Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-23 / 30. szám

4

VÁCI HÍRLAP

tanulmányozása céjából Balkaij Istvánt, a váci fegyház igazgatóját küldötte ki, ki a hét folyamán 2 napon át időzött Munkácson.

— Uj plébános. A megyés püspök, mint a kosdi plébánia kegyura, a Kolena Endre elhunytával megüresedett plebánosi tisztségre Podhorányi József papnöveldéi aligazgatót nevezte ki. Szívből üdvözöljük az uj plébános urat jól megérdemelt állásában.

— A kik Vácon nyaralnak. Dr. Bácz Béla a budapesti IV. kerületi kir. járásbíróság vezetője és Tariczky Ferenc kolozsvári siketnéma intézeti igazgató szünidejüket családjaikkal együtt városunkban töltik.

— A járásbíróság köréből. Dr. Berger Dezső kir. albiró közelebb hazaérkezik, ellenben dr. Bőssel Jenő albiró augusztus 6-án megy 4 heti szabadságra.

— Gazdát cserélt. A váci ónlemezgyár, mint illetékes helyről értesülünk, az osztrákmagyar horganyhengerművek tulajdonába ment át. A részvénytársaság magyarországi képviseletével továbbra is Kubiczky György műszaki igazgató lett megbízva.

— Gyászhir. Bellusi Baross Kálmán Baranyavármegye nyugalmazott árvaszéki ülnöke, kit házassága révén városunkban is sokan ismernek, folyó hó 18-án életének 44-ik évében Budapesten meghalt. Holttestét e hó 20-án ugyanott helyezték örök nyugalomra.

— Uj végrehajtó. A váci kir. járásbiróságnál a végrehajtások jelentékeny szaporodása következtében rendszeresített második végrehajtói tisztségre kinevezett Kis Gyula már elfoglalta állását és megkezdette hivatalos működését.

— A vácvidéki népbank kimúlása.

Többször volt szó lapunkban a vácvidékinépbank ügyéről és arról, hogy ezt a szerencsétlen intézetet a váci takarékpénztár vette védszárnyai alá, hogy megmentse az elkallódott vagyon maradékát és különösen azokat, a kik ezen intézet volt vezetője gazságainak ártatlan áldozataivá lehettek volna. A takarékvoltunk, hogy ha Jellacsics át meri lépni magyarhon határát, azonnal visszaveretik. És ime mi történt? A mit senki nem is gondolt Hanem bízom az Istenben és a magyarok vitézségében, hogy mindezen ellenségünkön is győzedelmeskedni fogunk! És az árulók drágán fizetik meg a honaikon elkövetett árulást! Reméltem, hogy a horvátok megyénkben a föld népét nem bántják, ha csak nem rablókkal van dolgunk! A mit a rácok az ő bajtársaik tesznek! Bécsben itt mindennap roszszabbul néznek ki a dolgok. A kamarilla és a reakció Magyarországnak ezen legnagyobb ellenségei, mindinkább hatalmasodnak és addig nem is lesz nyugalom, még csak az emberiségnek ezen gázzá vassal ki nem pusztitatik.

Ma megint egy küldöttség jelent meg Pestről az ausztriai néphez. Mert miután a királyunktól, kit esküje kötelez Magyarország védelmére, semmi segedelmet többé nem várhatunk : tehát a német néppel kell szorosabb szövetségbe lépnünk, a ki szabadságainak ugyan az az ellensége a ki a mienk, kiváncsi vagyok, hogy mit tudnak itt végezni ? Ha kedves atyám levelet ir és még azt én megkapom, addig bizonyosan már Pesten leszünk. Hanem csak ide Írja a levelet, innét legbiztosabban megkapom, mivel még úgy se írhatom meg Pesten a házat, a hol szállva leszek. Most jó lenne ha Inkey Gazsi azon Ígért lovat megadná, mivel most a haza védelmére megyek és az nekem igen nagy hasznot tenne. Csak kedves szülőimnek és testvéreimnek bajuk ne történjen,

