Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-17 / 51. szám

1-Névmagyarosítás. Brandtner Géza a váci kir. adóhivatal rokonszenves, fiatal adótisztje nevét belügyminiszteri engedély'yel Bándi ra magyarosította meg.

A vörös keresztegylet gyűlése. Ez az áldásos működéséről ismert egyesület f. hó 10-én népes választmányi gyűlést tartott, melynek néhány központtól érkezett tárgyon s a közgyűlés óta történt intézkedések bejelentésén kivül — melyeket a választmány egyhangúlag tudomásul vett — a közgyűlés ama határozatának miként való végrehajtása képezte főtárgyát, mely szerint az erős tél beálltával városunk 50 házi szegényét addig, mig az idő meg nem enyhül, ebéddel és melegedő szobával látja el. A jótékonyságáról és áldozatkészségéről ismert Csávolszky József kanonok, az egyesület érdemdús elnöke ismét fölajánlotta házát a szegények azilumává s a főzés». és melegedő szobához szükséges tűzi fát is a legnagyobb készséggel bocsájtja az egyesület rendelkezésére. Ezután az étlapot, a kiosztás és ellenőrzés módozatait állapították meg. A szegény konyha a karácsonyi estebéddel veszi kezdetét. Majd Fodor Imre, az egyesület ügybuzgó, lelkes pénztárosa számolt be a vagyoni állapotról, mire a választmány elismerését és köszönetét fejezte ki neki ama fáradhatatlan munkásságáért, melyet az egylet érdekében mindenkor, önzés nélkül, oly lelkiismeretes pontossággal visz véghez s érdemeit a választmány jegyzőkönyvben kívánta megörökíteni. Végül a pénztáros jelentéséből kifolyólag a választmány uj tagok gyűjtését határozta el. Ehhez az a mondani valónk van, hogyha valamelyik, úgy ez a nemes czélú egylet — melynek évi tagsági díja csak 1 frt — az, mely a pártolást valóban megérdemli

— Az esküdtekről. Az uj bűnvádi eljárásról szóló törvény ismertetése szorgalmasan folyik a Csillagon. Most már az esküdtekről szóló fejezetig, a mely az uj eljárás egyik legszebb pontja, jutottak el. Kedden, e héten fogják tárgyalni s dr. Kohn Jakab lesz az előadója. Városunkban több mint ötven esküdt van, a kiknek ezt feltétlenül ismernie kell. Tekintettel erre, a matineék rendezői az esküdtképes polgárokat is nagyon szívesen látják ezen az estén, legalább jogaikkal és kötelességeikkel a népszerű előadás folyamán tisztába fognak jönni.

— A dalegyesület első estélye január 13-án tartatik meg. A műsor igen érdekesnek ígérkezik. Felolvasásra egy nagynevű iró ígéretét bírják. Várva-várjuk !

— Kiknek jár le a mandátuma? Városszerte megindultak már a választási mozgalmak. Harminc városatyának mandátuma jár le, harminc kerül választás alá. Azaz teljesen mind nem. Mert úgy az alsó, mint a középvárosban és Kis-Vácon most alkusznak, kik maradjanak ki, kiket hozzanak be uj városatyáknak. Megegyezés, lehet, mire e sorok megjelennek, már meglesz s talán legközelebb bővebb információkkal szolgálhatunk olvasóinknak, itt csak azoknak a városatyáknak a névsorát. közölhetjük, a kiknek ez évvel lejár a mandátuma : I-sö kerületben: (alsóváros) Fajtsik Mihály, Marosi Ferenc, id. Korpás Pál, Almássy József, Pitz Sebestyén, Csávolszky József, Lajer Mátyás, Vörös Ferenc, Sebők József, Parti János. Ilik kerületben: (középváros) Ha finer Ferenc, Kovách Ernő, Friedrich Alajos, Helc Ferenc, Intzédy Soma, Racsek János, Witt Manó, Bezdek János, Bunyata Vince. Ill-ik kerületben: (Kis- Vác, felsőváros) Dr. Freysinger Lajos, D. Tóth János, Vörös Károly, Borossy Ferenc, S. Kurdi János, Molnár Máté, Králik Ferenc, Sz. Tóth János, Molesiczky János, Alsó Kurdy Ferenc.

