Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-10 / 37. szám

4

VÁCI HÍRLAP

vezetése mellett még ugyanannak a hónapnak 26-án meg is kezdették.

És az országos tűzoltó szövetségnek 1874. évi szeptember 5—8-ik napjain Sopronban tartott második közgyűlésén már egy 10 tagból álló félig-meddig kiképzett csapattal volt képviselve.

Minthogy a nemrég alakult egyletnek ez volt az első hivatalos fellépése, a melyen kiképzett tagjaival részt vehetett, a parancsnokság ezt az időpontot fogadta el a Váci Önkéntes Tűzoltó Testület életre keltének és ettől az időponttól vette számításba fennállásának 25 éves jubileumát; mig az ezelőtt kifejtett tevékenységet a szükséges előmunkálatok s a szervezés számláján számolta el.

Az 1874. évi október 25-ik napján tartott közgyűlésen választotta meg az ujonan kiképzett tagok közül első parancsnokait és már ugyanaz év november 22-én mutatta be képzettségét a város közönségének, mely alkalommal a város polgármestere és a képviselőtestület számos tagja és a budapesti fővárosi tűzoltóság kiküldöttje Kranse Valdemár tűzfelügyelő a váci tűzoltók képzettsége felett teljes megelégedésüknek adtak kifejezést.

Az 1875. évi augusztus 22 én tartotta meg e'ső diszgyakorlatát, melyet a városi tanács, számos alapitó és pártoló tag és nagy számú közönség tisztelt meg megjelenésével. Ugyanerre az alkalomra Budapestről 35 önkéntes és hivatásos, Uj-Pestről 2, Esztergomból 8, Érsekújvárból 10 és Duna-Bogdányból 20 tűzoltó és az ó-budai hajógyári tűzoltó zenekar is meglátogatta az egyletet, mely a diszgyakorlat sikerének örömére a Lőházban nagy mulatságot rendezett a számukraf a mulatságot azonban épen derekában szakította ketté a vörös kakas kukorikolása, mely kevéssel éjfél után (augusztus 23-án virradóra) Fölsinger Józsefnek a Burgundiában állott pajtája-tetején szólalt meg hangosan.

Az őrségi szolgálat az őrtanya elkészültével 1874-ik évi december 1-én vette kezdetét és eltartott egész 1879-ik évig, a mikor a tűzoltók száma már annyira megapadt, hogy a folytonos tűzoltói szolgálat elviselhetetlenné vált.

Ha azután a nagy lelkesültség után, melylyel városunk fiatalsága a tűzoltói szolgálatra vállalkozott, csak a hivatalos adatokra támaszkodnék a történetiró, nem lenne képes megfejteni a tagok létszámának hirtelen megapadását; — a még élő tanuk vallomása az*nban megadja a kellő magyarázatot. E szerint t. i. lassan - lassan megcsappant a fegyelem és az őrszolgálat terhes fáradalmaiba szaporán belejátszott a kártya, meg a poharazás, a mi a családos tűzoltóknál otthon gyakori békétlenségnek és apránkint a tűzoltó csapat tetemes megapadásának lett szülő anyjává.

Az 1879-ik évtől kezdve állandóan a fizetett két városi tűzoltó adja az őrségi szolgálatot és csak nagyobb sokadalmak alkalmával rendel melléjük a parancsnokság kivételesen az önkéntesekből nagyobb őrséget.

Résztvett az egylet az országos tüzoltó-szö- í vétségnek minden közgyűlésén ; jó hírnevét az ország minden tűzoltó testületé annyira ismerte, hogy főparancsnokát a központi választmánytagjává, majd utóbb az országos tűzoltó-szövetség újabb szervezetének életbelépte óta az elnökség előadójává mindenkor megválasztotta.

