Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-15 / 42. szám
Tizenharmadik évfolyam. 4.2. Szám. Vác, 1899. évi október 15 VÁCI HIRLA Előfizetési árak: Társadalmi és közgazdasági hetilap. Szerkesztőség és ♦ Egész évre 6 frt — kr. ” ® Félévre.....................3 frt — kr. Megjelenik; minden vasárnapon reggel. VAC’ Géza király-tér Negyedévre 1 frt 50 kr. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közle» - -rr" . r i • i i mények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdeegyes szám ara 12 kr. Kapható a kiadóhivatalban. tési pénzek. Nyiit-tér sora 30 kr. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. ^ _ r , Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. novach £mŐ. DerCSényi Dezső. HIRDETÉSEK jutányosán íei-vétetrLelr. Kéziratok vissza nem adatnak. Dr. Csányi János. Vác, okt. 11. Villámcsapásként hatolt múlt vasárnapon este az a hir, hogy Csányi János meghalt. A vigkedélyű, a nagy munkabíró. a robusztus hatalmas ember nincs többé! Hitelt az első órákban senki nem adott a hírnek, hiszen mindenki azt hitte, hogy ő igazán az emberi kor legvégső határán hunyja le szemeit. Csak mikor a halálról meggyőződést szerzett tanuk állitolták, akkor váltak megdöbbentő szomorúvá az arcok, gyűlt köny a szemekbe s vehette észre mindenki, nagy s őszintén megsiratott halottja van Vácnak. Nem nők, hanem férfiak könyeztek, tépte szivüket a kinzó fájdalom. És három napon keresztül nem volt vigság ebben a városban, pedig semmi hivatalos parancs nem tiltotta. Ketten, ha összetalálkoztak, Csányi hirtelen haláláról esett szó biztosan s még biztosabb, hogy legalább az egyik könnyes szemekkel szorított kezet távozáskor. Siratta őt a jóbarát, az, a kivel jót tett, a kiknek szeretetét megnyerte, a szivét is odaadta. A tisztelet óriási munkaereje, tudása iránt még azokat is végtelenül meghatotta, a kiket benső barátság nem csatolta hozzája. Óriási volt a részvét az iránt a szegény, mártír asszony iránt, a kinek minden gondolata a kis családja, férje volt. Csodásán megnyilatkozott ez a temetésen. Ily inpozáns, óriási temetést alig látott Vác. Az őszinte tisztelet a nagy halott iránt, a mély részvét a család iránt hozta el a házhoz a könyezőket. És a kedélyek, ma a temetés után alig tudnak megnyugodni. Ma veszszük észre, hogy mit vesztett el benne a város, mit az a sok intézmény, egyesület, melynek ! lelke ő volt. És ez a gondolat újra és sujra megráz bennünket. Egy óriási munka, teremtő erő porszem a legnagyobb Ur előtt. Évtizedekre tervez, emberöltőkre alkot, munkájának nyoma mindenütt meglalálható és egy pillanat elég, hogy a munkáló agy megszűnjék élni. Még is meg kell nyugodnunk. Elfelejteni nem fogja őt sem a jóbarát, sem 1 | azok az intézmények, a melyeknek az I élén állt, lelke volt. A munkában élni , log az ő emléke s lehet-e szebb emléke annak, a kinek egész élele a munka volt. Dr. Csányi János életéről, haláláról, temetéséről szól a következő tudósításunk: Élete. Dr. Csányi János negyvenöt éves volt. Szerény, szegény családból származott, a mely nem igen költhetett az iskoláztatására. A jó ismerősök és barátok azonban rögtön észrevették a futat iskolás gyermekben a gyors feltogást, az éles látást, a tanulási kedvet s megsegítették őt. Csakugyan, első volt ő mindig az iskolákban is, a melyeket Vácon és Budapesten végzett. Mikor az egyetemet végezte, akkor már maga kereste kenyerét a tanítással, az ügyvédi irodákban s még sem maradt el: kitüntetéssel tette le vizsgáit. Később katona lett, éppen a boszniai hadjárat-idején. Vitték, őt is m ikup adóba s végig is harcolta. Mikor újra visszatért Vácra, Nilcitits Sándor ügyvédi irodájában nyert alkalmazást. Itt csak addig volt, mig az ügyvédi vizsgát letette s nem sokára megnyitotta ügyvédi irodáját. Más ember ekkor kezd a nehéz élethez, az ő háta mögött már egy küzdelmes múlt állott. S mikor megállapított jó hire volt irodájának, a