Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-24 / 39. szám

VÁCI HÍRLAP

es. kir. osztrák honvédségbeli (Landwehr) egyének részére november 19-én reggeli 8 órakor Budapesten, a IX. kér. Mária-Terézia laktanya tornatermében, a ni. kir. honvédségbeli egyének részére pedig november 17-től 27-ig, reggeli 8 órakor Budapesten, a honvéd gyalogsági laktanyában fog megtartatni.

— Árlejtés a huszároknál. A m. kir. pozsonyi IV. honvédkerüleci parancsnokságnak rendelete szerint Érsekújváron elhelyezett honvédcsapatok részére 1900. január 1-től 1900. december 31-ig terjedő idő alatt szükséges kenyér szállítására nézve folyó év október 10 én délelőtt 10 órakor a m. kir. váci

6. honvédhuszár-ezred kezelőtiszti irodájában (Budapesti-főút 27. sz.) Vácon nyilvános árlejtés fog tartatni. A szerződési feltételek említett helyen, a hivatalos órák alatt bármikor megtekinthetők.

— Elgázolt pályaőr. Nagy szerencsétlenség történt szerdán esten Rákospalotán. Az esti zsolnai gyorsvonat, mely Vácról is több utast vitt, Palota-Újpest bejárójánál az őrt elgázolta. A szerencsétlen ember éppen akkor járt a sínek közt, mikor a vonat berobogott. A hatalmas gép derékban metszette szét a pályaőrt. Rögtön meghalt. A vizsgálatot megindították.

— Leszámolás. A váci I. ált. ipartársulat építkezési bizottsága f. hó 21-én tartott választmányi ülésen leszámolt az építkezés költségeiről. Az uj terem és olvasószoba teljes elkészítése 3742 frt 60 krba került. A választmány elismerését nyilvánította úgy az elnöknek, mint az építkezési bizottságnak.

— Egy eltűnt leányról. Tóth Mária az eltűnt leány, a kiről nagyon sokat beszélt a nép nálunk is, a környéken is, Tóth Maria Kubiezky György lemezgyári igazgatónál szolgált becsülettel s meg is voltak vele elégedve. A napokban arra kérte a gazdáját, hogy adjon neki kimenőt, mert az apjának patakvölgyi szőlőjét, a melyet ő már évek óta nem látott, akarja meglátogatni. Kubiezky meg is adta neki a szabadságot s e hó 17-én délután a leány el is ment. Azóta nem tért vissza, nyomtalanul eltűnt. Várták haza, hisz ott volt a ruhája s testvére is ott szolgál s inig várták furcsa hírek terjedtek el róla. Végre is a rendőrségnek kellett közbelépni. Kubiezky György ugyanis hivatalosan közölte a rendőrséggel a leány eltűnését s azt is, hogy azt beszélik, hogy Tóth Máriát a zsidók megölték. Sződön ez a hir van elterjedve, Vácon is a legalsóbb néposztályban hisznek ebben. A rendőrkapitány rögtön nyomozást indított s eddig annyi derült ki, hogy 17-én a leánynyal ifj. Sztankovics és Mészáros mezőőrök találkoztak a Büki mellett s mikor kérdezték tőle, hogy merre tart ezt fefelelte :

— Verőcére megyek!

A leány eltűnése gondot ad a rendőrségnek, a mely nem tartja kizártnak, hogy a nagyon is forgalmas utón valamelyik vándorló megtámadta. A kapitány különben kihallgatta a leány szüleit és testvérét, a ki Kubiczkynál szolgál és ők szintén megerősítették ezt a hirt, a mi a Mariról el van terjedve, de rögtön hozzátették, hogy sokkal felvilágosodottabbak, mintsem, hogy hitelt adnának annak. Remélhetőleg a leány nem sokára előkerül s bebizonyosodik újra, hogy népünk tudása nagyon korlátolt s néhány lelkiismeretlen ember tud és akar is vele visszaélni.

— Viz a borban. A szüret idején üdvös dolgot adott közhírré a rendőrség. A földmivelésügyi miniszter egyik rendeletében kilentette, hogy azt is hamis bornak tekinti, ha a borba vizet öntenek s úgy hozzák forgalomba. Az ilyen bort elkobozzák és az elárusítóját megbüntetik. Remélhetőleg ez a hir kellő hatást tesz s nálunk a szüret hangosan, de viz nélkül fog lefolyni.