Résztvett egyebek között az országos tűzoltó szövetségnek Fiumébau tartott közgyűlésén is, hová Banda Marci cigányprímásnak 15 tagból álló bandáját is magával vitte és Fiume város podestájának egy erre a célra megrendelt hatalmas üvegben váci termésű finom .bort vitt

ajándékul. A felvonulás és a bor átadása anynyira megtetszett a podestának, hogy a tűzoltók tiszteletére a saját házánál adott ebédre a váci tűzoltók vezetőjét, a mostani főparancsnokot is meghívta, pedig kívüle a számos tűzoltó közül csak öten voltak az ebédre hivatalosak.

A 25 esztendő alatt kiütött számos tűz elnyomása körül kifejtett munkásságát részletesen nem ecsetelem; mert hisz arra vállalkozott, hogy tűzveszélybe jutott polgártársának vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül segítséget nyújtson egyaránt.

Csak azt említem fel, hogy tagjai közül a király ő Felsége Velzer Lajos mászó-osztályparancsnokot 1885. évi december 22-én a tűzoltás terén szerzett érdemeiért a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki és hogy a m. kir. honvédelmi miniszter 1889. évi március 15-én 2318. sz. a. kelt rendeletével dr. Gsányi János főparancsnoknak, Velzer János mászóosztályparancsnoknak, Christoyhóry Pál mászóosztály-alparancsnoknak és Heinisch Richard és Schlinger Mihály tűzoltóknak a m. kir. honvédhuszár kaszárnya égése alkalmával kifejtett fáradhatatlan munkásságáért elismerő köszönetét mondott.

De nemcsak a tüzeseteknél, a nem ritkán beköszöntő vizáradásoknál is készséggel résztvesz a testület a fenyegetett városrész lakóinak és azok vagyonának mentésében ; sőt az 1879-ik évben, midőn az egész nemzetet sőt egész Európát megdöbbentő árvíz Szeged városát csaknem teljesen elsodorta a föld hátáról, a város polgármestere a kormány felhívására Korponay Ödön főparancsnoksági segéd vezénylete alatt Mandl Ignác és Schmerbach Antal tűzoltókkal 24 embert és nyolc ladikot küldött a veszélyben forgott Szeged segítségére, a mely alkalomból a m. kir belügyminiszter 5547/879. ein. sz. a. kelt leiratával tudatta, hogy a király ő Felsége Korponay Ödön önkéntes tűzoltónak a veszély elhárítása, az Ínségesek támogatása és az emberélet és vagyonmentés körül szerzett érdemei méltánylásául legfelsőbb elismerését nyilvánította.

Megjelent ezenfelül a tűzoltóság az országos jelentőségű nagyobb ünnepségeknél is, nevezetesen : Deák Ferenc és Kossuth Lajos temetésénél ; és különösen az utóbbi alkalomnál a rend fentartása épen a legkényesebb ponton, közvetlenül a nemzeti muzeum előtt; menet közben pedig a hátvédelem a főparancsnokunkra bízatott.

Az országos tűzoltó szövetség az újabb időben kongresszusain tűzoltó-versenyek tartását hozta szokásba.

A magyar nemzet ezer éves fennállásának megünneplésére rendezett országos kiállítás alkalmával tartott országos tűzoltói versenyen a testületünk is megjelent és a billenő rendszerű mozdony - kocsifecskendővel a mászófal harmadik emeletére irányzott támadásban 37 versenyző testület elül hozta el az első dijat, József kir. herceg gyönyörű ajándékát, a miről az országos tűzoltó-szövetség külön okiratot állított ki a testület részére.

Ebben a nyertes versenyben résztvettek: Paczolt Ferenc, Borbély Sándor és Müller Ignác mászók és Miklósovits Sándor, Prohászka Ágoston, Mlinkó István, Jakab József, Prazsák János és Báby Mihály szivattyú- és tömlőszerelők, kik külön elismerő okmánynyal lettek kitüntetve.

A midőn azonban a nyertes versenyzőkről egyenkint megemlékszem, kötelességemnek tartom azt is felemlíteni, hogy a nyertes versenyzőket Csányi István fecskendőmester gyakorolta j be, kinek ebbeli fáradságát a testület közgyűlése azzal hálálta meg, hogy egyhangúlag mászóalparancsnokának választotta.

