Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-09-24 / 39. szám
VÁCI HÍRLAP 3 igen tiszteit nemzetközi gyermekvédő kongresszus. 1802-ben, midőn 50,000 frt együtt volt a gyűjtésekből, megnyitották nagy ünnepélyességgel a siketnémák intézetét, melyet szerencsénk lesz ma bemutatni az igen tisztelt nemzetközi gyermekvédő kongreszszusnak. Vácnak ezen intézete már európai hírnévnek örvendett, midőn más országokban még csak gondolkozni kezdtek a siketnémák érdekeiről. Rövid 100 év alatt óriásinak mondható azon haladás, mely hazánkban a gyermekvédelem terén felmutatható, mert az akkor nagy nehezen összegyűjtött -50.000 frt ma már 18 millió koronára emelkedett, mert ennyinek tehető azon érték, mely napjainkban Magyarországon emberbaráti céloknak szolgál. Önérzettel mutathatunk árvaházaink, bölcsődéink. kisdedóvodainkra, siketnémák és vakok intézeteire, vannak javitóházaink, sőt a szegény gyermekeknek szünidei gyermektelepekről is gondoskodtunk, de megállapodnunk nem szabad, hanem válvetett buzgóságot kell kifejtenünk, hogy azon gyermekeik ezreit, kiket a sors keze keményen sújtott, megmenthessük a társadalomnak az elzülléstől, — a bölcsőtől kezdve ápolásban, oktatásban és nevelésben részesítve őket. Azért merem óriásinak mondani ezen eredményt és haladást éppen a mi hazánkban, mert nemzetünk az elnyomatás békóiból való kiszabadulásának véres küzdelmeit volt kénytelen vívni az 1848—49-iki szabadságharcban. Nemzetünket a segítségül behívott idegen hatalom fegyvere igázta le, mely e helyen és közel vidékén óriási pusztításokat vitt véghez. Ezután következtek a gyásznapok! És csaknem 2 évtizeden keresztül nélkülözte hazánk a szabadság levegőjét, mely egyetlen éltető eleme a fejlődésnek és az emberszeretet áldásdús működésének! A hosszú tespedés után az 1867-ik évet nevezhetjük csupán uj kezdetnek; tehát csak rövid 30 éve ennek. cselőtei erdőben, a mely alkalommal Czolner Margit siketnéma leány igen szép, apró kézimunkákat ajándékozott a fővédnököknek. Már ekkor Schwartzer Antal volt az igazgató, a ki egyre nagyobb virágzásra hozta ezt az emberbaráti intézetet. F'ia Fekete Károly, a ki mint jó honpolgár, nevét is megmagyarositotta, atyja nyomdokaiba lépve ugyancsak a siketnémák nevelésének szentelte életét. Éjt-napot egygyé tőn, folyton tanult, olvasott, hogy magát szakmájában kiképezze és a siketnémák oktatását teljesen modern alapokra fektesse. A siketnéma-tanárok kongresszusán Bécsben Fekete Károly képviselte Magyarországot s nagy érdeme volt abban, hogy a magyar intézetet ott lévő szaktekintélyek mintaintézetnek nyilvánították. Azóta is egyre fejlődött a váci siketnémák intézete s kitűnőnek bevált rendszere után létesültek hazánkban még hasonló iskolák: Budapesten, Pozsonyban, Aradon, Kolozsváron, Temesváron, Uj-Futtákon és Kaposváron. A gyermekvédő kongresszus illusztris tagjai, kik ebből az alkalomból látogatják meg a váci anyaintézetet, bizonyára megelégedetten távoznak el majd a kies dunamelléki városból. De a magyarok, a kik ott lesznek, a magyar közönség gondoljon hálával jólészi Ghászár Andrásra is, a nagy humanistára, a ki elfeledetten nyugszik sírjában, majdnem egy évszazad óta várva az utókortól őt megillető maradandóbb emléket. Mint 1000 év előtt Gizella királyné férjének | meghimezte a szt. István palástját, úgy alko- i tott meg boldog emlékű felséges asszonyunk | Erzsébet királyné — gyászéveink alatt — alkotmányunk összetépett foszlányaiból egy olyan képet — szive egész melegét öntve belé, — melynek hatása folytán eljuthattunk királyunk jóságos szivéhez. 