Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-16 / 29. szám

vagi hírlap Újból szőnyegre hozták tehát helybeli iparo­saink sérelmeik orvoslását s a márczius hóban tartott közgyűlés nehány iparos inditvá lyára újból felkérte dr. Göndör Sándor főjegyző­­iparhatósági biztost, hogy a fegyenc ipar be­szüntetése, illetve korlátozása és az ipartörvény egyes — az iparosokra nézve sérelmes — sza­kaszainak módosítása iránt országos mozgal­mat indítson, keresse meg átirattal az összes magyarországi ipartestületeket, hogy saját ha­táskörükben minden lehetőt tegyenek meg. Az átiratot teljes szövegében az alábbiakban közöljük: Átirat a/, összes magyarországi ipar­­testületekhez. Évtizede múlt annak, hogy az ipartörvényt megalkották, azóta folyton és folyton hang­zottak el panasz szavak, hogy a törvényt nem épen a gyakorlati élet útmutatása alapján al­kották, hogy az inkább egy reális alap nélküli munka, mely a mellett, hogy nem védi a kis­iparost, ellenkezőleg a gyári ipar dédelgetésé­­vel, elnyomással s teljes tönkretevéssel fenyegeti. Itt állunk saját sírjaink szélén — a mostoha idők emelte sirhantok között — melyek egy­­egy — családjának nyomora elől az öngyil­kosságba kergetett — kézi munkás porhüve­lyeit fedik. Ipartörvényünk dédelgetett kedvencze a nagy­ipar s a tőke: mig e kettőnek világhódító sze- j repet nyújt, addig a kisipar minden pártfogás I híján az enyészet lejtőjén a semmiségbe vész, I kioltva a társadalom kebeléből egy tisztes, becsű- j letes munkásosztályt, mely két keze munkájá- j val nem képes többé családjának a minden­­napi kenyeret megkeresni. Elhangzottak e panaszok az ipartörv. meg- [ alkotása óta igen gyakran, orvoslásukat czélul i tűzte ki, úgy az. 1893-ik évi — Miskolczon j tartott — III. országos ipartestületi gyűlés, ! mint az 1896. évben Budapesten tartott IV. országos ipartestületi gyűlés, egyhangú hatá- I rozaltal kimondotta a gyűlés a bajok orvos- j lása czéljából a legtávolabb menő intézkedé- , seknek megtételét, kötelességévé tevén a köz- j ponti bizottságnak, hogy az összes magyaror­szági iparosok érdekeinek megóvása tekinteté- j határozottan a magyar csapatok győzelmét mutatta. Görgeynek a hadteste körülbelöl 30 ezer ember 180 ágyúval Vácon volt már összpon­tosítva. Tudjuk, hogy Görgey jóval kisebb számúnak tartotta az orosz sereget, mint az tényleg volt s azért azt határozta, hogy majd várja az oroszok támadását, a mely azonban ha nem következik be, julius 17-én megkezdi a visszavonulását Losoncon át Tokaj felé A sorshúzás utján Leiningen hadtestje lett kije­lölve, mely a visszavonulást fedezze. A váciak azonban jól tudták, hogy milyen az orosz invázió, ezért százszámra menekültek északra s kocsi kocsit ért. Ez okozta azt, hogy Görgeynek meg kellett ütköznie az oroszokkal, mert a város északi részén levő hídnál ekkor csak a VII. hadtest tudott átvonulni, mig a többi: Görgey Ármin hadosztálya és a III. hadtest a menekülő kocsik által gátolva Vácon vesztegelt. Paskievics látva, hogy a számra túlbecsült magyar sereg nem támad, 17-én virradásra egy kozák hadat s egy dsidás ezredet küldött Vác ellen erőszakolt kémszem­lére s mert Nagy Sándor hadteste elvonulása­kor előőrseit visszavonta, a kozákok a Duna felől eső részen a városba nyomulhattak és majdnem minden csatározás nélkül négy ágyú birtokába jutottak. Görgey Ármin Leiningen hadtestével azonban