Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-05 / 10. szám
VÁCI HÍRLAP 3 Ezután következett a választmányi tagok választása, mely ténykedésre korelnőkül Racsek János, szavazatszedő-bizottsági tagokul pedig Paulik János és Csermák Ferenc választattak meg. Azután megkezdődött a szavazás, melynek eredménye a következő volt: Beadatott 51 szavazat és megválasztattak a következő tagok választmányul: Fischer József, Helmich Ferenc, Kiss Sándor, Klapka József. Koncsiczky Ferenc, Korpás János, Kőbl János, Mátay Gyula, Peidlpek József, Scheffer András. Tenczlinger Mihály, Csányi István, Gserny József, Obermajer Lőrinc, Racsek János. Lázár János, Mischler Kornél, Schmidt Ferenc, Korpás Pál, kik közül 4, a legkevesebb szavazatot nyertek, mint póttagok szerepelnek. Megválasztattak számvizsgá- j lókul Paulik János, Almásy József, Bognár I István. Miután a választás eredményéről szóló jegyzőkönyv a bizottság által hitelesíttetett, a választás eredménye felolvastatott a közgyűlés előtt. A megválasztottakat a közgyűlés tagjai lelkesen megéljenezték. Haffner Ferenc megválasztott elnök meleghangon mond köszönetét a tagoknak azon példás jóindulatért, melyet a közgyűlés alatt tanúsítottak, megköszöni a szavazatszedő-bizottságnak szives fáradozását, a tagoknak ismételten az összetartást ajánlva, a közgyűlést bezárta. A színházi hét. Vác, március 4. Második hete játszik nálunk B. Polgár Béla társulata s úgy veszszük észre, hogy a közönségünk kezdi megszeretni a színházat. Messze van még attól a direktor, hogy a napi bevételekkel kifizesse a gázsikat, de talán mégis van valami biztató abban, hogy a közönség nagyobb számmal jár a színházba. Jól sejtettük, idő kell ahhoz, hogy a közönségünk valakit szeretetébe fogadjon. Csupa uj darab, a melyeket Vácon még nem adtak elő. Eddig nem volt arra példa, hogy nálunk egy direktor olyan fényűzést engedjen meg, hogy uj darabokat hozzon színre. esett, a cukrok pedig mind széjjel szóródtak. A császár, császárné és a főhercegek a zörejre mind oda pillantottak és látták a sok cukrot a padlón, elkezdtek nevetni, mire a polgárőrségi tiszt felkapván padlóról a sisakját, rohant kifelé a teremből a közönség kacaja közt. A mire azután az udvari lakájok összeszedték a cukrokat. Ez azután méltó jelenet és jelemző eset volt mind a két testületi emberhez! Ez időben történt, velem egy vélétlenség is. Éppen udvari őrségén (vártán) voltam midőn az angol követ tisztelegni akar az öreg császárnénál, a kit miután uralkodó császárné és királyné is volt, megillette a diszőrség és a főudvarmesteri hivatal oda izent hozzánk, hogy a fogadtatásnál egy magyar és egy olasz testőr álljon őrségül az ajtó mellé. Én mentem oda egy olasz testőrrel. A mint azon lakosztályokhoz érünk, a merre az anyacsászárné lakott, egy ajtónállót meg kérdeztük, hogy merre vannak az anya császárné appartamái? Az erre elmondott egy litániát, hogy menjünk egyenesen, azután balra, azután jobbra, azután fel és le. Erre mi neki indultunk és csupa üres folyosókat találtunk, sehol egy emberre nem akadtunk és sehol egy hangot nem hallottunk az ajtónálló utasítását pedig sem én, annál kevésbbé az olasz testőr, ki meg németül is alig beszélt, fejünkbe nem tartottuk. Azután ajtóról ajtóra hallgatóztunk, hogy hol hallunk valami beszédet vagy neszt, hogy És még nem is merítette ki ennek sorozatát a direktor, a jövő hétre is igér egynéhány uj operettet és vígjátékot. A modern drámákból is kérünk már egyet, ezeknek is — tudjuk a Havy-társulat itt időzése idejéből — megvan a maga intelligens közönsége nálunk. A héten uj bérletet is nyitott az igazgató. Vadász Lajos, a helyettes-titkár nem hiába járta be a színházlátogató családokat, elég szép bérletet gyűjtött össze, bár tudvalevőleg nálunk a bérletszerzést alaposan elrontották már. A darabokról szólva, legnagyobb kíváncsisággal fordult a közönség a Parasztbecsület előadása felé. Mondhatjuk, hogy vidéken operát jobban, szebb rendezéssel előadni nem is lehet. Szepesi Szidi Santuzzája kiváló alakítás. Nem csak énekben, hanem játékban is jeles volt. H. Serfőzi Etel gyönyörűen énekelte Lolát. Kár, hogy ezt a kiváló primadonnát oly keveset látjuk a színpadon s ha játszik is, a vígjátékokban lép fel, bár az bizonyos, hogy közönségünk itt is felismeri benne a jeles művésznőt. Rédei István hogy mily szép tenorral rendelkezik, ebben a darabban ismerte meg a közönségünk. Igen jó volt Gyárfás Ödön, bár az ő hangja nem ily kis színpadra való: sokkal nagyobb színházban érvényesül kellőleg az ő hanganyaga. Külön meg kell emlékeznünk Réthy László karmesterről, a ki igen szépen tanította be a darabot s dirigálta el. Néha a karoknál egy kis ingadozást tapasztaltunk, de hát oly jó vezetőhang nincs karban, a zenekarban is hiányzik néhány hangszer, a mely a teljes illúziót biztosítaná. Múlt vasárnap érdekes előadás volt Danko Pista a cigány zeneköltőnek Czigányszerelem darabja. A népszínmű nagyon gyenge, de van benne egy nehány kitűnő szerep, a mely meg| játszható. Ilyen Rédeié, Polgár Béláé, (remek, igazi paraszt volt) Vadászé, a kiket első sorban Szepesi Szidivel gyakran megtapsolt a hálás vasárnapi közönség. Bisson egyik kiváló alkotását, a vígszínház legelső darabját az Államtitkár urat is láttuk oda benyitva valaki bennünket a császárné lakosztályához vezessen. Végre egy ajtón át hallunk valami beszélgetést oda benyitunk és ott találunk belül egy ajtónállót és egy nyitott kettős ajtót és abban a szobában több urat egy asztal körül ülve és azok élén Metternich herceget a birodalmi minisztert, a kik mind reánk tekintettek. Erre az ajtónálló reánk támadt, hogy jövünk mi ide a hol udvari titkos konferenciát tartanak a titkos tanácsosok? Én elmondtam, kogy micsoda járásban vagyunk, mire az ajtónálló ki jött velünk a folyosóra és magyarázta, hogy mi a császári burgnak egészen a másik oldalára jöttünk, mint a hol az anya császárné lakik és menjünk ide: erre meg amarra és a többi. Mi megint neki indultunk másik folyosókon át és miután az ajtónálló mondta, hogy mi még felsőbb emeletekbe menjünk innen fel és azután megint itt és ott egy emelettel lejebb menjünk, — mentünk, mentünk és ismét utunkban senkit sem találva addig mentünk még egyszer csak a csillagvizsgáló obszervatóriumba jutottunk, mely a tetőn felül van, a hol szintén senkit sem találtunk. • Innen visszamenet oldalvást láttunk egy sötét, keskeny meredek lépcsőt, gondoltam, hogy ezen menjünk le, erre talán fogunk valakit találni. Egy sötét ajtóhoz érünk a lépcső végén, azt én benyitom és ismét abba a szobába jutottunk, a hol a titkos konferenciát tartottak Metternich herceg elnöklete alatt, csakhogy e héten, ügy mondják, hogy nálunk a vígjátéknak és a bohózatnak van nagy közönsége s ezen az estén mégis kevesebben, mint eddig, néztek fel a Kúriára. Lehet, hogy a csúnya idő tartotta vissza őket. Az előadás megérdemelte volna a nagyobb közönséget. Szerdán az Álarcos bál, csütörtökön a Kék asszony került színre. Az előbbi egy német vígjáték. Kevés jót produkálnak a németek főleg a vígjátékokban, de az Álarcos bál a jók közt a legutolsó helyen áll. Hogy ez a darab megkacagtatta a közönséget az P. Szepesi Szidinek, Murányi Juliskának, Polgár Bélának, Kis Pálffynak és Dalnokinak köszönhető. A Kék asszonyt a két kiváló primadonnánk vitte sikerre. Nem mintha Varney bűbájos zenéje nem biztosítaná a sikert. Oly szépen megjátszani s szépen énekelni ezt a két főnői szerepet, ritkán hallhatjuk. A tapsból mindketten kivették a részüket s a közönség nem bánta meg, hogy ezzel az operettel is megismerkedett. Vasárnap két előadás lesz. Az aranylakodalmat valószínűleg a tanuló ifjúság kedvéért hozza újra színre a direktor. A vidéki szokás szerint este népszínmű megy: a Leszámolás. Helyi és vidéki hírek. — Március 15. A legendás idők évfordulóját ez idén is nagy ünnepségekkel fogják megülni. A város, melynek fogadalmi ünnepe március 15, a váci egyetemi ifjak körével és a dalárdával egyetemben rendezi az ünnepélyt a hétkápolnai honvédemléknél. Lesz két szónoklat a város és az ifjúság részéről, lesz hazafias szavalat és nehány énekszám, a melyeket a dalárda ad elő. Az ünnepélyen, mint minden évben, úgy ez idén is nagy közönség vesz valószínűleg részt. Este banket lesz. — Uj ügyvéd. Mint értesülünk, Matlaszkovszky István ügyvéd, a ki már régebben Vácon telepedett meg, az irodáját legközelebb megfogja nyitni. — A polgármester fizetése. A vármegye nem régiben megállapította a főszolgaa szobának egy másik oldalán léptünk be mint előbb, egy sima tapetaajtón át. Elcsudálkoztak ezek, hogy mikép jöttünk mi meg ezen az oldalról ide, onnan gyanakvókig néztek ránk. Ekkor egyébb nem maradt hátra, miután láttuk, hogy ezen az ember nélküli folyosó lábirintuson magunktól oda nem jutunk az anyacsászárné lakosztályához, a konferencia ajtónnálló szolga jött velünk egészen odáig, hol is addig mentünk az előtermeken át, még egy ajtón belül női hangokat nem hallotunk, annál az ajtónál mi ketten kétfelől megálltunk én a kalpagot az olasz testőr pedig a sisakot fejünkre tettük, kardot kirántottuk és felálltunk. Nem sok idő múlva hallunk lépéseket és jött az angol követ nehány kísérővel még jó. hogy ennyi bolyongás után el nem késtünk az audienciáról. Ezen leírásomból látható, hogy a burgnak mellékrészei, a hol a főhercegnek lakosztályai voltak mennyire elhagyatottak s ember nélküliek voltak. Ezzel befejezem én gárda életemnek csendes korszakát és menjünk át azokra az eseményekre a melyek véglegesen felforgatták az ausztriai birodalomnak és különösen kedves magyar hazánknak, minden eddigelé fennállott intézményeit megsemmisítették az én múltamat és engemet cháozba taszítottak, a melyből kibontakozni, egész életemen át sem fogok talán oha . . . (Folytatása következik.)