— A nadrágtolvaj. E hó 21-én Maiina István megállóit a Zilzer testvérek boltja előtt s eszébe jutott, hogy gólya, fecske elköltözött, itt az ősz, neki pedig lukas a csizmája, nadrágja, hívatlanul keresztüldúdol rajt’ a szél. Egyet gondolt s mikor azt hitte, hogy nem látják, lekapott egy nadrágot az ajtóról és odább állott. Ámde egy fiú észrevette és üldözni kezdte. Maiina nehogy elfogják és könynyebben futhasson, eldobta a ruhadarabot és keresztül a Vásár-téren, át a vasúti átjárón, elbújt a bokrok közt. Üldözését azonban nem hagyták félbe s most már Győri rendőr is követte őt. Meg is találta, bevitte őt a rendőrségre, a honnan kihallgatás után átkisérték a járásbíróság fogházába.

—■ Rossz szalonna. Szabó Julianna a legutóbbi hetivásáros napon eladta csirkéit s a nyereségen betért egyik hentesüzletbe szalonnát venni. Meg is vette, de a mint enni akart belőle, kitűnt, hogy a zsirtömegben hivatlan vendégek mozognak. Bevitte a rendőrségre s ott a városi főorvos megvizsgálta, ő is tapasztalta, hogy vizsgálat közben a szalonna majd elszökött kezei alól. A rendőrkapitány beidézte az illető hentest, de ez tagadta, hogy az ő üzletében Szabó Julianna megfordult volna. A vizsgálat tovább folyik.

— A párisi kiállításra a bécsi zongoragyárosok Bösendorfert választották a külön bizottság elnökévé, a ki teljesen összeállította a csoportos kiállítást, azonban a párisi bizottság utólagos merész követelése folytán ez állását ott hagyta és mint kiállító is visszalépett. Tudvalevőleg a múlt évi jubiláns kiállítás elnöksége Bősendorfernek feltűnést keltett zongoráját adta a királynak emlékül, a ki azt el is fogadta.

— Az árvíz nálunk. A napilapok hasábos tudósítást közölnek a Duna áradásáról s ezekből a cikkeket olvasva, hálát adhatunk az égnek, hogy Vác magasan épült és az ország legnagyobb folyója alig tud nálunk egy kis kárt is tenni. Ausztriában az esőzések úgy megdagasztották a folyót, hogy számos helyen kilépett a medréből s több mint százezer hold földet elborított a piszkos vizár. Pozsony, Győr, Komárom, Esztergom mind szenvedett a nagy vizár miatt s a városházán gondoltak a mi városunk megvédésére. Az elterjedt hírek szerint a lefolyó viz meghaladja az 1897-iki vízállást. Akkor 672 centiméter volt a Duna állása, most a viz ezen alul maradt. Pénteken reggel volt a legmagasabb vízállás : 654 cm. s azóta szégen apad. A Duna valóságos kis tenger még most is. A szigetségnek több száz holdját elöntötte, vízbe i áll vagy tiz hold szőlő szemközt Váccal s a Pokolba csak csónakkal lehet bejutni. Fenn, a felsővárosban a fegyház falát mossa az ár és az őrök csónakban állanak. A dunai kőfalból még 15 centiméter állott ki a legmagasabb pénteki vízálláskor, de egyes helyeken már szivárgott fel a viz. A dunagőzhajózási társaság kikötőhidján átömlött a vizár, lefelé a püspökkert és a Ferenc-rendiek erős kőfalát mossa a hullám. Természetesen elöntötte a viz a füzest és több utcába hehatolt. — így a Mária- és Fűz-utcákban viz áll. Itt a rendőrség intézkedésére a házak előtti járót félméterrel feltöltötték. A Diadal-téren szintén nagy a viz s Neuwirth Simon fatelepe a szokás szerint úszik. Vízben van itt az országút is, a gyalogosoknak azonban körülbelül száz méter hosszúságban hidat rögtönöztek. A kár körülbelül annyi, hogy az alsóváros legtöbb kertjét a vizár beiszapolta. Az elmúlt pénteken különben a városban szenzációs hírek terjedtek el. a melyeket a dobos azonban kellően leszállított. Garamkövesdről táviratoztak ugyanis, hogy onnan több száz talpfa elúszott és a malmok kikötését, az úszó fák kifogását és védelembe vételét’ kérték. A rendőrség megtett minden intézkedést, de a talpfákból egy fia sem mutatkozott nálunk. Valószínűleg másutt már kifogdosták. Ha még megemlítjük, hogy Tótfalun karhatalommal kényszeritették a népet a gátak emelésére, a Dunapart és az alsóváros pedig egész nap népes volt, beszámoltunk a mi árvizünkről.