rögtön az oroszokra vé­ben az iparkamarák támogatásával a nmltsgú m. kir. keresked. ügyi miniszter úrhoz felira­tot intézzen az ipartörvény egyes szakaszainak módositása s a fegyencipar beszüntetése ügyé­ben. Az idő halad s bajaink sajnos, orvosolva mai napig sincsenek s ez idő szerint reményünk sincs reá, mert hisz nem is lehet csodálni, hogy a magas politikai gondok között teljesen meg­feledkeznek a szegény kisiparosról, de ennek részben mi magunk vagyunk az okai, mert sérelmeinket bensőnkben hordva — csak ön­magunkban s szűkebb körben gyötrődünk — hallatjuk panasz szavainkat, mig oda, a hol azok orvoslást nyerhetnének nem juttatjuk, néma gyermeknek pedig — szokás mondás — anyja sem érti szavát! Azért fordulunk tehát hozzátok iparos tár­saink, hogy kéz kezet fogva tegyünk meg sa­ját érdekünkben mindent, tírtozunk ezzel szű­kölködő családjainknak is. hogy existenciájuk­­ról gondoskodjunk; egyesüljünk mindannjian édes hazánk iparosai intézzünk memorandu- j mókát a nmltsgú keresk. miniszter úrhoz, je­lenjünk meg előtte küldöttségileg, tárjuk fel előtte nyíltan sérelmeinket a fegyházipar túl­kapásai miatt, a mely a mellett, hogy óriási hátrányos az ország iparosaira, mert az általa támasztott verseny lehetetlenné teszi a szaba­don űzött ipar fejlődését, — még lealázó is az iparosra, hogy minden elvetemült embert az iparra tanítanak a fegyházakban s azt ad­ják nekik jutalmul a polgári életben elkövetett bűnéért Használja fel az állam a fegyenceket föld és bánya munkára, miként azt más álla­mok teszik, ne vétesse el még a fegyencek ál­tal is a súlyos terheket viselő kisiparosok ke- ! nyerét! A kontár ipar megszüntetése érdekében égető szükséggé vált már az ipartörvény 4. §-ának módositása, a 6. 7. 8. és 47. §-ának pedig törlése. Iparigazolványok és iparengedélyek egyedül képesített kézműiparosoknak adassanak; a ké­pesítés kimutatásához a tanonczbizonyitványon kivül 3 évi szakbavágó munka és szakvizsga letétele legyen szükséges. Káros végül reánk — kisiparosokra, hogy a tette magát és visszafoglalta az ágyúkat és az ellenség futva menekült a városból. Az oroszok most már a buzgóságtól vezé­relve arra törekedtek, hogy egyszerre semmi­­sittsék meg a magyar sereget, a melynek egy része már Vadkert felé elvonult. A csörögi szőlők felé vonultak és Vácra délfelé eső tisz­tásra jutottak ki. Szász tábornok seregét rög­tön baj érte, mert a mint a szőlőkből kibuk­kant, a magyar sereg tüzérei gyilkos tüzeléssel fogadták s egy pillanatig sem lehettek bizto­sak abban, hogy megtartják pozíciójukat. A magyar sereg jó állást tudott magának biztosítani. A vasúti töltés és a Duna közt foglalt helyet a tüzérség, mig hátuk mögött a gyalogság és a lovasság állott. A csörögi ma­gaslat pedig éppen jó pont volt, hogy a sere­geink oda lövöldözzenek. Sasz tábornok azon­ban mit sem törődött ezzel és mihelyt a két ezred gyalogsága megérkezett, megújította a támadást a szőlőkből kivonulva. Alig bukkant ki a harmadik hadtestük a csörögi szőlőkből, rögtön ágyúgolyók és gránátok fogadták, a melyek nagy kárt tettek a kozákokban. Igazi halálmegvetéssel vonultak a magyarok ellen, de ezek nem tágítottak, hiszen 86 ágyújuk is működött a 24 orosz ágyú ellen. A 86 ágyú nagyobb kárt csinált az oroszokban, mint az ő ágyúik. Ezért Sasz tábornok az Alexapolszky­­ezreddel rohamot intéztetett az egyik üteg bazárokban