A győztes versenyben nyert nagyértékü emléktárgyat a testület főparancsnoka az 1896. évi augusztus 30-ik napján tartott rendkívüli közgyűlésen a város közönségének a következő szavakkal ajánlotta fel:

Tekintetes Polgármester Úr! A tűzoltó életét és egészségét kockáztatja a polgárok vagyonának és életének védelmében, de a tűzoltó önfeláldozó munkájával nem keres semmit, nem szerez magának sem vagyont, sem dicsőséget, ők névtelen munkásai a vagyon bátorságnak és a személybiztonságnak; épen azért mindaz a dicsőség, mely tetteik nyomában felragyog, mely önfeláldozó munkájukat kiséri, még az sem az övék, hanem azé a városé, melynek kebelében élnek és fáradnak.

A diadalmi emlék is, melyet az országos versenyen izzadságunk és verejtékünk árán kiérdemeltünk, nem lehet a mienk, hanem azé a városé, melynek boldogságát és jólétét munkálni minden polgárnak kötelessége.

Vegye által tehát Tekintetes Polgármester úr I ezt a diadalmi emléket szeretett városunk tulajdonába. Szóljon, beszéljen az minden időkön e város lakosságához, hogy semmi polgári munka nem lehet sok, nehéz, midőn e város jólétéről, dicsőségéről van szó !

Ezeket az igéket ajánlhatom figyelmébe most is minden igaz tűzoltónak s ha ennek megfelelően rendezi el minden munkáját, egész életét, — fáradsággal teljes vergődése végén büszkén verheti a mellét: betöltéd tisztedet!

Az idén is alkalma nyílt volna testületünknek arra, hogy az országos tűzoltó versenyen magát kitüntesse. Kellő készültsége dacára azonban ezen a versenyen testületileg csak azért nem jelent meg, hogy szerény anyagi erejét 25 éves fennállásának megünneplésére fordíthassa; — az egyéni versenyre küldött két mászója közül Müller Ignác az egy szál kötélen való ereszkedésben kifejtett ügyességéért igy is egy csinos ezüst órával lett kitüntetve.

Ezek után még csak egy körülménynek a konstatálására terjeszkedem ki, arra a nekem, mint tűzoltónak, mindenkor erősen visszatetsző körülményre, hogy az újabb időben a fiatalságunk, különösen annak intelligensebb része csaknem teljen kihúzza magát a tűzoltói szolgálat alul, mintha restellené magára ölteni azt a ruhát, melynek gombjairól a polgári erények legnemesebb vállalkozásának, az önzetlen felebaráti szeretet legszentebb foglalkozásának fénye ragyog; holott épen ellenkezőleg azt szégyelhetné, hogy a tűzoltói szolgálat általános kötelezettsége elül jogtalanul félre áll, — megszökik.

És ezzel átadom a tollat egy nálam avatottabb krónikásnak, ki majdan nagyobb készültséggel állilandja össze testületünk részletes történetét.

Szolgálati érmet kapnak a mai napon.

1. Együd Lajos szivattyús osztályparancsnok, titkár és szertáros. Belépett 1883. évi augusztus hó 13-ik napján. Belépése idejétől szivattyús; 1884. év április 28-án a titkári teendőkkel bízatott meg; 1885. évi január 31-én titkárrá és szertárossá választatott; 1886. évi március 25-én ideiglenesen a szivattyús osztály alparancsnokságával bízatott meg; 1888. évi április 8-án szivattyús osztály alparancsnokká és ideiglenes titkárrá és szertárossá; 1892 évi julius 31-én szivattyús osztályparancsnokká és titkárrá és szertárossá választatott. Szolgálata folytonos ; összesen 16 év.

2. Nikitits Sándor védő osztály alparancsnok. Belépett 1884. évi május 17-én; 1889. évi ju-