Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-12 / 11. szám
4 VAGI HIKLAP pénztár és az Ipar- és kereskedelmi hitelintézet erőtől duzzadó fejlődés mellett, szemlátomást gyarapszanak. Nem hagyhatjuk dicséret nélkül azt a két pénzintézet közt kifejlődött nemes versenyt sem. mely a helybeli hiteligények kielégítésére irányul, mig a múltban inkább a vidék hitelszükségletének kielégítésében keltek versenyre. Egy kívánni valónk maradt fenn azonban s ez az, hogy szeretnők a két pénzintézetet közgazdasági mozgalmak fejlesztésében, pénzügyi és gazdasági érdekeink ápolásában, mint zászlóvivőket, karöltve együtt látni. Átadva a szót közgyűlési tudósítónknak itt közöljük a Közgyűlés főbb mozzanatait. Az Ipar- és kereskedelmi hitelintézet, f. hó 5-én tartotta évi rendes közgyűlését. Gajáry Géza országgyűlési képviselő elnöklete mellett. Az igazgatósági és felügyelő-bizottsági jelentések tudomásul vétele után elfogadta a közgyűlés az előterjesztett nyereség felosztási javaslatot s úgy az igazgatóságnak mint a felügyelő-bizottságnak megadta a felmentvényt. Az intézet további fennállásának elhatározása mellett a társaság tartamát 1900 julius 31-től számított 60 évben állapította meg a közgyűlés, az igazgatóság által előterjesztett új alapszabálytervezetet pedig változatlanul elfogadta. Elhatározta továbbá az igazgatóság indítványára, hogy az alaptőkét 70,000 forintról 100,000 forintra emeli fel, 120 darab 250 frtos névértékű új részvény kibocsátása által s egyben megbízta az igazgatóságot, hogy az eddigi részvényeknek 250 frtos névértékű részvényekbe való összevonását belátása szerint eszközölje. Biel József részvényes indítványára pedig meghatalmazta a közgyűlés az igazgatóságot, hogy a'kalmas időben, az alaptőkének 125,000 írtra leendő felemelése czéljából, további 100 darab 250 frtos névértékű részvényt bocsáthasson ki. ] Az uj kibocsátású részvények kibocsátási ára j 300 frtban állapíttatott meg s a részvényenként befolyó 50 frt felpénznek a tartalékalaphoz leendő csatolása rendeltetett el. Az intézeti itt Becsben is kezdenek mozogni épen ma nyújtott be az idevaló egyetemi ifjúság a kormánynak többnemü kérelmet: Ausztriára nézve tudniillik felelős minisztériumot, sajtószabadságot és több eféléket. Farsangunk mint közönségesen szokott lenni, j vígan telt el, tánezvigalom annyi volt, hogy ki ki kénye és erszénye szerint válogathatott abban. Magam is jobban mulattam, mint sem gondoltam volna, mintegy két ismeretségem is volt, a mely nélkül az ember Bécsben is úgy elunhatja magát, mint akármelyik kisebb városban. Be jött a böjt, van sok üres erszény (— persze ezt magamról Ítéltem —) lapos zseb, köhögés, hurut, beesett szem — mint a farsangnak következései és a többi. Hanem az időnk is böjties, februárban a legszebb tavaszi időnk volt és most csak úgy váltja egymást fel a rosszabbnál rosszabb idő, szél, eső, hó s a többi. Igaz igen valószínűnek tartják egy bekövetkező pénz devalvációt, ha csak valami ritka esemény ki nem segíti a kormányt. Én ugyan nem bánnám ha csak 50 000 forint pengőt is abban elveszítenék, legalább még akkor is megmarad több ezer forintom. Hanem mégis látom, hogy milyen boldogok azok, kiknek nincsen semmiök, miután azok semmiféle körülmények közt semmit sem risqueroznak ; sőt még