Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-15 / 42. szám
VÁCI HÍRLAP 3 Kálmán szakaszparancsnokok, mint a Geittner és Rausch gyár megbízottai; Rákospalotáról Wagner Manó parancsnok, Veszelovszky Béla alparancsnok; Tótfaluról Kozma Imre alparancsnok. Azután pedig óriási nagy közönség. Oly nagy volt ez a temetés, hogy az eleje a vasúti aluljáró alatt járt már s még a vége akkor érkezett ki a Széchenyi-utcából. A gyászének hangjai mellett haladt ki a szomorú menet a középvárosi temetőbe. A holttestet a tűzoltóság tagjai vitték a bejárattól a sírig, a melyet a család tagjai, a papság, a dalárda és a küldöttségek álltak körül. Agócs János újra beszentelte a koporsót és a sirt, azután a dalárda Zsaskovszky egy megható gyászdalát adta elő s a holttestet leeresztették a sirüregbe. Azután előlépett dr. Freysinger Lajos s mondotta a következő gyönyörű gyászbeszédet: Di*. Freysinger beszéde. Korán elköltözött drága halottunk ! Mielőtt sírod ajtaja bezáródnék, fogadd városod közönségének búcsúszavát. Városodét, hol születtél, küzdöttél, melynek javáért önzetlenül annyit áldoztál és fáradtál. Hadd sirassuk még meg koporsódat, mely annyi mindent eltakar és elviszen tőlünk ! Férfikora delén váratlanul letört munkás életet. Tisztességgel megküzdött múltat, becsületes munkával kiérdemelt boldog jelent és az ernyedetlen szorgalom méltó pályabérével biztató jövendőt! A gondos, szerelő családapát, hű barátot, lelkes polgárt és elvéhez hű hazafit. Mennyi emlék, mennyi fájdalom tör elő bensőnk legmélyéről. Eszünkbe jut megfutott pályád minden küzdelme. A serdülő ifjú. ki szerény sorsban születve, szorgalmávaff*~tehetségévei csakhamar kiválik társai közül. A távol harcmezők vészes izgalmai, a hol szintén derekasan megálltad helyedet. Majd közénk térve, a folytonos munka és ernyedetlen szorgalom, mely városunk elsői sorában oly díszes helyet vívott ki számodra ! Önerődből, senki kegyét se nem kérve, se nem várva lettél te azzá, a mi vollál. Es e korban, midőn a legtöbb munka nélkül vágyik a jutalomra s nem az érdemet keresi, hanem a sikert, s a közélet csarnokában is annyian óvatosan kerülik a munkát, de hajhászszák a szerepet: Te híven kitartottál a szorgalom és munka szerény ösvényén, a magán és a nyilvános életben egyaránt! Ott voltál azok sorában a legelsők' között, kik megmozdították ennek a városnak a földjét, hogy akarata ellen is a haladás útjára térítsék. Ott a városházán a törvénykönyvvel kezedben, mint a jog és igazság szigorú őre. Ott a takarékpénztárban mint vagyonunk közbizalom környezte sáfára. Ott egyházad tanügyének élén. Ott a tűzveszélyben, midőn a polgárság vagyonát és életét menteni kellett, mint az általad országos hirre nevelt tűzoltóink lelkes parancsnoka. Ott társadalmi téren, a kaszinó, lövész-egylet vezetői sorában. Ott a dalegylet elnöki székében. Szabad, független embereknél a legnagyobb jutalom, a polgártársak szeretete és tisztelete emelt e díszes tisztekre. És ha most a halál titokzatos mesgyéjén, az Úr számon kéri tőled ennyiféle földi sáfárságodat, a híven teljesített kötelesség nyugodt lelkiismeretének öntudatával felelheted, mint kevesen : Betöltém tisztemet ! Mi pedig, kik szemlélő tanúi voltunk két évtizedes közpályádnak, itt a nyitott sírnál könnyeinkkel teszünk