Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-29 / 44. szám
2 VÁCI HÍRLAP annyi tekintélyt — de minden valószínűség szerint több vagyont — lehet szerezni, mint az ügyvédi, vagy orvosi praxison. Hogy pedig valaki csak úgy lesz tekintélyes kereskedő, ha iskolákat végzett és hogy e nélkül még itt sem boldogulhat, eléggé mutatja kereskedelmünk, a mely proletárokban szintén nem szegény. Ha majd egyszer társadalmunk művelt elemeit látjuk a kereskedők között, megjön a tisztelet és tekintély minden oldalról. A magyar kereskedelem fogalma magával hozza azt is, hogy csak magyar cikkeket és magyar gyártmányokat lehet okszerűen forgalomba hozni, mert a mig j a magyar ipar nem részesül kellő támo- , gatásban, szegény lesz az ipar s szegény j marad a kereskedelem is. Azért a magyar kereskedelem tartsa j kötelességének forgalmat és tekintélyt szerezni a magyar iparnak, ha tekintélyt akar magának szerezni és azt akarja, hogy tiszteljék és magyarnak tartsák! Köszönet Vácnak. (A gyermekvédők hálája.) Vác, okt. 15. A műit hónapban fényes fogadtatást rendezett városunk a külföldieknek. Mint akkor megírtuk, ez a fogadtatás elragadta a külföldi vendégeinket, a kik ismételve tapasztalatot szerezhettek a hires magyar vendégszeretetről. Most ismét tanujelét adták hálájuknak. Három helyről jött a város polgármesteréhez köszönő levél s mindegyikben az elragadtatás hangján emlékeznek meg a fogadtatásról s köszönik meg a szives vendéglátást. A köszönő iratokat itt közöljük: 1389. szám. Nagyságos Polgármester Űr! A nemzetközi gyermekvédő kongresszus végrehajtó bizottsága nevében őszinte hálával és A tulajdonképein tárgy. Egy nagybátyám élt valahol messze az operencián túl s bár valamikor ő is büszkén vallotta magát családunkból eredőnek, a mint azt hátrahagyott — névjegyei bizonyítják, mióta az uj világba távozott (pénztáros volt szegény egy banknál s holmi pénzügyieteket bonyolított le helytelenül), elhagyta ősei nevét és szalkavári és keresői Bendeguzból egyszerű Mr. B. Bot lett belőle. Azóta disznókkal kereskedik Chicagóban és családunkban az amerikai nagybácsi néven ismeretes, ki valamikor zilált anyagi viszonyainkat millióival és halálával ki fogja reperálni. Ez a nagybácsi, egy jó pillanatában, megszállhatta a honvágy, kapta magát s elment a postahivatalba s ott feladott az én címemre — nem egy pénzesutalványt, hanem egy képes levelezőlapot. Valahol olvasta ugyanis, tán egy levelezőlapos újságban, a nevemet s tudván, hogy gyűjtök, meglepetést akart szerezni. Minthogy azonban nem irt egyebet, csak annyit, hogy tisztel mindnyájunkat s ha nekem tetszik az ilyen chicágói levelezőlap, adhat egy címet, egy hölgyét, a ki „minden hozzá intézett levelezőlapomat viszonozza.“ A neve Mrs Rot, de egyebet nem irt róla. A pillanat, a midőn a képes levelezőlapot köszönettel adózunk azon meleg és vendégszerelő fogadtatásért, melyben folyó évi szeptember hó 17-én Vác városa a kongresszus tagjait részesíteni szives volt s a mely a mig a város közönségének és hatóságának a gyermekvédelem ügyéért való lelkesedését bizonyította, egyúttal fényes tanujeléül szolgált annak a hagyományos és minden hátsó gondolattól ment magyar vendégszeretetnek, a mely páratlanul áll egész Európában. Mindnyájan, úgy a hazai, valamint — a hozzánk érkezett levelek tanúsága szerint — külföldi tagjaink is kellemes és felejthetlen emlékeik közé sorolják azt a napot, a melyen alkalmuk nyílt hazánk egyik büszkeségét, a siketnémák intézetét megismerni a város hatóságának és közönségének érdeklődése és szeretetreméltó, figyelmes kalauzolása mellett. Engedje meg nagyságos Polgármester úr, hogy a fogadtatásért és megvendégelésért Vác város hatósága és közönségének Nagyságod személyében fejezhessük ki újból is köszönetünket azzal a kérelemmel, hogy ezen köszönetünket mindazoknak, a kik e szép nap sikeréhez hozzájárulták s annak érdekében fáradtak, tolmácsolni szíveskedjék. Kiváló tisztelettel maradtunk Budapesten, 1899. szeptember hó 25-én. Scherer István Rakovszky István titkár. elnök. * I. Bécsi szünidei gyermektelepek takarék és gyámolitó egyesülete. Tekintetes városi Tanács! Vác. A folyó év szeptember havában Budapesten megtartott gyermekvédő kongresszus alkalmával annak látogatói résztvettek a programmszerű kiránduláson Vácon is. Eltekintve a tervezet külső