Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-19 / 12. szám
/ / V VÁCI IIIHI.AI' 3 (A főjegyző beszéde.) Kedves Polgártársak! Ünnepet ülünk ma újból, szabadság-ünnepét, összeforr ma újból az igazak és jók szive s együtt imádkozik a múlthoz, hogy lelkesedést merítsen abból! Fordítsunk vissza egy-két lapot édes hazánk történetében s meglátjuk, hogy ezeréves múltúnk legdicsőbb korszakának emlékét ünnepeljük ma, midőn 1848 márczius idusa felvirradt, dicső reggelének emlékére áldozunk a hazafiui szeretet szent oltárán! Tekintsünk vissza a múltba, ismerjük meg 1—2 főbb vonásban édes hazánk 48 előtti múltját s ha ezt tevénk, elkerülhetetlen következmény leend előttünk az a dicső nap felvirradása, melynek emléke, hogy ott lebegjen a kisded bölcsője felett, kell hogy vezérelje a férfi kort nemes tetteiben s a hol szivének legszentebb érzelmeivel mint enyhet adó árnyas pataknál megpihen a tisztes munkában megőszült agg! Édes hazánkat megalapitá szt István s a művelt világ részesévé tette a magyar nemzetet, egy országgá tette a magyar lakta földet és egy nemzetté olvaszta a magyart; mint ilyet nyertek örökül a dicső árpádházi - ennek III. Endrében történt kihaltával a hazánkat többkevesebb jóban részesítő vegyes házi királyok, éhogy végül a nemzet 300-ados tetszhalálát Jelző szerencsétlen mohácsi csata után a mai nap dicsőségesen uralkodó Habsburg dinasztiának adjanak helyet! A mohácsi vész után török járom alá jutott a nemzet, ez alatt nyögött hosszú két századon át/pnely után még sanyarúbb szolgaság várt reaj édes nyelvétől megfosztva s reá erőszakolva a gyűlölt németet, a szellemi sötétség börtönébe vettetett! Hogy pedig a külföld szabadelvű eszméivel meg ne rontsa Metternich, valóságos kínai fallal körité be a „birodalmat“, eltiltván minden könyv behozatalát, még a szépirodalmiakat is f) Nemzetünk harcias múltjánál fogva nem is igen törte magát a tudományokértpgy tespe^ dett volna a magyar ki tudja meddig^ ha a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István fel nem rázza azt aléltságából! , íj I Jpjból és ismételve beutazta nyugatot, különösen Angliát s elszomorodott szivében nemzete sorsán, erős élhatározása múlta csak felül érzett honfiúi fájdalmát, hogy nemzetének reformátora legyen^ Édes nyelvünk művelésére alapitá az Akadémiát, maga köré gyüjté az irók kisded, de lelkes csapatát, kik felvillanyozák verseikkel a magyart, még ő maga „Hitel“ c. müvében bátran oda kiáltja a nemzetnek, hogy „Nincs igazuk, kik azt mondják : „a magyar volt, én azt hiszem a magyar lesz!“ / Csípős gúny nyal ront a megelégedettekre, feltárja a magánjogi félsz gségeket, megtámadja a hűbéres birtok rendszert, az ősiséget, adózást. törvényhozást, úrbéri rendszert és a közlekdés nyomorúságos voltául El volt tehát már vetve a mag, csak alkalmas idő kellett, mely azt megérlelje s a magasztos eszmeket a nemzet szivébe ojtva, a nemzet közkincsévé tegye! s hogy mily erős gyökeret vert az elvetett mag, mutatja az 1632—36-iki országgyűlés, mely a legszentebb emberi jogok törvénybe iktatását tűzte ki czélui: édes nyelvünk használatát, a vallás egyenlőséget s urbériség ügyét! A kiváltságos magyar nemesség méltányosságtól vezérelve küzdött az elnyomott alsó néposztály érdekeért saját érdeke ellen, magához óhajtván felemelni a jobbágyot, hogy a 700,000 nemes magyar helyett 10 millió polgárt adjon a hazának Bezerédyé a dicsőség, ő adta először török váltság mellett jobbágyainak tulajdonul földjeiket s példáját követék számosán ! Egy újabb üstökös tűnt fel nemzetünk egén Kossuth Lajos személyében, ki