Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-08-13 / 33. szám

4

VÁCI HÍRLAP

templomunk most a környék legszebb templomainak egyike lett, belső remek ékességét emeli az is, hogy most a legnagyobb dolog időben is vasárnapokon, — az Istennel, emberrel és körülményeivel megbékélt buzgó, vallásos nép sokaságával van tele.

Csodálkozik ezen örvendetes változáson mindenki . . . íme mennyit tehet ily rövid idő alatt, egy igazi nemes törekvésű erélyes lelkipásztor, híveinek erkölcsi haladására és jóléttének emelésére.

Helyi és vidéki hírek.

— A polgármester hazatérése. Legfrissebb értesülésünk szerint dr. Zádor János polgármester, a ki mint tudjuk Gleichcnbergben piheni ki városunk vezetésének fáradalmait, a tervezettnél hamarább fog visszatérni a viszontlátásnak örvendő városunkba. Illetékes körök felkérése folytán ugyanis dr. Zádor János, polgármester fog élére állani a Drégely-Palánki vasutak ügyében megindult mozgalomnak. A vasút, mint azt vezérczikkünkben ismertetjük, eredetileg csak Verőczéig van tervezve, de még egy hónapra terjedő idő van rá, hogy a váci érdekeltség 100000 frt értékű törzsrészvény jegyzése által a vasút kiépítését Vácig magának biztosíthassa. Ezt a hónapot akarják a megindult mozgalommal fölhasználni az említett kiépítés kieszközlésére, a mi szinte külön említeni is fölösleges nagy jelentőséggel bírna városunkban úgy az ipar, mint a kereskedelem ügyének föllendülésére.

— A főjegyző fegyvergyakorlaton. Dr. Göndör Sándor, városunk munkás főjegyzője, folyó hó 15-én vonul be 28 napi fegyvergyakorlatra Esztergomba. Távolléte alatt a munkahalmaz miatt senki sem vállalkozhatott a községi bíráskodásban való helyettesítésére, a miért is ezen idő alatt a bagatellügyek elintézése szünetel! A bár rövid időre távozó főjegyzőnknek szerencsés utat és a fáradságos gyakorlatok után jó egészségben való visszatérést kívánunk !

— Podhorányi József székfoglalója. Podhorányi József, kosdi plébános a múlt szombaton, 5-én délután foglalta el uj állomását. Minden feltűnés nélkül, szerényen akart az uj plébános falujába bevonulni, ámde a szemfüles kosdiak csakhamar megneszelték, hogy mikor jön a plébános úr. Uccu neki, vesd el magad, lett nagy lótás-futás. Mikor az uj plébános a kosdi part alá ért, a hegytetőről már tarack-durrogás, fogadta; a falu elején ott állt a virágdíszben ékeskedő diszkapu „Isten hozta“ feliratával, mellette a község vegyes vallású deputációja, ünnepi ruhába öltözött hajadonok, asszonyok, férfiak. Perényi István, a falu derék pennája, tolmácsolta ékes szavakban a község örömét, a mire a díszes fogadtatás mián igen nagyon meglepődött plébános úr megköszönte a még meg nem érdemlett figyelmet. Meghatottan hallgatta az egybegyült sokaság a szép beszédeket, mire aztán valamennyien a templomba kisérték uj papjukat és vele jött jó barátait. Litánia után a plébánián persze egy kis lakoma is volt, a melyen Galcsek Gy., Hénap piarista tanár, Matzenauer O., Pálinkás A. mondtak pohárköszöntőket az uj plébánosra, a községre stb.

— Gyászmise a boszniai elesettekért. Az 1878-ik évben boszniában küzdött 32. számú Mária Terézia gyalogezred minden évben gyászisteni tiszteletben emlékezik meg az elhunyt bajtársakról. Az idei huszonegyedik évfordulón is megtartják ezt a kegyeletes szokást s az ezred a hadjáratban résztvett akkori

32-eseket meghívókkal gyűjti össze e hó 14-én hétfőn a budavári helyőrségi templomban tartandó engesztelő szentmise áldozatra.

— Üres állás. A városi pénztárnál, mint tudjuk, Havas Lajos lemondása folytán megürült a második ‘számtiszti állás. A közgyűlés utasította a városi tanácsot a szükséges intézkedések megtételére. A tanács megtette ez ügyben felterjesztését a megyei alispánhoz, a honnét nem sokára visszakerül az állas ügye és

i legközelebb kiírják a pályázatot.

