Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-24 / 39. szám

VÁCI HÍRLAP 3 igen tiszteit nemzetközi gyermekvédő kon­gresszus. 1802-ben, midőn 50,000 frt együtt volt a gyűjtésekből, megnyitották nagy ün­nepélyességgel a siketnémák intézetét, me­lyet szerencsénk lesz ma bemutatni az igen tisztelt nemzetközi gyermekvédő kongresz­­szusnak. Vácnak ezen intézete már európai hír­névnek örvendett, midőn más országokban még csak gondolkozni kezdtek a siketnémák érdekeiről. Rövid 100 év alatt óriásinak mondható azon haladás, mely hazánkban a gyermek­­védelem terén felmutatható, mert az akkor nagy nehezen összegyűjtött -50.000 frt ma már 18 millió koronára emelkedett, mert ennyinek tehető azon érték, mely napjaink­ban Magyarországon emberbaráti céloknak szolgál. Önérzettel mutathatunk árvaházaink, böl­csődéink. kisdedóvodainkra, siketnémák és va­kok intézeteire, vannak javitóházaink, sőt a szegény gyermekeknek szünidei gyermektele­pekről is gondoskodtunk, de megállapodnunk nem szabad, hanem válvetett buzgóságot kell kifejtenünk, hogy azon gyermekeik ezreit, ki­ket a sors keze keményen sújtott, megment­hessük a társadalomnak az elzülléstől, — a bölcsőtől kezdve ápolásban, oktatásban és ne­velésben részesítve őket. Azért merem óriásinak mondani ezen ered­ményt és haladást éppen a mi hazánkban, mert nemzetünk az elnyomatás békóiból való kiszabadulásának véres küzdelmeit volt kény­telen vívni az 1848—49-iki szabadságharcban. Nemzetünket a segítségül behívott idegen ha­talom fegyvere igázta le, mely e helyen és közel vidékén óriási pusztításokat vitt véghez. Ezután következtek a gyásznapok! És csak­nem 2 évtizeden keresztül nélkülözte hazánk a szabadság levegőjét, mely egyetlen éltető eleme a fejlődésnek és az emberszeretet áldás­dús működésének! A hosszú tespedés után az 1867-ik évet ne­vezhetjük csupán uj kezdetnek; tehát csak rövid 30 éve ennek. cselőtei erdőben, a mely alkalommal Czolner Margit siketnéma leány igen szép, apró kézi­munkákat ajándékozott a fővédnököknek. Már ekkor Schwartzer Antal volt az igazgató, a ki egyre nagyobb virágzásra hozta ezt az emberbaráti intézetet. F'ia Fekete Károly, a ki mint jó honpolgár, nevét is megmagyarositotta, atyja nyomdokaiba lépve ugyancsak a siket­némák nevelésének szentelte életét. Éjt-napot egygyé tőn, folyton tanult, olva­sott, hogy magát szakmájában kiképezze és a siketnémák oktatását teljesen modern alapokra fektesse. A siketnéma-tanárok kongresszusán Bécsben Fekete Károly képviselte Magyarorszá­got s nagy érdeme volt abban, hogy a magyar intézetet ott lévő szaktekintélyek mintaintézet­nek nyilvánították. Azóta is egyre fejlődött a váci siketnémák intézete s kitűnőnek bevált rendszere után létesültek hazánkban még hasonló iskolák: Budapesten, Pozsonyban, Aradon, Kolozsváron, Temesváron, Uj-Futtákon és Kaposváron. A gyermekvédő kongresszus illusztris tagjai, kik ebből az alkalomból látogatják meg a váci anyaintézetet, bizonyára megelégedetten távoz­nak el majd a kies dunamelléki városból. De a magyarok, a kik ott lesznek, a magyar közönség gondoljon hálával jólészi Ghászár Andrásra is, a nagy humanistára, a ki elfeledet­ten nyugszik sírjában, majdnem egy évszazad óta várva az utókortól őt megillető maradan­dóbb emléket. Mint 1000 év előtt Gizella királyné férjének | meghimezte a szt. István palástját, úgy alko- i tott meg boldog emlékű felséges asszonyunk | Erzsébet királyné — gyászéveink alatt — al­kotmányunk összetépett foszlányaiból egy olyan képet — szive egész melegét öntve belé, — melynek hatása folytán eljuthattunk királyunk jóságos szivéhez. 