Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-29 / 44. szám

is lesz egyelőre helybeli telefonunk, kapunk mást: dróttal kötik össze majd Budapestet Vác­cal és a postahivatalból három percenkint egy forintért lehet lesz Budapest akármelyik telefonos előfizetőjével, vagy más polgárával beszélni. Január elsején nyílik meg a vác—budapesti telefon s februárban, vagy később talán rá­jövünk arra is, látva a budapesti telefon elő­nyeit, hogy a városi telefon felállítása iránt is lépéseket tegyünk. — Pusztító tüzeset hírét veszszük Kis­orosziból. Az ottani törvénybiró: Bóka András házánál, e hó 26-án, csütörtökön, este 10 és 11 óra közt, eddig még ki nem derített okból, tűz ütött ki. A pusztító elem elhamvasztotta Bóka András és id. Szűcs József házát, a melléképületekkel együtt s odaveszett idei ter­mésük nagy része is. Az első álmából a tűzi lárma által felriasztott lakosság nagy erőmeg­­feszitéssel lokalizálta a tüzet, úgy, hogy, noha a veszedelem a község legnépesebb utczáját, a főutcát fenyegette, az említett két házon kívül egyéb nem esett áldozatul a tűzvésznek. Az összes kár 5000 frtra tehető. — Drágul a posta. A koronaértékszá­­mitás kötelező életbeléptetésével bizonyos vál­tozások lesznek a postai tarifákban, a végből, hogy e tarifákat a nemzetközi postaforgalom díjtételeihez alkalmazzák. E változások követ­keztében az ajánlási dij, mely most még 15 kr., ezentúl 25 fillér lesz, a levelezőlap ára 2 krajcár helyett 5 fillér, a külföldi levelek por­­tóje 10 krajcár helyett 25 fillér, a külföldi postautalványok dija 10 krajcár helyett 25 fillér, a téritvény ára szintén 10 kr. helyett 25 filler. Ellenben a nyomtatványok és árú­minták portójánál némi mérséklés lesz, átlag egy fillér. — Dunát átúszó lovak. Az elmúlt hét egyik napján azok, a kik a Duna partján sé­táltak, érdekes látványosságnak voltak szem­tanúi. Tótfaluból a propellerhez kötött dereglyén akart átjönni Kollár dukai gazda kocsijával, lovaival. Odaát, a Pokolnál kifogták a lovakat és a szekeret tolták be a dereglyére. A lovak azonban türelmetlenek voltak és nem várták be, mig a Fürge útnak indul, hanem neki vágtak a hűvös, nagy víznek és úszni kezdtek. Igen, Kollár gazda lovai, nem is valami tálto­sok, hanem egyszerű parasztlovak, átuszták a Dunát. Régen ideát voltak már, mikor a Fürge megérkezett. A kétségbeesett gazda pedig ke­resni kezdte lovait s azokat nagy örömére meg is találta a Füzesben. Örömmel ölelte meg lovacskáit s aztán, minthogy mondani kellett valamit a körülállóknak. büszkén szólt: — Ezt tegye meg hát a nimet! — Bevégzett tanfolyam. A szőlő is- j mertetésére tudvalevőleg a miniszter a tanítók | részére kél hetes tanfolyamot rendez őszszel és tavaszszal városunkban. Az őszi tanfolyam e héten ért véget s a vizsgákat is megtartot­ták a városház nagytermében. A tanfolyam hallgatói már eltávoztak városunkból. — Vasúti karambol a pályaud­varon. Szerdán, kora reggel, végzetessé vál­ható vasúti összeütközés történt a mi pálya­udvarunkon. A legelső reggeli vonat, a mely az éjszakát Vácon tölti, készen állott az in­dulásra, a mikor Budapest felől egy tehervonat robogott be s minthogy a ködben nem vette észre a határfát, a személyvonat utolsó két kocsiját összezúzta. Az egyik kocsinak még a , tengelye is összetörött, ezt a vágányokról kel­lett eltisztitani, a másiknak csak a feljáróit zúzta össze, ezt levitték Budapestre kijavítani. Szerencse, hogy a vonatba még akkor utasok nem ültek s igy emberéletben kár nem esett. — Eladták a Csillagot. Azt, a hol