Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-26 / 13. szám
V A C I H I R L A I fősének szolgálatában. 3 Mi módon, mily alapon és irányban leilne a testületi élet fokozása érdekében tanítóegyesületünk fejlesztendő. 4. Az országos tanítói nyugdíjtörvény revíziójára vonatkozó javaslatok. 5. A szegénysorsu iskolás gyermekek mi utón módon és mily mértéknen volnának a nevelés-oktatás ügyének előbbrevitele érdekében segélyezendők P 6. A hazai munkások oktatása. 7. A gyermeki lélek megfigyelése. 8. Osztály rendszer — haladó rendszer! 9. A gazdasági ismétlő iskolák létesítésének kérdése Pestvármegyében. 19. A népiskolai évzáró vizsgálatok eltörlése. Az 1. és 2. tételre beérkezendő pályamunkát az elnökséghez kell küldeni június 1-ig. A betegsegélyző közgyűlése. A váci kerületi betegsegélyző pénztár vasárnap tartotta közgyűlését. Az első határnapra kellő számban néni jöttek egybe s igy el kellett halasztani a gyűlést, melyen most Gindrich József elnök elnökölt s Göndör Sándor dr. mint iparhatósági biztos is részt vett. A felolvasott mérleget s az igazgatóság évi jelentését örvendetes tudomásul vették s a felmentvényt megadtak. Donovitz Vilmos közgyűlési kiküldött indítványára a közgyűlés az igazgatóságnak és a felügyelő-bizottságnak valamint dr. Vadas József főorvosnak tevékenységéért hálás köszönetét mondott. Ezután 4 rendes, 6 póttagnak, 6 felügyelő-bizottságnak, a választott bíróság 6 rendes és 3 póttagjának választása következett. Az igazgatóság rendes tagjai Miltényi Aurél, Hornung Albert, Besko Béla és Hornyánszlcy Tibor lettek. Póttagokul Rajzó Imrét, Bartoss Lajost, Korpás Lajost, Hajdú Károlyt, Erdösi Gézát és Szabó Jánost választották meg. A felügyelő bizottságba Tragor Károly. Korpás Lajos (kereskedő), Hencsey József, Valla László, Jäger Gyula és Schönfeld Adolf jutottak be. A választott bíróság rendes tagjai Hufnagel Imre, Ervyey János, Dobó István, Szabó János, Mirha József, Stuzer István, póttagjai Velzer Kálmán, Pauzelc József és Donovitz Vilmos lettek Ezzel aztán a közgyűlés véget is ért. — Halálozás. Az utolsó percben lapunk zártakor veszs/.ük azt a megdöbbenő hirt, hogy 4 gyorsan, röviden, de határozottan mit kívánunk s a miért el vagyunk készülve a legvégsőre. Mindenekelőtt sajtószabadságot kívánunk, egyesek kivánatai nem vétetnek figyelembe; olyanok mint. a vizcseppek, melyek ha egyenkint hullanak le, a föld beiszsza azokat, homokban elvesznek, a légben elpárolognak, de ha kivánataink a sajtó ezer, meg ezer csatornáin összefolynak : akkor egy hatalmas árjává válnak a közvéleménynek s jaj azon kormánynak, mely az állam hajóját a közvélemény árja el'enében merné vezetni. Azért is mindenekelőtt a legerősebben hangsúlyozzuk a sajtószabadságot. Azután kifejté, hogy a sajtószabadság mellett népképviseleti országgyűlésre is szüksége van a népnek és hogy fel kell szabadítani a békóba vert lelkiismeretet és tanrendszert. A nép fokozódó lelkesedéssel hallgatta Fischhof szavait s ezer, meg ezer ember kérdezte: ki a szónok? A nevét! Erre Fischhof bátor és elszánt hangon mondá : A rendőrség Domokles kardja lebeg ugyan fejem felett, de én azt mondom, a mit Hutten én vagyok, ki mertem dr. Fischhof. A fiatal orvos szónoklata lázba hozta a tömeget. Hisz ez volt az első szabad szó, mely eddigelé Ausztriában nyíltan elhangzott. Fischhof egyszerre a legnépszerűbb ember lett Becsben. Ezután egy másik fiatal orvos