Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-08 / 41. szám
4 VÁCI HÍRLAP hogy <5 függetlenségi érzelmű, pedig ehhez az ünnephez nem kel) más érzelem csak tiszta, önzetlen tisztelet a hősök iránt, aztán imába megnyilatkozó hazaszeretet. A városatyák nagy része nem volt ott a templomban . . . A városi határozat kimondotta, hogy ne tartsanak az iskolákban előadást. A siketnéma intézet, a mely m. kir. és országos, ott volt a gyászmisén s a sok szerencsétlen gyermek előtt megmagyarázták a nap jelentőségét. Szóval nem volt előadás. Ünnepeltek. A gimnáziumban gyászmise vo't, kitűzték a gyászlobogót is, aztán ment minäen diák az osztályába s jöttek a tanárok előadást tartani. Mikor erről tudomást vettek a városban, nagyon rosszul esett ez mindenkinek. A kegyes tanitórendiek gimnáziuma, igaz, nem tartozik respektálni a városi határozatokat. De ez a városi határozat a hősök iránti tiszteletből fakadt s ez alól nem emancipálhatja magát senki. Nem a kegyesrendiek, a kiktől mi, a fiatalabb és öregebb generáció tanultuk a hazát szeretni, lelkesedni a történeti múlt nagy alakjai iránt. Lám, a budapesti gimnáziumukban nem volt előadás, sőt az intézet ünnepén a rendfőnök is jelen volt. Független emberek ők. a kik mindig elöljártak a szabadság és a hazaszeretet kultuszának emelésénél, éppen ezért esett rosszul, hogy október hatodikára csak külsőleg, egy gyászzászlóval emlékeztettek. Az elemi iskolákban is volt előadás. Ez egyenesen botrányos. A váci iskolákat majdnem teljesen a város pénze tartja fenn. Nem avatkozik kezelésükbe, csak pénzt ad. Nemde megkívánhatja, hogy határozatait respektálják ? Reméljük, hogy a legközelebbi iskolaszéki ülésen nem múlik el szó nélkül, miért volt előadás a félszázados ünnepen az elemi iskolákban. Délután lement egy küldöttség a honvédszoborhoz s ott lehelyezte a város koszorúját. Kronologikus sorrendbe szólva a legutolsó ünnepség az izr. imaházban folyt le. Bender Jakab főrabbi tartott beszédet a zsúfolásig megtelt templomban. — Az uralkodó névnapja. A király nevenapja, mint mindig, hivatalos ünnepe az országnak. Nálunk is megölték s zászlókat tettek ki az állami, több magánhivatalra és házra is. A nagytemplomban ünnepi mise volt, melyet dr. Virter Lajos nagyprépost mondott nagy segédlettel. A misén ott voltak az állami hivatalok fejei s tisztviselői, a város vezetői s nagy közönség. Ulrich ünnepi miséjét adták elő s Zofahl Juliska, valamint Nagy Paula kisasszonyok betétül szólókat énekeltek. — Iparosaink Kolozsvárott. Jövő héten kongresszus nyílik meg Erdély szép fővárosában Kolozsvárott. Magyarország iparosvilága jön ott össze, hogy az iparosok bajait megtanácskozzák. A kongresszust az ipartestületek tartják s igy egy kicsit hivatalos színezete is lesz. Elmennek oda a mi ipartestületünk vezetői is: Racsek János elnök és dr. Göndör Sándor főjegyző, iparhatósági biztos. Racsek előadóként is szerepel a kongresszuson. A váci iparosok, valamint azoknak a városoknak iparosai a hol fegyház van, sérelmes a fegyházi munka, a mely nagy károkat okoz nekik. A kongresszus egyik tárgya a fegyencipar lesz s ez ügyben Racsek János az előadó. Felolvassák ott a váci ipartestület memorandumát is a fegyencmunka korlátozáza tárgyában. — Helyreigazítás. Múlt számunkban megírtuk, hogy a vármegye hatodik aljegyzői állására dr. Antal szolgabiró is pályázik. Mint értesülünk, dr. Antalnak eszébe sincs Vácról távozni s igy múltkori hírünk téves