— Tűzoltók kongresszusa. A 14-ik j orsz. tűzoltó kongresszusra, mely Brassóban e J hó 12 — 15-ig fog megtartatni, városunkból az j önkéntes tűzoltó egyesületet saját költségükön : i Mlinkó István szakaszparancsnok és dr. Nagy

Gyula, jutalomképen pedig az egylet költségén: Müller Ignác és Paczolt Ferenc fogják hivatalosan képviselni.

— Jubileum. A helybeli önkéntes tűzoltó-testület negyedszázados fennállásának megünneplésére készül. Ez emlékünnep napjául f. évi szeptember hó 8-ika tűzetett, ki, mely napnak délelőttjén az összes tűzoltók valamelyik plébániai templomban hálaadó alkalmi isteni tiszteletet hallgatnak és ennek végeztével a városházán díszközgyűlés lartatik, — délután egy nagyszabású diszgyakorlatot mutatnak be tűzoltóink, — este pedig a tűzoltók és a meghívott vendégek társas vacsorája lesz, melyet azután tánc követ. Legközelebb a teljes programra is közlésre kerül.

— Bekiildetett. Az önkéntes tűzoltótestület parancsnoksága azon sajnálatos körülményről volt kénytelen meggyőződni az utóbbi időben, miszerint ez érdemes testületben a szépszámú tagok között vannak többen olyanok, a kik éveken át, dacára a többszörös figyelmeztetésnek, melylyel irányukban volt a vezetőség, hogy kötelmeiket teljesítsék, a gyakorlatokra egyáltalában nem jártak el. Ezek a szerekkel való bánásmódot nem is ismervén, hasznavehetetlenek a testületre nézve. Névszerinti Freund Mór, Heinisch Richard, ifj. Gáspáry Pál, Joó Ádám, Balogh Gergely, Nyáry Pál, Szily András, Kökény Ferenc, ifj. Szily József, Mihalik János, Scheffer András, Krupp Ferenc, Schvorcz Pál, Talpas János és Kovács János. Minthogy ezen polgártársaknak a testület érdekei iránt eddigi közönyös maguktartása egyáltalában semmiféle biztosítékot sem nyújt arra. hogy a jövőben megváltoznának és minden tűzoltótól elvárható szolgálati készséget, buzgalmat és pontosságot tanúsítanának, a parancsnokság fájóan bár, de a testület ama főérdekének megóvása céljából, hogy itt a tagok lekötött polgári becsületszavukat tartsák meg és a testületi szellemet hanyagságból, hogy rontsák, meg nem engedhető, őket egyhangúlag hozott határozattal a tagok sorából törölte.

— Rókus-táucestély. Mint értesülünk, Vác város jóvérű (?) fiatalsága a tűrhető hőfokra lecsillapult időt siet felhasználni egy mindenesetre szép sikerrel biztató táncestély rendezésére. A táncestélyt a tervbe vett programra szerint Szent-Rókus ünnepének estéjén tartják meg a Polgári Lövölde összes helyiségeiben, még pedig (bizonyára a hagyományoktól eltérőleg beléptidijjal tartott júliusi táncvizsga ellensúlyozására) belépődíj nélkül. Meghívók sem küldetnek szét, a rendezőség azonban fentartja magának a jogot a zártkörű mulatság vendégeinek megválogatására A rendezőség szervezésére ivet köröznek, melyre feliratkozhatnak azok, a kik igényt tartanak a rendező illetve intéző bizottságban való részvételre.

— Az új járásbíróság. Az újpesti járásbíróság fölállításával szükségessé vált telekkönyvi leszerelések és szervezési előmunkálatok kivitelével a helybeli királyi járásbíróságnak e téren ismert ügyességű telekkönyv-vezetője Gonda Mihály bízatott meg, a mi biztos jele a munkás telekkönyvvezető mielőbbi Újpestre távozásának. A helybeli járásbíróság kiváló munkaerejét veszti benne, s igy sajnálattal kell gratulálnunk az uj újpesti telekkönyvvezetőt.

— Méhészeti vándortanitó Gödölj lön. A földművelésügyi mini=zteriumnak a

város közönségéhez intézett értesítése szerjnt a minisztérium Tóth János méhészeti vándortanitót eddigi minőségének és működési körének érintetlenül hagyásával eddigi székhelyéről Kis-Kun-Félegyházáról Gödöllőre helyezte át oly célból, hogy a Gödöllőn létesítendő állami méhészeti gazdaság ügyeit is elláthassa.