dr. Goldmark emelt szót és azt inditványozá, hogy menjenek Beringer Károly a járásbíróság aljegyzője, hoszf szas szenvedés után elhunyt. Beringert min| denki jól ismerte és szerette. Fiatalon ragadta el a halál jó barátai köréből s kollegáitól. A ! Váci Hírlap egyik szorgalmas munkatársát vesztette el az elhunytban.' I — Utazó amazonok. Nemcsak utazó zsebtolvajok és tolvajokkal foglalkozik a rendőri krónika, hanem az utazó bűnösöknek egy újabb fajtájával az utazó amazonokkal is. Ezek az utazó amazonok a társadalomnak abból a rétegéből kerülnek ki, a melynek tagjai irtózva a tisztességes munkától, a bűnnek arra a lejtőjére léptek a melyen könnyű szerrel kereshetik meg kenyerüket azáltal, hogy magukat áruba bocsájták ezek a festett arcú némberek, a kik pillangó módjára lepik el esténként a , főváros utcáit, működési terüket most már ki! terjesztették a vasutakra és a vidéki városokra j is. Naponta lehet látni a főváros különböző pályaudvarainak várótermeiben ilyen festett ; arcú némbereket, a kik csupán azért tartózkodnak ott, hogy az utasokkal ismeretséget kössenek s úti társul ajánlkozzanak. Ha ez nem sikerül, felszálnak a vasutakra s ott keresik az ismeretséget, a mi legtöbb esetben sikerül is, s aztán a legközelebbi városban kiszálnak. a hol újból kivetik hálójukat. Rendesen tanítónőknek, nevelőnőknek s magánzó nőknek mutatkoznak be, mindmegannyi azonban nyilván van tartva a rendőrségnek abban j a vastag könyvében, a hol azoknak nevei foglaltatnak benne, a kiket közerkölcsi szempontból kellett oda bejegyezni. Alig múlik nap, hogy a fővároshoz közel eső állomásokon ne fogna el a rendőrség ilyen utazó amazonokat. I íme a legutóbbi esett a mely tegnapelőtt Vácon j történt: Tegnap előtt az este 10 órakor Vácra érkező személyvonat egyik első osztályú kocsi! jából két feltűnő elegánciával öltözött nő szál! lőtt ki, s egyenesen a Pap-fé e kávéházhoz haj| tatott. A két hölgy oly föltűnően viselkedett, I hogy csakhamar akadtak udvarlóik, de oly j dolgokat is követtek el, hogy a rendőrség figyelj mét magukra vontak. Kállo Antal Vác város erélyes kezű rendőrkapitánya maga elé idézte a hölgyeket, a kik eleinte tiltakoztak a rendőri fel a rendek házába s Fischhof vezetése alatt ] szóval adják elő a nép kívánságát. A küldöttséget Montecuculli gróf tartományi marsai és a rendek elnöke fogadta, azon kij jelentéssel, hogy a rendek készek a nép kívánságát támogatni és egy külön küldöttség által a császár elé juttatni. Ez alatt a rendekháza udvarán nevezetes esemény történt. Az utcáról egy fiatal ember furakodott az udvaron álló tömeg közé s kezében papirost lobogtatva felhevült arccal kiáltozó,hogy Kossuth Lajos beszédjét hozza! Halljuk, halljuk Kossuth hires beszédjét! hangzott mindenfelől. Kossuth felirati beszédje, melyet március 3-án a pozsonyi Magyarországgyülésén tartott rendkívüli hatást keltett Bécsben. Mindjárt többféle fordításban keringett a közönség közt s március 12 én többeket el is fogott a rendőrség, a kik nyilvános helyeken azt felolvasni akarták. ! Kossuth említésére mintha megbűvölíék volna a tömeget. Előbb csak csendesen járt a neve szájról-szájra s azután egyszerre ezer meg ezer sorokból, mint valami varázsütésre, hangzott fel az égrengető kiáltás: Éljen Kossuth! Éljen Kossuth.! A rivalgás csillapultával az iménti fiatalember Goldner Maximilián igy szólalt fel: — Polgártársak — a kezében tartott papirost