mindenféle iparcikket árulhatnak, mert mi ezekkel versenyezni képesek nem va­gyunk. Mindezzn sérelmeinkre orvoslást csak úgy re­mélhetünk, ha közös egyetértéssel saját érde­künkben országos mozgalmat indítunk az ipa­rosok körében, az ipartestületek magukévá te­­j szik az iparososztály érdekeit s az iparkamarák I támogatásával mindent elkövetünk helyzetünk | tűrhetővé tételére, feliratokban — s küldött­ségileg kérelmezzük a nmltsgú keresk. minisz­ter úrnál sérelmeink orvoslását és a törvény módositása iránt a javaslat elkészítését s végül a szeptember hóban Kolozsvárott meglartandó országos ipartestületi közgyűlésen a fentemli­­tett panaszainkat újból is hangoztatjuk s azok legsürgősebb orvoslása ügyében a legmesszebb menő intézkedések megtételét szorgalmazzuk ! Reméljük, hogy ezen — az iparosztály ke­beléből fakadó — szavak visszhangra találand­­nak édes hazánk összes iparosainál, minden ipartestület s ennek kebelében minden egyes a tett mezejére lép s megteszi mindazt, mit a szent ügy érdekében lelkiismerete sugall s Így felépítve reményeink várát, abba bizton hajt­hatjuk £agg korunkban nyugalomra fejünket. Édes a munka, mit közvetlen saját magunk s családjaink — közvetve édes hazánk boldo­gulása céljából végezünk, hogy biztosíthassuk a társadalom egyik erős rétegét kepező iparos­­osztálynak megélhetését s boldogulását. Hazafias üdvözlettel a váci ipartestület ne­vében Zemanovich József s k. Racsek János s. k. jegyző. elnök. Mindenesetre üdvös lenne a magasabb — intéző köröknek egy kis figyelmet fordítani a kis iparosok érdekére is, mert a kis ipar az, mely ép lokális természete miatt leginkább szolgálja az egyéni érdekeket, a kis iparos : osztály pedig oly számot tevő társadalmi tényező ! melynek anyagi helyzete társadalmi életünk j részbeni fokmérője is. Saját részünkről üdvözöljük az iparosok által i megindított eszme életrevalóságát, óhajtjuk j azonban hogy a mozgalom ne csak szalmaláng | legyen, hanem egy társadalmi osztály önvé­delmi harcza, mely tisztességes küzdő fegyve­ellen. A magyar lovassággal találkoztak előbb, mely győzelmesen verte vissza őket a szőlőkbe. Ekkorra már megérkezett Offenber báró is hadosztályával s mint magasabb rangú átvette a vezényletet. Hogy Bebutoff muzulmánait támogassa a 15. és 16-ik doni ezredekkel tá­madást idézett a magyar sereg ellen, a kik­nek sikerült is az első számú magyar lovas­ezredet vissza szorítani, ámde az ágyú tűzben meg nem állhatták s igy kényszerítve voltak visszavonulni. Eddig határozottan a magyar szabadságharc hősei részén volt a siker, sőt még akkor is, midőn Offenberg a hatodik könnyű lovasez­reddel a magyar hadállás előtt emelkedő ma­gaslatot próbálták iszonyú ágyútüzzel és lovas­sággal elfoglalni a lelkes magyar sereg vissza­verte. Négy órára a harmadik hadtest Rüdiger parancsnoksága alatt jelent meg Aszód felé és Rüdiger döntötte el a túlnyomó erővel a csatát. A parancsnok tudtára adta Sasznak, hogy a megkezdett csata egy cseppet sem helyes s ő inkább visszavonulna, de már lehetetlen. A gyalogság és a tüzérség sok embert vesztett s ha elakarják hagyni helyüket a magyar sereg még nagyobb pusztítást visz végbe soraikban a visszavonuláskor. Már csak azért sem von­hatta volna vissza a csapatokat, mert ez volt az oroszok első nagyobb összetűzésük a ma­gyar sereggel. Ha minjárt első alkalommal

Next

/
Oldalképek
Tartalom