Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-01 / 40. szám
VÁCI HÍRLAP 3 A szeglövés révén egyesült, de ezzel utóbb felhagyó iparosok voltak kezdeményezői és alapvetői a ma már virágzó és biztos alapokon nyugvó kisdedóvó intézetnek, ők vetették meg alapját a sokáig áldásosán működő, de utóbb méltatlan kézbe került és elkalladott népbanknak. E közben a haladás szellleme hangosan kezdte követelni az iparos céhek megszüntetését nálunk is, mint az már akkor Európa legtöbb államban rég bevégzett dolog volt. A céhek 1866-ban fel is oszlattattak — s ekkor Robonyi Géza nyomdatulajdonos azon igyekezett, hogy a szeglövő társulat alakuljon át ipartársulattá, melynek keretében az iparos mesterek a céhekkel elvesztett némely jogaikat j legalább újabb szabályzatok alkotásával pótol- I hassák. így alakult meg a szeglövő egyesület- j bői az ipartársulat, mely az 1884-iki uj ipar- j törvény behozataláig gyakorolta az iparosoknak mindazon önkormányzati és önbiráskodási jogait, melyeket az 1884-ík. évi XVII. t.-c. átruházott az iparegyesületekre. Az iparegyesület Vácon is megalakulván, az ipartársulat mint az iparosok önkormányzati intézménye elvesztette hatáskörét; de azért nem szűnt meg, hanem uj alapszabályokat alkotva megmaradt a váci iparosok és iparpártolók olyan testületének, melyben tisztán a jótékonyság gyakorlása, a szórakozás, önképzés, a szak és tagtársak jólétére való törekvés van otthon minden áldatlan versengés és politikai pártoskodás kizárásával. A társulat történetében még két kimagasló mozzanatról kell megemlékeznünk, mint a társulat folytonos haladásának jeleiről. Az egyik az, hogy a 70-es évek óta a társulat testületi kivonulásai alkalmával már saját zászlója alá sorakozva jelenhet meg. A díszes zászlót 600 forintért Potoczky Soma elnöksége alatt szerezte meg a társulat. Mintegy 14 éve pedig a feledhetlen emlékű Reitter István elnök buzgólkodása folytán a társulat saját hajlékhoz is jutott. Ez a ház az, mely a sors sajátszerű intézkedése folytán éppen tőszomszédja a társulat által életre keltett kisdedóvó intézetnek, íme az alma és fája nem messze egymástól! A kik házat adtak a kisdedeknek, azoknak az J Isten is adott házat a kisdedeké mellett, hogy soha se feledkezzenek meg az Istenről, ki a A beteg kinyitotta a szemét, diadalmas mosolylyal nézett le a kis macskára és feltápászkodott. A cérnaszalat a markában szorongatta. Egy piszkos füzetet húzott elő aztán a vánkosa alól. Valami füzetekben megjelenő rémregényből való lehetett, a zöld boritéka összevissza rongyolódott már a sok használattól. Letépett belőle egy lapott, összegyűrte s remegő kezeivel rákötötte a cérnaszál végére s lelógatta azt ágy széléről. Nyugodtan feküdt megint le s figyelte a macskát. Nem sok idő telt el, az állat már észrevette ez uj játékszert s a földhöz lapulva, mint mikor egeret fog a macska, közeledett a lassan lóbálódzó papírdarab felé. Aztán neki ugrott s a beteg kacagva húzta azt fel előle az ágyra. A macska nézett és várt. A papírdarab ismét leereszkedett az ágy szélén, de a macska már bizalmatlankodva nézte, nem ugrott neki, hanem lesett. A beteg megint felhúzta a papirt az ágyra, aztán felült. A papirt a takarón kezdte húzogatni s leste a macskát, a mely sóvár szemekkel nézte a játékszert. S abban a