Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-08 / 41. szám

4 VÁCI HÍRLAP hogy <5 függetlenségi érzelmű, pedig ehhez az ünnephez nem kel) más érzelem csak tiszta, önzetlen tisztelet a hősök iránt, aztán imába megnyilatkozó hazaszeretet. A városatyák nagy része nem volt ott a templomban . . . A városi határozat kimondotta, hogy ne tartsanak az iskolákban előadást. A siketnéma intézet, a mely m. kir. és országos, ott volt a gyászmisén s a sok szerencsétlen gyermek előtt megmagyarázták a nap jelentőségét. Szóval nem volt előadás. Ünnepeltek. A gimnáziumban gyászmise vo't, kitűzték a gyászlobogót is, aztán ment minäen diák az osztályába s jöttek a tanárok előadást tartani. Mikor erről tudomást vettek a városban, na­gyon rosszul esett ez mindenkinek. A kegyes ta­­nitórendiek gimnáziuma, igaz, nem tartozik respektálni a városi határozatokat. De ez a városi határozat a hősök iránti tiszteletből fa­kadt s ez alól nem emancipálhatja magát senki. Nem a kegyesrendiek, a kiktől mi, a fiatalabb és öregebb generáció tanultuk a hazát sze­retni, lelkesedni a történeti múlt nagy alakjai iránt. Lám, a budapesti gimnáziumukban nem volt előadás, sőt az intézet ünnepén a rend­főnök is jelen volt. Független emberek ők. a kik mindig elöljártak a szabadság és a haza­­szeretet kultuszának emelésénél, éppen ezért esett rosszul, hogy október hatodikára csak külsőleg, egy gyászzászlóval emlékeztettek. Az elemi iskolákban is volt előadás. Ez egyenesen botrányos. A váci iskolákat majd­nem teljesen a város pénze tartja fenn. Nem avatkozik kezelésükbe, csak pénzt ad. Nemde megkívánhatja, hogy határozatait respektálják ? Reméljük, hogy a legközelebbi iskolaszéki ülé­sen nem múlik el szó nélkül, miért volt elő­adás a félszázados ünnepen az elemi iskolákban. Délután lement egy küldöttség a honvéd­szoborhoz s ott lehelyezte a város koszorúját. Kronologikus sorrendbe szólva a legutolsó ün­nepség az izr. imaházban folyt le. Bender Ja­kab főrabbi tartott beszédet a zsúfolásig meg­telt templomban. — Az uralkodó névnapja. A király nevenapja, mint mindig, hivatalos ünnepe az országnak. Nálunk is megölték s zászlókat tet­tek ki az állami, több magánhivatalra és házra is. A nagytemplomban ünnepi mise volt, me­lyet dr. Virter Lajos nagyprépost mondott nagy segédlettel. A misén ott voltak az állami hivatalok fejei s tisztviselői, a város vezetői s nagy közönség. Ulrich ünnepi miséjét adták elő s Zofahl Juliska, valamint Nagy Paula kisasszonyok betétül szólókat énekeltek. — Iparosaink Kolozsvárott. Jövő héten kongresszus nyílik meg Erdély szép fő­városában Kolozsvárott. Magyarország iparos­világa jön ott össze, hogy az iparosok bajait megtanácskozzák. A kongresszust az ipartes­tületek tartják s igy egy kicsit hivatalos színe­zete is lesz. Elmennek oda a mi ipartestületünk vezetői is: Racsek János elnök és dr. Göndör Sándor főjegyző, iparhatósági biztos. Racsek előadóként is szerepel a kongresszuson. A váci iparosok, valamint azoknak a városoknak ipa­rosai a hol fegyház van, sérelmes a fegyházi munka, a mely nagy károkat okoz nekik. A kongresszus egyik tárgya a fegyencipar lesz s ez ügyben Racsek János az előadó. Felolvassák ott a váci ipartestület memorandumát is a fegyencmunka korlátozáza tárgyában. — Helyreigazítás. Múlt számunkban megírtuk, hogy a vármegye hatodik aljegyzői állására dr. Antal szolgabiró is pályázik. Mint értesülünk, dr. Antalnak eszébe sincs Vácról távozni s igy múltkori hírünk téves informá­ción alapult. — Uj