eredményéről, melynek folyamán a kongresszus tagjainak a váci siketnémaintézet a sors által oly erősen sújtottak gondviselő intézetét alkalma volt meglátogathatni — kötelességének tekinti az első bécsi szünidei telep — takarék és gyámolitó egyesülete alázattal alulírott vezetősége a tekintetes Vác városi hatóságnak a leglekötelezettebb köszönetét a rendkívüli szívélyes fogadásért és vendégbarátságért köszönetét mondani. Azon biztosíték kijelentését adjuk ezennel, hogy a váci kirándulás méltó végét képezte a szép kongreszszusnak és mindig emlékezetükbe fog maradni a résztvevőknek. Bécs, 1899. szeptember 26. Kitűnő tisztelettel alázattal az első bécsi j szünidő telepek - takarék és gyámolitó inj tézet gyermekek részére — központi bizottsága nevében: Meszner Lujza elnöknö. Keszler Béla lov. Navara Henrik jegyző. cs. és kir. testőr őrnagy, a. D., a végrehajtó bizottság vezetője. Lory Károly és Jozefin kiküldöttek. * Adj Isten! A nagyon tisztelt polgármesteri hivatalnak Vácon. A nemzetközi gyermekvédő kongresszus tagjainak fogadása és megvendégelése alkalmával nem mulaszthatom el a legőszintébb és legkedvesebb köszönetemet nyilvánítani. Önök a hires magyar vendégbarátságról igazi szép képet mutattak be nekünk. Fölötte meglepetve és megelégedve voltunk. A siketnémák intézetét is megcsodáltuk, a mely valósággal azon vágyat ébreszti fel bennem, hogy a siketnémákat tanítsam. Még egyszer ezer köszönet. Ismételten ezer köszönet és szíveskedjék tiszteletemet, köszönetemet és üdvözletemet fogadni. Kitűnő nagyrabecsüléssel ' Bécs, 1899. szeptember 9 Keszler Engelbert, I. Wipplingerstrasse 25. sz. A Petőfi-ház. Vác, okt. 19. A nemzeti kegyelet, mely Petőfi Sándor dics! teljes halála 50-ik évfordulóján az országos ünneplésekben oly fényesen nyilatkozott meg, ! most törekszik megmutatni mély és szilárd jellemét az által, hogy legnagyobb magyar költőnk nevének, ereklyéinek, művei dicsőségének, eszméi világgá terjesztésének egy díszes csarnokot megkaptam, csodálatos hatással volt reám. A nagybácsi atyai kezét láttam működni s biztosra vettem, hogy e hölgy valami milliomosnak a leánya, talán látta az arcképemet a nagybácsinál, megtetszettem neki s a bácsi elérkezettnek látta az időt, hogy engem még halála előtt gazdaggá tegyen. És áldottam a nagybácsit, Mrs Rotnak pedig küldöztem a szebbnél szebb, drágábbnál drágább képes levelezőlapot s olykor olykor még egy óriási levelezőlap küldésétől sem riadtam vissza, gondolván, majd kifizetem a papirkereskedő számláját a milliókból. Ezt a papirkereskedőnek is megemlítettem s ettől a perctől ő volt leghevesebb ösztömzőm a Mrs Rottal folytatott csereviszonyom élénken tartásában s az ő ajánlatára és az ő fantáziája nyomán saját fényképemmel is készittettem levelező-lapokat — hitelben, a mi különben a tulajdonképeni tárgyra nem vonatkozik, de a papirkereskedőre, már a közel jövőben annál inkább. A fényképes levelezőlapok nagy hatást keltettek Mrs Rotnál. Nem győzött bókolni nékem, a mi szemmel láthatólag jó hatással volt reám, mert kezdtem soványodni. Ezt meg is irtani Mrs Rotnak s gyengéden célozgatni kezdtem arra is, hogy szeretném becses személyét közelebbről is megismerni, mert nagyon érdekel. Azt is leírtam neki, milyennek képzelem őt, milyen angyalinak, milyen bájosnak stb. stb. Bár túl vagyok már a vallomásokon, mégis meg kell vallanom, hogy ezeket a leveleket nem magam fogalmaztam, hanem egy unokaöcsém, a ki ép akkor szerelmes volt egy nálánál öt esztendővel fiatalabb nagynénjébe s igy neki könnyebben ment a dolog, mert hangolva volt. A levelek nagyon szépek voltak s a hatás nem maradt el, Mrs Rot rövid idő alatt már elárulta, hogy az ostromnak ellenállani nem tud. Irta, hogy a kedvemért megtanul magyarul s már neki is fogott s rövid idő alatt bebizonyítja, mennyire haladt. Minthogy azonban zilált anyagi viszonyaim alig bírták volna ki a millióknak annyi ideig való tovább kamatoztatását, mig ő nagysága magyarul megtanul, megírtam neki lángoló szavakkal, hogy szeretem hévvel, tűzzel s nem bánom, ha egyáltalán nem is tud beszélni sehogyan, csak ő is szeressen engem. Ugyancsak a fent említett okból szükségesnek tartottam, bár az eredmény iránt — nagybátyámat ismerni vélvén — semmi kétségben nem voltam, hogy egy chicágói lapban hirdetett magán-detektiv segítségével végleg tisztába jöhes-