pénztár a múlt vasárnapon hívta össze részvényeseit rendkívüli közgyűlésre a népbank átvétele ügyében, melyen a végleszámolt népbank siralmas képe teljes meztelenségében került elbírálás alá. A takarékpénztár által készített reális mérlegből kitűnt, hogy a népbank mérlegei legalább is 10 év óta meg voltak hamisítva és hogy Vitt úr enyves kezén nemcsak az intézet 36000 frtnyi alaptőkéje párolgott el, hanem elveszett a behajtatlan váltók révén oly összeg, melynek megtérítése nélkül az intézet felszámolható sem lett volna. így jutottak a volt igazgatósági tagok közül azok, a kiknek valamicske vagyonuk volt, abba a szánalmas helyzetbe, hogy mintegy 35000 frtot pótoltak a sajátjukból csak azért, hogy a büntető biróság könyörtelen paragrafusait elkerüljék. A közgyűlés, miután teljes megnyugvást kapott a felől, hogy a népbank átvétele a takarékpénztárnak legkisebb károsodásával sem jár, most már végérvényesen határozott a népbank átvétele dolgában és jóváhagyta felszámoló közegeinek eddigi eljárását. Ezzel talán örökre letűnt a láthatárról az a bűnfészek, mely évek óta szégyenfoltja volt a város pénzpiacának, hacsak a népbank volt részvényeseinek nem lesz még szavuk az intézet volt vezetőinek gazdálkodása ellen.

— A robbanás áldozata. Busái Julianna, ki a Hornung-féle kávéház pincéjében történt robbanás alkalmával súlyos égési sebeket szenvedett, csaknem 3 heti szenvedés után f. hó 19-én reggel a városi kórházban meghalt. Holttestét dr. Lencsó és dr. Vadas bírósági szakértők aznap délután boncolták fel. A büntető biróság megindította a vizsgálatot, annak kideritáse végett, hogy kinek gondatlansága okozta a végzetes szerencsétlenséget.

— Kövezik az Eötvös-utcát. Évek óta vajúdott az Eötvös-utcának, a város ezen élénk forgalmú utcája kikövezésének ügye. A városi hatóság végre itt is megkezdette a kövezési munkálatokat bizonyára nem kis öröha az ellenség Egersz gre jönne. Ezzel maradok szerető fia

Bécs, 1848. szeptember 18-án. Ernő.

Ez volt az utolsó levelem, a melyet Bécsből ezen nagy események színhelyéről Írtam haza atyámnak, a melyek egyúttal az előjátéka volt szeretett hazánkban ezentúl kezdődő nagy nemzeti dicső küzdelmeinknek, a melyekben én is mind annak arra hivatott fia részt vettem s kész voltam azért állásomat, vagyonomat sőt az életemet is feláldozni.

A melylyel azután vége szakadt minden eddig fennálló viszonyainknak és ágyú dörgés, puskaropogás közt kezdődött egy egészen más világ, a mely romjai alá temetett minden, de minden régit! De hogy azután egy jobb jövő fog-e jönni ? Az a mindenható örök titka most még !

Ezen utolsó napjaiban Bécsben ottlétemkor történt, hogy egy éjszaka hallok nagy riadó dobolást, templomokban a harangokat félreverik, nagy kiáltozás az utcán. Az ablakhoz megyek és hallom a polgárság kiáltozását: Fegyverre, fegyverre, Windischgrátz jön !

Volt lótás, futás ijedelem, hegy Windischgrátz éjjel megakarjá Bécset támadni. Azonban azon töménytelen bécsi neiüzetőrnek, a kik vagy 60.000 is voltak és egy nagy hadsereg mennyiséget képeztek, úgy az Inukba szállt a bátorság, hogy mind elbújtak és alig jött közülök vagy 3000-en össze, hogy Windischgrátzel megütközzenek.