nyerhetnek, holott a gazdagok minden legkisebb esetnél is reszketnek és remegnek a vagyonukért; de a kinek nincs, annak semmi veszteni valója sincs P Udvari táncvigalmunk volt egy, — miután alkalmazottak nyugdíjszabályzatát a közgyűlés | változatlanul jóváhagyta. A lelépő 9 igazgatósági tagot újra megválasztották, néhai dr. Kiss József helyét pedig Gindrich Józseffel, a Váczi hengermalom részvénytársaság igazgatójával töltötték be. Gindrich azonban a felügyelő-bizottságnak lévén tagja, egyik állásáról le kell mondania. A tárgysorozat ezzel kimerittetvén, a közgyűlés az elnök éltetésével véget ért. A színházi hét. Vác, március lt. ! Harmadik hete játszik B. Polgár Béla tár' sulala Vácon. Az első napok ijesztő képét í mutatták e színház iránt való érdeklődésnek, lassan azonban belemelegedett a közönségünk s e héten legalább már félig telt házakról számolhatunk be. Alig egy pár előadást tart még az igazgató, hogy az újdonságokat, a melyeket Ígért, bemutathassa. Azt hiszszük, nem fogunk csalódni, hogy amennyire a társulat iparkodik kellemessé tenni estéinket, úgy a mi közönségünk is melegebb szeretetébe fogadja a jó társulatot, melynél jobb évek óta nem járt a város falai között. A szombati előadásról emlékezünk meg először : a hires Strausz-Jókai Cigánybáró került színre. Egyike lett volna a legélvezetesebb előadásoknak, ha egy kellemetlen incidens meg nem zavarja. Ez az operette tudvalevőleg egyike a legnehezebb daraboknak. Percekig tartó áriák, elbeszélések vannak benne, hatalmas karok, a melyek ha precízen nem mennek, bizony Strausznak ez a remeke nem élvezhető. Akkor, midőn Barinkayt a cigányok megválasztják, történt, hogy a kar néhány taktussal előbb vágott bele a zenébe, mint. kellett volna. Réthy, az ambiciózus. erélyes karmester rögtön lekopogta az előadást s az egész jelenetet újra kellett kezdeni Érthető, hogy ez a nem mindennapi eset nagyon kellemetlenül érintette a publikumot, a mely azonban később kárpótlást talált teljea Mária Lujzáért tartott gyász végett több nem lehetett — hol én is jelen voltam, táncoltam, mely igen fényes volt, miután az udvar, a külföldi követségek és a tisztek, mind egész gálában jelentek meg. Három hét múlva a próbatételeink mind megtörténnek, mivel husvét későn esik és akkor nagy a szolgálatunk, tehát még az előtt tartjuk meg, — és akkor én már a harmadik évet is bevégeztem volna a gárdánál és lépek a negyedikbe. Az idő repül az ember öregszik testben és lélekben. Alig volt ifjú és már ember lett, utána az öregség és végre a semmiség! Az ember egész életében fáradott s alig tudta megszerezni véres verejtékével mindennapi kennyerét, életének csak egy szazad része volt az élvezet —• s hatvan év múlva csak az az egy marad meg emlékezetül belülünk az utóvilágnak, hogy az unokánk (— felteszem, ha lesz! —) ha kérdezik megtudja mondani, hogy öreg apám is volt! Most a nyáron csak remélem, hogy akármi módon is meglátom kedves szülőimet. Hát a nővéreim hogy vannak ? Márt régen nem irt rólok kedves atyám, — Férhez mennek-e? Viki húgom is, a mint veszem észre, nem nagyon szeret levelet Írni, miután nekem megígérte, hogy olykor ir levelet, és már esztendeje múlt el, hogy egy betűvel sem tudósított. Ezzel maradok szülőimnek engedelmes fiók — Ernő. (Folytatása