pillanatban, a mint a macska a takaróra ugrott s a papiros után kapott, a benne bízókat megsegíti és a jótettet soha sem hagyja megjutalmazatlanul. Ebben az Istenadta házban, ennek a háznak ma felavatott uj dísztermében, engedjék meg, hogy igy szóljak Önökhöz: Legyenek hivek továbbra is, mindvégig az Istenhez és hazához, legyenek büszkék arra, hogy Önök iparosok s a mint eddig társulatuk folyton a haladás zászlaját lobogtatta, ügy lobogtassa tovább is! akkor az eddigieknél nagyobb eredményeket is fognak elérni, meglátják, hogy nemcsak Vácon, de széles e hazában boldog lesz az iparosság, boldog, vagyonos és nagy tettekre képes, mint hajdan a nemesség; mert a munka nemcsak nemesit, hanem elmondhatjuk hogy Isten után a munka kormányozza a világot. Egy Föltu, (Fulton) egy Franklin, egy Watt, a kik iparosok voltak, fölfedezvén a gőz és villamosság titkait, kétségkívül többet tettek az emberiség javára, mint a múló félben levő évszázad politikai és hadvezéri nagy alakjai, a Napóleonok, a Bismarckok és Moltkék. Ez utóbbiak véres rombolások, dulások nélkül mit sem tudtak építeni s építményeik, alkotásaik mindamellett ingatagok. Fűsttelen lőpor, mértföldekre hordó ágyuk s milliónyi hadseregek kellenek hozzá, hogy ideig óráig fennmaradhassanak. Dé a lángeszű iparosok találmányai rombolás nélkül alkotják újjá a világot és múlandóságot nem, csak folytonos tökéletesedést ismernek a történeti idők végezetéig. Azért tehát ismétlem, legyenek büszkék rá, hogy önök iparosok — és Istennel, észszel, szorgalommal haladjanak a megkezdett utón, törhetetlenül előre. Isten áldása legyen házukon, társulatukon és nemes törekvésű működésükön! Helyi és vidéki kirek. Az uj évnegyed első számát kapják olvasóink kézhez. Lapunk t. előfizetői meggyőződhettek s meggyőződést szerezhetnek ez után is, hogy változatos, érdekes, a helyi viszonyokkal foglalkozó lapot adunk. Kérjük továbbra is szives támogatásukat. Kérjük, hogy a kihordónál levő nyugtáikat váltsák be, vidéki előfizetőink pedig posta utján küldhetik be előfizetési pénzüket. beteg győzedelmes ordítással kapta meg az állat nyakát mindkét kezével. Az rémülten kapálózott, de a görcsösen összehuzódó két kézből nem birt szabadulni. A szőre felborzolódott s rémesen kezdett nyávogni. Aztán a halál veszedelemben megkétszereződött erővel kezdett kapálózni s körme végighasitotta a férfi kezét s mély sebet vágott rajta. Az észre sem vette, pedig a vér erősen bugyogott a hosszú csikhoz hasonló sebből, hanem fogta erősen a macskát, aztán mikor az még erősebben nyávogott, belemarkolt az állat nyakába s szorította, erősen, kétségbeesett erőlködéssel, hogy az arca szinte belekékült. A macska még egy darabig vergődött a beteg présszerüen összeszorult kezei közt, aztán lassan elcsendesedett. A beteg meg kezei közt a macskával visszahanyatlott a párnákra. A szemei lecsukódtak, mozdulatlanul feküdt ott, a melle nem emelkedett s az arca ijesztően kékült. Csak a hosszú csikhoz hasonló sebből csurgóit a vér s összevérezte a takarót és a macskát. Mire az anyja hazaért, már halott volt . . . — Október 6. nálunk. Közeledik a nemzeti gyász napja. Félszázados évfordulóját üli — az előjelekből ítélve impozánsan — az ország annak, hogy Aradon vértanúi halált haltak a magyar nemzet hős tábornokai Vác