Az utolsó percben értesülünk, hogy az alispán mára, vasárnapra rendelte el a választás

VÁCI HÍRLAP

megejtését. A polgármester azonban csak szombaton reggel vette kezeihez az alispán leiratát s ezért a rövid idő miatt a választást el kellett halasztania. A választás e heten legkésőbb ka* rácsony után lesz,

— Halálozások. Özv. Piri Jánosné szül. j Rakovszky Amália élete 73-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. Az elhunyt úrnő temetése e hó 17-én volt nagy részvét mellett. Halálát özv. Tersztyánszky Mihály né, Piri Sándor és unokái gyászolják. — Grünhut Dávid városi képviselő, a váci status kvó izr. hitközség volt elnöke és az iskolaszéknek 26 éven át buzgó tagja, december 10-én 58 éves korában elhunyt. Haláláról az izr. hitközség is gyászjelentést adott ki, temetésén pedig nagyszámban ismerősein kivül a városi képviselők és az izr. hitközség és az iskolaszék tagjai megjelentek.

— A Fürge kalandjai. Múlt vasárnapon verőfényes, téli nap volt még és a Dunán, úgy látszott, hetekig nem fog jég mutatkozni. Nagy csalódásra ébredt azonban mindenki hétfőn reggel. Künn az az idő állt be, a melyre azt mondják, hogy kár a kutyát is kikergetni, a Dunán pedig egy éjszaka alatt megjelentek a rémes nagy táblák, a mitől meg a mi Dunánk büszkesége a kis Fürge ijedt meg szerfölött. Hétfőn rögtön be is szüntette az átkelést és nem várta be a század legutolsó vásárját, hanem menekült oda, a hol a jégtábla megtört j és a hatalma is gyenge volt már: a gőzhajó j állomás pillérei mellé. Az uj elnök, Nagy Sándor j intézkedésére rögtön táviratoztak le Budapestre, hogy egy hajóskapitány jöjjön fel s vigye le telelőre a Fürgét. A hajóskapitány meg is jött s el is kormányozta a Fürgét a — sződi fordulóig. A részvényesek egy része busán nézett a kis hajó után, a mely ez idén is nehány ezer forintjukat elúsztatta s boldogoknak mondták egymást, gratuláltak is egymásnak, hogy a Fürge telelőre jut és nem kell neki hónapokig kőszén. Ámde a legnagyobb ijedelemre, egyszerre csak a propeller fordult és nagy nehezen az óriási jégtáblák közt visszatért régi kikötőjébe. A kapitány kijelentette, hogy a nagy zajlásban nem vállal felelőséget a Fürgéért, hát visszahozta. Nagy Sándor a kedves bonhomiájával felelt:

— Nagyon helyesen, ha már a jég összetöri a Fürgét, törje össze a mi partunkon s ne valahol Dunakesz alatt.

És a Fürgét fütve tartották, pedig egyszer sem ment át a túlsó partra. Miért ? Mert várták valamelyik nagy dunai hajót, a melyiknek a nyomában elszöktetett volna. Kedden meg is jelent egy nagy, öt sleppes hajó. Utána! kiáltották s a kis Fürge végsőt fütyült és utána kapott. A nagy hajó összezúzta a jeget előtte s ő a hullámokban vigan szaladt nyomában. Ma már lenn van a hajógyár telelőjében nagy bánatára nehány kedélyes részvényesnek, a kik igy bosszankodnak :

— Miért is nem törte össze a Fürgét a jég, legalább nem kellene a részvényeink miatt aggódnunk. Most, hogy a Fürge ép, azt se tudjuk, ér-e valamit a részvényünk ?

— A népbank f. Az utolsó rögöt dobták rá múlt vasárnap a boldogtalan emlékezetű népbankra. A takarék vette tudvalevőleg át s az hívta egybe a részvényeseket utolsó gyűlésre, hogy az összeolvadást és a többféle intézkedéseket tudomásul vegye. Az első gyűlés nem volt megtartható, mert kellő számban nem jelentek meg a népbank részvényesei. így múlt vasárnapon határoztak. Mintegy tiz részvényes jött össze, hogy az egy fillért sem érő részvényeik alapján tudomásul vegyék az intézkedéseket. Tudomásul is vették és nem rekriminált senki sem. Ügy is hiába való lett

volna már. Ezzel megszűnt teljesen a népbank s emlékezete csak néhány szegény ember emlékében fog még élni egy ideig, a kiknek pénzük egy része veszett ott és a részvényesek emlékében, a kik részvényeikkel ebben a hideg, téli időben bátran befüthetnek.