annyi jó kedv volt és van, a hol annyi sok VÁCI HÍRLAP ember talált régente búban bajban vigasztalást, eladták. A Csillag szállodáról van szó, a még hajdan nevezetes szállója volt Vácnak, Mikszáth Kálmán is megénekelte. Ma nem oly zajos hely, ha csak a tiszti étkezőben nem szól a cigány, | de még mindig jövedelmező. A kegyes alapit- I ványok vezetősége valószínűleg erre gondolt, mikor megvette a Csillagot, ügy halljuk, hogy , a káptalan tulajdonából a Csillag szálloda át­ment a kegyes alapok tulajdonába és ez utóbbi 22 ezer forintot adott érte. — Az alispán diszkardja. Beniczky Lajos, Pest vármegye alispánja, a minap vala­mely ünnepélyes alkalomból föl akarta kötni j a diszkardjat, de sehol sem találta. Megkér­­j dezi a hűséges huszárját: — Hol a kardom, Miska ? Fehér Miska, a hűséges huszár, nyelt egyet, fölnézett a szögre, aztán megvakarta a füle- 1 tövét: } — Biz az nincs itt, nagyságos uram. . — Eh, — szólt az alispán, — ugyan hol lehet ? Miska gondolt egyet: ! — Majd megkeresem, nagyságos uram. Ezzel kifordult a szobából és elment hogy í majd keresi a kardot. Vissza azonban egyáltalában nem jött, mert í megszökött. A diszkard tudniillik és mint el­tűnése után a Beniczky-család fölfedezte, az ezüst evőkészlet is az ő kezén tűnt el, ameny­­j nyiben a hűséges huszár az egész holmit elzá­­; logositotta, a hordár pedig, a kivel zálog­házba küldte, azt mondta, hogy az alispán fiának kell a pénz. A huszárt, a ki időközben aztán a zálogcédulákat hordárral visszaküldte Beniczky alispánnak, ma egy józsefvárosi korcs­mában megcsípte a rendőrség és letartóztatta. — Ellopott sütemények. Kohn Gyula péklegény ellopta gazdája Uhl Jakab pékmester süteményét. A hetivásárra küldték ki őt, hogy ! adja el s ő el is adta, de a pénzt elfelejtette hazavinni. Uhléknál várták, de bizony ő nem ! jelentkezett. Végre is jelentést tettek a rend­­! őrségnél. Az üres kosarat megtalálták a fehérek temploma mellett, de Kohnt még nem. — Gyilkosság öt krajcárért. Je­szenszky Móric körülbelül harminc év óta együtt dolgozott a vágóhídon Cservény Jánossal. Be­leket tisztítottak s jól megfértek egymás mel­lett. E hó 26-án azonban nem volt sok dol­guk, s elmentek pálinkázni. Mire visszatértek a vágóhidra, mindkettő alaposan be volt rúgva. Itt aztán hamar civódás támadt közöttük. Cser­vény azt állította, hogy Jeszenszky elvett tőle öt krajcárt. Nyakon kapta Jeszenszkyt és foj­togatni kezdte. Jeszenszky előbb kérte, hogy bocsássa el, de mikor Cservény nem hallgatott rá, kirántotta a kését és Cservény vállába szúrta. — No megadtál nekem, Móric! kiáltott fel Cservény és holtan rogyott össze. Jeszenszky mikor látta, hogy társa meghalt, beballagott a rendőrségre s elmondta az esetet. Itt persze rögtön kihallgatták és aztán átkisérték a járás­bíróság börtönébe, a honnan a pestvidéki tör­vényszékhez viszik. Cservény holttestét az or­vosok felboncoltak. Az orvosi vélemény szerint a kés a tüdőbe hatolt s a rögtön elvérzés okozta Cservény halálát. — Tolvaj inas. Peichel Ignác jelentést tett a rendőrségnek, hogy tőle egy aranygyűrűt elloptak. A tolvajt rögtön kézre is keritette a rendőrség. Vas Ferencnek hívják, Peizhelnél inas. Kihallgatáskor megvallotta, hogy még másik lopás is terheli lelkét: Peichel Nándor­­nétól még szeptember 10-én szintén egy arany­gyűrűt lopott el, melynek 60 frt az értéke. El­vitte Grosz zálogoshoz, de mert nem kapott o rá pénzt, odaajándékozta dicsek Sándor molnár­legénynek. A legutóbb lopott aranygyűrűt pedig Miskovits György hentesinasnak