1867-ben ismerte el királyunk 1000 éves jogainkat s azok megtartását koronázási eskü­jével fogadta meg. Vigyék el kedves külföldi vendégeink a messzeföldre, viruló hazájokba azon meg­­• győződést: hogy a magyar faj szivében erő­sen él szabadsága és jogai megőrzésének kö­telességérzete mellett a sors által sújtott gyer­mekek megvédésének kötelessége is! Éljenek külföldi vendégeink s legyenek üdvözölve Vác városában ! Lelkes éljenzés volt a felelet rá s aztán dr. Zádor János polgármester igazi meleg, magyar vendégszeretettel a város nevében üdvözölte a kiváló vendégeket, a kiknek nevében Rakovszky István elnök mondott őszinte köszönetét. A pályaudvari fogadtatás ezzel véget ért. A vendégek gyalogosan, követve a rendezők és a I kiváncsi publikum által a siketnéma intézet i felé tartottak. Itt Csuka bandája fogadta őket a Rákóczy-val, később pedig Borbély Sándor igazgató szólt a vendégekhez megköszönve, hogy látogatásukkal megtisztelték az ország egyik legnagyobb intézetét. A vendégek csakhamar elvegyültek. Egy részük a tantermek felé tartott, a másikat a ' cigányzene és a tánc, a harmadik csoportot a terített asztalok érdekelték. Fenn a tantermekben a tanárok várták a vendégeket, a kik be-be néztek egyik-másik terembe. Idegenszerű volt nekik az a hang, a mely a siketnéma ajkán kijött, de aztán meg­győződtek arról, hogy mily odaadó munka, mennyi fáradságba kerül, mig egy-egy szóra megtanítják ezeket a kis boldogtalanokat. Lenn az apróbb kiállításokat nézték ez alatt, egy csoport pedig a táncosokat. Vác-Hartyán­­ból tizenkét pár táncost hozott be a figyelmes rendezőség, hogy a magyar viseletét és a magyar táncot is bemutassák a vendégeknek. Nagy látványosság volt ez nekik ! A hosszú asztal felső végén Mlinko István tanár izzadott. Rábízták az anzichteket, a virág­csokrokat és a cigarettát. Száz keze lett volna, sem lett volna elég. Segített neki a publikum. Néhány perc alatt virág pompázott a hölgyek ruháján, cigaretta füstölt a férfiak szájában, hátrább elvonulva a képes levelezőlapra írták, a hölgyek messze földre szóló üdvözletüket. A hosszúra terített asztal mellett is nagy volt a sürgés-forgás. A bor nagyon Ízlett, a sonka jóságát az mutatta, hogy rövid fél óra alatt üres tálak álltak, a szőlőből pedig csak a levelek maradtak meg. Krakker Kálmán pedig igazi vendégszeretettel fogta karon a vendégeket, hogy az asztalhoz vigye. Toaszt nélkül sem múlt el az ünnepség. Rakovszky István, az állami számszék elnöke székre állt és lelkes szavakban üdvözölte Vác város közönségét, a kinél vendégszeretőbbet — úgymond — nem talált még az országban. Sokáig szívesen időztek volna a vendégek, de Scherer István titkár kiadta a jelszót több nyelven : — A vasútra! Nagy lassan el is indultak a vasúthoz. Egy­­kettő a vendégek közül (többek között egy szentpétervári orvosnő, a ki dr. Hörl Péterrel konverált boldogan) lemaradtak. A