bizonyságot róla, hogy te jó és derék voltál. Szilárd következetes jellem. A munka, a szorgalom, a kötelességérzet, kimetszett bélyege. Minden izedben férfi, őszinte, egyenes, álnokság nélkül való. Igaz, hű és talpig magyar ! Ennyiféle munka és hivatás közül, mint a villámsujtotta tölgy, dőltél ki egész váratlanul helyedről. Idő előtt, az élet delén lön neked örök este. Rémülten látjuk az űrt, melyet hagytál s aggódva kérdjük, vájjon ki lép majd korán elhagyott nyomodba s lesz-e annyi derék, ki helyedet betöltse ? Tudjuk az irás szavát: nem mindég gyorsaké a futás, erősekké a viadal és ifjaké az élet, de azért tépett szívvel kérdjük, miért éppen reád és reánk mérte e végzetes csapást az isteni Gondviselés ? Hol van erő és vigasztalás elviselni a borzasztó fájdalmat, melyre senki és semmi elő nem készített ? És mégis mintha néma koporsód maga adná meg a választ. A kötelességérzet, mely téged ékesített, az ad nekünk is erőt, és megnyugovást. Az Istené az élet, a halál, ki merne pörbe szállni véle? ő rendre beint magához mindenkit. Atyáinkhoz minket, hozzánk meg majd gyermekeinket! Az Úr adta, az Úr vette el. Legyen meg az ő szent akarata. Meg kell nyugodnunk keresztényi megadással az ő végezetében ! Épp itt a temetőben, hol a halál szántotta barázdák alatt békén pihen annyi nemzedék szenvedése, reménye és küzdelme, maga a halott súgja sziveinknek földöntúli erővel, hogy a halál nem teljes megsemmisülés. Az az erkölcsi tőke, mely valakiben lakozik, nem semmisülhet meg a test anyagával. A derék nem fél az idők mohától, a koporsóból is kitör és eget kér. Te sem haltál meg egészen. Nemes emléked élni fog kebleinkben mig hozzád nem szólít az isteni gondviselés. És ha majd nyomunkban tovább folyik a megkezdett munka s újabb nyemzedék költözik helyünkbe, valahányszor vissza-vissza néz az elmúlt időkre, meg fog téged is sóhajtani, mert neved oda lesz felírva, hova városunk legjobbjai nevét iktatja a hálás kegyelet. A jók szerete, a teljesített kötelesség önérzete viraszt majd sirod felett. Pihenj csöndesen alatta a korán megszakított, de jól végzett munka után. Isten véled! Isten veled! A gyászbeszéd után eloszlott a gyászoló közönség s a holttestet elhantolták. Az egész impozáns temetést Bada Elek temetkezési vállalata rendezte. Az özvegy köszöneté. Mindazon nagyrabecsült rokonok, jóbarátok és ismerősök, valamint a városi tisztviselők, takarékpénztár, iskolaszék, tűzoltó-testület és dalegyesület, kik felejthetetlen férjem temetése alkalmával szivem emésztő bánatát jelenlétükkel enyhíteni törekedtek, fogadják legmélyebb köszönetemet. Vác, október 10 Özv. dr. Gsányi Jánosné. Közgyűlés a vármegyénél. Budapest, okt. 11. Pest-Pilis-Solt-Kiskunvármegye törvényhatósági bizottsága e hó 9-én délelőtt kezdte meg évnegyedes közgyűlését Beniczky Ferencz főispán elnöklete alatt. Első sorban Fazekas Gusztáv főjegyző bemutatta az alispán évnegyedes jelentését, melyből kiemeljük a következőket: A törvényhatóság képviseltette magát az aradi vértanuk kivégeztetésének 50: évfordulója alkalmából Aradon s a vesztőhelyre díszes koszorút küldött. (Helyeslés.) Gyászeset is történt. Mészöly Gyula főszámvevő meghalt. Utolsó lehelletéig a közügyeknek élt, szivének nemes érzéseivel, lelkének egész erejével. A mi a