— A pékműhelyek vizsgálata. A muH hetekben ugyancsak erélyes volt a rendőrség a pékekkel szemben s mint megírtuk, többeket pénzbirsággai is sújtott. A pékmesterek felebbeztek, a rendőrkapitány fel is terjesztette az alispánhoz s mig a felebbezés megjárja a vármegyét, addig hivatalos vizsgálatot tartott a pékműhelyekben. Tartozunk annak kijelentésével, hogy a pékeknél nagy volt a tisztaság és semmi gáncsolni valót nem találtak. Sőt azt is konstatálhatjuk több háziasszony egyhangú véleménye alapján, hogy a péksütemények a héten sokkal izletesebbek voltak, mint a búcsú előtti napokban.

— Szeptembert általában a szüret hónapjának nevezik, mivel a legtöbb gyümölcsöt akkor gyűjtik össze. A régibb időkben ennek emlékére sok helyen külön szüreti ünnepeket is rendeztek, ma már csak egyes napokat ünnepelnek meg e hónapban. Ilyen ünnepnap 14-ke annak emlékére, hogy Heraklius császára szent keresztnek egy részét megtalálta, s ennek emlékére sok vidéken szabad vadászatot engedtek s az iskolákban ünnepeket rendeztek. Általánosabban el volt terjedve Máté napjának megünneplése, (21-én) mely nap az ősz csillagászati kezdetével össze esve, időjóslatoknál támpontul szolgált s általában azt hitték róla, hogy utánna már kevés szép nap következik. E napon szokták a londoni polgármesternek a kertészek évi gyümölcsajándékaikat átadni. Szent- Mihály napja még nevezetesebb. Nálunk évszázadokon át ez volt a költözködés napja, valamint Angliában is, hol e nap (nálunk Márton napján) rendesen ludat esznek s azt hiszik, hogy ez esetben sohasem lesz hiányuk a készpénzben. Ugyanott sok helyütt e napot szerencsétlennek tartják, mivel az ördög akkor szedi a szedret. A néphit szerint a hány napos a hold Mihály napján, annyi árvíz lesz még az évben s ha e nap szép, akkor a tél meleg, de szeles lesz. Skótországban e napon kalácsot készítenek, melyből az egész család eszik s lehetőleg e napra hagyják az eljegyzéseket is. Hogy Szent-Mihály napjával a halálozásnak is van összeköttetése, azt nálunk, hol a koporsó alá tett saraglyát ma is Szent-Mihály lovának nevezik, mindenki tudja.

— Hozzunk székely leányokat. A cselédtartó házaknál egyre hangosabb a panasz, hogy a nőcselédek elkapatottak, tulkövetelők és szemtelenek, akár a piaci légy. Nemrégiben tudattuk, hogy a Székelységen mozgalom indult meg az iránt, hogy a tiszteséges szegény székely leányok az egész hazában szolgálatba juthassanak, megmentendő azokat a Romániába való kivándorlástól és az ott rájuk váró szomorú sorstól. Budapestre a napokban érkezett meg 200 székely leány s mindannyi kapott azonnal helyet. Alkalmunk nyílt egy oly budapesti családdal érintkezni, a melyik székely leányt fogadott cselédül. Ez a család azt mondja, hogy soha rendszeretőbb, tisztább, szorgalmasabb cselédjük nem volt s olcsó bérért híven szolgál. Ajánljuk tehát a helybeli jótékon nőegyesületünknek, vegye kezébe a székely leányok ügyét. Ezzel segít a szegény leányok sorsán és maradandó elismerést biztosit a cselédtartó házak részéről magának.

— Scheffer András jó nevű épület- és bútor asztalos és temetkezési vállalkozó ajánlja