Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-11-12 / 46. szám

o VÁCI HÍRLAP felpillantottak a díszes paloták csillogó ablakaiba s bosszút lihegve gondolták, hogy ők is épen olyan emberek, mint a gazdagok s még sincs fejőket hol lehaj­tani, nincs éhségüket mivel csillapitani. Ilyenkor a bűn elkövetését sietette azon tudat, hogy jobb a börtöbe, mint a sza­badban éhezni és fázódni. Ha a nyomor kezét emelte a vagyon ellen, ha a nyomortól elcsigázott ember azért rabolt, vagy gyilkolt, mert a bör­tönbe akart menekülni nélkülözése, szen­vedései elől ; ha a poloták árnyékába ott látták, vagy ott vélték a menhely nélküli éhezőt ólálkodni, gondolkodóba estek a gazdagok és intézkedtek, hogy a szegény ember is megtalálja a mire legnagyobb szüksége van. Ez történt olyan országok­ban, a hol van műveltség, van anyagi erő a szegényügy rendezéséhez. Magyar­­ország azonban e téren is elmaradt a müveit országoktól. Nálunk inkább bör­tönt építettek a szegény bűnösök számára, minthogy arról gondolkodtak volna, hogy a nyomort segélyezés és nem a bűnbe esett szegény megbüntetése által lehet és kell enyhíteni. Ilyen irányban kell ma a szegények­ről gondoskodni, akkor kevesbülni fog a bűnös cselekmények, kevesbülni fog a vagyont fenyegető nyomorgók nagyszáma. Közeledik a tél, midőn a szegény em­berekre sok nélkülözés, sok nyomorúság vár. Itt az ideje, hogy komolyan gondol­kozzunk a szegények felöli gondoskodás­ról, mert a nyomor sokszor nem válo­gatja az eszközöket arra nézve, hogy enyhülést találjon. Azt meghatározni, hogy húzott. Egyes helyeken, a csendes viz szinen köd úszott, félős volt, hogy Mohácsig eljutunk-e. Eljutottunk Szabó bácsi az első gépész jó­voltából, mert bár Budapesten már egy fél­órát késtünk, Mohácsra egy félórával előbb ér­keztünk. Szenet raktak a Zsófiba. Szekeres István, az utitárs, szocializmust emlegetett. Ilyen lehe­tett Petur bán (szocializmus nélkül.) Szekeres azt mondja, hogy ő a világ legjobb szivű embere, de azért soha semmivel nincs meg­elégedve. (Vagy kétszáz kilométerre Váctól a városi ügyek vezetését is hibáztatta.) Itt Mohá­cson, majdnem könnyezett, hogy azok a szegény ördögök egy taliga szén behordásáért egy kraj­cárt kapnak. Megkereshetnek egy hajónál 20 — 25 krajcárt. A vacsoránál, ebédeknél is kitört belőle a Petur bán, ott is akadt valami, a mit hibáztasson, pedig olyan vendéglőse van a Zsófinak, a ki bár ma nyolcvan éves elmúlt, a régi jó időben a török szultánnak disznó­zsírral főzött ebédet. Még az ágyban pihentük az éjszakai fáradal­makat. (a mohácsi ujbort), mikor kora reggel megmozdult a Zsófi s lapátolt tovább. Lehetet­len volt tovább aludni; a sip egyre szólott, a lapátok hol erősebben, hol gyengébben jártak, fenn a fedélzeten nagy volt a futkosás. Ködben állottunk. Valami imponáló nagyság a Dunán a köd. Köröskőrül tejfehérség, a me­lyen nem tud az őszi nap sugara kitörni. Azt sem tudja talán senki, merre folyik a Duna árja. Nesztelen nagy csend, mi sem zavarja s a hatalmas hajó a viz közepén csüng a le­hűl, miként oldandó meg a szegényügy rendezésének kérdése, bajos dolog, sőt lehetetlen, de a helyi körülményekből ki­tetszik az. Addig gondolkozzunk, addig intézkedjünk, mig nem késő, mert a ter­vezgess, a halogatás megbosszulhatja magát.