információn alapult. — Uj plébánosok egyházmegyénkben. Trümmer Ferenc kecskeméti káplán Cegléd-Bercelre és Via Zoltán nagy-abonyi adminisztrátor Kun-Szent-Miklósra kineveztettek plébánosoknak. — Az abonyi adminisztraturát Hirling János ceglédi káplánnal, ennek helyét pedig Csapó János dorosmai káplánnal töltötték be. — Szőlőlopás és megtorlása. Laptársunk, a Váczi Közlöny legutóbbi számában ily cimü hirt közölt. Erre a hírre vonatkozólag illetékes helyről szerzett értesüléseink a következők : ifj. Zsidek Ignác ur nemrégiben észrevette, hogy szőlőjéből néhány fürt szőlőt elloptak. Zsideg ur Korpás Márton, városi tanácsos, előadóhoz sietett s követelte, hogy a'tolvajt elfogják. Ez a rendőrséghez tartozik, mely után a kár megállapítása következik. A szabályok értelmében — ezt minden szőlősgazda tudja — bizonyos összeget kell letennie, hogy a bizottságnak, melynek tagjai a helyszínére mennek ki, legalább is a fuvarköltsége fedezve legyen. A szőlőbirtokos által letett ezen öszszeget a tolvajon behajtják. Korpás Márton tanácsos ezen összegnek a letételét kérte ifj. Zsidek Ignác úrtól éppen a szabályok értelmében. Ha Zsidek urnák Korpás tanácsosnál panasza volt, az csak a kár iránt lehetett s máskép a tanácsos, midőn a költségekre pénzt kért, nem is tehetett. Senki sem kívánhatja, hogy a tanácsos sajátjából fizesse, vagy előlegezze a felmerülendő kiadásokat. A pénzkérés volt a baj, ezt panaszolta fel laptársunk. Reméljük felvilágosították t. laptársunkat is, Zsideg urat is s ezután a Váczi Közlöny nem fog felülni a dolgok ismerete nélkül a szerkesztőségekbe hozott panaszoknak, Zsidek úr pedig nem fog ezentúl a nyilvánosság elé szaladni panaszával (a hol amúgy sem nyert orvoslást) hanem vagy tájékozódik a szabályokról, vagy pedig az illető városi tisztviselő felettes hatóságához, a polgármesterhez fordul panaszával orvoslás végett. — Pestmegye virilistái. Pestmegye virilistáinak névjegyzéke elkészült s a vármegyeházán közszemlére van kitéve. E hó 4-ikétől 18-ikáig bezárólag az érdekeltek által megtekinthetők s esetleg felszólalások is adhatók be ellene. Felhívjuk rá az illetékes körök figyelmét. — Bevonulás a kaszárnyákba. Mintha nem is ősz lenne, ragyog, perzsel a napfütés mindenfelé, a fák levelein is csak sejteni lehet még a színváltozás első árnyalatát, egyedül az időszaknak elmaradhatlan jelenségei mutatják, hogy októberben, az ősz első hónapjában vagyunk. Azok a színes, eleven képek, melyek ilyenkor évről-évre megismétlődnek a kaszárnyafalak körül s melyek bár szokottak, ösmerősek, mégis érdekesek hangulatosak. Október elsején volt a berukkolás első napja. Mert ez évben részletekben történik a bevonulás. A kik a gyalogsághoz osztattak be, azok 5-én vették magukra a mondurt, a kiknek pedig egyéb fegyvernemnél kell betölteniök a szolgálati éveket, azok október első napján jelentkeztek a huszárkaszárnyákban. Kocsikat lát itt az ember hosszan sorakozva a lombos juharfák alatt s a kocsik mellett virágos kalapu legényeket, továbbá gondbamerült, komor képű embereket áldogálni. Kétségkívül egyazon érzelem borong most valamennyinél. Az aggodalom, a jövő iránt való kétkedés érzése. Mert voltaképen a serdülő életnek ez a fordulópontja. Ki tudja minő ut következik a kaszárnya kapujánál. Rossz, vagy jó. Úgy jön-e vissza az ember, a mint bement, több tapasztalatokkal ugyan hosszú szenvedések árán, avagy megváltozva erkölcsökben, szokásokban egyaránt. Mert hiába, más ott