ép úgy felfogva a reformok szükséges és üdvös voltát, mint ínaga azok megteremtője a legnagyobb magyar, nemzetének szinte boldogitására szentelé legnemesebb törekvéseit s mig Széchenyi a nemzeti újjászületés mozgalmát megindította Kos- Äjjth dicsőségteljes küzdelemmel befejezte azt; a\véletlen körülmények segítségével a távol jövőt jelenné változtatá s kivívta a nemzet részére a független felelős kormányt! Delejes áramként töltötte be ugyanis Európa levegőjét a szabadság vágya a vénhedt Európát megdönté az idők szellemének sugalma, meg a párisi forradalom hire s Marseilles világ -megrázó dallama: „Itt a szabadság reggellel“ ^Március 12-én kitör a bécsi forradalom s a császári várlak falai visszhangozták a Szabadság, Egyenlőség s Testvériség magasztos eszméit ! Nálunk március 15-ikén Petőfi elszavalja a szabadsajtó legelső szülöttjét az ő velőtrázó „Talpra magyar“-ját, rnegmozdúl a természet s lehull a rabbilincs! Mint varázsütés eloszlatá ez a régi korhadt rendi szerkezetet, szabaddá tévé a jobbágyot, egyenlővé földes urával s testvéreivé a nemesnek. Megszabadító a nép nyűgétől a sajtót s mint szabad szülötteket öleié már karjai közé a magyar Petőfi „Talpra magyar“-ját s a hires 12 pontot a nemzet kívánságáról, örömkönynyel áztató a saját sorsát megtestesítő papírlapokat, rab volt ő is, miként a szivéhez szóló magasztos költemény! Beteljesedett a miért a felébresztett magyar imádkozott, újjá született a reformokban megfürösztött Magyarország: szentesilett törvényben lön kimondva a két testvér Erdély és Magyarország egyesítése; államnyelvé tétetett a magyar 50 évi küzdelem után ; szabaddá lön az állam minden polgára, egyenlővé jogra és kötelességre; a jobbágy tulajdonossá lett földjének, megszűnt a robot, (jfézsma s több elavult intézmény s a minden lekintetben újjá született, megerősödött nemzet élére a kor nagy tehetségeit koszorúba fűző független.felelős kormány állíttatott ! Az újjászületés e nagy művének emlékét ünnepeljük ma március idusán, a mai napon pedig azért, mert a legéletbe vágóbb reformok elseje — a szabad sajtó - a mindennemű haladásnak alapfeltétele. 1848 március idusán vivatott ki s hirdeté a világnak egy jobb jövendő derengő hajnalát! J És minő volt az az újjá születeti, szabadelvű Magyarország! Az általános örömben feledve lön minden korábbi pártküzdelem, keserűség és nemzetiségi torzsalkodás, hála fog el mindenkit a király és az önzetlen országgyűlés, annak kiváló ferfiai, de kivált Kossuth iránt. A pártok összeolvadnak, a megyék heves küzdői béke jobbot szőritanak s a nemzetiségek büszkén vallók magukat magyar állampolgároknak, hisz többet adott nekik a magyar nemzet, mint a mennyiről izgatóik álmodhattak! Szabadság ünnepeket ülnek országszerte s hogy a közöröm mint olvasztott össze mindent arra példát Temesvár mutat. A megyei nemesség, a városi magyar, német, szerb, oláh polgárság egyszerre tartotta tedeuinját a város főpiacán 4 vallásnak szertartása szerint a főhadi kormányszék tábornokainak s tisztjeinek jelenlétében ! \ Szegény, szegény édes hazám, öröm napod mily rövid vala! (Megkellett szedvedned, mert boldog akartál lenni Dicsőséged állat bosszúra ingerelte a reakctio színház mellett a Kohlmarkt felé levő kapura, mely a főbejárás volt a városból a burgba és azon keresztül a főközlekedési ut volt Máriahilf külvárosnak s onnan át Schönbrunn, Hietzing és Pentzing városon kívüli mulató és nyaraló helyekre, melynél fogva igen nagy omnibusz kocsi forgalom volt a városból az 1stvánt'értől Grabenen át — itten azokra a helyekre sőt mondhatni, hogy a