adta. Mind­kettőt kihallgatta a rendőrség, de tagadják, hogy szóba is álltak volna a tolvaj inassal s igy tőle nem is kaphattak semmit. — Megtalált óra. A napokban Érsek­újváron egy Tóth Lajosné asszony zálogházba vitt egy duplafödeles aranyórát. A zálogos nem adott rá pénzt, hanem ment az órával a rend­őrségre, a hol Tóthnét kihallgatták. Itt aztán elmondta, hogy az órát Vácon a Duna partján a szemétben találta a leánya s Érsekújváron akart rajt túladni. Az érsekujvári rendőrségtől átkérték az órát, a mely valószínűleg özv. Tarcsay Pálnéé lesz, a ki múlt hónapuan vesz­tette azt el. — A becsület kiváltása. A napokban a váci anyakönyvi hivatalba beállított egy iparos. Elmondta szépen, ékes nyelven, hogy nősülni akar, ott pedig elsorolták neki ponto­san, hogy mi mindenféle írást kell beszereznie, hogy az anyakönyvvezető elé állhasson. — Meg van ám már minden, mondta ragyogó arccal — négy év óta. Mert tetszik tudni, négy éve élünk együtt az asszonynyal amúgy bagó­hiten. Most meggondoltuk a dolgot, hogy itt az idő a becsületet kiváltani, azért kérjük, hogy adjanak össze minket nyilvánosan . . . — Koronákban kell számítani! A belügyminiszter utasítást küldött az összes vár­megyékhez, hogy jövő év első napjától szám­adásaikat, költségvetéseiket koronákban szá­mítsák. Ez az utasítás megjött Vác városához is és igy szól: 102620. szám. III. Magyar kir. belügyminiszter. Körrendelet valamennyi vár­megye és th. város közönségének. Az 1899. XXXVI. t.-c. 2. § a értelmében 1900. évi ja­' nuár hó 1 tői kezdve az összes törvényhatósági és községi bevételek és kiadások korona érték­ben állapitandók meg és a számadások ebben az értékben vezetendők. Ugyanazon t.-c. 3. §-a értelmében, továbbá a törvényhatóságok és köz­ségek felügyelete alatt álló, vagy közcélokat szolgáló testületek, alapok, egyesületek, társa­ságok, szövetkezetek és intézetek könyvei és számadásai korona értékben vezetendők. Ennél­fogva tekintettel arra, hogy a törvényhatósági és községi (rendezett tanácsú városi) jövő évi, a fentebbiek szerint már korona értékben meg­állapítandó költségvetések tárgyalásának ideje már elérkezett, továbbá, hogy a számadási könyveknek a jövő évre szintén a korona érték szerinti elkészítése és berendezése iránt is elő- i zetesen kellő időben kell gondoskodni, felhívom a törvényhatóságot, hogy az ezen irányban szükséges intézkedések megtételét úgy saját belső es külső igazgatása és háztartása, mint a vármegyébe kebelezett községek (rendezett tanácsú városok) igazgatása és háztartása köré­ben haladéktalanul rendelje el. Budapesten, 1899. szeptember 26-án a miniszter helyett Széli sk. államtitkár. — Scheffer András jó nevű épület- és bútor asztalos és temetkezési vállalkozó ajánlja csakis a Szent Háromság-tér 6. szám alatt lé­tező (a régi üzleti helyiségében levő uj válla­lattal semmiféle összeköttetésben nincs) és a I mai kor igényeinek mindenben megfelelő, bú­torokban es temetkezési cikkekben dúsan fel­szerelt uj üzletét, a hol a legjutányosabb árak melh-tt a legszolidabb bútor- és temetkezési cikkek vásárolhatók. Elvállal a legpontosabb kivitel mellett mindennemű épület és bolt be­rendezést, a legpontosabban eszközöl szükség­eseiében temetés rendezéseket, hullaszállitáso­­kat és minden szakmájába vágó megbízást. A váci hengermalom részvény­­társaság lisztárai. Asztali dara, durva A B sz 14 frt 60 kr., asztali dara, finom C sz. 13 frt 80 kr. Királyliszt 0 sz. 14 frt 10 kr. Lángliszt 1. sz. 13 frt 50 kr. Elsőrendű zsemlye­

Next

/
Oldalképek
Tartalom