Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-26 / 13. szám
Tizenharmadik évfolyam. 13. szám. Vác, 1899. évi március 26. Előfizetési árak : Egész évre...............................6 írt — kr. Félévre....................................3 frt — kr. Negyedévre................................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. Társadalmi és közgazdasági hetilap. Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyilt-tér sora 30 kr. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: HIRDE r*iá Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. Dérmenletlen leveleket nem fogadunk el. Kovách Brnő. Dercsényi Dezső. ju.tá,n37-osan. íel'vétetn.elc. Kéziratok vissza nem adatnak. Az artézi kút és a vágóhíd. Vác, márc. 23. Midőn a Váci Hírlap ez évi 5. és 7. ! számában igyekeztem az artézi kúl szűk- i ségességét bizonyítani, azon meggyőződésről voltam álhatva, hogy az ügy fontossága mindenki előtt ösmert lévén, a város jól föl fogott érdekében a hivatott tényezők megteendik a szükséges, lépéseket az akció megkezdését illetőleg. Sajnos azonban ez irányban eddig mi sem történt, legalább hallani mit sém lehet. Az ügy iránti egyszerű közönyt nem akarva magyarázatul elfogadni, kérdezősködtem s ennek eredményekép az uj vágóhíd fölállítását hallottam emlegetni, mint olyat, a mely szükségességénél fogva minden más ügy elé helyezendő. Tehát ez áll útjában először is az artézi kútnak. Ez bizony egy kissé elszomorító körülmény, mert egy új vágóhíd hallomás szerint igen sok ezer forintba fog kerülni, már pedig ezen nagyobbszerű kiadás után természetszerűleg soká nem lesz kedve j a városnak másra költeni. De hát okvetlen szükséges e Vácnak uj vágóhidat építeni s nem lehelne-e a meglevő épületet némi czélszerü intézkedéssel megfelelőleg átalakítani? Erre kérek engedelmet, hogy mint nem szakértő, magán ember elmondhassam nézetemet. Először is város rendezési szempontból nem lehet a vágóhíd útban annyival I inkább, mert az a város tulajdonát képező í területen fekszik; arra pedig a város beláthatlan időkig nem fog terjeszkedni. A mellette fekvő városi sétány persze 1 kellemetlenül van érintve azon bűz által, mely a nvilt csatornán a Dunába vezetett vér időközönkénti rothadása által támad. Ez tagadhatatlanul igen terheli a mostani állapotot s megváltoztatását sürgősen teszi szükségessé. Ám ezen változtatni nem nehéz. Egy födéllel ellátott elegendő nagyságú emésztő gödör közvetlen az épület mellett, belevezetve minden folyadékot, megszüntetné a fönti bajt egyszerre s hogy a gödörből se támadhasson bűz, minden nap a vágás bevégezte után a gödörbe jutott anyag fölülről tőzegporral lesz behintve. Ez minden szagot megszüntet s kitűnő trágyát szolgáltat. A tulajdonképeni vágóhíd tisztasági szempontból kifogásolható, a mennyiben először is a burkolat nem sima, ott minden használatlan hulladék, vér és bélsár megreked; ha a mostani tégla burkolat helyett aszfalt jő, ezt vízzel igen könnyű leöblíteni, tisztani. Persze a viz ott igen szerényen lesz alkalmazva, mert a kútból nem szívesen hordják a vizet a vágóhelyre, de egy légkazános, erős nyomó szivattyúval könnyen lehetne a kútból csövön minden egyes vágóhelyhez vizet vezetni s ezen erős nyomású vizsugárral mindent kellőleg lemosni és tisztítani. Hibájául lesz fölróva az egésznek, hogy úgy a tulajdonképeni vágóhíd, mintszinle az istálló nem elegendő nagy s hogy a kettő között levő tér, a hol a hús a kocsikra lesz rakva, nincs födve. A vágóhíd megá' A, m®Ao Szőke Bandi. A bogiári vendéglőben Furcsa nótát húznak, Mintha fájna minden hangji A kesergő húrnak . . . Fejét tenyerébe hajtva. Egy kis asztal mellett, A zenéhez Szőke Bandi Búsan énekelget. Ha vége van, újra kezdi S nem fogy ki a nóta, Pedig ö csak egy nótát, tud Tegnap este óta . . . Elfojtaná, eltemetné Szive, lelke búját, Ha azt a dalt, az ö dalát Nem oly fájón húznák . . De mikor oly bús, panaszos Minden akkord benne, Mintha még a kótdja is Tiszta bánat lenne, És úgy zokog. úgy belesír Valami a dalba, A mi az ö összetörött Lelkét vigasztalja . . . A mi bár fáj, mégis olyan Csodálatos édes F.púgy mint az ö emléke Hűtlen kedveséhez . . . . . Hej te czigdny ! Húzd csak tovább ! A fülembe húzzad, Úgy altasd el a szivemben. Ha tudod, a búmat! . . . A prímás meg egyre húzza. Unalmasan húzza, Bánja is ö, mi a szegény Jogász úrf búja; A többi is álmos, lusta, Bezzeg f rissebb volna, Ha a Bandi lakodalmán Szólana a nóta . . . ... Elég, ne húzd, ne húzd kérlek. Úgy fáj a mint húzod. Mintha az én lelkem sírna És nem a te húrod. Húzd helyette, a mit akarsz I . . . Ne hallja a csalfa, Hogy biísulok hűtlenségén. Ne kacagjon rajta. Nem akarom, hogy megtudja Boldogta la n ságom. Hogy nincs olyan koldus mint én. Több a nagy világon . . . Hej! ha szivem el nem dobja. Mi. lennék én mostan. Olyan boldog mint a milyen Átok fekszik rajtam. Vigabbat. húzz ! . . . Még ez is fáj. Húzd a. leggyorsabbat, Úgy járjon a vonód rajta Ahogyan csak járhat! . . . . . . Szállt a bankó, szólt a, nóta . . . De mire a hajnal Az ablakon betekintett, Üres lett az asztal. A czigányok elszéledtek, S másnap délutánra Szőke Bandi sírja mellett Álltak muzsikálva. Divényi Gyula. A bécsi forradalom. (Naplójegyzeteim bOl.) — A Váci Hírlap eredeli tárcája. — Irta: Kovách Ernő. (4. folyt.) Mi ezt teljesítve nem tudtak mire magya- I rázni? 1 Ekkor az arcunk élére állva elkezdett nekünk j egy hathatós beszédet tartani, hogy most van j az ideje itt, mint Mária Terézia alatt volt, a midőn a trón veszedelemben volt és azt a Nemcsak Magyarországon legelterjedtebb a Ferencz József keserííviz, hanem a világkereskedelemben is virágzó kiviteli cikk helyét foglalja el. Bevásárlásánál nagyon ajánlatos csakis »Ferenoz József keserííviz- elnevezést használni, nehogy más, csekélyebb értékű vizet kapjunk.