vonat­nál még egyszer búcsút mondott dr. Zádor polgármester arra kérve a vendégeket, hogy szives emlékükben tartsák meg a mi városunkat. Benn az intézetben pedig ez alatt a kis siket­némák boldogan fogyasztották a maradékot. A kiránduláson többek közt ott voltak: Scander Lévi Adolf báró (Firenze), lovag Fáik Zsigmond, özvegy Hérich Károlyné (Budapest), Pótsa József főispán, Rudnay Józsefné, id. gróf Teleki Sándorné, Türr István tábornok, Ziper­­novszky Károly és neje, dr. Katona Béla, György Aladár, dr. Schabanoff Anna (Szt- Pétervár, dr. I. B. Violi (Konstantinápoly), dr. Galatti Demetrio (Bécs), Sasvári Armin, dr. Ebstein (Göttinga), dr. Hausmann (St-Gallen), Salomo de Chvatowie (Varsó), Skonitz Fran§oize (Varsó), Omboni Stefánia (Pádua), dr. Rajech (Milano), dr. Colombo (Merate), Milton Rhodes (Manchester), Lony titkos tanácsos (Bécs), Kess­ler Engelbert (Bécs), Meissner Hermine (Bécs), Nagy Paula (Bécs), dr. Grosz Gyula, Peres Sándor, Scherer István, stb. * Hogy a vendégeink közt mily vélemény ural­kodott a váci vendégfogadtatásról, legjobban jelemzi a következő levél, a melyet özv. Rudnay Józsefné úrnő intézett dr. Csányi János fő­rendezőhöz : Nem tudtam magamtól megtagadni azt az örömet, hogy jelen soraimban ne közöljem Csányi úrral tapasztalataimat, melyeket út­közben a kongresszus tagjai részéről volt alkalmam szerezhetni. Osztatlan volt az elragadtatás Vácnak rendkívüli vendégszeretete fölött és a ren­dezés páratlan volta iránt. A hajón, midőn a terített asztal mellett a kenyeret dicsér­tem, válaszul azt kellett hallanom: Jó, jó, de milyen volt a váci cipó! No és a bort, azt meg már éppen egekig magasztalták, többen mondták is, hogy Marossytól fognak rendelni, mert ilyen bort már sehol sem lehet kapni. A váci kirándulás kedves, szívélyes meg­lepetéseivel mindenki szivében a lehető leg­jobb benyomást hagyta hátra. Köszönöm — a kongresszus nevében is — lelkem egész őszinteségével Vác városának ezen, vendég­­szeretet és előzékenység tekintetében nagy­szabású megnyilatkozását, mely valóban min­den várakozást felülmúlt. Legyen szives eze­ket illető helyen tolmácsolni, valamint a kongresszus tagjainak általam visszatérőben hallott dicsérő nyilatkozatait is. Persze, hogy a rendezés olyan erős kézbe volt letéve, a minőre támaszkodhatni az életben csak ritkán van alkalma az embernek. Nagyon kedves benyomást tett reánk a szünidei gyermektelep is, mely ezen alka­lomra gyönyörűen fel volt díszítve zászlók­kal. Az ottani levegő, erdő és épület viszo­nyokat tapasztalva, érthetővé vált előttem az, mit a kongresszus ülésén hallottam, hogy van gyermek, a ki 4 hét alatt 5 kilónyit is gyarapszik. Valóban ezen intézmény is nagy áldás a szegény gyermekek részére ! Ha még megemlítjük, hogy a városnak, a külföldi vendégek szives látása ötszáz forintjába került, körülbelül beszámolunk a múlt vasárnapi érdekes ünnepélyről. Helyi és vidéki hírek. Október 6-ika. Vác, szept. 24. Közeledik az aradi gyásznap ötvenéves év­fordulója. Az öreg honvédek, a kik félszázad messze­ségéből tekintenek vissza az aradi vesztőhelyre, méltóan akarnak megemlékezni ott kivégzett tizenhárom tábornokukról. Komor gyászpom­pával vonulnak fel majd Aradra, ha az október

Next

/
Oldalképek
Tartalom