boldog családi életre gondolt és elvette Alberty Ferenc vaskereskedő leányát, a ki boldoggá tette az ő munkás napjait. Nem sokára, alig volt nehány éves ügyvéd, megválasztották őt a városnál a tiszti ügyészi állásra. Az ő munkásságának nyoma mindmáig meglátszik a városnál, a mely igaz őszinte hálával tartozik emléke iránt. Csak legutóbbi nagy munkáját említjük itt: a fogyasztási pótadókat, a melyeket teljesen ő dolgozott ki, az ő intenciója szerint léphettek életbe s ő vezette az utolsó percig, a melyiyel ezreket szerzett szülővárosának. Közben az ügyvédi és nagy városi elfoglaltsága mellett ráért lapot is cs nálni. A Váci Hírlap megállapitóját gyászolja benne. Kitartó buzgalommal harcolt lapjában minden nemes és szép ügy érdekében s mikor a hetenkint egyszer megjelenő lap nem volt elég eszmei hirdetéséi’e, kétszer jelentetté meg a Váci Hírlapot, melynek négy évig volt szerkesztője. Ez időben balt meg Weiszbarth János a takarékpénztár igazgatója. Ennek az intézetnek élére munkás embert kerestek s megtalálták azt Csányi Jánosban. Egy ideig még ügyvédi irodáját is megtartotta, de később lemondott róla s teljesen a váci takarékpénztárnak és azoknak az egyesületeknek élt, a melyeknek mind az utolsó pillanatig a lelke volt. Krenedits Ferenc halála után őt választották meg tűzoltó-főparancsnoknak. Mije volt ő a 1 tűzoltóknak: azt tudja mindenki. Lelkestől | testestől élt a szép eszmének, fáradhatatlan | buzgalommal vitte ügyeit, reformált s minta tűzoltóságot alkotott, á mely Vácnak több versenyen dicsőséget szerzett. Az iskolaszék világi elnökének választotta s nem múlt el ülés, hogy jelen ne lett volna, a dalárda elnökét vesztette el benne, a váci sportegyesület alelnökét. És ennyi elfoglaltság mellett ráért még mindig, hogy gazdaságának is éljen, a sport sok ágát űzze, a jó barátok társaságát fölkeresse. Roppant munkabírását csodálja mindenki s bánatos szívvel gondol ennek az óriási munkaerőnek kidőlésére. Az utolsó napok. Az elhunytnak legutolsó két nagy munkája a tűzoltó jubileum és a nemzetközi gyermekvédő kongresszus kirándulásának rendezése volt. Mikor a nyár végén hazatért Gleichenbergből, rögtön hozzákezdett a tüzoltójubileum rendezéséhez. Fényessé, impozánssá akarta tenni azt a napot, a melyen a tüzoltóegylet, a mely úgy a szivéhez nőtt, negyedszázados jubileumát ünnepli. Az egyesület tagjai tudják legjobban, mily óriási munkát végzett akkor is. A legkisebb intézkedésben az ő keze látszott s minden az ő intenciója szerint készült. Az utolsó órákban — ez jellemzi erős akaratát és nagy munkaképességét — még arra is ráért, hogy elkészítse a Váci Hírlap-nak a jubileumra kiadott számát. Az első oldalakon az ő kéziratait találta az olvasó az utolsó sorig. Megvolt a jubileum, minden úgy ment, a mint ő akarta. Fényes volt, szép volt reggeltől reggelig, tanú rá az egész város. És a mámoros éjszakát még ki sem aludta egyik-másik, midőn dr. Csányi már más, nagy munkát végzett. A városháza tanácstermében összegyűlve volt városunk előkelő polgársága. Ott tanácskoztak a nemzetközi gyermekvédő kongresszus fogadtatása fölött, a melynek főrendezőjévé éppen őt választották meg. Az ő jó kedélye, humora bearanyozta ezeket a tanácskozásokat is, a melyeknek egyike sem volt nagyképüsködő. Milyen impozáns, szives volt a kongresszus fogadtatása, mutatják a fővárosi lapok tudósításai s azok a levelek, a melyek a legnagyobb elismerés hangján szólnak s a polgármesterhez küldtek. Ettől a naptól kezdve a rendes munkáján kívül nagyobb nem akadt dr. Csányinak. Legutoljára a dalegyesület választmányi ülésén elnökölt. A szünidő után ez volt az első összejövetelük. Múlt vasárnapon vendégei érkeztek dr. Csányihoz. Ezekkel töltötte együtt a nap jó részét, délután a kávéházba ment, este pedig a kaszinóba, az ő rendes preferanszpartijához. Ügy hat óra tájon felkelt az asztaltól és kijelentette, hogy egy nagyobb sétát tesz. Meiszner
