Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-10 / 50. szám

4 számítást az allami jövedelmek szaporítására kellene fölhasználni, például a postadijak ki­­kerekitésére. Kaizl hasonlóképpen nagyszerűnek tartotta Bilinszki tervét s ennek az a követ­kezménye, hogy Ausztriában még sokkalta nagyobb mértékben fölemelték a postadijakat, mint nálunk, mert ott a belföldi forgalomban is fölemelték a levelezőlap árát, a mivel ter­mészetesen éppen a legszegényebb néposztályt sújtják. Az uj posta-dijszabásnak némi haszna is van; a nyomtatványok és áruminták szállítási diját darabonkint átlag egy fillérrel szállították le; ez a leszállítás 32 5 millió darab nyomtat­ványnál és 15 millió darab árumintánál 340.000 koronát jelent. Ellenben megdrágították a csomagszállitást 6—12 fillérrel, a mi 7'5 millió darab csomagnál már 600.000 koronára rúg; megdrágították az ajánlólevelek diját is öt fil­lérrel s mivel a közönség még mindig nem bízik eléggé a postában, az ajánlott-levelek száma évenkint még most is 14 millió darabra jut az ajánlási dij emelése tehát 700.000 ko­ronánkba kerül. Az Ausztriába és Németországba küldött 10 millió darab levelezőlap egy-egy fillérjéből 100.000 korona uj jövedelme lesz a magyar államnak; a külföldi levelek szállítási dijának öt fillérnyi emeléséből is (négy millió levelet számítva) 200.000 korona uj jövedelem támad. Tehát könnyitenek a közönségen 340.000 korona árát és a vállaira raknak 1,600.000 korona uj terhet. Az eredmény tehát az, hogy a posta a jövő évben már 1,260.000 koronával többe fog kerülni a magyar közönségnek, mint eddig. Tanítók háza. Vác, dec. S. Eötvös József utódai kegyeletes dolgot cse­lekedtek akkor, a mikor nagy elődjüknek, a magyar költők egyik legnagyobbjának müveit azoknak adták oda, a kik azért küzdenek egész életükben, a miért Eötvös egész életében küz­dött, a művelődésért, a tudományért. Eötvös utódai az Eötvös alapnak adták oda Eötvös ugyan, de rendbehozva nincs. Fárasztó falép­­csőkön juthatni fel a fellegvárba, a honnan a kilátás elragadó. Alant a vár szikláinál kavargó Árva folyó, észak felé az Árvai-Magura sötét rengetegeivel, keletnek a Liptói-havasok fellegekbe burkolt csúcsaival, jobbról-balról illatos fenyvesek. Nehezen válunk meg e gyönyörű helytől. A vár fokán zászló leng, jele annak, hogy az uraság itt tartózkodik, mint mondták, va­dászat kedvéért. Láttam is több szép kitömött példányt a várban, de különösen egy rettene­tes medve és egy vadkan egymás mellett állva valóban méltók egymás szomsédságában. A várban több állati torz-szülött is látható kitömött állapotban. így van egy fekete bá­rány, a melynek szemei alul vannak, mintha félfordulatot végeztek volna a fejével felülről lefelé: egy kétfejű borjú, a rendesnél több lábú szárnyasok sth, A várat 1800-ban villám sújtotta, leégett s azóta csak részben van lakható állapotban. A vár legnagyobb nevezetessége Thurzó és fiai levelei, melyek egy kerek toronyban van­nak elhelyezve valamint a vár kápolnájában, fehér márványból faragott Thurzó György szobra. Innen Alsó-Kubin felé igyekeztem, a hova egy óra alatt hozott a turdossini fogatom. Csak keveset láthattam belőle, mert a Kassa-Óder­­bergi vasút délutáni gyorsvonatához siető om­nibusz már már útban volt s én csak futólag láthattam azt, hogy a