következik.) , sen az előadásban. P. Szepesi Szidinek Szaffija úgy látszik egyike a legjobb szerepeinek. Igen szépen énekelte s játszotta még ezt a nehéz szerepet, a melyért kijárt a taps a mi tapsban fukarkodó közönségünktől. Serfözi Etel Arzinájáról szintén csak a legjobbat mondhatjuk. Öröm hallani a hangját, öröm látni a bájos játékát. Giprát V. Kállay énekelte Ritkán jut szóhoz, meg is látszott az elfogultság a játéka elején, de hogy ily nehéz szerepben is megállta helyét, az hivatottságára vall. Gyönyörködtünk j Sédéi szép tenorjában és Gyárfás hatalmas baritonjában. Mulattató két alak volt Polgár mint Zsupán és Vadász mint Garnero. Vasárnap két előadás volt, mindkettő szép nagy közönség nézte végig. Kedden tartották az első jutalomjátékot: Molnár Gizella, a társulat Gizi mamája jutalmazására II. RáJcóczy Ferenc fogságát adták. Abban a kis szerepben ben is Molnár Gizellát meleg szeretettel fogadta közönségünk. Jó napja volt Hervay Erzsinek (Amália) a ki társalgási szerepekben nagyon használható erőnek mutatkozik. Szabó Ferenc, Rédei, Polgár, Gyárfás és Vadász kezeiben voltak a főbb férfi szerepek letéve. Szerdán Lecoq zenét hallottunk. Ez a zseniális operette-iró a lehetőleg ritkábban jut szóhoz nem csak a vidéken, de a fővárosban is. Pedig olyan minden egyes zeneszáma, hogy abból sok zeneköltő meríthet ihletet, ötletet, szóval egy számból komponálhat meg egy egész operettet. Jól esett közönségünknek, mely nagy számban jött el a színházba, hogy a Kanári herczegnöt a direktor nálunk is bemutatta. Szepesi Szidinek és Serfözi Etelnek volt alkalma, megmutatni, hogy milyen kitűnő két énekesnővel rendelkezik ez a társulat. Szepesi nehány énekszámával frenetikus tapsot aratott a nyílt színen is. Serfözibe pedig annyi báj és annyi táncművészet szorult, a mennyit az ország első operette színpadján is csak Hegyi Arankában látunk. Rédei és Gyárfás nem csak megjátszották, hanem igen szépen énekelték is a szerepüket. Kis Pálffy és Polgár minta operette-tábornokok voltak.: ha oka színpadon voltak, a kacagásból alig fogyott ki a közönség. Egyikét a legjobb előadásoknak élvezhettük csütörtökön, mikor a társulat egyik ambiciózus tagjának, Vadász Lajosnak jutalomjátékára Ármány és szerelem került színre. Vadásznak és Szabónak volt ez az estéje. Annyi taps ritkán hangzik el, mint a mennyit ez estén hallottunk nyílt színen, felvonások után, a melyből nagy rész illette Gyárfást természetes játékáért, Dalnokit, Pálffyt, a hölgyek közül Murányi Juliskát és Hervay Erzsit. Pénteken nem volt előadás. Szombaton a Virágcsatát, Verőnek ezt a mulattató darabját adták. Helyi és vidéki kirek. Közgyűlés a városházán. Vácz, 1899. márc. 10. Még mikor februárban összejöttek a város atyák közgyűlésre, határozatba ment, hogy március 9-én újra összejönnek tanácskozni. Akkor ugyanis szó volt a városnak egy kis birtokszerzéaéről és arról, hogy egy talpalattnyi földet meg eladnak. Valamelyik törvény rendeli, hogy ilyen dolgokban csak a képviselőtestület összes tagjainak általános többsége határozhat. Százhúsz városatyánk van, de hogy egyszerre százan együtt lettek volna, arra azok a bizonyos öreg emberek, a kik mindenre emlékeznek, sem emlékeznek abból az egyszerű okból, mert a városháza tanácstermébe ötven ember is szorongva fér el.
