Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-08 / 2. szám
2 VÁCI HÍRLAP tatás, hogy a képviselők maguk választották meg azt a bizottságot, mely hivatva van a vizsgálat utján a bajt teljes egészében feltárni. Izgalmas gyűlés volt. Izgalmasabbra nem is emlékezünk, de a vége nyugodt volt; megbíznak a további vizsgálatban, hogy a város érdekét nem tévesztik majd szem élők Erről az érdekes közgyűlésről a következő tudósításunk ad számot: — Felmegyünk a gyűlésre! igy beszéltek napok óta városszerte. A mi még talán nem is esett meg évek óta: a polgármester pont tiz órakor nyithatta meg a közgyűlést: a terem teljesen tömve volt (61 városatya volt jelen, több be sem fért volna) a háttérben pedig az érdeklődők nagy tömege tolongott. A polgármester rövidesen kitűzhette 10-ikére a jegyzőkönyv hitelesítést, a melyre dr. Freysinger Lajost. Marosi Ferencet, Korpás Mártont és dr. Csányi Jánost kérte fel. (A pénztári vizsgálatok.) A polgármester bejelentette, hogy megvizsgálta a pénztárt s a november havi vizsgálat jegyzőkönyvét beterjeszti. — Helyes, helyes! mondták a városatyák, kiket más ügy most jobban érdekelt volna. Még azt is bejelentette a polgármester, hogy a város választás alá nem eső képviselőinek 1899-ik évre szóló névjegyzékébe a rn. kir. államvasutak meghatalmazottjaként Schwanfelder József mérnököt, Pertzián G. özvegye meghatalmazottjaként Pertzián Gusztávot felveszik. (Lencso.) Jött most már a szenzáció : a Lencso-ügy s egyszerre minden figyelem a polgármester felé irányult. Dr. Zádor János részletesen ismertette az ügyet, hogy Lencso Sándor visszaélve a városi hatóságnak s a pénzügyi bizottságnak vele szemben tanúsított bizalmával, a vám- és — Ez uj dolog, mondá Kálmán sértődve. A jó tanácsot különben Dórácskának adtam, Belánszky Dórához még szoknom kell. S miután az igyekezett részemről nem fog hiányozni, remélem Belánszky kisasszonynak nem lesz panasza ellenem. Ezzel feszesen meghajtó magát és felkereste Valéria társaságát. Nemsokára megjött Ákos is s miután csokromat újból feltüztem, folytattuk megzavart utunkat. Mintha ini sem történt volna, vígan csevegtem Ákossal, itt-ott felhangzott hangos kacagásunk s midőn véletlenül vissza pillantottam tekintetem két hidegen reám szegzett szempárral találkozott. Nem sokára tapasztaltam, hogy nem vagyok diadalommal megelégedve. Kálmán nagyon szó szerint váltotta be adott szavát. Hideg és kimért magatartásával kimutatta, hogy Belánszky Dóra kisasszonyt látja bennem. E változás hatása alatt lassanként észre kellett vennem, hogy voltaképen én szenvedtem vereséget. Büszke jelleme még szórakozottabbá vált s hideg közönye csaknem kétségbeejtett. Ezer módot kerestem arra, hogy árny foltot találjak rajta Lelkem egész hevével iparkodtam képét kiragadni szivemből. Minél kevésbbé sikerült ez, minél inkább ébredtem tehetetlenségem tudatára, annál inkább keseredtem el ellene. Azt hittem, hogy gyűlölnöm kell őt . . . Egy alkalommal, midőn mindnyájan együtt voltunk felkértek, hogy énekeljem el a jávorfa románcát, melyet Ákostól kaptam. Kálmán ki I közelemben állt, segédkezett a hangjegy-füzet kutatásában. A hogy rátekintettem, összerezzen- i tem dúlt arcvonásai láttára. Ajkaira mosolyt helypénzszedés körül ez ideig meghatározott összegben még meg nem állapítható- nagyobb mérvű visszaéléseket követett el. Az ügyet körülbelül úgy ismertette, a mint múlt számunkban megírtuk. — Minthogy a vizsgálat tovább vezetése. — folytatta a polgármester - - a városi képviselőtestület hatáskörébe tartozik, határozatot kérek a közgyűléstől. Küldjön ki bizottságot a városi képviselőtestület, mely a vizsgálatot a legnagyobb erélylyel keresztül viszi. Olaj Ferencz szólalt fel ezután és indokolta j eljárását. Ó volt az, a ki a polgármestert figyelmeztette Lencso viselt dolgaira s azt a város érdekében tette. — Nagyon helyesen ! — Éljen Olaj! így köszönte meg a közgyűlés Olajnak fáradozását. K. Csereklye István és Freysinger Lajos a képviselőtestület bizalmával rútul visszaélő Lencso ellen a legszigorúbb vizsgálatot kérik. Palás Lajos és dr. Baksay Károly azt hangoztatták, tiogy Lencso Sándor ingóságaira és ingatlanaira a t. ügyész utján biztosítási végrehajtást kérjen a város már most. Dr. Csányi János kijelenti, hogy ő mint tiszti ügyész ezt még ez idő szerint szükségesnek nem tartja, mert még most Lencsonnk decemberi fizetése benn van a pénztárban s az összeget sem tudták megállapítani eddig. Ezek útán elfogadták a polgármester indítványát : Lencso lemondását tudomásul veszik, de a felmentvényt nem adják meg. A hivatalos vizsgálat megejtésére id. Olaj Ferencet, K. Csereklye Istvánt, Löwinger