Chocs tövében, hegyek-VÁCIHÍRLAP müveinek tulajdonjogát, hogy az ezáltal is gyarapodjék. Az Eötvös alapot szerény tanítók alapították meg nehezen összerakott filléreikből azért, hogy a magyar tanítók gyermekei is folytathassák tanulmányaikat s ne legyen kény­telen a magyar tanitó gyermekét kézművesnek adni akkor is, a mikor taníttatni szeretné s az is szeretne tanulni, azért, mert szegény s nem képes arra. A Tanítók háza felépült s az Eötvös-alap gyarapítására közéletünk elsőiből megalakult bizottság, hogy ennek a háznak j fentartása biztosítva legyen, kiadja Eötvös mű­veit az alap javára s erről a következő fel­hívást bocsátotta ki a nemzethez: Felhívás a magyar nemzethez! Nemcsak a magyar Helikon, de a világiro­dalom sem mutat fel oly magasra kiemelkedő költői alakot, a minő báró Eötvös József. A kiben a lángész egyesült az esthetiKussal, a ki született főnemes volt és Istentől hivatott nép­barát, a kinél az idealizmus éltető elemét ké- 1 pezte a gyakorlati reformtörekvésnek. Mi, a kik fiatal szívvel olvastuk nagy régen Eötvös költői műveit, akkor a gyönyörű áb­rándokat bámultuk azokban ; most, midőn újra elolvassuk e műveket, megdöbbenünk rajta, hogy ezek az ábrándok megannyi próféciák voltak, a mik csodamódon beteljesültek. Akkor sirtunk rajtuk, most triumfálva tap­solunk nekik. Báró Eötvös Józsefnek minden regénye kor­szakot jelző fenomenális alkotás volt: Kart­­hausi, a Falu jegyzője, a Magyarország 1514-ben. Az eszmék gazdagsága, a szív mély érzelmei elfeledtetik az olvasóval, hogy ezek irány­regények ; de maga az irány, a kitűzött cél is oly isteni eredetű : a rokonszenv az elnyomott néposztály, a kitaszított vallásfelekezet iránt; hivatkozás az emberiségre a szabadság az egyen­lőség igazai végett. És mindez eszméknek a győzelmét megérte, sőt kivívni segített az államférfi a miket mint költő odarajzolt az égre, odavarázsolt a déli­bábra. A Fata Morgana álompalotái kővé vál­kel teljesen körülvéve fekszik ezen eléggé csi­nos városka, Árvamegye főhelye. A mellette folyó Árva fölött épp akkor épí­tettek egy impozáns vas hidat jeléül annak, hogy nemsokára ez a hely is közelebb lesz hozva a haladáshoz. Rubintól még két óráig döcögött az omni­busz Kralovánba s az út ezen szakaszán volt alkalmam láthatni, hogy az árvavölgyi vasút ezen része a legszebb ilynemű alkotások egyike lesz. A völgy itt teljesen összeszorul, még az országúinak is csak keskeny szegély jut s igy a vasút a nyers sziklába vágva az ezer méter magasságot meghaladó hegyoldalban halad. Tabánok végeztek itt titáni munkát! Kralovánból Stubnya (fürdőbe röpített a gőzmasina. Fürdőközönsége igen intelligens s ehhez vannak arányitva árai is. Ha egy fél­órányi úttal közelebb feküdnék a mellette emel­kedő Nagy-Fátrához, kétségtelenül csak elő­nyére válnék. így kissé unalmas és meleg. Sztubnyáról Kaproncára zarándokoltam. Nem ismervén az utat a kapott utasítások szerint eltévedtem s hét órát bolyongtam a fenyves­ben. Ez üdülésre kiválóan alkalmas hely, feny­vesben fekszik, szárnyas, tojás, tej, kitűnő és olcsó. Körmöctól másfél órányira fekszik. Itt befejeztem kóborlásomat, s törékeny csont­jaimat sokat koptatott lábaimmal egyetemben a gőzösre bízva, csak a szőke Duna partján szálltam le róla. tak: a költő megérte saját apotheozisát a nemzeti