-----------Megírtuk pedig mindezt, mert a szegényházról és a kórházról akartunk szólani. Vájjon meddig várjunk még, hogy ebben a két fontos ügyben lépések tör­ténjenek. Kik a virilistáink? Vác, nov. 10. A város legutóbbi közgyűlésén tudvalevőleg bemutatták a NiJcitits Sándor elnöklete alatt működő bizottság munkáját: a választás alá nem kerülő városi képviselők névjegyzékét. A közgyűlés ezt jóváhagyta s most megy szét azokhoz a felszólítás, a kik személyesen jogai­kat nem gyakorolhatják, hogy nevezzék meg képviselőjüket. Itt közöljük különben a legtöbb adófizetők j névjegyzékét adóösszegükkel egyetemben: Váci r. k. püspökség 2987 frt 72 kr., Váci id. alapitv. káptalan 1634 frt 71 kr., Pápa Jó­zsef 1220 frt 16 kr., dr. Freysinger József 1188 frt 62 kr., (tudori oklevél), Luczenbacher Jenő 1033 frt 18 kr., Reitter Ödön 691 frt 66 kr., (iparkamarai tag), Neumann Zsigmond 637 frt 25 kr., Peskó Medárdné 605 frt 90 kr., Huber Mihály 602 frt 24 kr., Huber József 551 frt 42 kr., Bauer Mihály 517 frt 84 kr., (tanári oklevél), Velzer Lajos 503 frt 32 kr., Ábelesz Mór 481 frt 18 kr., Alberty Ferenc 464 frt 80 krajcár, Lőwinger József 425 frt 37 kr., Maj­­thényi Péter 408 frt 92 kr., özv. Joó Istvánná ! 394 frt, Monszpart József 392 frt 89 kr., Váci takarékpénztár 389 frt 86 kr., Csávolszky Jó­zsef 392- frt 89 kr., Vörösmarty Lajos 367 frt eresztett horgonyon. Két lépésnyire látni nem lehet, nem is merészkedik senki tovább csak a trencséni — tót. Ez is csak azért, mert tudja, hogy senki sem jár ilyenkor a vizen s megreszkirozza az utazást a ködben. A matró­zoknak volt elég dolguk vele. Ott ültek a hajó orrában és akár tetszett, akár nem, kiabálniok kellett a lefelé úszó tutajosokra, (a melyeket nem láttak) nehogy a Zsófi orrán törjön össze a gyenge alkotmányuk. Ott állottunk a viz közepén s lassan tört már át a napsugár. Mint mikor a sűrű fátyolt tépik szét, úgy oszlott a köd a melegre. Előbb a hajó körül a viz színe csillámlott meg, azután a levegőben maradt egy-egy üres hely, a hon­nan a partra húzódott a köd, később pedig a part is felszabadult és a Zsófi horgonyát, a mely vagy száz méterre feküdt a viz alatt, húzta fel a legénység. Volt időnk szét nézni a gyönyörű vidéken. Köröskörül hatalmas erdőség, Frigyes főherceg uradalma. Itt, néhány száz méterre a parttól vadászott néhány éve a német császár és a mi királyunk. Egymástól jó távol s ha látogatóba mentek, hajóra szálltak. A német császár a Zsófin. Most is reggeli itatóra gyönyörű agan­­csosok tévedtek ki a vízpartra. Szelíd, nagy szemeikkel megbámulták a Zsófit és nem fu­tottak el. Nem is bántja őket senki, szelídek. Uralkodók kedvtelésére nevelik őket majd három megye területén (ilyen nagy Frigyes főherceg birtoka) az uralkodók pedig nem érnek rá mindig a puskával járni a hatalmas erdő­­' rengetegeket. 