— A népbank. A boldogtalanul kimúlt Vác-vidéki népbanknak a jámbor falusiak előtt bírt fogalmáról érdekes őskori leletre bukkantunk egy elévült levelező-lap tartalmában illetve címében. Egy falusi gazdától jött a levelezőlap igy címezve: T. Az Izraelita, váci vidéki nép Bank Igazgató úrnak vagyis zsidó takarék Vácon. A levél különben ilyenkép végződik: Tisztelettel Maradok nagy János pénteken bemegyek vácra elfogok meni.

— Jaj a rendőrségnek! Nem fűzűnk kommentárt az alábbi levélhez, melyhez hogy jó címet irtunk-e, ítélje meg kiki. A levélnek betüszerinti magyarsága pedig ekképen következik :

Tt. Matkovics Urnák Vácott.

Múlt év. feb. 13-án történt arredálásom (?) a Váci lapban b. ü. miniszteri bélyegnyaló czimen előfordult kétséget sem szenvedek, hogy az a váci rendőrségtől jött ki, a ki jó! ismeri az elmúlt 890. évi ügyemet. Zubovits kapitány urat felkértem, tudja meg ki tétette ki azt az esetet. Más lisztek pedig majd eljárnak. Sajnálnám, ha Matkovics úrra sülne ki, a mit nem reményiek. De bárki tétette is ki, megfogja inni a keserű levét, mert bármivel is vádolnak, még sem vagyok én az, a minek tartanak. Mindennek van oka foka. Hanem, ha a lapbeli kitétel onnan ered, jót állok kevés lesz az az egy-két szál rendőr, a 66-iki csataveszteséget kipótolom a váci rendőrségen, úgy is, ellesznek zárva kapitányostól együtt, ügy látszik nincs tudva, barátaim (cs. k. tisztek) mit tettek érdekemben nemrég Fehérvárt.

Neográdi Gyula.

Nem tudjuk mit tettek Fehérvárt s ezt a levelet se tettük volna tán ki, ha levél volna. De biz ez csak egy jámbor ansicht kártya, a melyet a ráirt rémségeken kívül a ráfestett marcona hadfiak és alabárdok, meg csataparipák oly félelmetessé tesznek, hogy a közbiztonság érdekét véltük szolgálni, mikor közrebocsátottuk.

— Vúrosi közutak. Szépen készülnek a Vásártéren, a vasutfelé, úgyszintén a Rókus és a temető mellett, nemkülönben a városi, szőllőtelep mellett, a hol az újonnan épülő kőhidon vezet a cigánypatakon át. Erről a ivőliidról jut eszünkbe ajánlani az illetékes köröknek, hogy van még egy helye városunknak, a hol nagyon elkelne egy erősebb és csinosabb kőhíd, tudniillik a város felső végén a Büki előtti rozoga fahíd helyett. Ez egyre javítást kivan, sok pénzbe is kerül folyton, kényelmetlen is, Ízléstelen is, mig egy egyszerűen de jól megépített kőhíd véget vetne a folytonos javításoknak s nem kis mértékben válnék örömere a Bukiba kiránduló számos váci polgárnak.

— Háborús idők. Utcai harcok, szocialista, republikánus forrongások hirével telítve a forró nyári lég, nem csoda, ha gyorsabban pezseg a vér az utca népének ereiben. Nálunk persze rendőrségnek, katonaságnak kevés gondja rájuk, mit tehetnek hát mást a szegények, mint hogy egyéb hasznos időtöltés hiányában részint egymásnak, részint békés járókelőknek nyugalmát igyekeznek a minimumra redukálni. Három ilyen eset hire is jutott toliunk alá. Az elsőnek vasárnap volt a kelte, a mikor is a borlében erősen megázott mészáros és egyéb tisztes mesterségű suhancok támadtak rá a Konstantin-téren békésen haladó nehány fiatal emberre. Szerencsére az összeütközésnek mindjárt első pillanataiban akadtak erélyes közbelépök, elejét véve minden nagyobb botránynak. A másik verekedési eset hőse Kovács István, a Tragorsark-klub alapitó tagja, a ki nagyon is bőven részesülvén a Széchenyi-utcai Smidl-bolt ismeretes áldásaiban, a szintén hasonló körülmények közt létező Bocsányi Lajossal tűzött össze. Az összetűzés eredménye egy nagyobb folytonossági hiány lett Bocsányi fejebubuján, melyet

] valami hegyes fadarabbal idézett elő ellenfele. A ki talán szintén jutott volna valami ilyen emlékhez a másiktól, de ekkor már mégis csak