átalakulás korszakában. Ezért fokozott érdeküek báró Eötvös József művei most, a midőn azokat mint kivívott győzelmek történeteit olvassuk : költői szépsé­geik a mai kor teljes világításában meg jobban kitűnnek. De versenyeznek a' költői műveivel politikai munkálatai, a mikben a költő mint ember, mint filosof, mint hazafi emelkedik ki messze magasra a mindennapiság gőzköréből. Ezeket úgy olvassuk most, mint az evangéliumot. Báró Eötvös József munkáinak nem szabad hiányozni egy művelt, egy előkelő magyar család asztaláról sem. De el kell azoknak fog­lalni a maguk helyét annak a néposztálynak a házában is, mely felszabadulását, emberi es hazafiui jogainak megadatását ezen művek ha­tásának köszönheti. Ha egy gazdának sok az az ár, álljanak össze hárman, négyen; cseréljék ki a műveket. A mely háznak a mestergeren­dáján báró Eötvös József könyve ott fog állni, arra a házra áldás száll az égből. Óhajtandó, hogy ne legyen Magyarországon egyetlen társaskör, egyetlen iskola, egyetlen család sem, melynek könytárában Eötvös Jó­zsef munkái föltalálhatok ne legyenek ; kívána­tosnak tartanók, ha többen abból a célból is megrendelnék Eötvös József munkáit, hogy azokat szegényebb iskolák könytárainak ado­mányozzák. A nagy költő, mint államférfi, mint a ma­gyar kormány tagja, a lelkűidének megfelelő munkát végezte, a vallás, a közmivelődés mi­nisztere volt. Fő gondja volt a néptanítók ügyének emelése. Ez az osztálya a magyar társadalomnak az, melynek hivatása Magyar­­országot másodszor is meghódítani s melynek jutalma ezért — az életfogytig tartó szegénység — fogadalom nélkül. A néptanítók sorsát enyhíteni még holta után sem szűnt meg a magyar közművelődés vezére. Resurrexit. A holt betűk feltámadtak, jótékony meleget adni a magyar haza mosto­háinak. És ez igy történt. Atyjának szelleme megihlette méltó örökösét báró Eötvös Lórándot, akié halhatatlan nagyság minden munkájának tulajdonjogát az Eötvös-alapra ruházta át azzal a jólelkü gon­doskodással, hogy a teljes kiadás jövedelméből a Budapesten és Kolozsvárott felállítandó Ta­nítók Házában magyar tanítók és professzorok gyermekei — felekezeti és nemzetiségi különb­ség nélkül — lehetőleg ingyen élvezzék az internátus minden előnyét. Megjelennek tehát egyöntetű teljes kiadásban báró Eötvös József összes költeményei, regé­nyei, politikai és bölcselmi munkái, gondolatai és levelei, a mik eddig kinyomatva nem is voltak, a mi magában véve is nagy, emléke­zetes irodalmi esemény. De a mi tartalmilag gazdagabbá, kultúránkra nézve pedig szinte korszakossá teszi e teljes kiadás megjelenését: az e vállalat jövedelmének hovaforditása. Mert ez már teljes diadalát jelenti az Eötvös műveiben elhintett eszméknek. Gyakorlati meg­valósulását az ő álomképeinek. Megértését szé­­ditően mély és tartalmas államfilozofiai gon­dolatainak. Ebben feltámad a költő és az államférfi, az egyik, hogy újra és újra gyö­nyörködtessen, a másik, hogy újra cselekedjen. Kettős célt szolgál igy mindenki, a ki e nagyszerű munkára előfizet és aláírókat gyűjt. Magának örökké visszatérő lelki gyönyörűséget szerez, másoknak pedig, tehetetleneknek, az élettel küzdőknek istápolójává lesz. Eötvös József eszméit terjeszteni annyit tesz, mint a fölvilágosultság világát hinteni szét a

Next

/
Oldalképek
Tartalom