plébánosok egyházmegyénk­ben. Trümmer Ferenc kecskeméti káplán Ceg­­léd-Bercelre és Via Zoltán nagy-abonyi ad­minisztrátor Kun-Szent-Miklósra kineveztettek plébánosoknak. — Az abonyi adminisztraturát Hirling János ceglédi káplánnal, ennek helyét pedig Csapó János dorosmai káplánnal töltöt­ték be. — Szőlőlopás és megtorlása. Lap­társunk, a Váczi Közlöny legutóbbi számában ily cimü hirt közölt. Erre a hírre vonatkozólag illetékes helyről szerzett értesüléseink a követ­kezők : ifj. Zsidek Ignác ur nemrégiben észre­vette, hogy szőlőjéből néhány fürt szőlőt el­loptak. Zsideg ur Korpás Márton, városi taná­csos, előadóhoz sietett s követelte, hogy a'tol­vajt elfogják. Ez a rendőrséghez tartozik, mely után a kár megállapítása következik. A sza­bályok értelmében — ezt minden szőlősgazda tudja — bizonyos összeget kell letennie, hogy a bizottságnak, melynek tagjai a helyszínére mennek ki, legalább is a fuvarköltsége fedezve legyen. A szőlőbirtokos által letett ezen ösz­­szeget a tolvajon behajtják. Korpás Márton tanácsos ezen összegnek a letételét kérte ifj. Zsidek Ignác úrtól éppen a szabályok értelmé­ben. Ha Zsidek urnák Korpás tanácsosnál pa­nasza volt, az csak a kár iránt lehetett s más­kép a tanácsos, midőn a költségekre pénzt kért, nem is tehetett. Senki sem kívánhatja, hogy a tanácsos sajátjából fizesse, vagy előle­gezze a felmerülendő kiadásokat. A pénzkérés volt a baj, ezt panaszolta fel laptársunk. Re­méljük felvilágosították t. laptársunkat is, Zsi­deg urat is s ezután a Váczi Közlöny nem fog felülni a dolgok ismerete nélkül a szerkesz­tőségekbe hozott panaszoknak, Zsidek úr pedig nem fog ezentúl a nyilvánosság elé szaladni panaszával (a hol amúgy sem nyert orvoslást) hanem vagy tájékozódik a szabályokról, vagy pedig az illető városi tisztviselő felettes ható­ságához, a polgármesterhez fordul panaszával orvoslás végett. — Pestmegye virilistái. Pestmegye virilistáinak névjegyzéke elkészült s a vármegye­­házán közszemlére van kitéve. E hó 4-ikétől 18-ikáig bezárólag az érdekeltek által meg­tekinthetők s esetleg felszólalások is adhatók be ellene. Felhívjuk rá az illetékes körök figyelmét. — Bevonulás a kaszárnyákba. Mintha nem is ősz lenne, ragyog, perzsel a napfütés mindenfelé, a fák levelein is csak sejteni lehet még a színváltozás első árnya­latát, egyedül az időszaknak elmaradhatlan jelenségei mutatják, hogy októberben, az ősz első hónapjában vagyunk. Azok a színes, eleven képek, melyek ilyenkor évről-évre megismétlőd­nek a kaszárnyafalak körül s melyek bár szokot­tak, ösmerősek, mégis érdekesek hangulatosak. Október elsején volt a berukkolás első napja. Mert ez évben részletekben történik a bevonulás. A kik a gyalogsághoz osztattak be, azok 5-én vették magukra a mondurt, a kiknek pedig egyéb fegyvernemnél kell betölteniök a szol­gálati éveket, azok október első napján jelent­keztek a huszárkaszárnyákban. Kocsikat lát itt az ember hosszan sorakozva a lombos juhar­fák alatt s a kocsik mellett virágos kalapu legényeket, továbbá gondbamerült, komor képű embereket áldogálni. Kétségkívül egyazon ér­zelem borong most valamennyinél. Az aggo­dalom, a jövő iránt való kétkedés érzése. Mert voltaképen a serdülő életnek ez a fordulópontja. Ki tudja minő ut következik a kaszárnya kapu­jánál. Rossz, vagy jó. Úgy jön-e vissza az ember, a mint bement, több tapasztalatokkal ugyan hosszú szenvedések árán, avagy meg­változva erkölcsökben, szokásokban egyaránt. Mert hiába, más ott a levegő, más a szokás, más a felfogás