64 kr., Motesiczky János 354 frt 44 kr, (lelkész) Intzédy Soma 353 frt 57 kr., dr. Krnó Péter 345 frt 22 kr., (ügyvédi oklevél), Vadkerty Mi­hály 345 frt 05 kr., Velzer Kálmán 337 frt 18 krajczár, dr. Gzettler Antal 334 frt 80 kr., (tu­dori oklevél), Hufoagel Imre 332 frt, Niki tits Sándor 324 frt 98 kr., (ügyvédi oklevél), Bar­­tos Imre 322 61 kr., Schneller Miksa 316 frt 24 kr., (iparkamarai tag), Reiszmann Ignác 283 frt 08 kr., dr. Kohn Jakab 272 frt 76 kr., (ügyvédi oklevél), Neuwirth Simon 279 frt 51 krajczár, dr. Miltényi Gyula 275 frt 90 kr., (tudori oklevél), özv. Pauer Mihályné 270 frt 18 kr., Udvardy Kálmán 269 frt 30 kr., (ügy­védi oklevél), Magyar kir államvasutak 265 frt 20 kr, gróf Crouy Endre 262 frt 94 kr., dr. Lengyel Soma 260 frt, (ügyvédi oklevél), Kiss Lajos 258 frt 02 kr . Agócs János 256 fit 80 krajcár, Révész Béla 245 frt 50 kr., (ügyvédi oklevél). Bartos Béla 244 frt 09 kr., Tragor Ignác 242 frt 30 kr., Steiner Henrik 239 frt 94 kr., Lamport Soma 239 írt 59 kr., Schmidl Károly 237 10 kr., Péts Sándor 233 frt 25 kr., (mérnöki oklevél), Farnady József 232 frt 94 krajcár, (ügyvédi oklevél), dr. Morlin Zsigmond 229 frt 54 kr.. (ügyvédi oklevél), özv. Leitner Sándorné 229 frt 24 kr., Urszinyi Arnold 226 forint 20 kr., Depoy János 222 frt 85 kr.. Pápa Manó 216 frt 90 kr., Pápa Ármin 214 forint 20 kr., Beck Ignác 209 frt 63 kr., Fried­rich Alajos 207 frt 78 kr., dr. Baksay Károly 206 frt 86 kr., (tudori oklevél), Ilóvszky Antal 205 frt 45 kr. Póttagok: Klapati János 195 frt 71 kr., Tragor Ernő 194 frt 40 kr., dr. Virter Lajos 194 frt 10 kr., (tudóri oklevél), Monszpart János 193 frt 98 kr, özv. Batta Istvánná 193 forint 78 kr., Görög Egyház 189 frt 23 kr., özv. [Millmann Jánosné 189 frt 08 kr., özv. Pertzián G. 187 frt 44 kr., Hirschfeld Majer 186 frt, özv. Krezsák Feren'cne 185 frt 70 kr., Nyug. püspök háza 184 frt 36 kr., Perlusz Ignác 184 frt 30 kr., Glásel Jakab 179 frt 71 kr., Haidfeld Alajos 178 frt 65 kr., Szeke-Majdnem délig hajóztunk Frigyes főherceg birtoka mellett, délután értük el a horvát és a szlavóniai partokat. Este pedig még alig volt tiz óra, megpillantottuk a villanynyal világított Belgrádot. Belgrád! Ha még oly ködbe volnál is bur­kolva, az európai diplomácia szeme még is rajtad csügne. Pedig most van ott egy kis köd, politikai köd, a melyben a diplomácia nem igen lát. Nálunk, otthon akárhány szebb város akad, mint Belgrád, mégis inkább ezt figyelik a nagy politikát csinálok. Ennek a kis ország­nak a bajai fogják — úgy mondják — még egyszer fegyverbe állítani a hatalmak hadsere­gét. Őrködnek is itt a rendre. A szerb csendőr töltött revolverrel mindenkit megállít s elég ma az utcán a radikálisokról beszélni fenn­hangon, hogy másnap reggel a belgrádi vár kazamatáinak valamelyikébe ébredjen fel a vigyázatlan idegen. Ők, a belgrádiak nem beszélnek. Elfelejtették a nagy felségsértési pörüket, el azokat, a kik hajdan oly előkelő állást foglaltak el s most valamelyik várban őrzik egy napig sem biztos életüket, ők nem beszélnek : mulatnak. Tizenegy órakor az udvari színházhoz még robogtak a fogatok, az orfeumban pedig szorongott vagy két ezer benszülött, német, porosz, magyar. És hogy megtapsolják a rövidke jelenetet is. Még a magyar táncot is. De milyen magyar tánc volt ez! A népszerű kis özvegy dallámára ép úgy ellehetett volna lejteni, mint a zongorából felhangzó magyar nótákra. Mégis megismételték háromszor is és a kifestett, lihegő hölgy a párás,

Next

/
Oldalképek
Tartalom