1867-ben ismerte el királyunk 1000 éves jogainkat s azok megtartását koronázási esküjével fogadta meg. Vigyék el kedves külföldi vendégeink a messzeföldre, viruló hazájokba azon meg• győződést: hogy a magyar faj szivében erősen él szabadsága és jogai megőrzésének kötelességérzete mellett a sors által sújtott gyermekek megvédésének kötelessége is! Éljenek külföldi vendégeink s legyenek üdvözölve Vác városában ! Lelkes éljenzés volt a felelet rá s aztán dr. Zádor János polgármester igazi meleg, magyar vendégszeretettel a város nevében üdvözölte a kiváló vendégeket, a kiknek nevében Rakovszky István elnök mondott őszinte köszönetét. A pályaudvari fogadtatás ezzel véget ért. A vendégek gyalogosan, követve a rendezők és a I kiváncsi publikum által a siketnéma intézet i felé tartottak. Itt Csuka bandája fogadta őket a Rákóczy-val, később pedig Borbély Sándor igazgató szólt a vendégekhez megköszönve, hogy látogatásukkal megtisztelték az ország egyik legnagyobb intézetét. A vendégek csakhamar elvegyültek. Egy részük a tantermek felé tartott, a másikat a ' cigányzene és a tánc, a harmadik csoportot a terített asztalok érdekelték. Fenn a tantermekben a tanárok várták a vendégeket, a kik be-be néztek egyik-másik terembe. Idegenszerű volt nekik az a hang, a mely a siketnéma ajkán kijött, de aztán meggyőződtek arról, hogy mily odaadó munka, mennyi fáradságba kerül, mig egy-egy szóra megtanítják ezeket a kis boldogtalanokat. Lenn az apróbb kiállításokat nézték ez alatt, egy csoport pedig a táncosokat. Vác-Hartyánból tizenkét pár táncost hozott be a figyelmes rendezőség, hogy a magyar viseletét és a magyar táncot is bemutassák a vendégeknek. Nagy látványosság volt ez nekik ! A hosszú asztal felső végén Mlinko István tanár izzadott. Rábízták az anzichteket, a virágcsokrokat és a cigarettát. Száz keze lett volna, sem lett volna elég. Segített neki a publikum. Néhány perc alatt virág pompázott a hölgyek ruháján, cigaretta füstölt a férfiak szájában, hátrább elvonulva a képes levelezőlapra írták, a hölgyek messze földre szóló üdvözletüket. A hosszúra terített asztal mellett is nagy volt a sürgés-forgás. A bor nagyon Ízlett, a sonka jóságát az mutatta, hogy rövid fél óra alatt üres tálak álltak, a szőlőből pedig csak a levelek maradtak meg. Krakker Kálmán pedig igazi vendégszeretettel fogta karon a vendégeket, hogy az asztalhoz vigye. Toaszt nélkül sem múlt el az ünnepség. Rakovszky István, az állami számszék elnöke székre állt és lelkes szavakban üdvözölte Vác város közönségét, a kinél vendégszeretőbbet — úgymond — nem talált még az országban. Sokáig szívesen időztek volna a vendégek, de Scherer István titkár kiadta a jelszót több nyelven : — A vasútra! Nagy lassan el is indultak a vasúthoz. Egykettő a vendégek közül (többek között egy szentpétervári orvosnő, a ki dr. Hörl Péterrel konverált