Mert újabb időkben a kamarillának a hőse Windischgrätz herceg volt, ki megzabolázta

mére az ottani háztulajdonosoknak és még nagyobb örömére a vásárosoknak, kik ezen sárfészekben évtizedek óta szenvedték át az őszi esők és tél vizek egészségrontó mizériáit.

— Az ónlemezgyár szünetel. A váci ónlemezgyár, miután gyártmányainak fogyasztása, az építkezés pangása következtében, megcsappant, 2 hónapig szünetelni fog. Az igazgatóság azonban ez időre sem bocsátotta el munkásait, hanem a szünetelés idejére is kiadja bérük felét, a nélkül hogy ezért ellenszolgálatot várna tőlük. Ilyen méltányos elbánás mellett méltán számíthat a gyár arra, hogy állandó és megbízható munkásai lesznek.

— Kártalanítás. A magyar általános biztositó társaság szakértőjével felbecsültette a káptalan sörház épületében kiütött tűz által elpusztított s nála biztosított épületrészeket és a város részére biztosítási összeg fejében 2 38 forint kártérítési összeget fizet, a mi tekintve, hogy az egész épület csak 5400 frtra volt biztosítva, elég tekintélyes összegnek mondható.

— Kettős gyász. Heinisch Richárd kéményseprő mestert kettős gyász érte, amenynyibgn veje Lubcsó János telekkönyvi hivatalnok Beregszászon, édesatyja Heinisch Ferenc kéményseprő mester pedig Veidenauban (szilézia), 84 éves korában meghalt.

— Adakozások a kórházalapra.

Hogy mennyire szükségessé vált Vác városában egy — a modern kor igényeinek megfelelő városi kórház létesítése, kitűnik az a nagy közönség azon meleg érdeklődéséből is, a melylyel ezen — közjótékonycélu épület létesítése iránt viseltetik s azon áldozatkészségéből, melylyel kiki tehetsége szerint erkölcsi kötelességének tartja az építendő kórház céljára létesített alapot adományaival növelni. Hogy mily dicséretre méltó az áldozatkészségnek ezen megnyilatkozása, azt hisszük, a nagy közönség előtt teljesen fölösleges fejtegetni, hisz elég ékes szólói annak azon gyűjtő perzselyek, melyek a városházán vannak a közönség jótékony cselekedeteinek gyakorlása céljára bocsájtva s a

Prágában a cseheket — a kikért ugyan kár nem volt! — es most evvel fenyegették Bécs városát is és ettől féltek mind!

Pedig a bécsieknek a mostani ijedelmök alaptalan volt, mert Windischgrätz még most sem jött Bécs ellen, hanem egy csapat tiroli vadász kerekedett fel hazájukban és azok jöttek Bécsbe, de nem a város ellen, sőt ellenkezőleg annak védelmére a kamarilla ellen.

Ezek tehát az este érkeztek meg a Bécs feletti Kahlenberg hegyére, hol azok tüzeket raktak és ott akarták az éjt átpihenni. Ezeket pedig a bécsiek az éj folyamán észrevették s azt gondolták, hogy Windischgrätz katonái, a kik Bécset jöttek megtámadni és lett reá a nagy riadalom.

Ezen riadalmat és annak következését látva, mindenki tisztában volt abban, hogyha Bécs városát a katonaság komolyan megtámadná, milyen kevésre apadna le akkor a Bécset védelmező polgároknak a száma. És a hírlapokban ki is lettek ezért gúnyolva a bécsi nemzetőrök, a hős vitézek !

Utólag még szintén fel kell említenem, hogy ezen 1848. évi vívmányok közé tartozott, hogy a magyar testőrö . valamint valamennyi katonatiszteknek, meglett engedve a bajusz viselés.

Továbbá pedig a mi német szabású generális szürke házi egyenruhánk és a tollas kalap helyett, magyar szabású egyenruha lett elhatározva és pedig piros viakszos vászon csákó, zöld attila ezüst zsinórzattal. Azonban ezen ruházatot még mindeddig nem kaptuk meg.