a levegő, más a szokás, más a felfogás és ezzel együtt minden ... Az erős, dolgos fiatal embert, a kit jobbkeze gyanánt szakítanak el az apától, gyakran kiforgatja mivoltjából az itteni élet. Van a katonaéletnek másik módja is. Ez a rosszabb Innen kerülnek ki azok a tragikus esetek, melyeket féltékenyen zárnak el a sárga falak a külvilágtól. Szomorú történetek mindezek, mely sok, sok keresztet állított már föl a temető füves, virágos kertjében . . . Köny pereg le ilyenkor, sokat mondól fájdalmas könyek, melyek a féltő, a szerető szülők leikéből fakadnak s a melyeket olyan könnyű az embernek megérteni. — A sportegyesület vivóiskolája. A váci sportegyesület, mely még most is az alakulással küzd, (alapszabályainak jóváhagyását nem tudja megkapni a minisztériumtól) most lép ki először a nyilvánosság terére. Az egyesület — mint értesülünk — e hó 15 én nyitja meg vivóiskoláját a Kúrián s az iskola vezetője Róbelly Jenő, nálunk is kedvelt fővárosi vivómester lesz. Az egyesület fizeti a vivómestert, a tagok csak csekély összeget fizetnek s igy természetesen csak is a tagok részére áll nyitva a vivóiskola, a mely fél évig fog tartani. Mint halljuk, az agilis egylet legközelebb már vivóakadémiát is rendez, a melynek vége egy kis tánc lesz. Ezt a vivő akadémiát tánccal minden hónapban megtartják, a mi bizonyára kedves hir a — hölgyeinknek. — Százezer forintot kérnek! Szó volt már nálunk arról a mozgalomról, mely oly hamar elaludt s a mely a balassa-gyarmatdrégelypalánki-verőre-dunaparti vasútnak Vácig való kiterjesztését óhajtotta. A mozgalomnak volt is alapja, hiszen megbecsülhetetlen hasznot szerez Vádiak az, ha egy vasúti elágazással nagy forgalmat tud produkálni. Ámde, bár mindenki óhajtja a vasútvonalnak kiterjesztését, még is aligha lesz belőle, mert mint tájékozódtunk, a kívánt százezer forint városunkban nem jő össze. Ennyi összegnek megszavazását kérte ugyanis a konzorcium Vácon. Akkor szóval kérte, most Írásban. Pázmándy Dénes, mint a vasútépítő konzorcium elnöke, most beadványt intézett a városhoz, melyben ismétli a szóval is megtett ajánlatukat, hogy kiépítik Vácig a drégelypalánki vonalat. Körülbelül sejthető a város véleménye, mindazonáltal a kérvény közgyűlési tárgyalása elé nagy érdeklődéssel nézünk. — Önkénteseink itthon. A cibil ruhás népség megszaporodott: önkénteseink hazajöttek s újak csak kevesen öltötték fel az uniformist. Mindannyian megszerezték az őrmesteri rangot, a mely biztos út a tiszti ranghoz. Legmesszebbről jött ifj. Huber József, a ki a bécsi huszárezrednél lett őrmester, aztán Dobó Aladár, a ki a komáromi vadászezred és Preszly Gyula, a ki a székesfehérvári 17-ik honvédezred címzetes őrmestere. Budapesten szolgáltak Révész Jenő a 2. sz. szekerészezrednél, dr. Kalencsik Lajos a 7. tüzérezrednél, Rappensberger János a 5-ik tüzérezrednél, Kalmár Hermann, Pálffy László, Borbély István, Tápay János, Török Gyula, a kik a budapesti első számú honvédgyalogezrednél szerezték meg a címzetes őrmesteri rangot. — Furfangos csaló. A ferencrendiek zárdájában régebben dolgozott egy foltozó szabó a szerzet tagjai számára, ő járt Meiszner Rudolfhoz bevásárolni, a hol már megszokták magas, császárszakállos alakját s minden utógondolat nélkül kiadták neki a rendház nevében megrendelt posztókat. A szabót ez a bizalom rossz útra vezette. A napokban, szerdán ismételten beállított Meiszner Rudolf üzletébe s nyolcvanöt forint árú ruhanemű cikket vá-