— A takarékpénztár számtisztje. A váci takarékpénztár egy ötszázforint fizetéssel díjazott számtiszti állásra hirdetett pályázatot. Az állásra nem kevesebb mint ötvenkét pályázó akadt s ezek közül — mint értesülünk

— öt pályázót hívtak be a szakvizsga letételére. A szakvizsga e héten, szerdán lesz és az eredményt lalán még az napon ki fogják hirdetni. A behívott, pályázók közt van az egyetlen váci pályázó, Máthé István joghallgató is és igy alapos reménye lehet az állás elnyerésére.

— Patta Imre kalandjai. Egyik budapesti hírlapban olvastuk : A rendőrség letartóztatott hétfőn este Rákospalotán egy Patta Imre nevű fiatalembert, a kit Vácról köröztettek. Az elfogottat átadták a csendőröknek, a kik, úgy látszik, nem jól vigyáztak rá, mert megszökött tőlük. A szökevény veszedelmes őrült, a ki még sok galibát csinál, ha kézre nem kerítik hamarosan. Néhány héttel ezelőtt

— a mint már megírtuk lapunkban — Selmecbányáról Vácra hozták Patta Imrét s a vonaton az utasok rémületére kitört rajta az elmebaj.

— Én Petőfi Sándor vagyok, mondta, az előbb írtam egy gyönyörő költeményt.

Pózba vágta magát s elszavalta az Egy gondolat bánt engemet . . . kezdetű verset. A mikor a vonat Vácra ért, kiszállították s bekísérték a városi kórházba. Egy éjszaka kifeszitette a kórház ajtait s megszökött. Patta Imre, mint utólag kiderült, a sínek mintén Budapest felé tartott. A nagy hóban csak lassan birt előrehaladni s öreg este lett. Kigyulladtak a sínek mentén a jelző lámpák, a melyeknek piros fénye megtetszett a szegény őrültnek. Fölmászott a magas póznákra s az állomások közelében leszedegette a lámpákat. Ez a kedvtelése nagy forgalmi zavart okozott, mert az esti vonatok sorra megálltak a külső pályán, abban a hitben, hogy nem szabad az út. Végre észrevették a hibát s a vonatok nagy késéssel tovább robogtak. Patta Imre azalatt begyalogolt Rákospalotára s a magával vitt vasúti lámpásokat eladta egy özvegy asszonynak egy csésze meleg kávéért. Az őrültet később letartóztatták, de ismét megszökött s most tudja Isten, merre kóborol.

— Ipartársulati bál. A váci I. ált. ipartársulat, szokásos évi farsangi bálját ismét megtartja január 20-án a Kúria szálló nagytermében. A mulatságról, a mely bizonyára oly jól fog sikerülni, mint elődei, jövő számunkban többet.

— A posta költözik. Elkészült immár a szép kis postapalota a Székesegyház-téren s a posta újév után át is költözik. Eleinte karácsony és újév közt akarták ósdi szobájokat elhagyni, de lehetetlen az óriási karácsonyi forgalom miatt. Remélhetőleg ezt a késést fel fogja használni a szép házat épített tulajdonos, hogy az idegenek tájékozására a kis palota illő helyén elkészítteti a Magyar kir. postahivatal felírást.

— Vizen tűz. Vasárnap éjjel egy óra után harangkongás verte fel városunk közönségét édes álmaiból. Csereklye Lajos dunai malma gyulladt ki ismeretlen okból. A faalkotmány

— mely 3000 frtra volt biztosítva — pillanat alatt lángba borult. Önkéntes tűzoltóink megfeszített munkája mindazonáltal a malom egyrészét s a szomszédos malmokat, melynek egyike már-már égni kezdett megmentette a pusztulástól. A munkát megnehezítette a nagy