi főszékeskáptalani kanonokot nevezte ki püspökünkké. A közgyűlés. Hétfőn délután nagy számban jöttek össze a városi képviselők a városháza közgyűlési termében. Bár már vasárnapon tudva volt, hogy mi lesz a rendkívüli közgyűlés teendője, mégis érdeklődéssel viseltettek városatyáink a közgyűlés iránt. A közgyűlést dr. Zádor János polgármester nyitotta meg, a ki igaz őrömmel jelentette gr. Csáky Károly kinevezését a váci püspöki szekre s bejelentette, hogy a város nevében telegratice már tegnap üdvözölte az uj püspökünket. Ezután szó került arról, hogy a város a polgármester vezetése alatt üdvözölje gr. Csáky Károlyt egy küldöttség által. Nehéz volt a Megsiratlak . . . Megsiratlak utoljára Kínosan, keservesen . . . S végre tán a szívemben a bú Elalszik szép csendesen . . . Megsiratlak utoljára . . . S aztán csend lesz, nyugalom . . . Nem háborít, nem kínoz majd A bánat, a fájdalom. Megsiratlak utoljára . . . Aztán . . . Ah! nem, nem hiszem. Én a kínt, a szenvedést, még A sírba is elviszem. Keresztesi Erzsi. Tavaszi álom. — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Huszonnégy éves voltam; kezemben a diplomával, zsebemben nehány ezer forinttal. A vén Palkó kiszegezte ajtómra a sárgaréztáblát, melyen ősnemesi nevem előtt a szerény dr. betűk ékeskedtek. Különös! E két betűcskére csaknem oly büszke voltam, mint nevemre, mely egyedüli örökségem képezte, hajdanta mesés gazdagságú szülőktől, ráadásul a vén I I Palkóval, ki atyám laibhuszárja volt. A szobáj ban magam őriztem a csendet. Vártam a legj kegyesebb és legszeszélyesebb istenasszonyt vendégemül. Nem sokáig vette igénybe türelmem. Palkó széttara az ajtót, mialatt nagy taraj u sarkantyúját ős szokásként összepengette, hangosan jelenté: — Instálom nemzetes uram, gróf Cserey j Miklós ő exellenciája. j Magas, szikár alak lépett elém. Huszárja be! mutatott. Atyja régi ismerősöm volt. (Már nem i mondá, hogy barátja, ezt derrogált, a tönkrement nemes fiskális fiának mondania.) Hallottam irodát nyitott. Több rendbeli ügyeim vannak; diskrét, megbízható egyénre van szükségem. Azt hiszem, a kit keresek önben feilelém. Szótlanul meghajtóm magam. Helyet foglaltunk. Ezután részletesen előadta bonyodalmas ügyét. Neki van egy barátnője, a kit ő nevelt. Virágárus leány volt, ki az utca szegletén kinálgatta a hóvirágait, ibolyáit. Igen csinos, sokat Ígérő alak volt. Bővebben megismerteié az élet kellemes oldalait vele; a színpadra óhajtá képeztetni, azonban nem vitte tovább a koristanőségnél. Mindegy. Ha ezen oldalról, kudarcot vallott is vele, másként öröme telt benne. Nem is volt hálátlan iránta. De az ember végre mindent megun s a legkellemesebb is megszokottá válik. Szóval, szeretne most j már szabadulni tőle. Rám számit, bonyolítsam 1 le ezen ügyet, oly formán, hogy neki lehetőj leg kevés szerep jusson. S ha örökébe akarok lépni, minden lelkiismeretfuvdálás nélkül tej hetem. Undor fogott el ezen rám nézve megszégyenítő ajánlatra. Utálom a szennyet. Az ember lelkére tapadó fekete mázt. Én lépjek helyébe, egy minden emberi méltóságot lábbal tipró egyénnek ! S ki az, kit cserébe ajánl ? Egy nő, egy leány, ki hóvirágait azért kinálgatta, hogy lélekvirágait bárki letépve, keblére tűzve, elhervaszsza a nyomorult anyagiért. Arcom bizonyára élő tükre volt lelkemnek s hűen eláruld gondolataim. A gróf egyszerre más tárgyra tért át. Miután teljesen megértettem szándékát, kezem megszorítva távozók. Magam maradtam ismét. De már nem voltam egyedül. Gondolatvilágom benépesült. A hajdani virágárus leányról beszéd, a fülembe vibrált. Alakja oly eszményileg imbolygott előttem, milyennek én egy leányt elképzelni tudtam. Beláttam, hogy az idealizmussal a mai világban nem sokra megy az ember. Csak olyan biz’ ez, mint szép nő arczán a fátyol. Nem véd sem hideg, sem széltől, sem a fullasztó melegtől; legfeljebb arra jó, hogy gátolja a tisztán látást. így állván tehát az igazság sorrendje, vessük el a fátyolt, lássunk tisztán a reálisság fénye mellett. Palkóval kocsit hivat-