és ezzel együtt minden ... Az erős, dolgos fiatal embert, a kit jobbkeze gyanánt szakítanak el az apától, gyakran ki­forgatja mivoltjából az itteni élet. Van a katona­életnek másik módja is. Ez a rosszabb Innen kerülnek ki azok a tragikus esetek, melyeket féltékenyen zárnak el a sárga falak a külvilág­tól. Szomorú történetek mindezek, mely sok, sok keresztet állított már föl a temető füves, virágos kertjében . . . Köny pereg le ilyenkor, sokat mondól fájdalmas könyek, melyek a féltő, a szerető szülők leikéből fakadnak s a melye­ket olyan könnyű az embernek megérteni. — A sportegyesület vivóiskolája. A váci sportegyesület, mely még most is az alakulással küzd, (alapszabályainak jóváhagyá­sát nem tudja megkapni a minisztériumtól) most lép ki először a nyilvánosság terére. Az egyesület — mint értesülünk — e hó 15 én nyitja meg vivóiskoláját a Kúrián s az iskola vezetője Róbelly Jenő, nálunk is kedvelt fővárosi vivómester lesz. Az egyesület fizeti a vivómes­­tert, a tagok csak csekély összeget fizetnek s igy természetesen csak is a tagok részére áll nyitva a vivóiskola, a mely fél évig fog tartani. Mint halljuk, az agilis egylet legközelebb már vivóakadémiát is rendez, a melynek vége egy kis tánc lesz. Ezt a vivő akadémiát tánccal minden hónapban megtartják, a mi bizonyára kedves hir a — hölgyeinknek. — Százezer forintot kérnek! Szó volt már nálunk arról a mozgalomról, mely oly hamar elaludt s a mely a balassa-gyarmat­­drégelypalánki-verőre-dunaparti vasútnak Vácig való kiterjesztését óhajtotta. A mozgalomnak volt is alapja, hiszen megbecsülhetetlen hasznot szerez Vádiak az, ha egy vasúti elágazással nagy forgalmat tud produkálni. Ámde, bár mindenki óhajtja a vasútvonalnak kiterjesztését, még is aligha lesz belőle, mert mint tájéko­zódtunk, a kívánt százezer forint városunkban nem jő össze. Ennyi összegnek megszavazását kérte ugyanis a konzorcium Vácon. Akkor szó­val kérte, most Írásban. Pázmándy Dénes, mint a vasútépítő konzorcium elnöke, most bead­ványt intézett a városhoz, melyben ismétli a szóval is megtett ajánlatukat, hogy kiépítik Vácig a drégelypalánki vonalat. Körülbelül sejthető a város véleménye, mindazonáltal a kérvény közgyűlési tárgyalása elé nagy érdek­lődéssel nézünk. — Önkénteseink itthon. A cibil ru­hás népség megszaporodott: önkénteseink haza­jöttek s újak csak kevesen öltötték fel az uni­formist. Mindannyian megszerezték az őrmesteri rangot, a mely biztos út a tiszti ranghoz. Leg­­messzebbről jött ifj. Huber József, a ki a bé­csi huszárezrednél lett őrmester, aztán Dobó Aladár, a ki a komáromi vadászezred és Preszly Gyula, a ki a székesfehérvári 17-ik honvéd­ezred címzetes őrmestere. Budapesten szolgál­tak Révész Jenő a 2. sz. szekerészezrednél, dr. Kalencsik Lajos a 7. tüzérezrednél, Rappens­­berger János a 5-ik tüzérezrednél, Kalmár Hermann, Pálffy László, Borbély István, Tá­­pay János, Török Gyula, a kik a budapesti első számú honvédgyalogezrednél szerezték meg a címzetes őrmesteri rangot. — Furfangos csaló. A ferencrendiek zárdájában régebben dolgozott egy foltozó szabó a szerzet tagjai számára, ő járt Meiszner Ru­dolfhoz bevásárolni, a hol már megszokták magas, császárszakállos alakját s minden utó­gondolat nélkül kiadták neki a rendház nevé­ben megrendelt posztókat. A szabót ez a biza­lom rossz útra vezette. A napokban, szerdán ismételten beállított Meiszner Rudolf üzletébe s nyolcvanöt forint árú ruhanemű cikket vá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom