Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-12-24 / 52. szám
4 VAGI HI HL AP füstöt, se kormot nem hagy maga után, nem kell. Ebből a nyilatkozatunkból láthatja mindenki, hogy szeretett városunk és lakossága érdekeit szivünkön viseljük. Gajáry Géza: Vizgáz. széngáz, kéjgáz'.Érdekel is ez most engem. Tudja a kvótát tárgyaljuk s még nem tudom, hogy megszavazzam-e a 34-4°|0-ot. Sokan vagyunk elégedetlenek a klubban, már értekezünk is. Ha nem szavazom meg, nem is bujkálok, mint sok képviselő. Ha megszavazom, ott leszek a szavazásnál. Dr. Freysinger Lajos: Ama nagy szeretet és őszinte tisztelet, a mely engemet ama derék városhoz kapcsol, a mely érdemeimet méltatva díszpolgárává választott, feljogosít arra, hogy véleményeimet úgy is, mint városatya, úgy is, mint a pénzügyibizottság elnöke, nyíltan őszintén, egyenesen, semmit el nem titkolva kifejezem, mérlegelvén mindenféle előnyöket, jöttek légyen azok az előnyök akár jobboldalról, akár baloldalról, mert legfőbb óhajom, hogy szeretett városunk, a mely oly méltóan tudja megválasztani vezéreit, viruljon, haladjon, épüljön, fásittassék az emberi kor, nem, a városi kor, legvégső határáig, mert csak ezek kifejezése után bizhatom, hihelem őszintén lelkem egész melegével abban, hogy aranybetükkel lesz beirva városunk történetében ama emberöltő, melyben rendbehozva minden ügyét pénzügyi és gazdasági téren rálép arra az uira, a melynek minden pontján a jog, törvény, igazság, méltányosság, tisztelet ragyog s ezen az utón csendben, békében, zavartalanul haladva, lassan mindent meggondolva évtizedek múltával eljuthat oda. a melyeket a modern felfogas legelemibb szabályai szerint minden városnak iétesitenie kell . . . osztva látni. Tudtam, hogy a nő igazán csak akkor lehet boldog, ha büszke lehet férjére. Nevezze eljárásom hóbortnak, önzésnek, nem törődöm vele én, csak azt tudom, hogy a nő legdrágább kincsétől lettem megrabolva. Egyenesen Londonba, nagynénémhez mentem Elmondtam neki ndndent, ő helyeselte tettem s nála maradtam. Még nevem is megváltoztattam, sőt még hajszínem is, nehogy valaki felismerjen. Az örök köd, mi e várost borítja megrongálta egészségem. Orvosaim más éghajlatot rendeltek. Én úgy is vágytam vissza. Nagynéném kedvemért elkísért s itt is maradt al'andóan mert nagyon megszoktuk egymást. Azt hittem nyugodtan élhetek, oh ! Ha tudtam volna mi vár itt reám ! Rövid csend következett, hogy mit éreztek mindketten, azt csak az tudná megmondani, ki a lélekben olvas. Clarisse szegi meg a csendet. — Meg valamit uram ! Rövid idő előtt a bájos Adrienne vallá meg nekem mennyire szereti, mint óhajtaná felengesztelni a jégember szivét. Kísérelje meg, tálán boldoggá tudja tenni őt. Mi, nem létezünk egymásra nézve többé — Clarisse! Ez nem lehet utolsó szavad. Utána rohan a nőnek, de előtte bezárult az ajtó. Valami nesz üti meg fülét. Női ruhasuhogás, elfojtott zokogás, egy árny suhan el mellette. Most mar tudta a jégember, hogy szent karácsony ünnepé ., három ember siratta ötökre eltűnt üdvét, elvesztett paradicsomát, melynek kapujánál a Szenvedés áll őrt, kivont langpallossul. Balás Lajos. - Nagyságos uram, véleményét szeretném tudni a város világításáról. Ő: Nagyon helyes. En : Melyik világítási rendszert pártolja nagyságod ? ö: Kérem, mindegyiket. De a villamos világításnak feltétlenül előnyt adok. En : Az acetylen nem jó ? Ő: Kitűnő világítási anyag! En: Hát a vizgáz ? Ö: Az, az .. . kérem alásan . . . Apropos, a kedves polgármesterünknek, melyik vitágitási rendszer tetszik ? En: A vizgáz. Ö: No lássa, a számból vette ki a szót. Természetes, hogy a legjobb világítás a vizgáz. A lehető legjobb, legszebb. A többi mind eltörpül mellette. Egyátaljában más világításról szó sem lehet nálunk, mint a vizgázról. Révész Béla: A világítás, az igen szép dolog. Erről jut eszembe, hogy a lumenek közt is legnagyobb világitó, okos ember Eötvös Károly. A minap is oly szépen mondotta el a Bodri históriáját a jégen. Hol ? hát az Abbazziában. Csak nem gondolja, hogy a parlamentben. Oda a vajda most nem megy, mert ott mindenki gazsuliroz Széli Kálmánnak. De elmegy az Egyetértéshez. Mit szói az Egyetértéshez? Ugy-e remek lap, ennek az értesülései. Most nagy változások lesznek, egymásután több munkatársat szerződtetünk. Meg is látszik a lapon. Az előtt Deutschnél öt példány se kelt el, most negyven is kevés naponta. Egyébként ha bár- ! miről véleményemet akarja tudni, bármikor legyen szerencsém. Egy a mi aranyifjuságunkból s Hát világítanak náluuk ? Csak most tudóin, hogy a lapok beszélnek róla. Én mindig korán este megyek el hazulról s korán reggel ismét otthon vagyok .. . Dl*. Franyo István: Ászolgája! Terészts, hogy vizgáz. Valósgs egvptomi stétsg van mindenfelé, mikor haza jvök. Hopp majd elszltam magam. De hát mit kérdz engm ? Gsuszszon le a . . . Egy kisváci adófizető : Minek a világítás ? Újabb tehör. Ne járjon sititbe senki az utcán. A gyerökökre, | meg a részög embörre vigyáz amúgy is a őrangyalja. Helyi és vidéki hírek. A magyar ipar pártolása. Örvendetes mozgalom indult meg az egész országban. A kvóta-emelés szülte. A mig a kvóta-bizottságok számokkal, a jövedelmek összehasonlításával argumentáltak, addig csak nyugodtan nézte a magyarság az osztrákok követelődzését. Hanem a mikor aztán a vége felé közönséges alkudozássá fajult a dolog és csak a béke Kedvéért felemeltetett a kvóta, erre bizony már a magyarok is öntudatra ébredtek. Sajnos csak ekkor, csak most jutott eszünkbe, hogy a kvóta-emelés voltaképen semmi, ennél sokkal több pénzt fizetü ik az osztrákoknak azokért az árukért, a melyekkel | napi szükségleteinket, fedezzük. A legolcsóbb, a krajcáros tárgyak révén is évente milliók J vándorolnak az osztrákok zsebébe, mig a magyar kisiparosok egyre szegényednek, a magyar gyárak sorra buknak, vagy a legjobb esetben is csak tengettek. Saját magunk alatt vágjuk a fát: veszni hagyjuk azt a mi magyar, és pártfogoljuk, gyámoliljuk azt, a mi osztrák. Látni kell csak, micsoda eszközökkel dolgoznak a csehek a magyar liszt ellen ! A magyar sertéspiacot vájjon miért zárták el Bécstől ?! Nem látunk! Nem gondolkozunk! Ilthon, Magyarországon, nem veszszük észre a magyar portékát, bosszantó nemtörődömséggel adjuk | oda keservesen megkeresett fillereinKet a magyar kereskedőknek, hogy szíveskedjenek azt a többi magyar pénzzel együtt ennek vagy annak az osztrák gyárosnak elküldeni. Kiben keressük a hibát?? Először is magunkban. Olyan nagy, megizmosodott, hatalmas" nemzetnek képzeljük a magyart, hogy annak immár pártolásra nincs szüksége. Fellegvárakat építünk, a melyekben nemzeti nagyságunk képét látjuk. Hej pedig... beh sokat kell még áldoznunk és tennünk! A fogyasztó közönségen kívül — sajnos — kereskedőink zömét sem alaptalanul éri a hazafiatlanság vádja. Azzal állanak elő, hogy Kérem, tartunk mi magyar portékát szívesen, csak keressék a vevők. Hanem ez nem beszéd ! A magyar kereskedőnek nem szabad igy beszélnie ! Honnan tudja az az egyszerű falusi nép, — a melynek még ezt. a szót is nehéz megmagyarázni : hazafiasság, — hogy hazafiatlan dolgot cselekszik, a mikor a magyar gyártmány mellőzésével osztrák terméket vesz. Ez esetben (Pedig ez a leggyakoribb !) bizony csak a kereskedő hibás Mozduljunk meg valahára mi is ! Kereskedőink csak magyar portékát áruljanak ! Mi vevők ne szégyeljük megmondani a kereskedőnek-, hogy csak magyar portékát szándékozunk venni! S a melyik kereskedő eme szerény kívánságunkra azt feleli, hogy: Sajnálom, nem szolgálhatok! — azt a kereskedőt mi ne sajnáljuk és . . . hagyjuk ott!! Nemo. — Nőegyleti bál. Nőegyletünk miután nagyérdemű elnöke, Benkár Dénesné a múlt évi farsangon gyengélkedett, aielnöke pedig lemondott, tavaly nem tarthatta meg szokásos bálját, mely legfényesebb mulatsága szokott lenni fatsangunknak. Az idén azonban minden oldalról sürgetik az egylet intézőit a bál megtartására s úgy halijuk, február elejére már ki is tűzték a vigalom napját. Most már csak a nagy közönségen a sor, hogy tömeges megjelenésével és jókedvével igazolja az annyi felől sürgetett vigalom régi jó hírét. — Csányi János emlékezete. A Magyar Országos tüzoltószövétség elnöksége a napokban a helybeli önkéntes tüzoltótestület parancsnokságához r. következő részvétiratot intézte: Az önkéntes tüzoltótestület tekintetes Parancsnokságának Vácz Mély megilletődéssel és fájdalommal vette tudomásul a magyar országos tűzoltó-szövetség elnöksége a gyászhirt, mely a váczi önkéntes tüzoltótestületet főparancsnokának és a magyar országos tűzoltószövetség előadójának néhai Csányi drnak folyó évi október hó 8-án bekövetkezett váratlan elhalolozását tudatta. A koszorú, melyet elhunyt bajlársunk ravatalára helyeztünk, a mély fajdalom, melylyel az égész magyar tűzoltóság a szomorú halálhírt fogadta s melynek a magyar országos tűzoltó-szövetség elnöksége a mai tartott ülésében kifejezést adott, egyaránt bizonyitekai azon nagy veszteségnek, mely néhai bajtar-unk elhunytéval a magyar tűzoltó intézményt érte. Jól tudjuk, hogy önzetlen közhasznú működését nem nélkülözte egy oly intézméuy em, mely a nemzet és éde- hazánk javat szolgálta de talán egy sem vöd mindezek közt olyan, melyhez annyi szeretettel vonzódott s melynek érdekében oly törhetetlen buzga ómmal dolgozott volna, mint epen a tűzoltó intézmény. Ennek tudata teszi most kötelességünkké, hogy elismeré-sel es halaval méltassuk néhai szeretett bajtirsunkm.k tűzoltói működésében szerzett érdemeit de egyúttal azt is kötelességünkké te-zi, hogy a helyet, melyet életében betöltött, az űrt. melyet halaiéval hátrahagyott * fokozott munkálkodássá1 pótolni igyekezzünk;