boldogan) lemaradtak. A vonatnál még egyszer búcsút mondott dr. Zádor polgármester arra kérve a vendégeket, hogy szives emlékükben tartsák meg a mi városunkat. Benn az intézetben pedig ez alatt a kis siketnémák boldogan fogyasztották a maradékot. A kiránduláson többek közt ott voltak: Scander Lévi Adolf báró (Firenze), lovag Fáik Zsigmond, özvegy Hérich Károlyné (Budapest), Pótsa József főispán, Rudnay Józsefné, id. gróf Teleki Sándorné, Türr István tábornok, Zipernovszky Károly és neje, dr. Katona Béla, György Aladár, dr. Schabanoff Anna (Szt- Pétervár, dr. I. B. Violi (Konstantinápoly), dr. Galatti Demetrio (Bécs), Sasvári Armin, dr. Ebstein (Göttinga), dr. Hausmann (St-Gallen), Salomo de Chvatowie (Varsó), Skonitz Fran§oize (Varsó), Omboni Stefánia (Pádua), dr. Rajech (Milano), dr. Colombo (Merate), Milton Rhodes (Manchester), Lony titkos tanácsos (Bécs), Kessler Engelbert (Bécs), Meissner Hermine (Bécs), Nagy Paula (Bécs), dr. Grosz Gyula, Peres Sándor, Scherer István, stb. * Hogy a vendégeink közt mily vélemény uralkodott a váci vendégfogadtatásról, legjobban jelemzi a következő levél, a melyet özv. Rudnay Józsefné úrnő intézett dr. Csányi János főrendezőhöz : Nem tudtam magamtól megtagadni azt az örömet, hogy jelen soraimban ne közöljem Csányi úrral tapasztalataimat, melyeket útközben a kongresszus tagjai részéről volt alkalmam szerezhetni. Osztatlan volt az elragadtatás Vácnak rendkívüli vendégszeretete fölött és a rendezés páratlan volta iránt. A hajón, midőn a terített asztal mellett a kenyeret dicsértem, válaszul azt kellett hallanom: Jó, jó, de milyen volt a váci cipó! No és a bort, azt meg már éppen egekig magasztalták, többen mondták is, hogy Marossytól fognak rendelni, mert ilyen bort már sehol sem lehet kapni. A váci kirándulás kedves, szívélyes meglepetéseivel mindenki szivében a lehető legjobb benyomást hagyta hátra. Köszönöm — a kongresszus nevében is — lelkem egész őszinteségével Vác városának ezen, vendégszeretet és előzékenység tekintetében nagyszabású megnyilatkozását, mely valóban minden várakozást felülmúlt. Legyen szives ezeket illető helyen tolmácsolni, valamint a kongresszus tagjainak általam visszatérőben hallott dicsérő nyilatkozatait is. Persze, hogy a rendezés olyan erős kézbe volt letéve, a minőre támaszkodhatni az életben csak ritkán van alkalma az embernek. Nagyon kedves benyomást tett reánk a szünidei gyermektelep is, mely ezen alkalomra gyönyörűen fel volt díszítve zászlókkal. Az ottani levegő, erdő és épület viszonyokat tapasztalva, érthetővé vált előttem az, mit a kongresszus ülésén hallottam, hogy van gyermek, a ki 4 hét alatt 5 kilónyit is gyarapszik. Valóban ezen intézmény is nagy áldás a szegény gyermekek részére ! Ha még megemlítjük, hogy a városnak, a külföldi vendégek szives látása ötszáz forintjába került, körülbelül beszámolunk a múlt vasárnapi érdekes ünnepélyről. Helyi és vidéki hírek. Október 6-ika. Vác, szept. 24. Közeledik az aradi gyásznap ötvenéves évfordulója. Az öreg honvédek, a kik félszázad messzeségéből tekintenek vissza az aradi vesztőhelyre, méltóan akarnak megemlékezni ott kivégzett tizenhárom tábornokukról. Komor gyászpompával vonulnak fel majd Aradra, ha az október