gazdasági életet illeti, az aratás, cséplés befejezést nyert. Takarmányfélékben általában jó középtermés van. Az aratás ez évben az időjárás miatt általában megkésett, de a munkálatok minden munkásmozgalom nélkül fejeztettek be. A főjegyző által előterjesztett jövő évi költségvetést a közgyűlés tudomásul vette. A Gazdasági Egyesületek Szövetsége átiratot intézett a vármegyéhez, tegyen alapítványt a gazdák biztositó szövetkezetében. Az állandó választmány 1000 koronás alapítvány jegyzését javasolja. A közgyűlés e javaslathoz hozzájárul. A községi munkás - segélyalapokról szóló szabályrendeletet a földmivelésügyi miniszter nem hagyta jóvá, hanem pótlás végett visszaküldte a megyéhez, a mely a kívánt változtatásokat megejtvén, a szabályrendeletet újból felküldi a miniszterhez. Félegyháza városa járda- és csatornaépítési szabályrendeletet alkotott, a mely szerint az építés és fentartás költségeit a város viseli s e költségekhez az egyes háztulajdonosok bizonyos mértékben hozzájárulnak. Csávolszky József kanonok ebben veszedelmes preczedenst lát, mert a járda és csatorna egyesek érdeke, viseljék hát ezek a költségeket. A város ily nagy terheket nem vehet magára. A közgyűlés Bellaágh Imre főügyész felszólalása után a szabályrendeletet elfogadta. A honvédelmi miniszter leiratot intézett a vármegyéhez, a melyben azt óhajtja, hogy az 1900. évi sorozásokon ne az alispán elnököljön s ne a tiszti főorvos vizitáljon. Legyenek polgári elnökök és orvosok. A közgyűlés elfogadta az egyes sorozó járásokra kijelölt elnökök és orvosok névlajstromát. A közgyűlés a második napon ért véget. A közgyűlés foglalkozott a képviselőválasztások fuvardijaival, Fazekas Gusztáv főjegyző előadásában. A tárgyhoz többen szóltak hozzá s általában az az elv volt az uralkodó, hogy a fuvardíjakat a lehető legkisebb tételekben, a helyi körülményeknek megfelelő módon állapítsák meg. A főjegyző javaslata, — a mit el is fogadtak —- azt ajánlotta, hogy ne akarjon a közgyűlés egy választót se fölöslegesen jutalmazni, de viszont ne okozzon kárt a fuvarosoknak s esetleg a községeknek sem. Alapul vette a javaslat a praxisban már kipróbált azt a tarifát, a melyet a katonaság a gyakorlatok alkalmával a fuvarokért fizetni szokott, A tarifa alapjául a 10 kilométer távolság szolgál; e szerint 10 kilométerenkint 3 forint az alapdij. Ezenkívül minden további kilométer után, kiépített utón 7 kr., kiépítetlen utón 10 kr. fizetendő. Ennek a számításnak az alapján Pest vármegye legnagyobb választókerületében (a gödöllőiben) a legnagyobb fuvarköltség — minthogy 2700 választó van — 6000 frtra rúghat. Ámde ez csak az esetben következhetik be, ha csak egy jelölt van, ha továbbá minden választó kocsin megy be Gödöllőre s egyetlen egy sem marad el és senki sem megy vasúton. Választások is voltak. Bicskey Kálmán árvaszéki jegyzőt megválasztották árvaszéki ülnöknek ; Baky Imre eddigi Vl-ik aljegyzőt árvaszéki jegyzőnek; Szabó Géza közigazgatási gyakornokot Vl-ik aljegyzőnek s Martinovics László közigazgatási gyakornokot az újonnan szervezett VII-ik aljegyzői állásra aljegyzőnek. Beniczky Ferenc főispán kinevezte Márton Lajos közigazgatási gyakornokot tiszteletbeli jegyzőnek. A közgyűlés a szegénysorsú tüdőbetegek szanatóriumának, megszavazott 5000 frtot. A