szétbontva — felolvasom önöknek Kossuth beavatkozás ellen, a mikor azonban a rendőrkapitány a bizonyítékokat szemük elé tartotta, vallani kezdtek. Az egyik Rólh Hermina, ungvári születésű, 21 -éves izraelita vallásu tanítónőnek vallotta magát, a kinek állandó lakása a fővárosban van. A másik Herzog Róza szolnoki magánzónőnek mondotta be magát a jegyzőkönyvbe. A két hölgy azt állította, hogy Trotter Márk cerkovici kereskedőt kisérték Vácig, a ki Berlinbe utazott s hogy csupán azért maradtak Vácon, mért lekésték a vonatot. A váci rendőrség azonban már éjjeli kóborlásuk közben figyelemmel kisérte őket s reggel 5 órakor kisérte egy rendőr a kapitány elé. Kállo rendőrkapitány táviratozott Szolnokra és Budapestre a rendőrségnek, a honnan az a válasz érkezeit, hogy a hölgyek rovott rnultuak. Kihallgatás után a hölgyeket tiz, illetve hat napi elzárásra Ítélte a kapitány. Ezt a hirt a Magyar Esti lapból vettük át, melyet, úgy látszik, erélyes rendőrkapitányunk hivutalos újságjává avatott fel. Kell egy kis magyarázatot hozzáfűznünk. A fent leirt eset éppen két hete történt. Akkor a kapitány ur hivatalos titoknak deklarálta s nem volt szabad a váci lapoknak kiadni. A váci lapok megjelenése után pedig ezt a hiit megkapta M. E. Lap. Bár mi jól ismertük az esetet nem irtuk meg, nehogy igazan hivatalos titok jöjjön nyilvánosságra. Úgy látszik azonban, hogy rendőrkapitányunk a kinek mindig szívesen rendelkezésére állotta két váci lap, nem rokonszenvezik a váci újságokkal és keresett magénak más félhivatalost. Ám jó, mi nem fogunk neheztelni, hogy fővárosi krajcáros újságból kapjuk ezentúl a váci rendőri híreket, de ha majd rendőrkapitányunk a váci közönséghez köztisztasági s más rendészeti ügyben fog fordulni, kíváncsian várjuk, hogy hasonló figyelmességet fog-e tapasztalni a krajcáros újságtól, mint tapasztalt eddig a váci lapok részéről? Utólag, lapunk zártakor halljuk, hogy ez a hir nem volt hivatalos titok s rendőrkapitányunk elmondotta volna, ha munkatársunk megkérdezi. Ez az utólagos magyarázat azonban nem zárja ki, hogy a dolog felett őszintén el ne mondjuk nézetünket. Lajosnak, a szabadság e dicső bajnokának azon beszédjét, melyet a magyarországgyülésén tartott. — Halljuk! Halljuk! kiáltottak a körülallók és fölkapva Goldnert, hogy jobban hallhassák, az udvaron levő födeles kút te ej éré emelték. Goldner a beszédet, — a melyet egy Becsben lakó magyar fiú: Kálozdi Mór fordított németre, — olvasni kezdte, de miután az izgatottságtól is fátyolozott gyenge hangját a tömeg nem jól hallotta, egy huszonkét éves orvostanhallgató: Putz, a kút fedelén termett és Goldnertől átvette az iratot. Most azután Putz olvasta a beszédet, kinek érces c-engő hangja az udvar minden zugában elhallatszott. Addig a pontig, midőn Kossuth az osztrák tartományok szamára alkotmányt követel, csendes figyelemmel hallgatta a felolvasást a közönség. E pontnál oly óriási zaj tört ki, hogy percekig tartott, mig Putz az olvasást folytatni tudta. A beszéd hatása innentől folyton nőtt. A tömeg a beszéd szépségétől ellett ragadtatva és egyes pontok felolvasását kétszer, háromszor is kellett ismételnie Putznak. És midőn a felolvasó a beszéd végén azon ponthoz ért: ... tudom én, hogy elvénhedt rendszernek, mint elvénhedt eniDernek, nehéz megvállni egy hosszú élet eszméjétől, a tömeg tombolva követelte annak újabb meg újabb elmondását. (Fol)tatása következik.)