burgon át volt azokhoz, egyedül a főközlekedési ut. Tehát ezen kapunál 2 darab ágyú. is felvolt állítva a mellett tüzérek égő kanócokkal. Ilyen ostrom állapotban tehát, mióta századok óta áll fenn ezen Burg, nem volt, mint mostanában ! Mi a belső udvarban Ferenc-téren szálltunk le lovainkról, a hol már 2 század huszár is a lovaik mellett készülőben voltak és felmentünk a császári lakás előtermébe, melyek tele voltak mind a Burgban tanyázó katonaság tisztjeivel és tábornokokkal. Ezalatt már a nép mindenfelé rombolt és kiabált, a burgnak az utczafelőli ablakokat, különösen az udvari színházéit kövekkel mind beverték. Küldöttségek jártak be a Burgba Ferenc, Károly és János főhercegekhez, kik engedni, vagy is á kormánytól kicsikarni nem akartak semmit, még végre estefelé, midőn láttak, hogy a nép dühöngése folyvást tart, sőt az fokozódik, első áldozatul Metternich herceget dobták oda a népnek, a mennyiben őt a birodalmi miniszteri állásától felmentették. k j Ez a népségnek a kedélyeit nagyban, de ■ végleg még sem csillapító le, azonban ezen j engedmény az első napra még is elegendő volt. j Még ezek történtek a Mihály téri várkapunál, csaknem kiszómithatlan eredményű események ( történtek. A mint tudniillik itt a népség nagyon rákon- j cátlanul viselte magát és a Burgnak, különösen 1 az udvari színháznak az ablakait kövekkel be- j hajigálta és minden felszólítás a rendre ered- | ménytelen volt, Maximilián főherceg 2 ágyút előtolatott és elrendelte, hogy az itt tolongó ezer meg ezer emberre kartácscsal belőjjenek és már csaknem meg is történtek a lövések, ! de az ágyuk mellett levő főtűzmester meg- j tagadta az engedelmességet Masimilián főherceg abbeli parancsának, a mi kétszer is ismétlődött. Tehát ezen tűzmesternek köszönheti száz I meg száz ember az életét Bécsben, köztük 1 asszonyok és gyermekek is, kik első sorban álltak mindenhol elől a kiváncsi bécsi nép közt. Mert a bécsi nép hires naiv és kiváncsi nép volt, kik képesek voltak az életüket veszélyeztetni kíváncsiságuk miatt. Később ezen tűzmester igen sok dicséretekben, \ kitüntetésben és ajándékokban részesült Bécs városa részéről. Nevezetes és gazdag ember lett e végett belőle. A Burg ostromának ezen mozgalmas délutánján a magyar gárda is egy komikus esetet élt át. A mint emlitém, mikor mi a gárda palotából bejöttünk a Burgba, minden testőr még nem volt otthon. Midőn tehát már a többiek is hazajöttek, azok is csapatban utánunk indultak. De azok már nem jöhettek be utánunk olyan csendesen mint mi, mert a glászin a csőcselék által kövekkel megdobáltattak, de szerencsére nagyobb sérülést nem kapott senki. Ekkor már együtt volt az egész testőrség a Burgban és úgy este felé midőn az utcákon a Burg körül legjobban ordítozott a népség, egyszerre a Burg udvarán trombita szót hallunk és pedig lóra ülést. Mindenki kinézett az udvarra, hogy miféle trombitás fújja a lóra ülést ? Hát ime a magyar gárda trombitása volt. Mi álrnélkodva, megyünk le a lovainkhoz az udvarra és lóra ülünk, nem tudjuk, mire magyarázni az esetet, úgy a többi katona csapatok is kíváncsian vesznek bennünket körül. Midőn már lóra ültünk Petricsevics Horváth János ezredes és gárda altiadnagyunk, ki most csak nehány héttel jött hozzánk Olaszországi hadseregünkből és igazi régi huszár Hári János volt, a nagy mondásai és dicsekvéseivel, a min mi jól szoktunk mulatni, nem lévén hozzászokva itt a magasabb udvari körökben az ilyenekhez. Tehát ő mint most a testőrség lovas parancsnoka, kardot rántván, minekünk is a kard kihúzást vezényelte. (Folytatása következik.)