fölött, a mely hazafias érzelmeit soha meg nem tagadta s függetlenségi érzelmű polgárai a legőszintébb kegyeletüknek adtak mindenkor kifejezést, valahányszor a szabadságharc eseményeiről volt szó, nem mulhatik el a nevezetes nap a nélkül, hogy a hősöknek emlékét meg ne ülje. Mint értesülünk, a holnapi közgyűlésen szóba kerül az október hatodika és maga a város teszi meg az előterjesztést. Mint halljuk, a templomban gyászmise lesz, a melyen a város tisztviselői kara hivatalosan megjelenik. Szó volt arról is, hogy Aradra küldöttség menjen s ott a város koszorúját a szabadságharc tábornokainak szobrára lehelyezzék. Valószínűleg ezt is elfogadják s a ki önként jelentkezik, az fog részt venni a küldöttségben. Értesülésünk szerint Kovách'Ernő bankigazgató és 48-as őrnagy és Révész Béla ügyvéd és az Egyetértés igazgatósági tagja fog lemenni Aradra. Az október hatódikáról különben a városhoz Kovách Ernő és Révész Béla városi képkülönben indítványt is adtak be, mely igy szól: Indítvány. Beadják: Kovách Ernő és Révész Béla képviselők. Ez év október 6-án lesz ötvenedik évfordulója nemzetünk egyik leggyászosabb napjának. Ezen a napon Batthyány Lajos gróf és a tizenhárom halhatatlan hős, a haza és a szabadság szent szolgálatában, a vesztőhelyen mártír halált szenvedett. Hazafiúi kötelessége minden igaz magyarnak e napon nemzetünk vértanúi örökké dicső emlékezetének áldozni. Boruljunk le áhítattal szent emlékük előtt, e napon a kegyelet nemes érzete hasson át minden magyar embert. Tiszteletteljesen indítványozzuk: 1. az összes hitfelekezetek kéressenek fel, hogy ezen napon templomaikban gyászisteni tiszteletet tartsanak. — 2. kéressenek fel tanintézeteink elnökei és igazgatói, hogy ezen napon ne tartsanak előadást. A tanuló ifjúság vegyen részt az isteni tiszteleteken és tartsanak e nap jelentőségét tárgyaló gyászünnepély. — 3. a lakosság felkéretik, hogy ezen napon házaikra gyászlobogót tűzzenek ki. — 4. a város gróf Batthyány Lajos sírjára Budapesten és a 13 vértanú emlékére Aradon, küldöttség által koszorú helyez. Hazafiui tisztelettel : Kovách Ernő s. k , Révész Béla s. k. — Elhunyt püspökünk emléke a főrendiházban. Hosszú szünet után csütörtökön jött össze ülésre a főrendiház. Az ülésen br. Vay Béla elnökölt, a ki megható szavakkal emlékezett meg dr. Schuster Konstantin váci megyés püspök, főrendiház tagjának elhunytáról. Azt mondta elhunyt püspökünkről, hogy „a királyt nehéz viszonyok közt is mindig híven szolgálta, kipróbált hű tanácsosa volt, a ritka önfeláldozó, csak a közügyeknek és a humanizmusnak élő hű fia volt a hazának, a főrendiháznak buzgó, tevékeny, kötelességtudó és kiváló tagja.“ A főrendiház tagjai meghatottan hallgatták az elnök megemlékezését s kimondották, hogy gyászuk jeléül a váci székeskáptalanhoz részvétiratot küldenek. — Br. Marschall Gyula áthelyezése. A nyári gyakorlatok óta br. Marschaü Gyula alezredes a hatodik honvédhuszár ezred helyettes parancsnoka volt. Most a hadsereg lapjában azt olvassuk, hogy a király br. Marschall alezredest a pécsi ezrednél felmentette és a váci honvédhuszár ezred parancsnokává nevezte ki. — A második adótiszti állás. Két napon keresztül tartja most a város közgyűlését. Az egyik részleges tisztújító közgyűlés a melynek az egyetlen tárgya a második