Józsefet, Racsek Jánost és Schmidt Ferenc városi képviselőket küldi ki. Most már egyelőre a napirendről lekérhették a Lencso-ügyet és a különféle városi bizottságokat választották meg. A pénzügyi bizottság tagjai lettek: dr. Frey! erőltetve adá át a füzetet, melyen e szavak ( voltak olvashatók: Barcza Kálmánt szivem mélyéből gyűlölöm! . . . * * * * Néhány napi távoliét után ismét láthattam Kálmánt, a mezőn találkoztunk s a sors — vagy mi ? úgy akarta, hogy Kálmán mellém szegődött. Haza érve a kapu ajtóban hirtelen igy szólt: — Ha Bélánszky Dóra kisasszony oly kegyes lenne a jávorfa románcát elénekelni, a legnagyobb hálára kötelezve. Váratlan kérelme oly ijesztőleg hatott rám, hogy meglepetésemben nem valék képes egy szót is szólni. Néma ajkaimról leolvashatta tagadó válaszomat. Kérőleg függeszté reám sötét szürke szemeit s magam se tudom, mily sugallatnak engedve szótlanul vettem kezembe a hangjegy-füzetet. Kálmán mellettem foglalt helyet s feszült figyelemmel hallgatta énekemet. Mikor dalom utolsó akkordjai is elhangzottak, a nyomasztó csendben szomorú tekintetét, hol rám, hol a végzetes szavakra függeszté. Mintha mondta volna : „Te követted el a hibát, tedd jóvá egy szóval, egy tekintettel s én megbocsátok neked. Nem látod, hogy a porig alázom magamat? Könyörülj rajtam ! Feledtesd a kínos órákat, melyeket ellenszenved tudatában kell | elviselnem ! A mint igy hozzám hajolt esdeklő tekintetével, alig tudtam könyeimet visszafojtani. Végre hirtelen felállott s komor hangon igy szólt: — Azt hiszem nem lesz többé alkalma arra, hogy ellenszenvét velem éreztesse. Vannak singer Lajos elnök, Péts Sándor, Intzédy Soma, Marosi Ferenc és Révész Béla. A gazdasági bizottságba: Krakker Kálmán elnök, K. Csereklye István, Kresák József, Velzer Lajos és ifj. Madár János tagok. A pénztárvizsgáló bizottság : Csillon Izidor és Gindrich József (Witt Manó helyébe.) A leltározó bizottságba : Gindrich József és Oberländer József. Árvaszéki ülnökökké: Péts Sándort, Intzédy Somát, Vörös Károlyt és id. Olaj Ferencet választották meg. (Az eskiidtszéki tagok.) Az 1897. XX11I. törvény esküdtszékeket állít fel s ennek értelmében az esküdtszéki szolgálatra képesített egyéneket a város területén össze kell Írni. Az összeírásra dr. Zádor János elnöklete alatt Oberländer József és Friedrich Alajos képviselőket küldték ki (4 vásár.) Nagyobb mozgalmat keltett még a virágvasárnapi vásár határnapjának március 26 és 27-ikére való áthelyezése. Két párt volt a közgyűlési teremben: az egyik a változatlan fenntartást, a másik az áthelyezést óhajtotta. A múlt évben a zsidó ünnepek miatt kérelmezték a vásárnapok áthelyezését s akkor a miniszter engedélyezte is azt. Voltak felszólalók szép számmal főleg az áthelyezés mellett, de azért még is úgy döntött a közgyűlés, hogy a vásárt március 12 és 13-án tartják meg. A gyűlés vége 11 óra 45 perckor. A városatyák 1899-ben. A) Választás alá nem kerülő (legtöbb adót fizető) képviselők : 1. Dr. Schuster Konstantin. 2. Váci id. alapitványú káptalan, képv. Podhorányi József. 8. Pápa József. 4. Luczenbacher Jenő. 5. Reitter Ödön. 6. Huber Mihály. 7. Gróf Chrouy határok, melyeken életem árán sem lépnék túl. * * * Alig ismertem már magamra. Elhanyagoltam virágaimat, nem törődtem kis gerlicémmel, lemondtam sétáimról is; mi sem szórakoztatott már. Ákos viselkedéséből gyaníthattam, hogy sejti szenvedéseim okát. Sejtette Valéria is, a ki szívesen tisztázta volna — a helyzetet, de mivel visszariadtam a gondolattól, hogy beismerjem helytelen viselkedésemet, a kérdés megoldását a körülményektől kellett várnom. Anyám egy napon csodálkozását fejezte ki Kálmán távolléte fölött, kit már körülbelül egy hete nem látott. Habár el lehettem készülve e megjegyzésre, szivem gyorsabban kezdett dobogni. Ákos ösztönszerüleg talált a helyzet kívánalmainak megfelelő kifogást, hogy Kálmán egyik műve feldolgozásának szenteli összes idejét. Majd azzal az inditványnyal állott elő, hogy lepjük meg a mérnököt munkája közben. Valéria kinek arca e szavakra leplezetlen örömet fejezett ki, azzal a megjegyzéssel indokolta az indítványt, hogy a tervezett meglepetés annál életre valóbb gondolat, mert Kálmán édes anyja, a kit rég nem látogattunk meg, a további mulasztásért könnyen megneheztelhet. Könnyű volt kitalálnom, hogy Valéria titkon értem sokat tett. Feladata megoldásában annyi tapintatosságot árult el, hogy önkénytelenül hálára kötelezett. De még igy is igen nehezen szántam el magamat e lépésre. A látogatás különben úgy folyt le, mint előre gondoltam. Kálmán Valéria üdvözlésére sietett, mig előttem csak gépiesen hajtotta meg magát, aztán
